Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)

1909-05-01 / 103. szám

Szombat, 1909. május 1. AZ ÚJSÁG mintha Kossuth egyetértene pártja minden frakciójával, hanem azt, hogy Becsnek a párt összetartását s így megbizhatóságát is doku­mentálják arra az esetre, ha Becs­­a párt új vállalkozását, kormányra jutását elősegíti. Ez azonban már a függetlenségi pártban az utóbbi napokon történtek folytán se fog bekövetkezni. " A függetlenségi kormány várományosai pusztán a többségükre és a velük való egyez­­kedhetésre hivatkoznak. Voltaképpen egy rég letárgyalt formula az, a­mit most fölelevení­­tének a kibontakozásra. A függetlenségi párt, — e szerint — ha a pártvezérek jól vannak informálva, készséggel támogatna egy olyan megoldást, a­mely Kossuth Ferencz vezetésével új átmeneti kormányt sta­tuálna, de kizárólag függetlenségi párti minisz­terekkel. Az átmeneti kormány csak a választó­­jogi reformra alakulna, az általános egyenlő sza­vazati jog törvénybe iktatására. Ennek megtör­téntével új választás következnék, s a függő kérdések megoldása az új választási törvény alapján összehívott országgyűlésre maradna. Mi­vel a bankügy elintézésére szükséges időből így kifogynának, a függetlenségi párt hajlandó volna a status quoval rövidebb lejáratú provizorum­­kötésre. Wekerle miniszterelnök állásfoglalása volna egyelőre a tengely. Kétségtelen, hogy igen nagy szerepe lehet ennek majd az uralkodó elhatá­rozásában is. A függetlenségi kormány­preten­­densek spiritus rektora, Polónyi Géza tehát, a­mint jelentettük is, sürgős értekezletet tar­tott tegnap Wekerlével. Megmagyarázta neki bizonyára, hogy Andrássy Gyula gróf és pártja úgy letűnik a politikai harc­térről, mint annak idején a szabadeivűlpárt letűnt, azzal a különb­séggel, hogy ennek a pártnak igen könnyű volna életre kelnie. Andrássy tábora azonban végleg megsemmisül. Wekerle tehát nagyon j­z élesen teszi, ha Andrássyéknak hátat fordít és a függetlenségi párthoz közeledik, mert ez őt tiszta függetlenségi kabinet élén is szívesen megtartaná. Az értekezlet visszhangjaképpen aztán ma már gyakran volt hallható a függet­lenségiek soraiban, hogy Wekerle voltaképpen velük tart. Kossuthtal való mai tanácskozása is erre vallott. E közben pedig Wekerle pártvezére, An­­drássy Gyula gróf, szorgalmasan irogat, saját­kezűig irogat, a volt szabadelvű párt egyes tag­jainak : lépjenek be az alkotmánypártba, cso­portosuljon itt mindenki hatvanhetes, mert az alkotmánypárt kapja meg a kormányhatalmat. Zichy Aladár gróf ma — a­mint Bécsből jelentik — háromnegyed óra hosszáig volt a királynál. A politikai helyzetről s különösen a két koalícziós h­atvanhetes párt helyzetéről referált. (A király.) A király kedden, május negyedikén Buda­pestre érkezik és a­mint Bécsből jelentik, nyolc­ napig marad Budapesten. Egyes bécsi híresztelések szerint még az se bizonyos, hogy a német császárt nem Budapesten fogadja. A szocziáldemokrata párt kivonul a király elé a vasúti pályaudvarhoz s tüntetni fog az általá­nos választójog mellett. Valószínű, hogy a függetlenségi párt is meg fog jelenni a perro­­non. A király ötödikétől kezdve itt fogadja azokat a politikusokat, a­kiknek a véleményét meg akarja hallgatni. Hogy kik lesznek ezek, azt pontosan talán Wekerle se tudja még. — Hogy kit és mikor fogok meghall­gatni, — állítólag így szólott a király a minisz­terelnökhöz — arra nézve fentartom magam­nak elhatározásomat. Justh Gyula másodszor is meg fog jelenni a válság ügyében a királynál, egyúttal talán több eredménynyel, mint a mennyit első ízben elért. Desseffy Aurél gróf főrendi elnök is meg­hívást kap. A többire nézve még ma is csak kombinácziók vannak. Az a hír, hogy a király hallani sem akar füg­getlenségi kabinetről, ebben a formában nem fe­lel meg a valóságnak. A­kik jártak audienézián úgy a királynál, mint a trónörökösnél, tudják, hogy ott nem az a kérdés, kik legyenek kormányon, hanem az, hogy a­kik kormányon lesznek, mire vállalkoznak és mindenekfölött mit garantálnak és mit garantálhatnak. Ha a függetlenségi párt vállalja, hogy h­atvanhetes alapon vigye az ügye­ket, vagyis hogy programmjának közjogi részét elejtse, akkor hatvanhetes miniszterelnök vezetése alatt és különösen hatvanhetes pénzügyminiszter­rel megkaphatja a miniszteri tárc­ákat. Kétség­telen, hogy a garanc­iát nemcsak a várható állam­­szükségletekre, az új választójog tető alá jutta­tására, a katonai teheremelkedésre, a házszabá­lyok végleges reformjára kell vállalniuk, hanem arra is, hogy ezeket minden néven nevezendő akadékoskodás nélkül szállítják, sőt, hogy a füg­getlenségi párt által az ország lakosságának egyes rétegeiben a mostani részleges kormányzati hata­lom takarója alatt is tovább szított függetlenségi pártpolitikai tüzet paralizálni fogják. A király álláspontját illetőleg a miniszter­­elnöknek a trónörökösnél tett látogatását is erős kombináczióban tartják; e látogatáson a trón­örökös, hír szerint, ezt mondta vendégének : — Nyerje meg az egész függetlenségi pártot az általános, egyenlő és titkos választói jognak! Wekerle pedig az audienczia után így nyi­latkozott egy társaságban : — A trónörökösnél sikerült izolálnom Kris­­tóffyt! Az uralkodó. hir szerint Wekerle kérésére azért jön most Budapestre, hogy élét vegye annak a panasznak, hogy magyar ügyekben osztrák befolyás alatt tartja magát, Budán is megmondhatja azt, a­m­i Bécsben, hogy sem a bankkérdésben, se más függő kérdések­ben nem enged, hanem a paktum végrehaj­tását sürgeti. (Justh Gyula értekezletei.)­­ Justh Gyulánál ma délelőtt is sok független­ségi járt. Értesülésünk szerint ezeken az össze­jöveteleken, melyeket nap-nap után Justh Gyulá­nál tartanak, egyrészt az összetartás, másrészt a kormányrajutás után való osztozkodás van napi­­renden. Justh­ Gyula és társai a legindulatosabban czáfolgatják, hogy ők konventikulumokat tar­tanak. És a czáfolat hitelességét ma Kossuth Ferencz lapja támadja meg. Adjon példát — írja — a benső összeta­rtásb­ól a­­ függetlenségi párt. Kossuth Ferencz vezére lévén a pártnak, ezt vezetnie is kell. Ha a párt bizalommal van iránta, kövesse is. Ez természetes annál a nagy felelősségnél fogva, mely ilyen súlyos időben a parlamenti többség vezérére nehezül. Kossuth Ferencz semmi szín alatt sem tűrhetné, hogy mögötte az ő intenczióit é­s a párt érdekeivel összefűződő munkálkodását a pártban magában kontrakarírozzák. Vagy ő vezet, vagy nem ő vezet Az ablak nyitva volt, a Duna felől friss levegő jött be, a szoba tele volt a virágoknak illatával, a­melyeket Domokos összevásárolt, az asszony és a fiú hallgatva ettek. Domokos azonban sokat beszélt, nevetett, igyekezett megnevettetni a másik kettőt és pezsgett a vére a jókedvtől és az örömtől. Az ebéd végén együtt ültek még egy ideig. A fiú később menni készült, hogy a dolgai után lásson, az asszony ekkor hirtelen felállott. — Kérlek, — mondta a­ férjének — én halálosan fáradt vagyok ... És fáj a fejem ... Lefekszem ... — Jó, — mondta Domokos, szeretettel — csak feküdj le. .. —• És . . . hadd aludjam . . . ki magamat —— mondta zavarodottan az asszony. , — Igen, szivem, ,a­meddig tetszik. Az asszony elment. Domokos ekkor ott tartotta a fiút még, öt óráig beszélgetett vele jókedvűen és szeretettel, kikérdezte az életé­ről, megbeszélte vele a terveit, öt óra tájban azután elengedte, hogy lásson a dolgai után. Ekkor várt rá, hogy a felesége felébredjen. Eltelt egy negyedóra, egy félóra, egy óra, az asszony még mindig nem jött. Odament a hálószoba ajtajához, rátette a kilincsre a kezét és óvatosan és halkan ki akarta nyitni az ajtót. Az ajtó nem engedett. Be volt zárva. Domokos meghökkenve állott az ajtó előtt. Mi ez ? Miért van ez az ajtó bezárva ? Mire való ez ? Micsoda dolog ez ? Mit akart ezzel az asszony? Miért tette ezt? Sohasem tette azelőtt. • • . Megdöbbenve bámult maga elé, azután visszament a szobájába, leült egy karosszékbe és töprengve bámulta a könyvszekrényét. Hét óra tájban elfogyott a türelme, az aggodalmai is gyorsan elmúltak; az asszony egyszerűen azért csukta be az ajtót, mondta magában, mert fáradt és csakugyan ki akarja magát pihenni; ezen nincs mit megrökönyödni, ellen­ben ideje már őt felkölteni ; felugrott a karos­­székből, odament a hálószoba ajtajához és energikusan bekopogtatott rajta. Az ajtó ekkor kinyílott és kilépett rajta a felesége , teljesen felöltözködve, utc­ai ruhában, kalappal a fején. — Mit akarsz ? — kérdezte Domokos elbámulva. —­ Csak nem akarsz most elmenni ? — De igen — válaszolta az asszony halvá­nyan mosolyogva . — Van egy-két nagyon sürgős bevásárlásom . . . — És nem várhatsz velük holnapig ? — Nem. Igazán nem. Domokos boszankodott. — Én egész nap várok rá, — mondta kissé sértődötten — hogy veled egyedül lehes­sek . .. harmadfél hónapja várok rá ... és erre most neked sürgős bevásárlásaid vannak. — No ne haragudj — válaszolta az asszony. — Velem jöhetsz. — Nincs valami nagy kedvem rá,— mondta Domokos fanyarul — hogy boltokba menjek. — Hát maradj itthon — válaszolta gyor­san az asszony, és én sietek haza. Elbúcsúztak. Domokos egyedül maradt. A jókedve eltűnt, bágyadt volt és bizonytalan, csendes csüggedést érzett, egy darabig járkált a sötétedő lakásban, azután lement a Duna­­partra és ott sétált egy félóra hosszat. Mikor felment a lakásba, az asszony még nem volt otthon. Domokos boszankodott, nem gyújtott lámpát, leült és elkedvetlenedve, elszomorodva bámult ki az ablakon. Nyolcz óra tájban csengetést hallott. Fel­ugrott és­ kiment az előszobába. Jancsi jött haza, nem az asszony. Kezet fogott vele, bevitte a szobájába, leültette, lámpát nem, gyújtott, ő maga is leült és megkérdezte Jancsit, mit végzett. A fiú válaszolt neki, azután elhallgatott. Ő nem kérdezett többet, a fiú nem szólt és így hallgatva ültek együtt félóra hosszat a sötét­ben. Kél kilenczkor megint csengetés hallatszott kint. A fiuk­ megmozdult, fel akart állni, Domo­kos azonban most ülve maradt. Nem ment ki az asszony elé. Fáradtnak érezte magát. Az asszony bejött és felcsavarta a villamos lámpát. — Ti itt­ vagytok? —, kérdezte meg­lepetten. — Miért ültök a sötétben ? Jancsi nem válaszolt, Domokos vállat vont­, felállt, az asszony felé ment és meg akarta csókolni. Az asszony odanyújtotta az arczát, azután gyorsan mondta : — Menjünk vacsorázni. Éhes vagyok. A vacsorát hallgatva ették végig. Domokos nem beszélt már, enni is alig evett, a fiú és az asszony is hallgatott. Vacsora után a fiú moz­golódni kezdett és menni készült. — Maradj még, Jancsi — mondta ijedten az asszony. A fiú maradt és az asszony gyorsan és erőltetetten beszélni kezdett valamiről. Domo­kos egyszer-kétszer felelt neki, azután elhall­gatott ; az asszony is elhallgatott ijedten és megbénultan, perczekig ültek csendben és szótlanul. — Na, — mondta végre Domokos halkan és fanyarul­­— menjünk talán aludni. — Ne még — mondta ijedten az asszony. — Domokos feléje fordult. — Ne még — ismételte egészen halkan és ijedten az asszony. ”

Next