Az Ujság, 1909. július/2 (7. évfolyam, 167-180. szám)

1909-07-16 / 167. szám

Péntek, 1909. julius 16. _________AZ ÚJSÁG_________ közege volt. Az annesió azonban megköveteli, hogy az országos kormányban kifejezésre jusson a király szuverenitása. Ez olyképpen fog meg­történni, hogy Varesan­n megkapja a kormányzói czimet. Ezek a változások természetesen maguk után vonnák, hogy Szerajevóban és Mostarban két új hadtestparancsnokot fognak kinevezni.­­ Az új karánsebesi püspök, Badescu Traján püspök megerősítésének kérdése élénken foglal­koztatja a magyarországi román közönséget. Mint a Kel. Ért.-nek Nagyszebenből jelentik, két áram­lat küzd egymással. Az egyik szerint Badescu megerősítése lehetetlenné vált, mivel Muszta Fuaret püspök választásának megerősítése éppen abból az okból maradt el, mivel a Badescu terhére rótt szabályellenességeket nem szüntette meg. Erről a részről a metropolita­ érsek előtt sok aláírással máris megújították azokat a vádakat, melyek miatt a kultuszminiszter annak idején a karán­sebesi megyében uralkodó állapotok megvizsgá­lására biztost küldött ki. Badescu hívei ezekkel szemben arra hivatkoznak, hogy a fegyelmi bíró­ság teljesen felmentette Badescut és hogy ezt az ítéletet az érseki konzisztórium is jóváhagyta. .Általában azonban azt hiszik, hogy az őszi hóna­pok előtt a püspökválasztás ügyét érdemlegesen nem fogják elintézni.­­ A hitközségi választó honpolgársága. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter rendeletileg kimondotta, hogy a külföldről bevándorolt izraeliták mindaddig, míg magyar honpolgárságot nem szereznek, hitközségi ügyek vezeté­­sében sem részt nem vehetnek, sem választói joguk nin­csen, még akkor se, ha a hitközségi adót megfizetik.­ apponyi gróf a királynál. — Konzervatív-agrárius pártalakulás? — A bécsi Die Zeit, a melynek Apponyi Albert gróffal való összeköttetése ismeretes, mai számában a következőket közli: »Itteni politikai körökben — mint értesülünk — élénk megbeszélés tárgya az a kihallgatás, a melyen Apponyi Albert gróf magyar vallás- és közoktatásügyi minisztert közvetlenül Ischlbe való elutazása előtt a király fogadta. A kihallgatás tegnap történt meg. Apponyit táviratilag hívták Bécsbe. Tegnap reggel érkezett meg, délelőtt néhány tanácskozása volt és déli fél egykor meg­jelent a király dolgozószobájában, a­hol körül­belül egy óra hosszat időzött. Este visszautazott Budapestre. Azt hiszik, hogy a kiváló magyar államférfiúnak a kihallgatása összefüggésben van a magyar válsággal. Minthogy Apponyi mindig békés kibontakozásért küzdött és energikus s eredményes állásfoglalásával a legutóbbi napok­ban a magyar politikában fordulatot idézett elő, a­mely a Wekerle-kormány további fenmaradását lehetővé tette, az a verzió terjedt el, hogy ki­hallgatása előkészítette őszre a válságnak egy végleges megoldását. Közelebbi részletek azonban hiányoznak a mindenesetre említésre méltó kihallgatás ered­ményéről, a­melyről eddig semmi sem jutott nyilvánosságra. Budapesten mértékadó helyen kérdezősköd­tünk, hogy a Bécsben elterjedt hírek tekintetében felvilágosítást nyerjünk és ma este a következő távirati informácziókat kaptuk a magyar fő­városból : Apponyi gróf ma reggel érkezett meg Bécs­­ből. A kultuszminisztériumban elintézett még néhány fontos ügyet, azután délután a holnap Wiesbadenba utazó Kossuth kereskedelmi minisz­terrel tanácskozott és délután elutazott Eber­­hardra, a­honnan családjával franczia tengeri fürdőre utazik és csak augusztus közepén tér vissza. A tegnapi napot a miniszter Bécsben töltötte és tény, hogy a király hosszabb kihallgatáson fogadta. Minthogy Apponyi sohasem szokott ki­hallgatásairól közléseket tenni, csak annyit lehet hitelesen megállapítani, hogy tárczájának fontos ügyeiről tett előterjesztést az uralkodónak. Minden­esetre valószínű, hogy a kihallgatáson más poli­tikai kérdések is szóba kerültek. Egyes lapokban most azt a dolgot szellőz­tetik, hogy Apponyi gróf konzervatív-agrárius pár­tot akar teremteni és a bécsi kihallgatást valami­képpen azzal akarják összeköttetésbe hozni. De konstatálni kell, hogy ez a híresztelés csak a tények tökéletes nem ismerésére vezethető vissza. Apponyi grófnak sohasem volt ilyen, vagy hasonló terve. Kossuth kereskedelmi miniszterrel egyet­­értőleg a függetlenségi pártot sorakoztatta és pedig a pártnak programmja alapján. Munkájában­­segítségére voltak Tóth János államtitkár, Szent­­iványi Árpád és Bethlen István gróf, a­kik nem­csak a függetlenségi pártnak, hanem a magyar parlamentnek legszabadelvűbb tagjai közé tar­toznak. Arról volt szó, hogy kifelé is dokumentál­ják, hogy a függetlenségi párt vezetősége Kossuth kezében marad, és hogy az úgynevezett bank­csoportnak csak addig van politikai jelentősége, a­míg alárendeli magát Kossuth vezetésének. Ez a bizonyíték megvan és őszig nem lesz szükséges, hogy további erőpróbára kerüljön a sor. Apponyi Kossuthtal kézt­ kézbe téve halad és mindketten a magyar válság békés megoldását óhajtják, ha az olyan alapon lehetséges, a­mely a függetlenségi párt elveinek megfelel. Azok a hírek koraiak, a­melyek a politikában beállott örvendetes fordulatról szólnak. A helyzet Magyarországon az utolsó napokban nem fordult jobbra, de nem l­­et teljesen kilátástalannak jelezni azokat a fáradozásokat, a­melyek a korona és a mértékadó parlamenti faktorok között kompro­misszumot czéloznak. Augusztus végéig szünetel­nek az összes tárgyalások és csak a vezető szemé­lyiségeknek szeptember első felében való vissza­érkezése után fog teljes világosság támadni. Miután a bécsi lap kipattantotta Apponyi kihallgatásának hírét, a kormány félhivatalosai gyorsan előállottak különféle c­áfolataikkal. Az első így szól : az Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternek legutóbbi audiencziáját külön­féle híresztelések a politikai válsággal hozzák összefüggésbe. Ezekkel a hírekkel szemben a »Budapesti Tudósitó«-t illetékes helyen annak a kijelentésére hatalmazták fel, hogy Apponyi Al­bert gróf múlt heti kihallgatása (?) az aktuális poli­tikai válság kérdéseivel semmiféle összefüggésben nem állott és tisztán tárczája ügyeinek szólt.« A második c­áfolat még radikálisabb volt. Egyszerűen agyonütötte az audiencziát a kö­vetkező jelentéssel : »Egy Bécsben megjelenő reggeli lap ma azt a hírt közölte, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert a király közvetlen Ischlbe való utazása előtt kihallgatáson fogadta, a­melyen a miniszter a politikai helyzettel kap­csolatosan a fúziós tervekről tett előterjesztést a felségnek. Mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, ez a hír egyáltalán nem felel meg a valóságnak.­ A Magyar Tudósító azonban csakhamar kénytelen volt alaposan enyhíteni ezt a de­­mentit, ezeket jelentvén : »Egy Bécsben megjelenő reggeli lap azt a hírt közli, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert a király közvetlen Ischlbe való utazása előtt kihallgatáson fogadta, a melyen Apponyi Albert gróf a politikai hely­,­zettel kapcsolatban a fúziós tervekről tett elő­terjesztést a felségnek. Mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, ez a hír ebben a formá­ban nem felel meg a valóságnak. Apponyi Albert gróf tényleg volt kihallgatáson a királynál, de az audienczián kizárólag a tárczája körébe tartozó ügyekről referált.« Ezek a kulturtárcza körébe vágó ügyek egyházi dolgok. Főképpen a nagyváradi püspök­ség betöltéséről van szó. Erre az állásra, hir szerint, első­sorban Lányi József püspök, Ferencz Ferdinand trónörökös volt magyar nyelvtanítója van kiszemelve. És mindez egy nappal Napóleon bukása és két évtizeddel a rémuralom után. A következő napon a Théatre Francais ugyanilyen ünneplés színhelye. A tömeg nem olya­n lármás, mint az operában tegnap, de az ünnepi hangulat annál mélyebb, annál ko­molyabb. Iphigéniát játszszák. A földszint egé­szen sötét az orosz és porosz tisztek egyenruhái­tól. Az udvari páholyban ott ül mind a három idegen felség, csak XVIII. Lajos nincs még jelen. Nyugodtan folyik az előadás. Egyszerre dörgő taps riad fel a terem minden zugából. Aranyos sisakban, gazdagon redőzött köpönyeg­gel a vállán, egy görög harczos lép a színpadra. Talma. Az elragadtatás moraja zúg végig a nézőtéren. E pillanatban valamelyik páholy­ból papirostekercset dobnak a színpadra. Min­denki tudja, hogy a papirosra mi van írva. Az egész teremből zúg a kiáltás Talma felé : »Olvassa fel ! Olvassa fel !« Talma fölveszi a papirost, kibontja, a színpad elejére lép, mélyen meghajtja magát az udvari páholy előtt és ol­vassa — XVIII. Lajos dicsőítését. A ditiram­­bust Brifand akadémikus írta. A refrénje az, hogy — éljen a király ! És ezt Talma olvasta, egy nappal Napó­leon bukása után. Három nap múlva az idegen uralkodók ismét a Théatre Francais előadását hallgatják. Most már velük van az új franczia király, XVIII. Lajos is. Talma nem játszik. Feketébe öltözve ott áll egész este a királyi páholy ajtaja előtt. Az egyik felvonás közben a felsé­gek kilépnek és a közönség közé vegyülve, végigjárják a Théatre Francais csarnokait. Talma nyitja és zárja be az udvari páholy ajtaját. Előadás után Talma kíséri fáklyával kocsi­jához a királyt. A király kegyesen mosolyog és­­ végre megszólítja Talmát, a­kit még soha­sem látott játszani. — Kiváncsi vagyok önre , de ne vegye rossz néven, ha szigorú bírája leszek, mert én láttam — Lekaint. Talma fölsegíti kocsijába a királyt és mé­lyen meghajol előtte. Az idők újra változnak. Egy pillanat a történeti időszámításban és a bourbon liliomok helyén megint a császári sas ragyog a Tuilériá­­kon. Napóleon visszajött Elba szigetéről. Ugyanaz a láz, ugyanaz a mámor, ugyanaz a lelkesedés, mint tegnap. A visszatért Napoleon Talmával való egyetlen találkozásán így szólította meg vala­mikor ked­ves színészét : — Hallom, hogy ön nagyon tetszett Lajos királynak ; büszke lehet rá, mert ő látta Lekaint. És még mielőtt Napóleon elfordulhatott volna, Talma mélyen meghajolt a császár előtt. Szegény Talma ! Később éppen igy meg­hajolt a köztársasági elnök előtt, éppen igy meghajolt volna III. Napóleon előtt és éppen igy hajlongana . . . Szegény Talma. Meghalt. Vagy nem ? De igen. És eszembe jut, hogy az elmúlt tavaszon Mounet-Sully, a­kivel a budai királyi palota kertjében sétálva sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról, Talmára való emlékezését ezzel a sóhajtással kisérte : — Sokszor úgy érzem, jó volna, ha egy kicsit eltakarnánk az arczunkat.­ ­ Az Újság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63 és 58—03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interurban (külföld és vidék): 57.

Next