Az Ujság, 1911. február/2 (9. évfolyam, 40-50. szám)
1911-02-16 / 40. szám
Csütörtök, 1911. február 18. az ujsza i Udvari ebéd. Ma udvari estebéd volt. A kormány tagjai — a honvédelmi miniszter kivételével — a főrendiház és a képviselőház elnökségének tagjai, a főpolgármester, a polgármester és a főkapitány voltak hivatalosak. A király ebéd közben a mellette ülőkkel beszélgetett, azután pedig valamennyi vendégét megszólította. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnökk az utóbbi napok politikai eseményeiről beszélt. Csáky Albin gróf főrendiházi elnöknek leginkább egészségi állapotát tudakolta. Berzeviczy Alberttel a képviselőházi vita menetéről kérdezősködött. Hosszasan beszélt Hieronymi Károly kereskedelmi és Lukács László pénzügyminiszterekkel. Hír szerint kitért a pénzügyminiszterrel való beszélgetés során a Déey-affér is. Lukács valami humoros megjegyzést tehetett, amelyen a király jószót nevetett. Serényi Béla gróf földmivelési miniszterhez beteg fia hogylétéről intézett kérdést. Návay Lajos képviselőházi alelnökkel a Ház tárgyalásairól beszélt. — Mégis csak jobban mennek a dolgok, — jegyezte meg a király — mint azelőtt. A bosnyák képviselők Budapesten. A Budapesten lévő bosnyák képviselők ma délelőtt tizenegy órakor tisztelegtek Burián báró közös pénzügyminiszternél és kifejtették álláspontjukat a Bosznia és Herczegovina részére megállapítandó vámjárulék dolgában, valamint a bosnyák vasútépítések, az Osztrák-Magyar Bank boszniai fiókja és a boszniai erdőtörvény tárgyában. A miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget, biztosította kívánságaik aakarata áttanulmányozásáról és megígérte, hogy amennyiben azok megfelelnek a törvénynek és a politikai helyzet sem gördít megvalósításuk elé akadályokat, készségesen hajlandó lesz a kifejezett kívánságokat figyelembe venni. A küldöttség tagjai köszönettel fogadták a miniszter válaszát, ki azután a küldöttség tagjaival élénken elbeszélgetett a Boszniát és Herczegovinát érdeklő ügyek felől. A küldöttség majdnem másfél óra hosszat időzött a miniszter szobájában és tagjai teljes őszinteséggel fejtették ki a miniszter előtt egyes kérdésekre vonatkozó észrevételeiket. Délután háromnegyed ötkor a küldöttség tagjai Khuen- Héderváry gróf miniszterelnöknél jelentek meg, hogy átnyújtsák emlékiratukat. Khuen-Héderváry gróf szintén jóakaró szívességgel fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy az előterjesztett kérelmet meg fogja vizsgálni. Jó benyomást tett a küldöttelvette az egyik szeme világát, csakhogy engem taníttathasson, már most én ő nélküle nem fogom meglakni Párist és nem akarok ragyogni és boldog lenni, ha ő nincsen itt énvélem. A Sorbonne könyvtárába érve, elővettem egy hosszú papírlapot és elkezdtem írni az édesanyámnak. Le volt abban írva az a tündérország, amely rám mosolyog. Mikor majd az ő fia itt, Párisban, exisztencziát alapít magának. És majd idővel írni is fog valamit. Velem együtt volt akkor kint Párisban Parodi, az olasz, a kivel meg is ismerkedtem, s aki akkor tanulta a franczia társalgás finomságait. A következő években olvastam, hogy Parodi darabját, a Rome Vaincue-t a Théatre Francais elfogadta előadásra s Sarah abban aratta egyik legszebb diadalát. De én is fogok írni ! Máris tudok francziául. Egy, két, vagy mondjuk öt-hat év megérleli a tudásomat és megírom mindazt, amit gondolok és érzek azon a csodálatos nyelven, amelyen Corneille mennydörgött. És a többiek. Hugo fensége és Racine ékesenszólása ott ragyog a Comédie színpadán. És anyám majd látni és hallani fogja. De hát — és itt elkomorodtam egy kicsit — az anyám nem tud francziául. No, mindegy, majd beletanul. Hiszen, ha az ember egy pár évig itt van és itt él, úgy, mint én, csak beletörődik a nyelvbe is. Elment a levél és én visszatérőben emelt fejjel mentem végig a végtelen boulevardokon, szinte rossz néven vettem, hogy a katonák nem szalutálnak. No, persze, még korán is volna. Majd ha az anyám levele megjön. Azalatt pedig végigjártam a kedves dePolónyi Dezső . Hiába alakult meg a munkapárton a bankszakértők kasztja. Ez az új kaszt tisztán csak a dividencia szempontjából bírálta a bankkérdést. Kéri határozati javaslatának elfogadását. Zlinszky István jegyző : Polónyi Géza! Mártonffy Márton: Filius ante patrem. Polónyi Géza: Önnek is volt apja! (Derültség.) A bankvitának bőven vannak sebesültjei.lyeimet, a hegyeket, a Szajnát, az avenueket, a tereket, és arról gondolkoztam, hogy majd hol fogok én lakást venni . Fent, a Mootmartre-on ? Onnét szép a kilátás, de az anyám már idős, nem jó lesz neki hegyet mászni. Hát ott, az építendő Sacré Coeur szomszédságában ? Nem, az is vad vidék. Tán a Pare Monceau mellett ? Az még egyelőre drága. Legjobb lesz kifelé, az Arc de Triomphe körül, ott közel a Bois, jó a levegő és szép sétákat lehet tenni. De az se jó. Arra nincsenek templomok, pedig az én édesanyám szeret templomba járni. Tehát az sie Saint Louis-n. Ott közel van a Notre Dame. Úgyis megírtam, hogy micsoda fölséges templomok vannak itt. Ez, tudom, kedvet fog csinálni az édesanyámnak. Megjött aztán a levél. Tele volt örömmel, áradozással az én szerencsém fölött. Biztatott, hogy el ne szalaszszam. Legyek szorgalmas, jó és hívő. De hát arról, mégis, mondják le, hogy ő ide jöjjön. Ő majd ott lent imádkozik értem, ott, a Havi Boldogasszony kápolnájában, a pécsi zöld hegyen, ahová együtt jártunk bíborodó hajnalokon, Pécsett, azokban a boldog gyermekévekben. Én, kedves fiam, abban a nagy városban elvesznék, az én imádságomat ott talán meg sem értené a jó Isten, hagyj te csak itt engemet, az én megszokott templomaimban, az én régi padjaimon, én mindig ott leszek nálad lélekben és te majd megemlékezel rólam. A következő héten hazajöttem és azóta itt rovom a betűt és itt hangzik el kiáltó szó gyanánt a pusztában az én hangom, az én írásom. De legalább magyar pusztában hangzik el... még tagjaira az a körülmény, hogy a magyar miniszterelnök anyanyelvükön társalgott velük. Holnap délelőtt Aehrenthal gróf közös külügyminiszternél, Bienerth báró osztrák miniszterelnöknél és a delegácziók elnökeinél jelennek meg a küldöttség tagjai. Két Polónyi. — A képviselőház ülése. — A ki ma megjelent a képviselőházban, mind csak a Lukács—Désy-féle páros viaskodás iránt érdeklődött, csak a titkos akták dolgára volt kiváncsi. A teremben alig maradt húsz ember, hogy meghallgassa azokat a záróbeszédeket, melyek a bankvita során elhangzottak. Az egész mai ülést a Polónyi-család foglalta le magának. Előbb a fiú, Polónyi Dezső beszélt félóra hoszszáig, aztán az apa, Polónyi Géza folytatta délelőtt tizenegy órától délutáni kettőig. A vita során eddig mindkét szónok minden lehető és lehetetlen alkalommal fölszólalt már. Hogy ma is beszéltek, annak semmiféle elfogadható okot nem találni azon az egyen kívül, hogy egy nyomorúságosan meddő nappal meg akarták hosszabbítani az általános bankvitának már-már kialvó életét. Részletes tudósításunk itt következik. (A Kossuth-párt indítványa.) Kabos Ferencz elnök jelenti, hogy Tóth János a következő indítványt nyújtotta be: »Utasítsa a képviselőház Lukács László pénzügyminisztert, hogy a Wekerle-kormány által 1907 október 8-án megkötött kiegyezés aktáit, főleg az idevonatkozó titkos jegyzőkönyvet tegye a Ház asztalára.« Az indítvány indokolására a szombati ülés déli egy óráját jelöli ki. (Helyeslés.) (A bankvita.) A könnyen sebesültek közé tartozik Jankovich Béla és Madarassy Beck Gyula báró. Előbbi elméleti tudásának az áldozata, utóbbit pedig vezére, Tisza István gróf sebezte meg. Antal Géza a súlyosabb sebesültek közé tartozik, mert önmagát is megsebezte, mikor teljesen elemi tévedésekbe esett. Aki azt állítja, hogy a bankkérdés gazdasági czélszerűség kérdése, az nagyon téved, mert a bankkérdés eminenter politikai kérdés. A munkapárt kénytelen beismerni, hogy a készfizetéseket nem tudta megvalósítani. Ma már világos, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk alapján se katonai kérdésben, se egyéb önállósági kérdésben egyetlen lépést nem lehet tenni. Ne harczoljunk ilyen körülmények között egymással, hanem próbáljunk meg egyetérző elszántsággal megküzdeni az osztrák makacssággal. (Helyeslés a baloldalon.) Bár kvótánk ma 36,4%, a banktörvényjavaslat is föntartja a banknál a 30—70%-os arányt. A munkapárt a több bankrendszer ellen érvel, de hiszen itt nem arról van szó, mert az ellenzék önálló bankot akar. A közös bank vámpírokat és kamathazafiakat nevel, akikre pedig semmi szükség nincs. (Öt perc szünet után.) Gazdasági válság esetén soha ki nem heverhető katasztrófák állhatnak be. Gondoskodni kellene arról, hogy bankjegyfedezetül csakis arany szolgálhasson, mégpedig rudakban. A devizáknak bankjegyfedezetül való felhasználása nem helyes. Bilinszki egykori osztrák pénzügymniszter azt tervezte, hogy Magyarország és Ausztria a Reichsbankkal kössön kartelt. Tisza István gróf hiába deklamál az osztrák bornírtság ellen, mert ez ellen nincs recept. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter, akinek tehetségét tiszteli, rettenetesen félreértette az 5. §. rendelkezését. Az 5. §. pedig egyenesen prémium az obstrukció számára. Lukács László pénzügyminiszter nem lehet letéteményese Magyarország pénzügyi politikájának. E javaslatnál Lukács László pénzügyminiszternek szerepe se lehet, mert hiszen Justh Gyulával az önálló bankról tárgyalt. Kéri, hogy ha az ő határozati javaslatát nem fogadják el, fogadják el az ellenzék részéről benyújtott többi határozati javaslatot. (Interpellácziók.) Berzeviczy Albert elnök : A vita folytatását holnapra halasztatja s jelenti, hogy Lovászy Márton interpelláczióját visszavonta. Preszly Elemér: Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert interpellálja a rendezett tanácsú városi orvos, állatorvos, közgyám, községi biró és városgazda vasúti jegykedvezménye iránt. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: A magyar társadalomnak igen széles rétege részesül féláru utazás mellett való kedvezményben, az államvasutak pénzügyi helyzete pedig kedvezőtlen. A személyszállítási díjszabás túlságosan olcsó. Sajnálja, hogy ezek alapján nem teljesítheti az interpelláczióban kifejezett kívánságot. (Helyeslés.) Preszly Elemér: Nem veheti tudomásul a választ. A Ház tudomásul veszi. Zlinszky István is a kereskedelmi minisztert interpellálja és pedig aziránt, hogy a pestvidéki helyiérdekű vasút, amelyért a közönség olyan nagy áldozatot hoz, jobban megfeleljen a személy- és vagyonbiztonság követelményének. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: Túlzásnak tartja az itt felhangzó aggodalmakat. Végre is, ha minden új vicinális vasút építésénél azt követelnék, hogy az építmények ágyazata a legjobb minőségű kavics legyen, ez annyival emelné az építési költségeket, hogy nem sok vasút létesülne. Ez a vasút egyébként már kinőtt a helyiérdekű vasutak keretéből, s azt mondhatni, hogy ennek a vasútnak financiális helyzete jobb, mint a legtöbb helyiérdekű vasúté. Az interpelláczióban felhozott panaszt tanulmányozni fogja. ( Helyeslés.) Zlinszky István : A választ tudomásul veszi. Nem tudja elképzelni, hogy az adott helyzetben miképp akarja a miniszter az óránkénti sebességet fokozni. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: Hogy milyen sebességgel halad a vonat, annak számításánál a megállásokat nem veszszük tekintetbe. Akárhányszor beszélünk arról, hogy a vasút Budapest és Bécs között 80 kilométeres sebességgel halad. Ez nem annyit jelent, hogy a Budapest és Bécs közötti kilométertávolságot elosztjuk az idővel, hanem hogy az abszolút menetsebesség ennyi. A Ház a választ tudomásul veszi. Az ülés ezzel végződik. 3