Az Ujság, 1910. április/2 (8. évfolyam, 90-102. szám)
1910-04-16 / 90. szám
k ezt a közeledést tudomásul vennie, Magyarországnak kell rá válaszolnia. Magyarország válasza csak egyféle lehet. Magyarország a legteljesebb megbecsüléssel értékeli jövendő királyának a bizalomra és a megértésre való hajlandóságát, Magyarország komoly köszönettel veszi tudomásul jövendő királyának közeledését, Magyarország örömmel várja és teljes készséggel hajlandó megteremteni azt az új korszakot, a melyhez az első lépés a »Zrínyi« vízrebocsátásánál megtörtént és a melynek az eljövetele egyformán érdeke Magyarországnak és a dinasztiának. Mert ez a legfontosabb abban, ami történt, ez az alapja mindennek, amit a közeledés első fele után még csak bizalommal várunk: a közös érdekek felismerése. Ezzel szemben egészen eltörpül az a kérdés, mi gátolta meg a trónörököst abban, hogy már régen közeledjék Magyarországhoz, eltörpül az a kérdés, milyenek voltak a trónörökös érzelmei Magyarországgal szemben ez ideig, sőt eltörpül az a kérdés, hogy milyenek ma az érzelmei. Ha feltámadhat és hangot nyerhet a kételkedés ezeknek az érzelmeknek a melegségében, sőt ha a bizonyítás kedvéért fel is teszszük, hogy a tüntető szívesség nem valamely spontán elhatározás következménye, nem valamely meleg szimpátiának vagy éppen lelkes szeretetnek a fellobbanása volt, nem tesz semmit, vagy annál jobb. A megértésnek, a bizalomnak, az állandó harmóniának sokkal biztosabb alapja ,a közös érdekek felismerése, mint akármilyen forró érzelem. A szimpátia és a szeretet nekünk bizonyára jól esik, de minden szeretetnél sokkal fontosabb a jogaink respektálása, az érdekeink megbecsülése és tiszteletben tartása. Ez az, amit Magyarország jövendő királyától vár és amit most már joggal remélhet is. Magyarország helyzete nehéz a népek nagy versenyében és különösen marquisba, ki viszonozta is szerelmét: ő tehát nem akart hozzá menni a szegény emberekkel czimboráskodó, pórias modorú, formátlan viselkedésű kőfaragóhoz. Az anya nem tágított. Addig gyúrta, sanyargatta a leányt, addig ijesztgette mindnyájuk szégyenével és elkövetkezendő nyomorukkal, míg a leány megunta a dolgot és végre ráállt arra, amit tőle szülei kívántak. E ponton azonban Berthe-nek félelmetes vetélytársa akadt a szerelmes marquis húgának, Louise-nak személyében. A nyílt szemű és hidegen számító Louise hamar felismerte a helyzetet; látta, hogy bátyjának Berthe-tel kötendő házassága a jelen viszonyok között nem hozná meg azt a vagyont, melylyel ők, az elszegényedett nemesek, be akarták aranyozni czímerüket. A nagy vagyonhoz most már Vérillac-éknak nem volt semmi közük. Minden Papillon-nak volt a tulajdona. A ravasz leány tehát egyet gondolt és elhatározta, hogy ő véteti el magát a kőfaragóval. Majd megpallérozza aztán a durva munkást. A két lány kiveti hálóját és mindenik a maga módja szerint kívánja meghódítani az egyik zavarból a másikba bukdácsoló legényt. El is érnek annyit, hogy ez egyszerű embernek fölzavarják vérét. A sok parfüm és a sok kaczérkodás annyira mámorba ejti Papylon-t, hogy ez Berthe-tel szemben egy alkalommal úgy viselkedik, a mint szünt kedvű népgyermeke korában a maga osztálya pajzán lányai irányában viselkedni szokott volt. Erre aztán az elnökné mama is megszeppent, de nem annyira, hogy elfelejtette volna számon kérni a hevesvérű fiútól illetlen viselkedését, melyért most a megsértett leánynak elégtétellel tartozik. Papillon — habár a nehéz a Habsburgok birodalmán belül, Ausztriával szemben. Nem zárkózhatunk el annak a felismerése elől sem, hogy a magyar király, aki az osztrák császári koronát is viseli, ebben a nehéz helyzetben egy bizonyos magas semlegességre van kötelezve. De legalább is erre a semlegességre, erre az alkotmányos és törvényes semlegességre számítanunk kell. Legalább azt a bizonyosságot kell mindig éreznünk, hogy — amint egy politikai szállóige mondja — sok bécsi ellenségünk között van valaki, akinek az érdekei közösek a mi érdekeinkkel, a ki jóbarátunk : a magyar király. Legalább egyben kell mindig bizonyosaknak lennünk: abban, hogy a magyar korona viselője nem ellensége Magyarország fejlődésének, haladásának, erősödésének, mert felismerte és tudja, hogy önönmagának, dinasztiájának, sőt egész birodalma erejének, nagyhatalmi helyzetének érdeke az erős és gazdag Magyarország. Ha az, ami a »Zrínyi« vízrebocsátásánál történt, ezt jelenti, akkor a tegnapi nappal csakugyan új korszak kezdődik. Akkor csökken és lassan egészen eltűnik egy bénító aggodalom, egy felesleges, sok erőt lekötő, mindent megmérgező bizalmatlanság, akkor Magyarország nyugodtan várhatja, mit hoz a jövő, mert a magyar lelket nem kínozza többé az a monstruózus gondolat, hogy a magyar király is ellensége lehet Magyarországnak. Magyarország örömmel hajlandó rá, hogy a királynak megadja azt, a mi a királyé, ha csak az osztrák császár megadja a magyar királynak azt, a mi Magyarországé. AZ ÚJSÁG Szombat, 1910. április 16. BELFÖLD. — A karánsebesi román püspökség. Sok huzavona után Cristea Miront választották meg karánsebesi görög keleti román püspökké. A koalícziós kormány Cristea megválasztását megerősítés végett tenniszjátékban mértföldekre kiütötte a labdát — nem igen érti, hogy mit akarnak tőle , de annyit mégis megérzett, hogy valami nagy csávában van , és ezért békítően mondja az elnöknének, hogy jól van jól, tudja , már mit kell csinálnia ; mindjárt meg is fogja adni a kért elégtételt, és ezzel szalad a mellékszobába, hogy ott valamit»megírjon«. Hogy mit irt ott bent, azt nem tudjuk; egy szóval sem árulta el. Nem is ért volna rá, mert íme, megjelent a kastélyban régi szeretője, Birette Balbine kisasszony és magával hozta szép, szőke, négy éves fiacskájukat, a pajkos Palikát, ki folyton csak a zongorabillentyűket akarja verdesni a fényes teremben, hol apjára várakozik. Papalon nagy hévvel ölelgeti Balbine kisasszonyt, kit különben ő maga rendelt ide levélileg. Midőn e kellemes mulatságban — Ligeti Juliska adja a Balbine szerepét — meglepik, Papillon kijelenti, hogy ezt a pirosruhás kis munkásleányt fogja nőül venni, ezt a szelidlelkű, dolgos lánykát, ki hónapokig dolgozott érte, mikor ő sztrájkban volt gazdáival szemben. — És az elégtétel ? — kérdi az elnöknémama. — Azt már megadtam. Megírtam, — feleli hetyke gavallérossággal a vidám kőfaragó — kérdezzék csak meg az itt jelenlevő közjegyző urat! A közjegyző fejével bólint és — a függöny legördül. Hogy mi volt az az elégtétel? Arról nem értesülünk. Csak úgy homályosan sejtjük, hogy Papalon, dit le juste, tizenöt moliójából közjegyzőneg átengedett talán egyet-egyet a két főbbrangú kisasszonynak — hozományul és hálája jeléül a czélt nem ért flirtelésért. És ezzel minden be van fejezve. Már most kérdjük : igazán így történnek ezek a dolgok az életben ? Ügyet sem vetünk a hirtelen elhalálozott Detouche apó furcsa életregényére, de még arra sem, hogy csodálatos módon felfedezett fiát ott hagyta a kőfaragó munkában és keresztülvivén a törvényesítést, megírván végrendeletét, mindezekről egy kukkot sem szólt fiának, ki aztán csak apja halála után értesült a törvény útján arról, ami vele és érdekében történt. Nem kérünk semmit számon, ami a darab kezdetét megelőzte. Az egész több mint különös mesét elhiszszük a szerzőnek. Nem vitatkozunk vele a körül, amivel drámáját meg akarja alapozni. Legyen az bármilyen elképzelhetetlen, nem feszegetjük valószínűségét. Hordja össze az író bárhonnan a fundamentumához szükséges nagy köveket nem keressük. Csupán a drámát tekintjük, melyet e különös alapon fölépít, és kérdjük : Igazán így történik ez a história az életben ? Lehetséges-e elképzelni, hogy a kőfaragó, akit ily szerencse ér, ily mód lép bele a törvényszéki elnök családjába és hogy viszont ez elnök ily bárgyú semmi embernek mutatkozik, mikor tengernagy érdekek forognak szóban ? És valónak fogadható az, hogy egy franczia munkás, akármilyen kőfaragó, kiteszi magát enynyire a nemesek és bourgeois-k vérig sértő lenézésének ? Az író maga úgy tünteti föl, hogy ennek a munkásnak több a helyes érzése, mint a marquiséknak és a hivatalnokoknak, amit szívesen megadunk, mert lehetséges. De ha ez a munkás az egyetlen igazán helyes és tiszta lelkű ember az egész kompániában, elhihető-e, nem akarta a király elé terjeszteni. Apponyi gróf volt közoktatásügyi miniszter vagy másfél hónapig hevertette az aktát. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter, amint értesülünk, a választás ellen nem emelt kifogást és Cristea püspökségének királyi megerősítése már legközelebb meg is érkezik. A horvát országgyűlés Zágrábból jelentik . Az indemnitási vita során ma Krajnovics Péter koalíciós volt az első szónok, aki kijelentette, hogy az indemnitást megszavazza. Bosnyák dr. tiszta joggárti szólalt föl az indemnitás ellen. Beszéde során, amely a bán ellen irányult, sűrűn támadtak zajos jelenetek és kölcsönös sértegetések Bosnyák és a Szarcsevics-párt között. Bosnyák dr. a szerbek térfoglalásáról szól és azt mondja, hogy a bán vigyázzon, nehogy a történelem előtt kelljen felelnie azért, hogy azokat támogatja, akik a dinasztia ellenségei. Szavai óriási vihart keltettek. Ez denuncziáczió ! Maga denuncziáns ! Hazug ! Gazember! — kiabálják Bosnyáknak. Bosnyák sápadtan áll helyén. Popovics Dusán Bosnyák arcza előtt hadonáz öklével. Jelentse azt is Bécsnek, hogy Popovics dr. a tartománygyűlés nyitr ülésén denuncziánsnak nevezte önt! A zajban az elnök megszakítja az ülést, amelynek újból való megnyitása után Kulmer báró a többség nevében kijelenti, hogy Bosnyák beszéde nem egyéb közönséges denuncziácziónál és alávaló rágalmazás. (Viharos helyeslés a többségnél.) Tomasics bán kijelenti, hogy amikor a kormányt átvette, egész természetes volt, hogy a horvát országgyűlés és a mérvadó tényezők minden törekvése az ország és az uralkodó javára fog irányulni. Meg van győződve, hogy Bosnyák a mérvadó tényezők meggyőződésében változást nem fog előidézni, legfeljebb a gyűlés tekintélyét alacsonyítja le. Pedig ez minden igaz hazafinak a szívén fekszik. Felkéri az ellenzéket, hogy ne ilyen eszközökkel harczoljon. Starcsevics Mile dr. kifejti azt, hogy miért vált el Frank József pártjától. A többség helyeslése közben bírálja a tiszta jogpárt kétszínű politikáját és kifejti, hogy e párt egyrészről Wekerlével tárgyalt, másrészről itt radikális irányzatot követ. Több interpelláció elintézése után az ülést délután öt órakor berekesztik. A bosnyák tartománygyűlés megnyitása. Szerajevóból jelentik, hogy a bosnyák tartománygyűlést július tizenharmadikán fogja megnyitni az uralkodóház egyik tagja. A szerb kongresszusi választások. A budai görög keleti szerb püspökség közigazgatási választmánya május tizenkettedikére tűzte ki a püspökség területén a kongresszusi választásokat.