Az Ujság, 1909. augusztus/1 (7. évfolyam, 181-193. szám)

1909-08-01 / 181. szám

Vasárnap, 1909. augusztus 1. AZ ÚJSÁG — Az oláhfalusi mandátum. Simkó Józsefet, az oláhfalusi kerület országgyűlési képviselőjét, a parlament egyik groteszk alakját legközelebb középiskolai tanárnak fogják kinevezni. Az ily­­képpen megüresedő kerületben már most meg­indultak a választási mozgalmak. Hír szerint a kerületben Deésy Zoltán pénzügyminiszteri állam­titkárt fogják felléptetni függetlenségi programmal.­­ A román egyházak és a kultuszminiszter, Apponyi Albert gróf kultuszminiszter tudvalévően elrendelte, hogy a román ajkú tanulók a vallás­tant az állami iskolákban, főleg pedig az állami középiskolákban magyar nyelven kötelesek ta­nulni. Ennek a rendeletnek a görög-keleti, valamint a görög-katolikus román egyházak püspökei ellen­szegültek és meghagyták lelkészeiknek, hogy a miniszter parancsának ne engedelmeskedjenek. A kultuszminiszter erre újabb rendeletet küldött a püspököknek, melyben kijelenti, hogy kénytelen lesz megvonni a kongruát, ha a lelkészek rendele­tének nem fognak engedelmeskedni. A román püspökök, mint a »Lupta« jelenti, most elhatároz­ták, hogy egybehívják az egyházi kongresszust, melyről erélyes tiltakozást fognak a miniszternek küldeni, a­ki szerintük a román egyház legszen­tebb jogait sérti rendeletével. A román püspökök a Lupta szerint el vannak határozva arra, hogy ebben a kérdésben nem fognak engedni.­­ Mérsékelt román párt. A kolozsvári »Un­garn« a politikai helyzetnek őszszel leendő alaku­lásáról írva azt mondja, hogy a románokra nézve a legjobb lesz, ha a többséghez csatlakoznak. A román népen csak úgy lehet segíteni, ha politikai vezetői a kormánypártban lesznek. A nevezett lap ennélfogva azt ajánlja, hogy a román intelli­­genc­ia alakítson mérsékelt román pártot. A szer­vezés munkáját már most kell megkezdeni, hogy a választások idején sikerrel lehessen megküzdeni a román ultraistákkal, a­kiknek politikája a par­lamentben teljesen megbukott. «s Beszámoló: Sepsiszentgyörgyről jelentik : Brátay Zoltán, az ilyefalvi kerület országos képviselője ma be­számolót mondott a kerület választmánya előtt. Foglal­kozott a választói reformnak és az önálló banknak kér­désével. Sürgősen meg kell alkotni a választói törvény reformját, hogy azt a nemzet mostani vezérei alkossák meg, nem pedig esetleg olyanok, a­kik talán a reformot a magyarság érdekei ellenére alkotnák meg. Spanyolország veszedelme Barc­elonában sikerült helyreállítani a rendet, a­mi a spanyolországi helyzet lényeges javulását jelenti. Madridban attól tartanak, hogy ottan hétfőn kihirdetik az általános sztrájkot, de remélik, hogy a kísérlet kudarc­ot fog vallani. Óvatosságból azonban mégis vissza­tartottak Marokkóba szánt két ezredet. A vi­déken még többfelé tart a forrongás és így egyelőre szó sincs a normális állapotok vissza­téréséről. Most különös érdeklődést kelt az a kérdés, várjon Don Yayme, Don Carlos örököse tényleg be akar-e avatkozni a spanyol ügyekbe, mert az északi tartományokban, a jelen körülmények között, könnyen szíthatna zavart. . (A helyzet a fővárosban.) London, július 31. Hétfőre várják Madridban az általános sztrájk proklamálását, jóllehet Madridban kevésbé fo­gékony a nép a forradalmi propaganda iránt, mint Barc­elonában és nem lehetetlen, hogy a forradalmárok az általános sztrájk megkísérlésé­vel kudarc­ot fognak vallani. London, július 31. A Daily Mail jelenti Madridból: A hatósá­gok bezárták az összes népklubokat és a re­publikánus egyesületeket. Azok a messzemenő határozatok, a­melyeket a republikánusok leg­utóbbi gyűlésükön hoztak, nyugtalanítják a mér­sékeltebb elemeket. Nem lehetetlen, hogy hétfőn kihirdetik az általános sztrájkot. Két ezredet, a­melyet Melillába akartak elküldeni, visszatar­tottak. Az újságírókat a legszigorúbb büntetés­sel fenyegetik, ha a spanyolországi vagy a hazer­­téri helyzetről híreket küldenek a vidéki vagy külföldi újságoknak. Barczelónában négyszáz föl­kelő esett el. Egy gyalogezred és egy­ kisebb sza­kasz lovasság Madridból elment Katalóniába és Valencziába. (A barczelónai forradalom.) Madrid, július 31. A barczelónai forradalom le van törve. A föl­kelők pénteken megadták magukat és vezetőiket a katonák azonnal agyonlőtték. Madrid, július 31. Mint hivatalosan jelentik, Barc­elonában a rend teljesen helyreállott. London, július 31. Barc­elonából jelentik : Vasárnap minden csön­des volt és semmi feltűnő dolog sem történt, leg­feljebb az, hogy­ a forradalmárok gyülekező helye zsúfolva volt és hogy ott folytonosan jöttek-mentek az emberek. Hétfőn számos gyárban és műhely­ben megszüntették a munkát. A boltokat kinyi­tották ugyan, de délben bezárták. A rendőröket már korán reggel revolveren kívül Mauser-puská­val látták el. A közúti kocsik rendesen közleked­tek és eljutottak eg­­zen a plaza Gardáig, de onnan nem tudtak tovább menni. A felkelők fel­­borít­ották a kocsikat, sőt kettőt meg is gyújtot­tak. Egyszerre kürtszó hallatszott és a rendőrök, a­kik eddig tizenkét lépés távolságban kettesével haladtak, most szorosabban csatlakoztak és futó­lépésben nyomultak előre, ezélzásra tartva puská­jukat. A nép széjjelrohant. Ekkor történtek az első lövések. E­közben az anarchisták torlaszokat hevenyésztek. Eddig még senki sem tudta, hogy mi történik. A polgári kormányzó az utczára ment és utasításokat adott a rendőröknek. A felkelők rálőttek és a kormányzó sietve menekült. A ka­tonai kormányzó délután négy órakor kihirdette az ostromállapotot. A felkelők tovább építették torlaszaikat, hogy a munkásnegyedet a belváros­tól elzárják. Hétfő óta nem jelentek meg újságok. A helyzet kedden sem változott meg. Csak negyed négykor jelent meg az első ezred katonaság, a­mely mellékutczákon nyomult előre és egészen az el­torlaszolt városrészig jutott. Szerdáig azután nem történt lövés. A forradalmároknak legfeljebb a rendőrökkel gyűlt meg a bajuk. Templomok és kolostorok égnek , hír szerint százhúsz szerzetes és apácza meghalt és háromszáznál többen meg­sebesültek. London, július 31. A Daily Telegraph Barc­elonából a következő esetet jelenti: Az angol lap tudósítója a kikötő­ben lévő és Marseillebe indulni készülő észak­német Lloyd-hajóra ment, hogy Londonba utaz­zék. Egyszerre az utczán körülbelül tízezer főnyi csapattal találkozott, a­melynek vezetői hosszú póznákon véres fejeket, elégett kezeket és lábakat és más emberi testrészeket hordoztak. A nép a Marseillaise-t énekelte és sem a rendőrök, sem a katonák nem merték útjukat állni, így vonultak el a főkormányzó palotája előtt is, a­nélkül, hogy a főkormányzó tüzelésre parancsot mert volna adni. Páris, július 31. A Matin-nek Barc­elonából elmenekült tu­dósítója jelenti: Láttam, a­mint a csendőrök a St. Martin külvárosban a torlaszokat megtámad­ták. A fölkelők vasdrótot feszítettek ki, a lovak elestek és a forradalmárok majdnem az összes csendőröket tőrrel agyonszúrták. A forradalmá­rok kifütyülik és kigúnyolják a rendőröket és a polgárőrséget, ellenben a katonákat borral és szi­varral kínálják. A katonák vonakodnak a­­föl­kelőkre lőni s ezért az asszonyok és a gyermekek kendőlobogtatással üdvözlik őket. Páris, julius 31. (Saját tudósítónk távirata.) San­ Sebastianból jelentik, hogy a kor­mány holnapra a barc­elonai fölkelés leveréséről szóló hivatalos jelentés közzétételét jelzi. London, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) A spanyol hivatalos jelentésekkel szemben, melyek azt újságolják, hogy­ a helyzet Barc­eloná­ban javult, itteni lapok arról értesülnek, hogy az prerai barezok meg nem csappant hevességgel folynak tovább s az ágyuk szakadatlan dörgése hallatszik. Madrid, julius 31. (Saját tudósítónk távirata.) Barczelonában a halál csöndje honol. Min­denütt a pusztulás borzalmas képe mered az emberre. Az előkelő utczákban és a szomszédos szegény nép lakta városrészben a bombázás sok épületet romba döntött; mintegy negyven magán­­ház és középület pusztult el. A felkelők anyái és feleségei hadakoznak a holttestek körül. A tüzérség valóságos mészárlást művel. Az elesett s a rögtönítélő bíróság által agyonlövetett emberek száma jóval meghaladja a kétszázat, a sebesülteké az ezret. A lázongás még korántsem ért véget. Bilbaóban és a kantábriai partvidék egész bánya­­területén ma kimondják az általános sztrájkot. Berlin, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Vossisehe Zeitungnak jelentik Biarritzból, hogy a Barc­elonából érkezett utolsó hírek szerint az utczai barcrok még tartanak. Ezerháro­­­száznál több ember esett el az utóbbi napokban. A forradal­márok rendkívüli bátorsággal lépnek fel s mint­hogy a támadás irányát egyre-másra változtatják, a lovasrohamok s a tüzérség ágyúzása is alig tesz­nek kárt bennük. A kikötő állítólag lángokban áll, hiteles hír azonban még nem érkezett erről. A hivatalos jelentések mind kedvezően szólnak s azt erősítgetik, hogy a nyugalom mindenütt helyreállt. Az állami adóslevelek árfolyama az új hadikölcsön hírének ellenére is lényegesen felszö­kött. A behívott tartalékosok javára rendezett nyilvános gyűjtések szép eredménynyel járnak. (Az anarchisták kiirtása.) London, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Hír szerint a spanyol kormány élni fog az alkalommal, hogy kitakarítsa az anarchista­ fész­keket. Valamennyi ismert anarchistát, a kik a lázadásban résztvettek, haditörvényszék elé állít­ják s ha a forradalomban részességük rájuk bizo­nyul, agyonlövik. A felkelésben részt nem vett anarchistákat kiutasítják. A­kinél robbanóanyagot vagy fegyvert találnak, börtönre vetik. Az anar­­chista­ lapokat elkobozzák. Addig is azonban a forradalmárok felégetik a vasúti hidakat, dina­mittal szétrombolják az útvonalakat és szétvágják a táviró- és távbeszélő-vezetékeket. (Általános forrongás.) Figueras, julius 31. Hatszáz ide­ behívott tartalékos közül csupán kettő jelentkezett. Granollersban a lázadók ki­rabolták a templomot és a fából való szobrokat, valamint a padokat és szószékeket a vásár­téren elégették. Madrid, július 31. Az ország belsejében javult a helyzet. Berlin, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Itteni bankkörök több napi szünet után ma délelőtt ismét kaptak Valencziából és Barc­eloná­­ból távirati értesítéseket, melyek az állapotok javulását jelentik e szavakkal. A helyzet nyu­­godtabb. (A karlisták.) Madrid, július 31. Figuerasban a karlisták gyűlést tartottak és azt hiszik, hogy Don Jaym­e élükre fog állni. (A melillai háború.) Melilla, július 31. A város nyugodt. Két vadászzászlóalj partra­­szállt­. A Piison nevű ágyunaszád bombázza az ellenséges hadállásokat. Egy léghajósosztály ide­érkezett. Melilla, julius 31. Ezerhatszáz főnyi gyalogság és nyolc­van főnyi tábori tüzérség ma itt partraszállt­. További erősítéseket is várnak. Kétszáz sebesültet elszál­lítottak Malagába. Madrid, július 31. Az Impartial az alhucemasi eseményekről a következő f. hó 27-iki táviratot közli: Mintegy III .*■•»! «I­­. ■■ *»■*»■*■■■. I ■ I. 3

Next