Az Ujság, 1910. május/1 (8. évfolyam, 103-115. szám)
1910-05-01 / 103. szám
mű zes lelkesedését azonban a mozgalom szolgálatába állítja: békés eszközökkel, a mai társadalmi rend keretein belül, a fejlődés nagy természeti törvényeibe és természetes lassúságába belenyugodva harczol a maga sorsának a javításáért. Milyen reménységei vannak ennek a küzdelemnek ? Milyen szemmel nézze ezt a harczot a dolgozó polgárság, milyen szemmel nézzék különösen a munkaadók, akiket egy egészen elavult és joggal barbárnak nevezhető felfogás kérlelhetetlen ellenség gyanánt állított szembe a munkásság törekvéseivel ? Van-e olyan pont, amelyen a munkás érdekei találkoznak a munkaadó érdekeivel és elképzelhető-e ezeknek az érdekeknek a tartós és termékeny összeegyeztetése ? Hangos és határozott igennel kell ezekre a kérdésekre felelnünk. Amint a jobbágymunka eltörlése gazdasági szükségletté vált annak idején és a pont a jobbágymunka eltörlése hasznossá lett az egész társadalomra, éppen úgy válik lassanként a gépek világában kérlelhetetlen szükségességgé a rosszul fizetett, kedvetlenül, éhesen, betegen, tudás és értelem nélkül végzett munka megjavítása, felemelése, eredményessé tétele és éppen úgy válik hasznossá az egész társadalomra nézve, ha a munkásai jól fizetett, értelmes, eredményes munkát végeznek megelégedett lélekkel, tiszta és világos műhelyekben, nagy és virágzó munkatelepeken. Az ügyvéd és az orvos, a hivatalnok és a bíró munkájának az eredményessége és a jövedelmezősége szoros összefüggésben van a testi munkás munkabérével ; a testi munka bére az az egység, amely megsokszorozva jelentkezik a szellemi munka bérében; és végül: szoros és kérlelhetetlen összefüggés van a között is, hogy ott vannak megelégedett és dúsgazdag munkaadók, ahol megelégedett és jól fizetett munkások vannak és hogy nagy vagyonok, óriási tőkék, virágzó vállalatok, mindent összefoglalva: gazdag nemzetek ott keletkeznek, ahol a munkának már a maga legkezdetlegesebb formájában megvan az aránylag nagy értéke. Az utak, amelyek erre vezetnek ? A módok, amelyekkel a nagy megrázkódtatásokat el lehet hárítani ? Minél jobban eltűnik az értéktelen és tudománytalan szentimentalizmus a munkáskérdés kezeléséből, minél világosabbá válik, hogy a tőke és a munka között folyó harcz nagy erők eredőjének irányában halad előre, minél teljesebbé válik a szervezkedés az egyik oldalon éppen úgy, mint a másikon : annál rövidebb és annál veszélytelenebb a harcz, annál hosszabb és annál termékenyebb a béke. A kollektív szerződések valóságos áldást jelentenekaz iparra; a műhely alkotmánya győzelmesen vonul be a munka egész területére ; van hely, ahol már az állami kényszeregyeztetésig is eljutottak és ahol ez az állami kényszeregyeztetés üdvösnek, nyugalmat és megelégedést hozónak bizonyult. Mi, Magyarországon sok mindenben elmaradtunk más országok mögött- De május elsejét nálunk sem nézi többé értelmetlenül a társadalom és ellenségesen az állam. A haladás jelei nálunk is megvannak; a polgárság tudja, hogy a munkásság törekvései nem jelentenek forradalmat, a munkásságnak pedig szinte programmpontjává lett a polgári Magyarország megteremtése. Nagy ipar, int.eny iv munka, erős és gazdag kultúra egyformán érdeke Magyarországon polgárnak és proletárnak, munkaadónak és munkásnak. Magyarország megelégedéssel nézheti a munkásság nagy májusi ünnepét, mert az ünneplés nagy stílusa haladást és fejlődést jelent és aki kezdetben idegenkedett az ünnep nemzetközi karakterétől, most az akár munkaadó létére is szeretettel együtt ünnepelhet a munkásokkal, mert a nemzetköziségminden jelszava végül mégis a nemzeti munkát és a nemzeti kultúrát szolgálja. .... ... ..... ....... ............... Csak a gyermekekkel volt baj. Mind a hárman az öreg Mónira ütöttek, az asszony nagybácsijára, akinek exisztencziáját különböző okokból gondosan titkolta a család. Ez a családi hasonlatosság azért volt kelle.:metlen, sőt végzetes, mivel az öreg Móninak, olyan, furcsa, girbe-gurba kis figurája volt, mint a sósperecznek, a feje pedig csupa profil volt, még pedig torz módon elrajzolt, túlságosan beszédes, gunyoros és töprengő plebejus-profil. Móni bácsi maga is oly ősöktől örökölte ezt a fejet, akik a kelleténél többet dolgoztak és gondolkoztak. Most már hiába nevelkedett az ifjú Kunoséra Berlinben, sőt Oxfordban, a két leány pedig Genfben, a vézna kis testükön , ülő aggodalmas nagy Móni-fej lehúzta őket a mélységbe és tönkretette a nagyszerű lendületet, melyet a család újabban vett. Az impozáns Kuncseráné úgy szégyelte magát délczeg ura előtt, mint a hattyúanya, a mely kis kacsákat költött. A mióta beleültek a tótzsámi kastélyba, társadalmi szempontból a levegőben függtek, akár a Mahomed koporsója. A vármegyei nagyurak, akikhez a lovag régi nemessége és katonai múltja révén vonzódott, jéghidegen viselkedtek és ez igen fájt Kuncseráéknak. Egyes kurta urak ebből jogczimet akartak menteni, hogy konfidens módon közeledjenek a tótzsámiakhoz, de a lovag hamarosan értésükre adta, hogy nem szándékozik velük barátságba keveredni és ez megint azoknak fájt. Hogy a vidéken oly szigorú kasztszellem tenyészett, annak a megye első birtokosa, Kelemen Henrik főherczeg volt az oka. A fenséges úr tavaly megvette a régi Homonnayuradalmat, azóta ugyan még nem ért rá, hogy ellátogasson a megyébe, de a puszta tény, hogy a láthatáron egy főherczegi kastély rézteteje emelkedett, döntő befolyással volt a társadalmi viszonyok alakulására. A főherczeg volt a láthatatlan állócsillag, mélyítek vonzó ereje, utat szabott minden bolygónak. A megyei családok a fenség kedvéért nagy szeretettel csiszolták és gondozták tulajdon előkelőségüket, mintegy készenlétben tartván őseiket a jövő eshetőségeire. Szigorúan osztályozott udvari társaságot alkottak, melynek ormán az örökké távollevő főherczeg számára hagytak üres helyet. Ebben a társaságban, bősz, és alattomos csatákat vívott az érvényesülés vágya. A nemesség egészen lefoglalta magának a fenséget, persze csak elméletben, az önérzetes polgárság pedig azzal vigasztalódott, hogy az uralkodóház tagjának meg se kottyan egy fuzsitus bárócska, vagy egy vncziánczi gentry. A gazdag családoknak jól esett a gondolat, hogy ők alkalomadtán méltó módon tudnák fogadni a főherczeget, az elszegénye-dett famíliák pedig nevetségesnek találták, hogy egynémely parvenük a pénzükkel akarnak imponálni egy fejedelmi sarjadéknak ! Kuncsera lovag lojális vágyai furfangos kerülőúton sompolyogtak a fenséges úr felé. A napóleoni háborúk idején élt egy Kunosera ezredes, aki kitüntette magát valamelyik ütközetben. Ha már most tudjuk, hogy a legfelsőbb uralkodóház tagjai mennyire tisztelik a katonai erényeket, akkor könnyű szerrel elképzelhetjük, hogy Kelemen Henrik úr ő fensége egy véletlen találkozás alkalmával (talán az őszi nagy közvadászaton) így szól a • lovaghoz : IT— Rokona ön a vitéz Kunoséra ezredesnek, aki akkor és akkor, ott és ott, olyan derekasan harczolt a korzikai bitorló ellen ? Kunosera elképzelte magának ezt a jelenetet és elkészült arra is, hogy mit fogna válaszolni a fenségnek. A véletlen találkozás azonban nem történt meg, mert a főherczeg az őszszel világkörüli útra indult, de történt helyette más valami. Egy szép őszi, reggelen nagy ribillió támadt a park mellett levő kis majorságban, ahol a méltóságos asszony mindenféle fajbaromfival passziózott. Egy kóbor kutya betört a volterba és sorra fojtogatta a nagyszerű orpington-tyúkokat. Ered uradjah igen, ez volt a kis Kunoséra neve , puskával a kezében előrohant, hogy lelőjje a mesés szemtelenségű bestiát. Ott találta a négylábú gyilkost a drótháló mögött. Igen nagy, hosszúszőrű, fehér orosz agár volt. Fred czélba vette az állatot, de ekkor halkan megszólalt Miska, a lovász . — Ez a főherczeg ur kutyája! — A főherczegé ? A fiatal ur leeresztette fegyverét, úgy rémlett neki, mintha egy fényes, nemes fantom terjesztené védő karjait az állat fölé... Simonyi, a gazdasági írnok is elősietett a lármára és ugyancsak megismerte a kutyát. — Igen, ez a fenséges ur muszka agara. Trubornak hívják. Két hónappal ezelőtt küldték ide, mert Bécsben nem lehetett tartani. A főherczegi tisztek azt mondják, hogy a, fenséges ur az orosz császárnétól kapta, ajándékba. — Az orosz császárnétól t ----- y- •W AS UJSAG____________________________ Vasárnap, 1910. máj 18. belföld. . .. rr Df,nál püspökök értekezlete. Szebenikób°l fekrzik : pubsics^szebenikói püspök. * zárai egyházkerület apostoli gordnokr. Önöklésére e hó 26-án püspöki konferenczia, kezdődött, a melyen résztvesz Nakics spalatói pispök, Maresebes raguzai, Accellini kattarói és Zviinovics hvarszki püspöki Az egyházfők értekezne kapcsolatban van Dvornik püspök nyugdíjaztásval és az a körül folyt eseményekkel, mi szerint a római szentszék intézkedéseivel szembeszóló Dvornik püspököt sikerült rábírni, hogy vondljon vissza méltóságától és 20 ezer korona évi nyugdíjon kívül 10 ezer koronát biztosítottak neki régebben vállalt kötelezettségeinek kártalanítására. gróf : Fiumei ügyek: Wickinburg István .... kormányzóhelyettes ma Budapestre érkezett, hogy a miniszterelnöknek hivatalos ügyekben jelentést tegyen. . Tisza István Kolozsvárott. — Saját tudósítónktól, — , Tisza István gróf ma reggel őt órakor Budapestről feleségével együtt • Kolozsvárra érkezett,'.' Jöáhmn Gusztáv államtitkár támogatása végett, a ki délután programmbeszédet mondott. A pályaudvaron és a környékén, a melyet a rendőrség gondosan őrzött, csak kevesen, voltak jelen. Tisza István grófot sógora, Bethlen Pál gróf fogadta. A bevonulás a városba inczidens nélkül történt meg. Tisza ugyan kérte, a rendőrkapitányt, hogy ne őrizzék olyan, nagyon, de azért mégis sok rendű járt-kelt a kocsija körül. Tisza István gróf sógorának, Bethlen Pál grófnak a Petőfi utczában lévő házában szállt meg. (Küldöttségek.) Délelőtt tíz órakor Tisza István gróf a Pilseni sörcsarnokban Szolnok-Doboka megye kétszáz tagú üdvözlő küldöttségét fogadta. A Nagy Gábor vendéglőben ezután egy szamosujvári küldöttséget fogadott, melyet Mártonffy Márton vezetett elébe . A Blassiri-szálló udvarán délelőtt tizenegy órakor három küldöttséget fogadott Tisza István gróf Besztercze Naszód, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyék küldöttségét. Majd Petricsevica Horváth Kálmán báró és Dósa Endre, alispán ,elnöklésével gyűlés volt, amelyen Zeyk Kálmán