Az Ujság, 1910. május/2 (8. évfolyam, 116-128. szám)
1910-05-17 / 116. szám
2 éppen nem tartja sürgősnek. Ez belső pártügy, lehet, hogy valamiféle taktika rejlik mögötte, amelyet firtatni sem okunk, sem kedvünk. De az a puszta tény, hogy a miniszterelnök oly határtalan optimizmussal legyinti félre a parlamenti anarchia aggasztó lehetőségét, legalább is bámulatot, sőt meglepetést kelthet. Mikor az obstrukció legelőször ütötte föl a fejét, akkor hallottuk a kormány hasonló bizakodásait és reménykedéseit a jobb belátás, a józanság és hazafiság iránt. Akkor kérdezgették, vájjon mi haszna lehet az ellenzéki pártnak az obstrukcióból, a parlamentáris törvények felbontásából ? S akkor bizakodtak abban, hogy ily merénylet ellen a higgadt többség, sőt még a közvélemény is mint egy ember talpra áll. Uram Isten, mi minden történt azóta ! Széll Kálmán hiába imádkozott, hiába próbálta a passzív rezisztenciát, hiába volt az ellenzék hősszerelmese, kénytelen volt a fűbe harapni. Tisza István gróf kemény zablát akart a tüzes paripa szájába tenni s a meggyőződés fortissimójával hirdette, hogy az ország mint egy ember melléje áll, ha megfékezi a megvadult obstrukcziót. Nem fékezte meg, sőt az ország végzetes megtévelyedése nem várt diadalra segítette az obstrukciót. Az obstrukció sikerei azok, amikből folyton táplálkozik. Tisztán látó, a tapasztalatokból okuló politikusok rég konstatálták, hogy az obstrukció, amint sikerül neki az első kormánybuktatás, kiirthatatlan járványnyá, sőt az ellenzéki politikusoknak szinte becsületbeli kötelességévé válik. S nálunk még kormányzatra is jutott; belekóstolt az alig remélt hatalomba s megrészegedett tőle. Most kezdi Khuen-Héderváry azon, amit már tiz esztendővel ezelőtt a végtelenbe sodort az obstrukczió sikere : a ráolvasással és ráimádkozással ? Az obstrukczió nálunk a pártönzés, a párttaktika eminens fegyverévé lett. Azzá tették az ellenzéki pártok, a midőn az obstrukcziót Bécs ellen irányulónak hirdették s a maguk akaratát nemzeti akaratnak deklarálták. Az a teória, hogy nekünk, éppen sajátságos közjogi viszonyainknál fogva, szükségünk van az obstrukczió ultima rácziójára, bizonyos nimbuszt adott s ad még ma is az ellenzéknek. A nemzeti akarat utolsó végvárának, alkotmányunk legszilárdabb védbástyájának hirdetik, s akárhogy bizonykodjék is a kormány és a többség, hogy nem fenyegeti veszedelem a nemzetet, az obstruáló ellenzék mindig a haza veszedelmét fogja hirdetni, a maga akaratát nemzeti akaratnak, a maga ellenállását nemzeti ellenállásnak feltüntetni. S mindezt ne tudná, s a tapasztalatokból föl ne ismerte volna a miniszterelnök ? A Justhék belátásában bízik, vagy tán abban, hogy a nemzet szétszedi Justhékat, ha mégis obstruálnak ? Ekkora naivitás mögött csak taktika rejtőzhetik. Nem tudjuk, milyen s nem is bolygatjuk. De félünk, hogy akármilyen taktika is, a miniszterelnök nyilatkozatai után aligha visszafelé nem sül el. Ha Justhéknak csak attól kell félni, hogy a többség s nem a házszabály száll velük szembe, akkor bátran biztatásnak vehetik a miniszterelnök bizodalmát a józansági reménykedését a hazafias belátás iránt. AZ ÚJSÁG Kedd, 1910. május 17. műfíld. — A király Bosnyákországban. A királynak tervbevett bosnyák-herczegovinai látogatása a külföldön is érdeklődést kelt. Tanúság erre nézve a Norddeutsche Allgemeine Zeitung, a német birodalmi kanczellár közlönye, amely szokásos vasárnapi heti szemléjében ezt írja : »Budapestről Ferencz József császár és király Bosnyákország és Herczegovina látogatására utazik, ahol több napot szándékozik tölteni. A két tartomány fővárosában ő felsége udvart fog tartani és előreláthatólag nagyszámú audiencziát ad. Első eset e két tartománynak a habsburgi monarchiához való csatolása óta, hogy ő felsége ott időzik. Bosznia és Herczegovina lakosságának ily módon alkalma lesz az uralkodót szíves vendégszeretettel fogadni és ünnepélyesen hódolatot nyilvánítani, mert uralma alatt valóban a kultúra minden áldásaiban részesült«. Uj államtitkár. A király — a mint jelentik — a honvédelmi miniszter előterjesztésére ivándai Karátson Lajos miniszteri tanácsosnak az államtitkári czimet és jelleget adományozta. Az erre vonatkozó királyi kéziratot a hivatalos lap holnap közli. A közös minisztertanács. (Hieronymi a királynál. Erőszak a választáson. A Ház megalakulása. Őszi delegáczió. Közös miniszterek Budapesten.) Pünkösd vasárnapján is folytatta a király a miniszterek kihallgatását. Ezúttal Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter volt a soron, aki hosszú ideig tartó kihallgatása alatt tárczája ügyköréhez tartozó fontos kérdésekről tett a királynak jelentést. És bizonyára a választási kilátásokról, amelyek iránt a király sokkal jobban érdeklődik, mint máskor. Azt is számon tartja, hogy a miniszterek, államtitkárok, pártvezérek mely kerületekben léptek föl. Justhék a választások képére már eleve rásütik az erőszak bélyegét. Tisza István grófot Nagyszalontán ma ismét dobálódzással akarták elhallgattatni. Kazy József államtitkárt a sátoraljaújhelyi kerületben, ahol képviselőjelölt, kaszával rohanták meg. Kossuth Ferenczbe Kiskőrösön akarták a szót belefojtani. Makón Justh Gyula ellenjelöltjének programmbeszéde alkalmából botrányos spektákulumot rendeztek, amelynek véletlenül halottja is van. Justhék a képviselőház megalakulásának megalakulásával fenyegetőznek. Ez azonban már is bizonyos, hogy ígéret marad, mert a képviselői fizetéseket csak a Ház megalakulása után a megválasztott elnök utalványozza. Aehrenthal-Lexa Alajos gróf külügyminiszter és Bienerth báró osztrák miniszterelnök ma este hét órakor Bécsből Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a holnap tartandó közös miniszteri értekezletben. Ma este érkeztek meg Attems gróf miniszteri osztálytanácsos, Montecuccoli tengerészeti parancsnok, Hellebarth tengerészeti főhadbiztos, Schönaich báró közös hadügyminiszter, Oklugics osztályfőnök, Anderka főhadbiztos, a hadügyminisztérium költségvetési előadója, Klingapor báró alezredes, Engel osztályfőnök, az osztrák pénzügyminisztérium költségvetési előadója. Aehrenthal gróf közös külügyminiszter a királyi palotában, Bienerth báró osztrák miniszterelnök és Bilinski lovag pénzügyminiszter, Schönaich hadügyminiszter az Angol királynő-szállóban laknak. Burián István báró közös pénzügyminiszter ma délben érkezett Budapestre s négy órakor kihallgatáson volt a királynál. A közös minisztertanács, amely a miniszterelnöki palotában lesz, a közös költségvetéssel foglalkozik. A delegácziók előreláthatólag az ősszel ülnek össze, de az eléjük kerülő javaslatok előkészítése már megkezdődött. (Herczeg Ferencz programmbeszéde.) Aradról jelentik : Herczeg Ferencz vasárnap délután Aradról az arad megyei munkapárt tagjaival mintegy ötven kocsin Glagováczra ment, hogy programmbeszédet mondjon. A határban Herczeget a községi elöljáróság tagjai üdvözölték nagy lovas bandérium élén. A templomtéren, hol Herczeg beszélt, sok nép gyűlt egybe. Röviden vázolta a nemzeti munkapárt programmját, mely becsületes munkát hirdet és ezért kell hozzá csatlakozni. Elitélte Justhéknak obstrukcziós törekvéseit, mert azok csak beszélni és lármázni akarnak, nem dolgozni. A földmives népet kell megerősíteni — úgymond — mert attól él az egész ország. Herczeg beszédének elhangzása után a polgári díszőrség dísztüzet adott. A kerület lakosságának nagy része Herczeg Ferencz pártján van. (Székely miniszter a parlamentről.) A Ferenczváros munkapárti képviselőjelöltje, Jakabffy Ferencz vasárnap délelőtt mondotta el programmbeszédét a Bakács-téri Polgári Körben. A gyűlésen jelen volt Székely Ferencz igazságügyi miniszter is. Helvey Tivadar, a IX. kerületi munkapárt elnöke nyitotta meg a pártgyűlést és indítványára deputáczió ment kocsikon a jelöltért. Jakabffy Ferenczet a gyűlés zajos ováczióval fogadta s programmbeszédét is tetszéssel honorálta. Helvey néhány szóval köszönetet mondott a programmért, különösen pedig a jelöltnek azért a kívánságáért, hogy a parlament ne csak ügyvédek és földbirtokosok gyülekezete legyen, hanem legyen abban tekintélyes és öntudatos képviselete a kereskedői és iparososztálynak is. Székely Ferencz igazságügyminisztert akarták hallani ezután. A miniszter a többek között a következőket mondotta : — Én is látom, hogy sok jogász és földbirtokos van a parlamentben. Jeles jogászok és jeles földbirtokosok. De én azt kérdem, hol van az iparos, hol van a kereskedő, hol van a művész és író ? A parlamentnek kétharmad része a jogász és földbirtokos. Iparos és kereskedő alig van. Szükség van az iparosokra és kereskedőkre a parlamentben, nemcsak azért, hogy a saját érdeküket képviselhessék, hanem azért is, mert ők tudják, hogy mi fáj nekik, csak ők tudják bajaikat szakértelmükkel orvosolni és az kell, hogy szakértelmükkel a kormány javaslatainak minden pontjához hozzászólhassanak. Ezért oda kell törekedni, hogy az iparos- és kereskedő osztályt minél nagyobb számban képviseltessék a parlamentben. Hogy a mi jelöltünk bejusson, az az önök dolga. A miniszter beszéde után egy szocialista munkás jelentkezett szólásra. Üdvözölte a jelöltet és kijelentette, hogy programmjának csak az a része nem elégíti ki, amely a választói jog reformjáról szól. A felszólalót csendben meghallgatták, mire Helvey elnök a gyűlést a jelölt éltetésével berekesztette. (Apponyi Pozsonyban.) Sziklai Ottó, Pozsony város első kerületének Kossuth-párti képviselőjelöltje ma mondotta el programmbeszédét a primási palotában. Apponyi Albert gróf is ott volt, a ki szintén beszédet mondott, a melyben a többi közt ezeket fejtette ki : — Azt mondják a jelenlegi közgazdasági berendezés barátai, hogy körülbelül egy milliárd áru, jobbatlán iparczikkeket hoznak be Ausztriából és ugyanannyi áru, jobbatlán mezőgazdasági terményt viszünk ki, ez tehát a lehető legjobb állapot. Azonban főleg a kereskedelmi miniszternek tudnia kellene, hogy a mezőgazdasági terméknek értékében a munkabér körülbelül 16%-ot, az ipari termények értékében pedig a munkabér 40—50%-ot képvisel. Ennek folytán, mikor mi Ausztriába egy milliárd áru mezőgazdasági terméket viszünk ki, mi csak körülbelül 160—200 milió munkabért kapunk Ausztriától és amikor Ausztria egy miliárd áruipari terméket hoz be, akkor mi körülbelül 500 millió munkabért fizetünk Ausztriának. Körülbelül 400 millió korona tehát