Az Ujság, 1909. december/2 (7. évfolyam, 297-309. szám)

1909-12-16 / 297. szám

21 AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1909. deczember 16. Hogy ez igy megy, még pedig magának az osztrák kormánynak tudtával megy igy, arra igen csinos kis bizonyíték feküdt a napokban megint a magyar politikusok előtt. Persze a nélkül, hogy egy is észrevette volna. Egészen hiteles bécsi tudósitásban olvastuk, hogy két ausztriai szlovén-horvát képviselő, Ploj és Laginja, a bécsi miniszterelnöknek és közoktatási miniszternek memorandumot adott át, amelynek az volt a czélja, hogy a szláv diákok Isztriából, Dalmácziából, Triesztből, Krajnából a zágrábi egyetemen is épp oly akadály nélkül végezhessék tanulmányaikat, mint akármelyik ausztriai egyetemen. Kérelmük az volt, hogy a zágrábi egyetemen tett vizsgálatok Ausztriában egyenjogúak legyenek. Tehát hogy az ausztriai szláv diákok tetszés szerint való időt tölthessenek Zágrábban, mintha az szintén osztrák egyetem volna. Ennek a kérésnek a politikai czélját, azt gondoljuk, senkinek sem kell magyarázni. Valami pompás előkészítése az a délszláv fiókállamnak, ha Zágrábban Horvát-Szlavonország, Bosznia-Herczegovina, Dalmáczia, Isztria, Trieszt, Görz és Krajna szláv főiskolai diákjai egyesülhetnek és ott az összevalóság államalkotó érzelmeit, sőt akcióját kimunkálhatják. Azonfelül is nem csekély megerősítése a zágrábi harczképességnek a magyarok ellen. Nagyon jól van ez kigondolva. Mit kellett volna erre a két osztrák miniszternek válaszolnia ? A következőket : »Kedves urak, mivel a monarchiában csak két állam van, Ausztria és Magyarország és igy ki van zárva, hogy mink a magyar államtestnek egyik, bár autonóm tartományával nemzetközi öszszeköttetésekbe lépjünk , mink ezt a ti kérésieket az 1867. évi alkotmánynak megfelelőleg a magyar állami kormánynyal közölni fogjuk.« És mit válaszoltak az osztrák miniszter urak ? Azt, hogy ezzel az óhajtással számolni fognak, de a zágrábi egyetemet rá kell birni, hogy az ausztriai vizsgálati szabályzat értelmében járjon el és ez iránt remélhetőleg sikerülni fog a horvát kormánynyal való megegyezés. Tehát az osztrák kormány a horvát kormánynyal akar tárgyalni és megegyezni. Magyarország, a magyar szuverenitás, a magyar államközösség pedig nem létezik. Az osztrák miniszter urak a horvát autonóm kormányt szuverén kormánynak akarják elismerni. Mindenki mérget vehet rá, hogy a zágrábi közoktatási dikasztérium kapni fog ezen az alkalmon, a mivel ad oculos meg lehet vele mutatni, hogy Horvátország Ausztriával nemzetközi viszonyba léphet. A mivel azután az egész magyar alkotmány félrerúgásával hivatalosan is meg lesz állapítva, hogy Horvátország csakugyan külön szuverén királyság. Ne tessék azt hinni, hogy ez valami csekélység. Aki ismeri ennek a ravasz számításnak a hátterét, az tudja, hogy mi van mögötte ? A tengermelléki olasz népesség, tehát a mi barátaink könnyebb elnyomása végett, az osztrák kormány a fiumei olasz iskolák bizonyítványait osztrák területen már évekkel ezelőtt hasznavehetetlenné tette. A fiumei olaszok tengermelléki fajrokonait tehát elszakította attól, hogy a közvetlen magyar államterület segítségével tengethessék tovább üldözött nyelvüket és egyéniségüket. És ez sikerült is. Fiume el van szigetelve a kiveszőlésben levő tengermelléki olaszságtól s a horvát néptenger által elborítva fuldoklik maga is. Fiume kreatizálása, fájdalom, ma már papiroson is kiszámítható. Most pedig az osztrák kormány a magyar állami szuverenitás megvetésével Zágrábban akar kulturközpontot és gyülekezési helyet engedni a horvát államalakulásnak ! így készül a harmadik, délszláv államtest, így hurkolják a magyar nemzet kat. Akkor ő volt a magyar népszinmű Blahánéja. Balázs Sándor, aki nemcsak hangverseny előtt és alatt, hanem azután is, a fehér asztalnál ragadta el szellemességével a vendéglőbe tóduló közönséget, nagyon sok kedves történetet hozott magával e vidékekről s hosszú ideig mesélte azokat a Komlóban Parragh mester asztala mellett, Laukának, Székely Józsefnek, Bús Vitéznek, Vas Gerebennek, Lisznyay Kálmánnak, s a bohémvilág számos fiatal tagjának. Magam is hallottam belőle eleget a hetvenes évek elején. Az egyik közkeletű anekdotája volt, hogy miképpen mutatkozott ő be Küküllő megye alispánjának. — Balázs vagyok. — Jól van, fiam, Balázs, de remélem, van másik neved is ? — Van, urambátyám , Sándor. — Sok keresztapád lehetett. De hát mi a becsületes neved? — Becsületes ez mind a kettő. — Értem : a vezetéknevedet. — Az első. — De azt nem mondtad. •— Mondtam , Balázs. Az öreg úr ránéz, aztán elkáromkodja magát: — Tedd bolonddá az öregapádat! A másik szelid humorú anekdotája volt az ő súgószerepe Deésen. Tudvalevő dolog, hogy Balázs Sándor a leghosszabb magyarok közül való volt Árpád óta. Külön ágyat csináltatott magának, mert a normális ágyban nem tudott kinyújtózkodni. Megrettent tehát, mikor a felesége fölszólította, hogy menjen le a sugólyukba és súgjon neki, mert ő nem tudja kívülről a szöveget. — Hát olvasd, édes angyalom. — Olvasni! Ugyan mi jut eszébe, Sándor ? Népdal szövegét olvasni ? Ezt még Ceresa sem teszi! Volt a Nemzeti Színháznak ekkor egy tenoristája, aki nem tudott magyarul, s ha fölkérték, koncertekben mégis el-elénekelt záradékul, a nagyobb népszerűség okáért, egyegy magyar népdalt, s azt kívülről tudta. Persze, rettentően mondta a szöveget. Ő tőle való az a híres a Kakadivin Killaricza, Jufeldreben Czuczarucza ... ami jómagyarul anynyit jelentett, hogy Káka tövén költ a rucza, jó földben terem a búza. Isten bocsássa meg neki. Tehát Balázs kénytelen volt a sugólyuk nyitását megkeresni, ha azt nem akarta, hogy a felesége még Ceresa előtt is szégyelje magát. A deési sugólyuk pedig, mint minden becsületes sugólyuk, a sülyesztőből nyílik. Abba pedig létrán kell lemászni. Ezt meg is cselekedte Sándor, de odalent meggyűlt a baja. A sugólyuk normális termetre volt szabva s Balázsnak a feje kilógott belőle. A feje nagyon a színpadra nyomult, ha pedig visszahúzta, akkor a lábai lelógtak az »űrbe«, mely a sülyesztőben tátongott. Ott alant pedig senki sem tudta, mi van ? Félve és remegve súgott tehát Sándor, de a felesége egyre noszogatta : — Húzza be a fejét, Sándor ! Maga kilátszik, Sándor! A publikum magán röhög, Sándor ! Tönkreteszi a számomat, Sándor ! Sándor minden egyes filippikára lejebb húzódott, mígnem egyszerre volt, nincs Sándor. Bognár Vilma rémülettel látja, hogy tekintete az üres sugólyukra mered, amelyből hiányzik a szükséges töltelék ! A Murszka Ilma fogásához fordult tehát, aki, nem jutván eszébe a Traviatában hirtelen a szöveg s nem is hallván jól a náthás súgót, azt énekelte az öreg Duvalnak, hogy : »Joj be edes, joj be jo A faradi vorjoro.« Persze, ezt sem értette az ördög sem, mint ahogy a többit nem értette. Bognár Vilma tehát hirtelenében azt énekelte a hites szöveg helyett, hogy »Jó étel a véreshurka, rut pimasz a bandzsa Gyurka«, amely népdalt egyszer Laukától hallotta, egy vasárnap délután. Ez hát elment volna valahogy, de hol van Sándor ? Alig hogy a függöny legördült, Bognár Vilma kétségbeesve kereste a férjét. Szemrehányásokat tett magának, hogy ő tette el láb alól — igazán láb alól — az urát. Honnét kerül elő a Sándor ? Sándor pedig legurult a semmibe, amely sötét vala és rossz szagú. Valami odatorkollott, de hogy mi és honnét ? Sohasem tudta meg. Mászott tehát kétségbeesve, mígnem egy deszkacsőbe jutott, amelyen felfelé törekedett. Ott aztán új malheur érte. A deszkacső végén ült valaki. Amint a hosszú termetű férfiú végre fölegyenesedett, valakibe ütötte a fejét. Kiütötte onnan, ahol ült. Éktelen ordítással rugaszkodott az a valaki el onnan, Sándor kimászott ugyan utána egy szűk lyukon, de nem tudta utolérni. Egy udvarra jutott, amelyen át a korcsma elé ért nyakára a délszláv zsineget. Magyarországon pedig csak az a kérdés, hogy kik lesznek az új miniszterek ? Pató Pál úr békességesen pipál. BELFÖLD. . A képviselőház elnöksége a király előtt. A királyi kabinetiroda ma értesítette a képviselőház elnökségét, hogy a király a Ház új elnökét és két alelnökét deczember huszadikán, hétfőn, déli egy órakor külön kihallgatáson fogadja. A bán. Rauch Pál báró horvát bán, aki tegnap érkezett Budapestre, ma délelőtt Wekerle miniszterelnökkel értekezett. Ma délután Bécsbe utazott, a hol, valószínűleg holnap, kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Román görög keleti érseki konzisztórium. Nagyszebenből jelentik : Az érseki konzisztórium Metianu metropolita elnöklete alatt tartott ülésében elhatározta, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztést intéz az ellen az újabb rendelet ellen, melyben a miniszter, a kongresszusi határozatoknak a király által történt megsemmisítését tudomásul adva, arra utasítja a román görög keleti egyházat, hogy a hittantanítás nyelvére vonatkozó rendeletének most már annál inkább tegyen eleget, mert ellenkező esetben a törvényben biztosított megtorlássá fog élni. A konzisztórium a miniszterhez intézendő felterjesztésében ki fogja fejteni, hogy a román görög keleti egyház nem engedhet régi álláspontjából, mert a hittantanitás tisztán egyházi ügy, melybe a világi hatóságoknak nem lehet beleszólásuk. A költségvetést nem adják be. (Lukács László és Khuen-Héderváry Károly gróf a királynál. Miniszteri értekezlet, újabb indemnitás. A Kossuth-párt értekezlete.) Ma délben a kormány tagjai értekezletet tartottak s azt határozták, hogy csak az indemnitási javaslatot terjesztik szombaton a képviselőház elé, a múlt évi zárszámadásokat és a jövő évi költségvetést nem. A zárszámadások parázs kis parlamenti kavarodást, némely miniszterre igen kényelmetlen közérdeklődést kelthetnének, a költségvetés pedig, sajnos, nagy deficitet mutat.