Az Ujság, 1909. május/2 (7. évfolyam, 118-127. szám)

1909-05-20 / 118. szám

Csütörtök, 1909. május 20. UL 25 U­­­T S .A. Gr kellemetlenséget is elkerüli, hogy egyben-más­ban idő előtt állásfoglalásra kényszerítsék.“ De nemcsak ettől, hanem az ügyvivőségtől is menekülni szeretne Kossuth, főképpen pedig Apponyi. Hogy az ő távozásuk a független­ségi pártot is feloldaná vállalt kötelezettsége alól s talán a parlamenti kormányzatot is le­hetetlenné tenné, az őket nem igen zavarja. Sőt — ha jól értesülünk — éppen az a czél és a koaliczió káréból ez iránt már tájékoztatták, az uralkodót is, hogy új darabontok jöjjenek, a­kik azután a bankkérdésben épp olyan be­fejezett tény elé állítják az utánuk jövő par­lamenti kormányt, a­minőt a külkereskedelmi szerződéseim és a Fejérváry-kormány terem­tett. A bankkérdésnek az országgyűlés meg­kérdezése nélkül való megoldása után a de­rék darabontverők majd ismét jelentkezhetnek s talán fölemelt fővel is jelentkeznek majd a miniszteri tárczákért, annak rendje-módja szerint megbélyegzik elődeiket, a­kik az or­szágot a bank-ügyben ily csúful és mindenek­­fölött parlament nélkül megint lekötötték és hazafias áldozatkészséggel elfoglalják a minisz­teri székeket. Kik volnának ennek az új da­rabont-kormánynak a tagjai ? Valószínűleg politikai téren kevesebbet szereplő államtitká­rok, magasabb rangú más tisztviselők. Azért is nevezik az e kombináczióba vett miniszté­riumot hivatalnok-minisztériumnak, úgy hall­juk, hogy a kibontakozás ilyetén közvetítése iránt már egy emlékirat is került a király asz­talára. Mis mikor a koalíc­iós, leginkább a füg­getlenségi szócsövek mumusokként a volt sza­badelvű párt egyes tagjait ránc­igálják elő, tulajdonképpen csak azon manővereznek, hogy az előbb említett kibontakozási tervet leplez­zék, ehhez való ajánlkozásuk esetleges fesze­­getésétől a közfigyelmet eltereljék. A függetlenségi párt bankcsoportja ma délben újból értekezletet tartott. A­mióta a fél­­hivatalos leintés megjelent, a Justh—Holló— Batthyány-csoport még tük­tetőbb módon »ér­tekezik« napról-napra a helyzet felől. A kor­mány a legpesszimisztikusabb híreket terjeszti a kibontakozás lehetőségeiről, Andrássyék a fúziót sürgetik és a bankcsoport szinte szugge­­rálja híveinek, hogy a legközelebbi napokban már a függetlenségi párt kapja meg a kormányt, s is hirdeti ezt akkor, a­mikor a független­ségi párt hivatalos lapja a függetlenségi kabine­tet lehetetlennek mondja. A kormányalakítást, a kabinetet mondja lehetetlennek. Ez a sark­pontja a helyzetnek. Justh, Holló, Batthyány fedezhet föl biztató jelenségeket, hiszen az is ilyen jelenség, hogy Wekerle érintkezést keres velük és hogy a maga kísérleteinek sikertelen­ségét konstatálva, Justh Gyulának és Batthyány , Tivadar grófnak királyi meghivatását fogja ajánlani. Az ilyesmire alapított reménységtől azonban a valóság mérhetetlen messzeség. A bankcsoport harsonásai ismét a szerb radi­kálisokkal paktálnak : hadd lássa Bécs, hogy az ebéd­párt nincs támasz nélkül. Hogy Tom­ics Josa és Ivanics volt szerb királyi sajtófőnök szerb radikális, pártja a külügyminisztérium révén egy kicsit rosszul van Bécsben betáblázva, azt a bankcsoport vagy nem tudja, vagy pedig nem akarja tudni. Ilyesféle hibák, akár tetszik, akár nem, nagyon nagy akadályokká növeked­hetnek arra a pillanatra, a­mikor arról lesz szó, hogy az egész kormányzat a függetlenségi párt kezébe kerüljön. A magyar kormánynak az osztrák kormánynyal volt banktárgyalása után állott a függetlenségi párt legjobban a kor­mányra juttatás szempontjából. Ezt a pozí­­cziót azóta hol a vezérek ingadozása, hol az alvezérek kapkolódása szinte szándékosnak­­ látszó gondolatlansággal rombolja. (Programm és bank.) — Az a feladat foglalkoztatja az illetékes tényezőket, hogy olyan programmal alkossanak, a­melyet a király és a többség elfogad és nem lehetséges az, hogy Kossuth Ferencz egy még nem létező programja mellett vagy ellen fog­laljon állást. Ezt hirdeti ma a kormány félhivatalosa. Ugyanekkor hírül adják, hogy Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf az ügyvivőség szerepét május végén túl nem vállalják. Most aziránt folynak a diszpozícziók, hogy a függetlenségi pártot értekezletre hivják egybe, a melyen a vezérek ezt a szándékukat bejelentsék. Tervez­nek egy határozatot is, hogy mondja ki a füg­getlenségi párt, hogy csak olyan kormányt tá­mogat, a­mely programmjában hozza, hogy az önálló magyar nemzeti bankot 1911-re föl­állítja. Az átmeneti kormány ezt nem hozhatja, a függetlenségi párt tehát nem támogatja. Ezzel a kormánynyal szemben ismét hazafi és alkotmány­védő lesz. Éppen így foglalt ez a párt állást annak idején a vezényszó mellett és a Fejérváry-kormány ellen is. Arról, hogy a többségnek, most a függetlenségi pártnak, nemcsak joga, hanem kötelessége is a kormány átvétele, s így parlamentáris kötelessége elől ugrik meg, mikor a kormány változásoknál soha­sem hiányzó nehézségek leküzdéséről menekül, most nem esik szó. Hiszen a nemzeti korszak a parlamentarizmus oltalmazása czímén ren­dezett bűnvádi útra tartozó közvagyonrombo­lásban született. (Szabad a konventikulum.) " A függetlenségi párt félhivatalosa írja a kö­vetkezőket : A függetlenségi pártban ellentétek nincsenek, éppen a bankcsoport hirdeti állandóan, hogy Kossuth Ferencz nélkül semmiféle kibontakozást el nem fogad. Az önálló bank felállítását Kossuth Ferencz úgy a kormány kebelében, mint az ural­kodó előtt állandóan és változatlanul képviselte és a krízis éppen onnan ered, hogy a 67-es mi­niszterek ebben a kérdésben nem értettek egyet a 48-asokkal. Arról esetleg sd­­etett volna szó, hogy a függetlenségi párt egy része a bank­kérdés kivihető megoldásinak valamely formáját kap­csolatban más nemzet vívmányokkal elfogadható­nak találhatja, míg egy másik része nem. Mivel azonban olyan megoldás, a­melyet az uralkodó is elfogadhatna és a füg­etlenségi párt is, eddig — elég sajnosan — nem találtatott, a tényleges helyzet az, hogy a függetlenségi párt kebelében nézeteltérés megnyilatkozására még csak alkalom sem nyílt. Mivel a párt vezetőség a kapott fel­világosító okból meggyőződött arról, hogy a párt­tagoknak a pártkörön kívül tartott összejövetelei nem czélozzák a pótegység megbontá­st, vagy olyan határozatok hozatalát, a­melyekre csak a pártértekezlet, illetékes, a párt­vezetőségnek semmi kifogása sincs az ilynemű összejövetelek ellen. (Pártkörök.) A függetlenségi pártkör ma este néptele­­nebb volt, mint máskor. Justh Gyula ma dél­után birtokára utazott, udvara is elmaradt az esti összejövetelről. Élénken pertraktálták a klubban a bankcsoport részéről kolportált híreket, a­melyek szerint a király már legköze­lebb érdemi tanácskozást kezd a független­ségi párttal, a mostani kabinetet Kossuth Fe­rencz kormánya váltja föl; a programon: ön­álló bank 1911-re, önálló vámterület 1917-re, általános választójog ; a katonai kérdések nem­zeti szempontok szerint való megoldása. A tényállás megállapítása végett­ megjegyezzük, hogy a pártkör tagjai között voltak olyanok is, a­kik a bankcsoportnak ezt az informác­ió­­ját Holló Lajos álmának mondották. Híte járt annak is, hogy a jövő héten párt­értekezlet lesz, erről azonban azok, a­­kik Kossuth Ferenczczel érintkeztek, nem tudtak. Wekerle miniszter­­elnök bécsi útját péntekre teszik, ehhez képest a miniszterelnök szombaton járulna a király elé azzal, hogy az eddigi kibontakozási terv megvalósíthatatlannak bizonyult. Ilertzka Ti­vadar dr. kilépett az alkotmánypártból s be­lépett a függetlenségi pártkörbe. Tagul ajánlják Justh Gyula és Leszkay Gyula. Az alkotmány­párt körében a párt több fő­rendi, képviselő és kültagja járt fent és körük­ben hosszasabban időztek Széll Kálmán, a párt elnöke, Andrássy Gyula gróf, a párt vezére, Darányi Ignácz földmivelési miniszter, Nagy Ferencz, a párt másodelnöke és Bolgár Ferencz államtitkár. A bankcsoportnak a függetlenségi kormánynyal kapcsolatos kibontakozási híreit tárgyalták, nem csekély derültség közepette. (Gyűlések.) A budapesti egyetemi ifjúság holnap esti gyűlésén, a­melyet a Sas-körben tartanak, Nagy József, Steder Dezső, Hutzig Elemér, Steuer Imre­ fog beszélni. A rendezők nevében egy küldött­ség jelent meg ma délután a balpárt helyiségében, hogy a pártot az önálló bank érdekében csütörtö­kön tartandó ifjúsági nagygyűlésre meghívja. A pártkörben jelen volt képviselők erre örömmel vállalkoztak. A balpárt csütörtökön délután Szap­panos István elnöklete alatt kivonul a budai honvédsirokhoz, hol Nagy György képviselő beszédet mond, Benedek János képviselő pedig ódát szaval. Hódmezővásárhely város Spilka Antal főispán elnöklésével tartott mai közgyűlésén Arad város átiratával kapcsolatban elhatározta, hogy az ön­álló bank érdekében a kormányhoz szintén fel­iratot intéz. A kispest-szent-lőrínczi függetlenségi párt nevé­ben Havlik János titkár, Varjú Kálmán elnök , a tordai népgyűlés­ nevében Lugossy Boldizsár jegyző, Egerházy Lajos elnök, a kassai Sorompó gyűlése részéről , Szalay László főispán, Téglás Géza, Széchenyi György gróf üdvözlő táviratot küldöttek Justh Gyulának. A terézvárosi függetlenségi pártkörben ma este Visontai Soma udvari tanácsos és független­ségi képviselő felolvasást tartott az 1848-iki önálló bankról. A hallgatóság soraiban voltak Batthyány Tivadar gróf, Holló Lajos, Balla Aladár főispán, Szentiványi Árpád, Thaly László, Bakonyi Samu, Bárczy Sándor, Gaál Gaszton, Laehne Hugó, Szebeny Antal, Rotzenhardt János, Németh Imre, Sennyey Miklós báró, Kubik Gyula, Nagy Dezső képviselők, a kör elnöksége élén Sümegi Vilmos stb. Visontai kifejtette a többek között, hogy­ Kossuth Lajos kamatos kincstári utalványokat bocsátott ki az ország pénzügyi függetlenségének megőrzése végett . A törvényhozás azonban utólag­­kimondotta, hogy bár ezt a kibocsátást jóvá­­hagyja, de hangsúlyozta,, hogy az ilyen kibocsátá­sokra mindig, az országgyűlés előzetes felhatalmazása szükséges. Megemlítette, hogy a Bach-korszakban Dessew­ffy Emil fevetette azt az ideát, hogy a közös bank mellett önálló bankot létesítsenek. A felolvasás után társasvacsora volt, a­melyen felköszöntőt mondott Thody Ferencz, Zplathy György, Nagy Dezső, Visontai Soma, Sümegi Vilmos és Minke Béla. Holló Lajos a nemzetközi viszonylatokból következtetve bizonyította, hogy a bankönállósítás elkerülhetetlen. Batthyány Tiva­dar gróf Luegerék haivas országi agitácziójáról beszélt.­ ­ A hágai konferenczia jubileuma. Az olasz kamara tegnapi ülésén Trebes szocziálista emlé­keztetett a hágai konferenczia tíz éves jubileumára és kifejtette, hogy az olasz proletariátus örömmel üdvözli ezen intézmény fejlődését, a­mely mind hathatósabb tényezője lett a béke fentartásának. A kamara nevében a kazeinek azt­ a kívánságát fejezte ki, hogy Olaszország a többi czivilizált kulturnemzetnél polgárai számára ugyanolyan bá­násmódot eszközöljön ki, a­mineket a külföldiek élveztek mindenkor az olasz törvényekben. Gio­­litti miniszterelnök ezután kifejti, hogy a kormány tudatában van a békekonferenczia és a béke­bíró­ságok jelentőségének és tudja, hogy ezek szép jöv­ő előtt­­állanak. Dia mindenkit az az érzés hat át, hogy nem az erőszak, hanem a jog dönt a nem­zetek között. Halálra ítélt maczedón vezérek. A szófiai bolgár-maczedón bizottság intézkedéseket tett, hogy a Szandanszki, Panicza, Apostol, Kavatarov, Pajcsev és Szladkov ellen hozott halálos ítéletet végrehajtsák. Négy összeesküvő már elutazott Mac­edóniába a halálos ítélet végrehajtása végett. A dumából. A birodalmi duma tegnap el­fogadta az első elvi törvényjavaslatot a lelki­­ismereti szabadságra vonatkozó császári mani­­fesztum megvalósítására teendő intézkedések czik­­lusából. Zilált helyzet Brazíliában. Kampista­n pénz­ügyminiszter beadta lemondását, a­mit azonban Moreire Penna elnök nem fogadott el. A hadsereg vezérkari főnöke szintén lemondott. A politikai

Next