Az Ujság, 1909. április/2 (7. évfolyam, 90-102. szám)

1909-04-16 / 90. szám

- kor Wekerle miniszterelnök kihallgatáson je­lent meg a királynál és előterjesztette jelentését a politikai és a parlamenti helyzetről. A ki­hallgatás egy óra hosszánál tovább tartott, s mint közhírré teszik, a király »kegyesen fo­gadta« a miniszterelnök előterjesztéseit. Arról, hogy a Fejérváry-kormányra vonatkozó kép­viselőházi és állítólagos minisztertanácsi hatá­rozatról hogyan esett szó, nem szól a félhiva­talos. Nem szól a várható eseményeknek, a földművelési miniszter közel kilátásban levő lemondásának bejelentéséről sem. Döntés­e kihallgatáson semmi irányban nem történt. Wekerle délután Burián báró közös pénzügy­­miniszterrel tanácskozott és öt órakor indult vissza Budapestre. (Darányi és Szterényi.) Darányi Ignácz földmivelési miniszter, a­ki a romániai kereskedelmi szerződés ügyében való tanácskozásokra érkezett Bécsbe, ma délután visszaérkezett Budapestre. Szterényi József államtitkár ma reggel tíz órakor Aehrenthal báró külügyminisztert kereste föl, a­kivel hosszabb ideig tanácskozott. Azután a hadügyminisztériumban Hoffmann Hugó altábor­nagyot látogatta meg, délben pedig az osztrák kereskedelmi minisztériumban járt. Szterényi Jó­zsef államtitkár ma délután öt órakor utazott vissza Budapestre. (Halasztás ?) Bécsben hétfőn és kedden lesznek a bank­­tárgyalások. E terminus azonban abban az esetben néhány napra eltolódhatik, ha Bienerth báró osztrák miniszterelnök vagy Bilinski osz­trák pénzügyminiszter egészségi állapota a tanácskozásnak rövid időre való elhalasztását tenné szükségessé. Eziránt azonban ma még nem intézkedtek s a tárgyalás elhalasztását éppen az osztrák kormány nem akarja. Az a híresztelés, hogy a jövő hét elején több magyar politikus fog kihallgatáson meg­jelenni a király előtt, alaptalan. A kormány félhivatalosai jelentik ezt, miután napokon keresztül hirdették, hogy a király a koalíc­iós marakodásra olyan nagy súlyt helyez, hogy már pakoltat, siet Budapestre, a »helyzet tisz­tázására«. A király, a mai hírek szerint, már a német trónörökös április huszonnegyediki látogatása miatt se távozik Bécsből s csak ké­sőbb április utolsó napján, vagy május elején jön Budapestre, a­mikorra a válság talán már meg is szűnik. A király két hétig lesz akkor Budapesten. (Hangok a folyosóról.) A képviselőház mai ülésére összesen harmincz­­kilenc­ képviselő gyűlt össze. Az ülés előtt és az után is sokat beszéltek a bankról, a kormány­­válságról, s maguk a kormánytagok is komoly krízis közeledtéről suttogtak bizalmasaikkal. Az ülés alatt Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az elnöki emelvényre ment, s az elnöklő Justh Gyulá­val hosszasan beszélgetett, a­mi nagy feltűnést keltett, mert Andrássyt és Justhot már rég látták olyan egymás iránt való barátságos kedvben, mint most. Az ülés után egy kisebb csoport körülvette Ugrón Gábort. Kállay Tamás és Vertán Endre függetlenségi képviselő hangoztatta, hogy a bank­szétválasztást mindenképpen meg kell csinálni. — Én is híve vagyok az önálló banknak, — mondta Ugrón Gábor — de ti összetévesztitek a lehetőséget a kényszerűséggel. A bank fölállítása lehetőség és nem kötelesség. — A függetlenségi pártnak erkölcsi köteles­sége — szólt közbe Vertan Endre. A pártnak lehet kötelessége, de az országra nézve nem kényszerűség ! — felelte Ugrón. — Jogunk van hozzá, — mondta Kállay Tamás — benne van a törvényben. — Sok minden van benne a törvényben, de nem minden hajtható végre — mondta ismét Ugrón. — És a többség határozata? — kérdezte valaki. — A függetlenségi párt még nem határozott — felelte Ugrón. — Eddig csupán nézeteket, egyesek akaratát hallottuk, de a párt értekezletén határozatot még nem hozott. — Ennek sem mi vagyunk az okai, — szólt Kállay Tamás — miért nem hívták össze az érte­kezletet? A választójoggal is így vagyunk. Nem engedték tárgyalni, s most a késedelmet a függet­lenségi párt nyakába varrják. — Én sem kormánytag, sem intéző tag nem vagyok, — válaszolt Ugron Gábor — én egy­szerűen türelmes párttag vagyok, a­kinek a nyakába akasztottak egy táblát, ezt a táblát azután mindenki leköpte. Justh Gyula az ülés után bizalmasaival beszél­getve, ezeket mondotta: — Ma vagy holnap elutazom, de a független­ségi párt legközelebbi értekezletén, a­mikor a bank sorsáról lesz szó, jelen leszek, s föl is szólalok. Nem hiszem, hogy akadnának pártunk tagjai között, a­kik a közös bank szabadalmának megújítása mel­lett volnának, vagy a­kik a nemzeti bankot ne akarnák, de ha vannak ilyenek, akkor ezeknek egy pillanatig sincs helyük a függetlenségi pártban. Ezek az urak kövessék Gaál Gaszton példáját, ez az egyetlen tisztességes út: mondjanak le mandá­tumaikról s menjenek választóik elé, kérdezzék meg őket. Az önálló nemzeti bank művei föltétlenül benmaradnak a függetlenségi pártban. Bánffy báró az elnöki helyiségben felkereste Justh Gyulát és hosszabb ideig tárgyaltak. Bánffy közölte Justh Gyulával, hogy a bankkérdésben milyen álláspontot foglal el, a­mit szegedi be­számolójában is ki fog fejteni. Bánffy bárónak Justh Gyulánál való látogatásához sokféle kom­bi­­náczió fűződött. Leginkább azt hangoztatták, hogy Bánky báró ismét politikai akczióba lép, s ez iránt keres kapcsolatot Justh Gyula készülő­déseivel. (A trónörökös és a kormány.) A néppárt legújabb világa, a »Katolikus Tudósító« czímű kőnyomatos ma minden látható aktualitás nélkül a következő kommünikét adja ki: — Egyes lapok arról irnak, hogy a trónörökös a magyar minisztérium tagjait nem fogadja s ebből a leendő magyar király politikai állás­­foglalására vonnak következtetéseket. A trón­örökös aktiv politikával nem, foglalkozik, tehát a minisztérium tagjaival, mint politikusokkal érintkezést annál kevésbé kereshetett, mer­t ennek szüksége sohasem forgott fenn. Tény azon­ban az, hogy a koalíc­iós kormány fennállása óta igenis volt alkalma a trónörökösnek arra, hogy a minisztérium minden tagját személyesen is megismerje. A közlemény igaz, de az is bizonyos, hogy a trónörökös aktív politikával nem foglalkozik. Kristóffy József belügyminisztert már több ízben fogadta, olyankor is, mikor a kihallgatás a lap­­tudósítók figyelmét elkerülte s nem is öt-tíz perczes, hanem egy órás kihallgatáson is. AZ ÚJSÁG Péntek, 1909. április 16. , bosnyák alkotmány. — A szerb muzulmán koaliczió bomlása. — Shek Albert, a boszniai országos kormány igazságügyi osztályának feje ma Bécsbe érkezett. A közös pénzügyminisztériumban ma tanácskozás volt, a­melyben véglegesen megszövegezték a boszniai új alkotmányra vonatkozó javaslatokat. A magyar, valamint az osztrák kormánynak jóvá­hagyás czéljából be fogják terjeszteni ezeket a ja­vaslatokat. A boszniai és herczegovinai mohamedánok kultuszügyeinek autonóm igazgatására vonatkozó szabályzatot, a­melyet a boszniai mohamedánok legfőbb egyházi hatósága, az ulema medzlik is jóváhagyott, a király szentesítette. Az izlám­­kultusz és a kegyes alapítványok (vakufok), va­lamint a felekezeti iskolák ügyeit a mohamedán lakosság által szabadon választott egyházi és világi testületek és közegek intézik önállóan. A felekezeti vagyont a vallási törvény, a serrát szerint kezelik és a jövedelmet, a­melyet tekin­télyes évi szubvenc­ió is emel, kizárólag moha­medán czélokra fordítják. Az autonóm igazgatás három fokozatra van felosztva. A legalsó autonóm egység a dzemat mohamedán kultuszközség, a­melyet a dzemat-választmány képvisel. A maga­sabb fokozat a kerületi vakuf-gyülekezet és kerü­leti vakuf-bizottság. A legfelsőbb autonóm igaz­gatási és ellenőrző hatóság az országos vakus­­gyűlés, ennek végrehajtó szerve az országos vakuf-választmány. Az országos vakuf-gyűlésen a reis-ül-ulema, a boszniai mohamedánok feje elnököl. A reis-ül-ulema és tanácsosainak állását a kerületi vakuf-bizottságok által választott egy­­házi választási kúria tölti be. Ez, ha a reis-ul­­ulema állásáról van szó, három jelöltet nevez meg, a­kik közül az uralkodó egyet reis-ul-ulemává kinevez. Ez azután a konstantinápolyi sejk-al­­szlamtól invesztitúrát kap. Többször foglalkoztunk Halibovics Pemba bosnyák muzulmán leánynak esetével, a­ki már­­czius 27-én betévedt a jezsuiták szerajevói temp­lomába, a­honnan Nukics Mehemed vezette ki. Nukics azt mesélte, hogy a templomban erőszako­san meg akarták keresztelni Pembát, ezt azonban ő megakadályozta, a­miért a rákövetkező éjjel megtámadták és súlyosan megsebesítették őt. A hivatalos vizsgálat, a­melyben egy muzulmán or­vos is részt vett, megállapította, hogy Nukics meséje elejétől végig szemenszedett hazugság. Ez­zel az esettel kapcsolatban most a következőket írják lapunknak Szerajevóból: »Bosnyákországban és a Herczegovinában néhány hónap múlva tudva­levőleg képviselőválasztás lesz. A szerb túlzók arra számítottak, hogy a szerb-muzulmán ellen­zék döntő szerepet fog játszani az összeülendő országgyűlésen. A legújabb események azonban meghiúsítással fenyegetik ezt a reménységüket, mert megbontják a szerb-muzulmán koalíc­iót. A befejezett tényeket feltétlenül elismerő muzul­mán haladó párt megalakulása és egyre erősebb elterjedése; az annexió proklamálása; Török­ország hozzájárulása az annexióhoz; a muzul­mánok régóta sürgetett vallási autonómiájának megalkotása és szentesítése mind egy-egy újabb súlyos csapást mért a koalíc­ióra, a­mennyiben ezek az események fokról-fokra elidegenítették a muzulmánokat az engesztelhetetlen és nagyszerb álláspontot elfoglaló szerbektől. A muzulmánok­nak Konstantinápolyban tartózkodó egyik vezető­embere , Seriff Arnautovics, a­ki egyik meg­alapítója és eddig buzgó terjesztője volt a szerb­muzulmán koalíc­iónak, immáron szintén azt taná­csolja hitsorsosainak, hogy nyugodjanak bele a megváltoztathatatlan helyzetbe és szüntessék meg a meddő ellenzékieskedést. A szerbek ilyen módon elveszítvén muzulmán szövetségeseiket, előre lát­ják, hogy a küszöbön álló alkotmányos életben jelentéktelen szerepre lesznek kárhoztatva. Két­ségbeesett erőfeszítéseket tesznek tehát, hogy visszahódítsák a muzulmánokat. A Pemba-esetet különösen alkalmatosnak találták erre a czélra. Itten senki sem kételkedik abban, hogy a szerbek bérelték föl a hazudozásra Nukics Mehemedet, hogy újból lángra lobbantsák és így az ellenzéki táborba visszatereljék a muzulmánokat; mivel pedig semmit sem adnak ingyen, a földhöz ragadt szegény Nukics is egyszerre abba a helyzetbe jutott, hogy feltűnően költekezhessék. Az annek­­tált tartományok nyugodt fejlődése és belső békéje érdekében fölöttébb kívánatos, hogy az izgága elemeknek ez a mesterkedése ne járjon sikerrel«. Az Újság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63 és 58—03. Olvasóterem és vakkiadóhivatal: 71—31 Interurban (külföld és vidék): 57.

Next