Az Ujság, 1910. június/1 (8. évfolyam, 129-141. szám)
1910-06-12 / 139. szám
40 KÖNYVESHÁZ. Petőfi: Gedichte, Iibeesetzt von Ladislaus von Neugebauer. (Petőfi költeményei. Fordította: Neugebauer László.) A magyar irodalmat éppenséggel nem az utolsó hely illeti meg a nemzetek irodalmai között. És sajátságos : amíg egyes népek sokkal kisebb értékű irodalma buzgó kutatókra és ihletett lelkű, hangos szavú méltánylókra talál, a mi alkotásokban gazdag, sokoldalú irodalmunkat csak alig, vagy semmiképp sem ismeri a külföld. A mi irodalmunknak van egy messze kimagasló alakja, egy zsenije, akit a világirodalom óriásai között is első hely illet meg és sajátságos, a világirodalom nagy alakjainak nevei között nincs ott az ő neve és illetékes helyeken nincs még elismerve az ő csodálatos fényben ragyogó nagysága. Hogy igy állanak a dolgok, abban sok egyében kívül a mi mulasztásunk, nyíltan megnevezve: nemzeti tunyaságunk is részes. Sőt elsősorban részes. Hogy egyebet ne mondjunk, milyen neki és nekünk megfelelő helyre juthatott volna Petőfi Sándor a világirodalomban, ha mi megtanultuk volna és megtanulnék nemcsak szeretni és várni, de fáradhatatlan munkával, buzgó kitartással meg is keresni és meg is sürgetni a dicsőségét. Petőfi Sándor nagyszerű munkáit ma már minden műveit nemzet nyelvén olvasni lehetne, ha mi nem volnánk magyarok. Egyetlen reményt arra, hogy a múlt mulasztásai a közeljövőben jóvátételnek és Petőfi Sándor minden műveit nyelven megszólal majd, a Petőfi-Társaságba vetett bizalom nyújtja. Hiszszük, hogy ez a derék testület, élén kiváló vezetőjével, Herczeg Ferenczczel, megtalálja az utat a megvalósításhoz. Mint ahogy Petőfi nevéhez méltóan már eddigelé is sok nagyot és üdvöset produkált. Egyik legutóbbi ténye is hálát és elismerést érdemel: a Petőfi-Társaság támogatásával nemrég napvilágot látott Neugebauer Lászlónak ezúttal harmadszor sajtó alá rendezett kibővített és javított Petőfi-fordítása. Forgatom az egyszerű kötésű csinos könyvet, olvasgatok benne levő versekből és egyszerre csak elfelejtem, hogy németül vannak írva, úgy csengnek-bongnak a rímek, úgy megkopnak a gyönyörű hangulatok, hogy azt hiszem, a verőfényes, napsütötte magyar Alföld nyelvén szólnak hozzám. Felkiáltok örömmel: még sok ilyen könyv és jobban megismernek és megszeretnek bennünket azok, akiknek szeretetére annyira szükségünk van, mint ahogy megszerettetni képes volna bármilyen diplomácziai törekvés, vagy őrült pazarlásokkal előmozdított idegenforgalom. És meg kell hajtanunk az elismerés lobogóját Neugebauer László előtt. A poétalelkű focitok egyik legkiválóbbika előtt, aki annyi művészettel, annyi költészettel, annyi rutinnal csinálta meg ezt az új Petőfi-kötetet, amelynél többel és jobban senki meg nem csinálhatta volna. Egész életének munkássága fűződik a Petőfi-fordításokhoz. Nagy kitartás, Petőfinek és a magyar fajnak nagy szeretete, nagy megértőképesség és nem közönséges tehetség kellett hozzá. Neugebauerben minden megvolt, csak így magyarázható meg a nagy siker és az, hogy a német nyelvű Petőfi-fordításokban ott van az egész Petőfi. Petőfi, a világ- szellem, Petőfi, a nemzeti hős; a legérzőbbszívű impresszionista, a legkomolyabb bölcselkedő; a heves, ingerlékeny, gondtalan ifjú és a meglett, nehéz gondokkal törődő férfiú ; a puszták neveletlen fia és a nagymeveltségű kulturember. Itt van együtt az egész csoda, amit Petőfinek szoktunk nevezni. Itt van mindaz, amire gondolva, mindig büszkeség tölthet el bennünket. Itt van mindaz, ami a magyar fajban nemes és kiváló. Petőfi versei Neugebauer művészi fordításában bizonynyal új kiadásukban még ezután fogják csak Németországban igazi sikerüket aratni. Hiszszük, hogy odakünn is sok-sok érzést fognak kiváltani az örök szépségű versek és meghatottság nélkül senki sem olvashatja majd : In der Hoffnung mildem Stemcnscheme Gleicht die Zukunft einem Zauberhaiue, Tauchen wir dann in des Lebens Wogen, Sehn wir erst, wie sehr wir uns betrogen. Das auch mich die Hoffnung trieb zu wagen Mich hinaus — muss’ ich es erst noch sagen ? Seit ioh fort, fort in die Welt gegangen, Blieb mein Fuss an hundert Dornen hangen. ... Freunde ziehn nach meiner Heimat Hagen: Was lass ich der guten Mutter sagen ? Liebe Freunde, sucht sie auf, ich bitte, Führt der Weg Euch hin zu ihrer Hütte. Saget ihr, dass sie der Tränen schone, Freundlich sei das Schicksal ihrem Sohne — Wüsst sie, dass ich leide zum Erbarmen, Ach, es brach vor Weh das Herz der Armen ! A könyv Lipcsében jelent meg Max Hessel könyvkereskedésében. h. r. Alkalmazottak törvénye. Ilyezim alatt hagyta el a sajtót Hegedűs Oszkár dr. jogi szakíró tanulmánya, melyet a szerző az osztrák kereskedelmi törvény novellájának életbeléptetése ötletéből irt. Ausztriában a törvény »Handlungsgehilfengesetz« (kereskedelmi alkalmazottak törvénye) elnevezést nyert, de kiterjed a kereskedelmi alkalmazottak mellett úgyszólván az összes alkalmazottak jogviszonyára. Nálunk a kereskedői, vagy magasabbrendű, szorosabb értelemben nem kereskedői teendőkkel megbízott alkalmazottak jogviszonya az ipartörvénytervezet keretén belül nyert szabályozást, ami tekintettel arra, hogy így sorsa ahhoz van kötve, a megvalósulás, illetve a törvénybe iktatás szempontjából nem előnyös. Szerző tehát az önálló részként való törvénybe iktatás mellett foglal állást és az ipartörvénytervezetünkre beérkezett vélemények és az osztrák törvény alapján, nagy körültekintéssel és szakavatottsággal kimutatni igyekszik a felhasználható anyagot, amit a tanulmányához csatolt függelékben önálló törvénytervezet formájában, szakaszokra szedve be is mutat. Ha ez idő szerint az ipartörvénytervezettel a kérdés egyelőre le is került a napirendről, a kérdésnek ébrentartása, mint ahogy azt a szerző teszi, csak hasznára válhat az ügynek. A könyv Benkő Gyula cs. és kir. udvari könyvkereskedésében jelent meg és ára 1 korona 50 fillér. Ujfalussyak és Rudnayak perei a Petrőczyek ellen. 1543—1591. Történelmi tanulmány. Irta Rudnay Béla. A magyar jogtörténelemnek és a perjognak még számtalan részlete vár felderítésre, mert mint a szerző mondja, szeretjük magunkat jogász nemzetnek nevezni, de bizony jogtudományunk múltját és fejlődésének menetét még minden részleteiben nem ismerjük. Szerző a XVI. században lefolyt egyik nagy pert oly részletesen ismerteti és fejtegeti, a minő részletességgel idáig egy régi per sincs irodalmunkban leirva; még az ügyvédek perbeszédeit, elmeélre mutató ügyeskedéseit is az eredeti periratokban talált bő kivonatokban adja elő, úgyhogy nemcsak a jogszolgáltatásnak, hanem a jogvédelemnek is hűséges képét találjuk meg a munkában. De ezenfelül kiterjeszkedik a jogszolgáltatás és a jogi élet jellemzésére, ismerteti az akkori perjogot és a Hajnik Imre által ismertetett előző korszakbeli perjogtól való eltéréseket. Bőven kiterjeszkedik köztörténelmi és társadalmi részletkérdésekre, melyek az akkori életnek és jogi felfogásnak sokszor egészen más képét tárják elénk, mint műtőt az eddigi történelmi ismeretekből meríthetünk. Az ily részletek alaposabb feltárása után jutnak csak történetíróink abba a helyzetbe, hogy az illető korszakok történetét hűségesen megírhassák, különösen a nép tömegéhez tartozó társadalmi osztályok helyzetét, küzdelmeit, műveltségét és gazdasági viszonyait csakis ily részletes feldolgozás segélyével tudjuk megismerni és e munka irodalmunkban e részben úttörőnek mondható. Családok közötti perekről lévén a könyvben szó, természetes, hogy az érdekelt családok, valamint rokonságuk, továbbá a birtokos felvidéki családok egész sorozatának XVI. századbeli történetére kapunk bőséges és érdekes adatokat. A munkában sokszor érintett családok : Apponyi, Aranyány, Baracskay, Besznák, Bossányi, Divéky, Elefánthy, Forgách, Halácsy, Izdenczey, Jókuthy, Kaszay, Klobusiczky, Kolecsányi, Kosztolányi, Majthényi, Motesiczky, Petrőczy, Podmaniczky, Révay, Boson, Rudnay, Tarnóczy, Terstyánszky, Ujfalussy, Zay, Zerdahelyi, Zsámbokréthy stb. Ára fűzve 5 korona. Kapható a Franklin-Társulatnál és minden könyvkereskedésben. Sztehló Kornél felolvasásai. Sztehló Kornél jeles ügyvéd. Mint ilyen jó névre tett szert, nem egy esetben bizonyítva be kiváló érvelési készségét. Ám Sztehló Kornél nemcsak a törvényszéki tárgyalásokon dolgozik az igazság meggyőző eszközeivel, hanem mint kiváló szónok és előadó másutt is érvényesül. Agitácziót fejt ki a protestantizmus érdekében. Ne temere dekrétum ezimü egyházpolitikai tanulmánya, Kétszáznegyven esztendő az egyház szolgálatában ezimü művelődéstörténeti rajza, A protestantizmus jelentősége Magyarországon és A nő hivatása a protestáns küzdelemben czimű munkái után most egymásután jelennek meg sajtó alá rendezett felolvasásai : Modernizmus és protestantizmus, A jövő vallása és legutóbb A klerikális mozgalom Magyarországon, Dogma és türelmetlenség. Alapos tanulmányok alapján higgadtan, meggyőző fegyverekkel küzd a dogmatizmus és a klerikalizmus elfajulásai ellen a modernizmus érdekében. Az érzést és lelkiismeretet ismerve fel a vallás alapjául, hirdeti, hogy az evangélium szerint mindannyian testvérek vagyunk. Sztehló Kornél munkái Toldi Lajos könyvkereskedésében kaphatók : II. kerület, Fő utcza 2. Egyháztörténelmi emlékek. Karácsonyi János és Kollányi Ferencz, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjai Egyháztörténelmi emlékek czimen könyvsorozatot indítottak meg. Ezzel a magyar történetírásnak egyik nagy hiányát akarták pótolni. Hiányoztak ugyanis eddigelé a XVI. század történeti eseményeinek tárgyalásánál a hitújítás korabeli egyháztörténelmi adatok, amelyek nélkül pedig nem teljes a kor története. Az egyháztörténelmi emlékeknek most jelent meg negyedik terjedelmes kötete a Szent István Társulat kiadásában. A magyarországi hitújítás 1542—1547-ig terjedő öt mozgalmas esztendejének eseményeiről közöl félezernél több oklevelet. Az új könyv nagy segítséget jelent, a magyar történelem eme bonyodalmas részének vizsgálatánál és tisztázásánál. Használatát tárgymutató könnyíti meg. Mint az előzőleg megjelent három kötetnek, ennek is húsz korona az ára. A hegyek között és más elbeszélések. Irta Szabó Ferencz. A hegyek között és másutt a természet ölén, ezt is bátran oda lehetne írni Szabó Ferencz könyve fölébe. Mert az elbeszélések, amelyek együtt vannak ebben a szépségekben dúslakodó könyvben, jobbára a szabad természet ege alatt lejátszódott történetek. Szabó Ferencz jól ismerheti a természet gyermekeit és éppen ezért nagyon szeretheti is. Megkapó dolgokat tud elmondani róluk egy könyvön keresztül, s erős színekkel megfestve, teljes hatalmas valóságukban tudja bemutatni őket. Történetei nem mindennapiak, tárgyukra és megírásuk módjára is jellemző vonásuk az erő. A típusok sokfélesége tűnik szemünkbe, s amint végigolvassuk a könyvet, nemcsak sok lebilincselő és megragadó történet nyújtotta élvezettel gazdagodtunk, hanem megismerkedtünk egy csomó, jobbára csak hírből ismert embertípussal, talán a leghamisítatlanabbal. Az ősemberek fajtájából valóval, a kin még megérzik a föld szaga, de a ki a nagy dolgok végrehajtásában s emberi tulajdonaiban is különb nálunknál. A kinek primitívsége mellett is nagy volt a felkelti törpeségünk érzetét. Megcsodáljuk Paskuj Dimitrut, az egyszerű hegyi pásztort, a ki a gazdag nemes kisasszonyt, hajdani játszótársát erőteljes szerelmével magához lánczolja és bámuljuk heroizmusáért a bátorlelkű, gyönyörű szép Piláriknét, aki miután férje szeretőjét sajátságos módon megöli, bírál, az úriszék elé sietve, daczos, büszke fővel várja a halálos ítéletet. És megrendítenek bennünket a nagy szerelmi tragédiák, amelyek ott játszódnak le az erősebb nem képviselői között a bánya mélyén, vagy a havasok között, a mezőkön avagy a völgyekben. Kápráztatja szemünket rikító színeivel a rengetegben lezajló oláh lakodalom. Történetek és alakok vannak együtt e könyvben, amelyek sokáig ott maradnak az emlékezetben sajátos eredetiségüknél fogva. A könyv tetemes részét teszi ki az utolsó novella, a Nyárutó. Kisvárosi történet, olyan hangulatos, olyan bájos és egész kompozíciójában oly teljes és karakterisztikus, hogy dísze a kötetnek. A könyvet, amely szerzője kiváló írói tulajdonságairól tesz tanúságot, a Dugonics-társaság irodalmi pályadijával jutalmazta. Kapható Szegeden, Engel Lajos könyvkereskedésében. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1910. június 12.