Az Ujság, 1909. szeptember/1 (7. évfolyam, 206-218. szám)
1909-09-01 / 206. szám
2 fogyasztó térítse meg s hogy a világverseny kizárásával a termelő diktálhassa tetszés szerint az árakat, szerencsére csak egy csekély és túlzó kisebbség kívánsága, melyet józan gazdasági és nemzeti politikus nem tehet magáévá soha. így is elég teher nyomja a fogyasztó vállát, éhínséget s ínségárakat támasztani, amikor a világtermés azt nem indokolja, barbárság és országpusztítás lenne. A mai közzétett világtermés-kimutatás szerint a világfogyasztásnak meg van a kellő termésfedezete. Nincs kényszerítő isteni vagy emberi ok, amely éhínségre késztetné a fogyasztók egy részét. A jogos önzés és méltányos érdek határain belül tehát érthető és természetes annak a védelemnek a kihasználása, amelyet az állam a termelőosztálynak biztosít. Ha Európa védővám-politikája minket is rákényszerített erre a gazdasági irányzatra, oktalanság lenne, ha annak előnyeit a termelők ki nem használnák. De viszont túlmenni a jogos és méltányos védelmen, s mesterséges módon teremteni oly konstellácziót, mely az egyik osztálynak, a termelőnek, kelletén túl való nyereséget, a másiknak pedig, a fogyasztónak, kelleténél túlságosabb terheket hoz, nemcsak igaztalan, de veszedelmes, mert kockázatos politika. A mai magas gabonaárak daczára külföldi búza özönlik be monarchiánkba. Legalább tíz millió métermázsa búzaimportra szorul Ausztria. A Balkán búzafeleslege nem is lesz elég a hiány fedezésére. Oroszország is fog búzát behozni a monarchia vámvonalain. Az Északamerikai Egyesült Államoknak az idén rekordtermésük volt. Ha India, Ausztrália s Argentína termése szintén jó lesz, akkor a jövő év elején a világpiaci árakban oly lényeges változás állhat be, amely feltétlenül kihat a mi gabonaárainkra is. Igaz viszont, ha az utóbbiak termése rosszul sikerül, a gabonaárak emelkedése beláthatatlan. Éppen ezért iparkodnak nálunk a fogyasztás ellátásáról idejében gondoskodni. Ebből a szempontból tehát nem jogos a panaszkodás, hogy idegen búzát vásárolnak kereskedőink és malmaink. Mi bizonyára az elsők közé tartozunk, akik a gazdaközönség jogos érdekeit védeni állami kötelességnek ismerjük el. De viszont nem vagyunk hajlandók e védelmet túlterjeszteni azon a határon, ahol a túlzott nyerészkedési vágy a fogyasztó milliók rovására tudna csak érvényesülni. Ha a tavalyi 41 millió mm. búzatermés 23 koronás árak mellett körülbelül 950 millió korona értéket jelentett s az idei 34 millió mm. búzatermés 28 koronás ár mellett ugyanily értéket képvisel, nem látjuk okát a túlzók panaszának s nem látjuk indokait a búzaárak mesterséges túlhajtásának. Annál kevésbé, mivel az árpa-, kukoricza- és zabtermés oly kitűnő volt, hogy a termelőnek igen szép, tisztességes hasznot biztosít. Hogy e felfogásunk a józan és mérsékelt gazdakörökben is mindegyre terjed, bizonysága az O. M. G. E. igazgatójának épp a minap közzétett intő és figyelmeztető szózata, a melyben óvja a gazdákat, hogy szűk termés idején ugyanazt a politikát kövessék, amit bő termésű években szoktak s a melyben a külföldi búza beözönlése ellen a magyar búza piaczra bocsátását sürgeti. A helyzet valóban ezt a felfogást indokolja s a ma közzétett világtermés adatai ugyanezt a felfogást támogatják. Lám, odaát, Ausztriában, igen erős mozgalom indult meg a gabonavámok ideiglenes felfüggesztése mellett. E mozgalom táplálására nincs szüksége a magyar gazdáknak. Márpedig a kenyér és az élelem túlságos és indokolatlan drágítása a fogyasztók keserűségét váltja ki, mely könnyen csaphat át hasonló követelésekbe. Magyarországnak pedig, egyéb gazdasági bajai mellett, igazán nincs szüksége az éhezők forradalmára. AZ ÚJSÁG Szerda, 1909. szeptember 1. * ! Jól tudja, hogy kényes tagjaihoz oda van meredten tapadva az édes haza is. Talán többet is viszen magával belőle a wiesbadeni és karlsbadi fürdők nagyvilági sokadalmába, mint a mennyi néha kedvére való lehet. De én szivből megnyugodtam abban, hogy az újra kinevezett Wekerle-kormány a nyári szünetre elvállalta a haza sorsának felelősségét, és viszont akad még oly zug a hazában, ahol orvos és igazgató leveszik rólam az idegeimért való felelősséget. * Stósz valóban ideálisan elzárt hely. Ott fekszik három vármegyének, Abaujnak, Szepesnek és Gömörnek összeszögellő határán, egy szűk hegykatlanban, a melynek falain túl semerre sem nyilik meg a látóhatár. Csupa határ, csupa kör, minek az ősidőkben az elrekesztett szent jósdák voltak. Mintha már földrajzi alkotására egy exterritoriális köztársaság volna. Még a kétfelől előnyomuló vicinális vasutacskák is messze a túlsó völgyekben állapodnak meg. A hegyek körötte akár csak zártkörű kaszinót alkotnának, elzárkóznak a külső világtól, de annál szorosabb szolidaritással simulnak egymáshoz. A körben futó tájképnek sehol sincsen zordon havasi jellege, de a vadregényes táj minden elemét szépséges harmonikus gyűrűzetben foglalja össze. A déli oldalon a hegység tetőzete szinte egyetlen szelíd hajlású gerincz, közbe-közbe fensik részletekkel, amelyeken kövér havasi legelők terülnek el. A másik oldalon is csak szépen ivett nyergekké tagolódik, jóformán elválasztó kúpok nélkül, annál inkább erdőborította púpokkal. Onnét vonulnak le a világosan kéklő és zöldelő tetőktől az összeszűkülő alsó lankákig a komoran és sötéten hatalmas fenyves erdőségek. Ilyen fenyvesoldalon rejtőznek, úgyszólván egyenként elbújva azok a svájczi szilű házak és villák, amelyek a mai Stószfürdőt alkotják. Itt bizony még nem kerekedett felül a modern fürdőépítészet rikító folytonossága, az épületsorozatok és mesterséges díszítmények kultúrája, amelyek a legfenségesebb tájképet is képesek kivetkőztetni őstermészeti valósága szépségéből. Nagyszerű fenyvesrengetegek másutt is vannak, fentebb a Tátrán különbek is. A mi Stászon a fenyveskerületet azonban fölötte hangulatossá is teszi, az, hogy úgy hat, mintha egy kerek színgazdag tájképhez stilszerű keretül volna beállítva. Olyan, mint hegyek szabályos czirkuszának architektúrás párkányzata, az épületek pedig a páholyok, melyekből előkelően nézhetünk a teljes színre. Mert a fenyves után következik csak az igazi »kilátás«, amelyet a fürdő minden kiemelkedő pontjáról, minden magasabb erkélyről be lehet látni. Fokozatosan szűkülve ereszkedik le a völgybe a hegyek körfala és mentői kisebb a kör, világosabb, változatosabb, vidámabb színek válnak uralkodókká. A tűlevelű erdők után bükkösök, tölgyesek, gesztenyések és egyéb lombos részletek húzódnak lefelé, a fölkígyózó szerpentina út mellett már virágos rétek terülnek el. Ott lenn pedig a katlan összeszűkült fenekén keskeny zöld és száraz pásztákban virulnak a takarmány- és gabonavetések. Közöttük szorosan összebújva csillámlanak a napfényben világos falu, pléhfedelű kis házak. Ez Stósz helység, amelynek bányavárosi múltját ma is sok külső jel mutatja, bárha aktuális jelentőség nélkül. De van indusztriája, nevezetesen két késgyára, ami bizony nagy harczi tradicziót is sejtet. Lakosai a szepesi szászokkal egyfajta eredetűek, de úgy vettem észre, német beszédük sajátos dialektusát a legkevesebb ember tudja megérteni. Valami elzárt emigránsfészek lehetett itt a századokon keresztül, olyan mély emberbánya, a mely megóvta az első letelepülők nyelvbeli kövületeit. Alighanem ádáz indulattal is nézték kezdetben a nyaranta fölöttük szálló és lebzselő fürdővendégeket, a hódító jöttmenteket. Persze idővel megtanulták méltányolni az üzleti viszony apró előnyeit., Hát az ily természeti környezet közvetlen és örökös csábjaival bezzeg rászoktatja a megfelelő sétákra még a legcsúfosabb diszpozíczióval érkezett menekülőket is. Séta, séta — ez itt szabadság jelszava. Nem olyan séták esnek itt mint a divathelyek parkjaiban és strandjain, az az örökös keringőzés a fürdős zene körül, bárha az obuigát czigánybanda, a hozzá való pavilion és kis négyszögű tér Stószon sem hiányzik, mint a fölösleg élvezete. Lehet itt válogatni a sétairányokban lelkiállapot és vérmérték szerint. Vannak fenségesen romantikus séták, vannak bájos idilli séták, vannak merészen fantasztikusak, ahogy éppen tetszik az élet vándorának. Akár glédába állított mamelukifjú, akár majmoláshoz szokott divatveterán, mihamar fölfedezi önálló egyéni ízlését. Olyiknak bemohosodott történelmi érdekét is megmozgatja az a körülbelül félórás séta, mely százados fenyők mély árnyában visz fel a hegygerinczre, a hol a »kápolna« áll. Ez egy ódon, rozzant templomocska a XVII. századból, a mely áhítatot keltő magányosságával és BELFÖLD. A helyzet: Andrássy Gyula gróf kassai, Kossuth Ferenc faradi, Apponyi Albert gróf jászberényi beszédétől várják a politikai helyzet kialakulását. Mind a három beszéd a hónap közepén lesz és azt czélozza, hogy a parlamenti munkát megelőző pártértekezletek kész alapot találjanak a pártok további irányának megállapítására. Szterényi József államtitkár legutóbb Andrássy Gyula grófnál járt Tiszadobon s holnap este Wekerle miniszterelnökhöz megy Klopédiára. A kormány egyik félhivatalosa e hit kapcsán erősen cáfolja azt a lehetőséget, hogy Szterényi utazásai a pártközi helyzetre, a fúziós kérdésekre vonatkoznak, s e közlés szerint az államtitkár a belügyminiszternél csak magánlátogatást tett, a miniszterelnökkel pedig pusztán a jövő évi költségvetést tárgyalja. — Apponyi gróf a hittantanítási rendeletről. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter ma délben egy laptudósító előtt a következőképp nyilatkozott a hittantanítási konfliktusról: — Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy ferde és téves az a felfogás, mintha a kérdéses rendeletet Tóth államtitkár úr az én tudtom nélkül adta volna ki. Az egész ügyet elutazásom előtt alaposan megbeszéltük és a rendelet mindenben megfelel az én intencióimnak. A román egyház ellentállásának semmiféle törvényes alapja nincs. A rendelet szigorúan törvényes és a fennálló törvényeken alapszik. Nem értem a román egyház felháborodását hiszen az én rendeletem a már fennállott szigorúbb intézkedéseket sok tekintetben enyhítette. A kiadott rendelet követeli, hogy a vallástan az állami iskolák felsőbb osztályaiban magyarul is taníttassék, illetve hogy a hittan egyes részei magyarul adassanak elő. Ez az a minimum, amit a magyar állam érdeke okvetlenül megkövetel. Ettől a követelésemtől semmi körülmények között se tágítok. A rendelet az én nézetem szerint koncziliáns és ilyen modorban is akarjuk azt végrehajtani. Az ebben az ügyben most folyó hivatalos eljárás részleteiről nem nyilatkozhatom, csak azt ismételhetem, hogy a rendelet törvényes és hogy az ellenállásnak semmi törvényes alapja nincsen.