Az Ujság, 1911. február/2 (9. évfolyam, 40-50. szám)

1911-02-16 / 40. szám

Csütörtök, 1911. február 18. az ujsza­ i Udvari ebéd. Ma udvari estebéd volt. A kormány tagjai — a honvédelmi minisz­ter kivételével — a főrendiház és a képviselő­ház elnökségének tagjai, a főpolgármester, a pol­gármester és a főkapitány voltak hivatalosak. A király ebéd közben a mellette ülőkkel be­szélgetett, azután pedig valamennyi vendégét megszólította. Khuen-Héderváry gróf miniszter­­elnökk­­ az utóbbi napok politikai eseményei­ről beszélt. Csáky Albin gróf főrendiházi elnöknek leginkább egészségi állapotát tudakolta. Berze­­viczy Alberttel a képviselőházi vita menetéről kérdezősködött. Hosszasan beszélt Hieronymi Károly kereskedelmi és Lukács László pénzügy­­miniszterekkel. Hír szerint kitért a pénzügy­­miniszterrel való beszélgetés során a Déey-affér is. Lukács valami humoros megjegyzést tehe­tett, a­melyen a király jószót nevetett. Serényi Béla gróf földmivelési miniszterhez beteg fia hogy­­létéről intézett kérdést. Návay Lajos képviselő­­házi alelnökkel a Ház tárgyalásairól beszélt. — Mégis csak jobban mennek a dolgok, — jegyezte meg a király — mint azelőtt.­­­ A bosnyák képviselők Budapesten. A Buda­pesten lévő bosnyák képviselők ma délelőtt tizen­egy órakor tisztelegtek Burián báró közös pénzügy­­miniszternél és kifejtették álláspont­jukat a Bosznia és Herczegovina részére megállapítandó vámjárulék dolgában, valamint a bosnyák vasútépítések, az Osztrák-Magyar Bank boszniai fiókja és a boszniai erdőtörvény tárgyában. A miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget, biztosította kívánságaik aakarata áttanulmányozásáról és megígérte, hogy a­mennyiben azok megfelelnek a törvénynek és a politikai helyzet sem gördít megvalósításuk elé akadályokat, készségesen hajlandó lesz a kifejezett kívánságokat figyelembe venni. A küldöttség tagjai köszönettel fogadták a miniszter válaszát, ki azután a küldöttség tagjaival élénken elbeszél­getett a Boszniát és Herczegovinát érdeklő ügyek felől. A küldöttség majdnem másfél óra hosszat időzött a miniszter szobájában és tagjai teljes őszinteséggel fejtették ki a miniszter előtt egyes kérdésekre vonatkozó észrevételeiket. Délután há­romnegyed ötkor a küldöttség tagjai Khuen- Héderváry gróf miniszterelnöknél jelentek meg, hogy átnyújtsák emlékiratukat. Khuen-Héderváry gróf szintén jóakaró szívességgel fogadta a küldött­séget és megígérte, hogy az előterjesztett kérelmet meg fogja vizsgálni. Jó benyomást tett a küldött­elvette az egyik szeme világát, csakhogy engem taníttathasson, már most én ő nélküle nem fogom meglakni Párist és nem akarok ra­gyogni és boldog lenni, ha ő nincsen itt én­vélem. A Sorbonne könyvtárába érve, elővettem egy hosszú papírlapot és elkezdtem írni az édesa­ny­ámnak. Le volt abban írva az a tündérország, a­mely rám mosolyog. Mikor majd az ő fia itt, Párisban, exisztencziát alapít magának. És majd idővel írni is fog valamit. Velem együtt volt akkor kint Párisban Parodi, az olasz, a kivel meg is ismerkedtem, s a­ki akkor tanulta a franczia társalgás finomságait. A kö­vetkező években olvastam, hogy Parodi da­rabját, a Rome Vaincue-t a Théatre Francais elfogadta előadásra s Sarah abban aratta egyik legszebb diadalát. De én is fogok írni ! Máris tudok fran­­cziául. Egy, két, vagy mondjuk öt-hat év megérleli a tudásomat és megírom mindazt, a­mit gondolok és érzek azon a csodálatos nyelven, a­melyen Corneille mennydörgött. És a többiek. Hugo fensége és Racine ékesen­­szólása ott ragyog a Comédie színpadán. És anyám majd látni és hallani fogja. De hát — és itt elkomorodtam egy kicsit — az anyám nem tud francziául. No, mindegy, majd beletanul. Hiszen, ha az ember egy pár évig itt van és itt él, úgy, mint én, csak beletörődik a nyelvbe is. Elment a levél és én visszatérőben emelt fejjel mentem végig a végtelen boulevardokon, szinte rossz néven vettem, hogy a katonák nem szalutálnak. No, persze, még korán is volna. Majd ha az anyám levele megjön. Azalatt pedig végigjártam a kedves de­Polónyi Dezső . Hiába alakult meg a munka­párton a bankszakértők kasztja. Ez az új kaszt tisztán csak a dividencia szempontjából bírálta a ban­kkérdést. Kéri határozati javaslatának el­fogadását. Zlinszky István jegyző : Polónyi Géza! Mártonffy Márton: Filius ante patrem. Polónyi Géza­: Önnek is volt apja! (Derült­ség.) A bank­vitának bőven vannak sebesültjei.­lyeimet, a hegyeket, a Szajnát, az avenueket, a tereket, és arról gondolkoztam, hogy majd hol fogok én lakást venni . Fent, a Moot­­mart­re-on ? Onnét szép a kilátás, de az anyám már idős, nem jó lesz neki hegyet mászni. Hát ott, az építendő Sacré Coeur szomszéd­ságában ? Nem, az is vad vidék. Tán a Pare Monceau mellett ? Az még egyelőre drága. Legjobb lesz kifelé, az Arc de Triomphe körül, ott közel a Bois, jó a levegő és szép sétákat lehet tenni. De az se jó. Arra nincsenek temp­lomok, pedig az én édesanyám szeret temp­lomba járni. Tehát az sie Saint Louis-n. Ott közel van a Notre Dame. Úgyis megírtam, hogy micsoda fölséges templomok vannak itt. Ez, tudom, kedvet fog csinálni az édesanyámnak. Megjött aztán a levél. Tele volt örömmel, áradozással az én szerencsém fölött. Biztatott, hogy el ne szalaszszam. Legyek szorgalmas, jó és hívő. De hát arról, mégis, mondják le, hogy ő ide jöjjön. Ő majd ott lent imádkozik értem, ott, a Havi Boldogasszony kápolnájá­ban, a pécsi zöld hegyen, a­hová együtt jár­tunk bíborodó hajnalokon, Pécsett, azokban a boldog gyermekévekben. Én, kedves fiam, abban a nagy városban elvesznék, az én imádságomat ott talán meg sem értené a jó Isten, hagyj te csak itt engemet, az én meg­szokott templomaimban, az én régi padjaimon, én mindig ott leszek nálad lélekben és te majd megemlékezel rólam. A következő héten hazajöttem és azóta itt rovom a betűt és itt hangzik el kiáltó szó gyanánt a pusztában az én hangom, az én írásom. De legalább magyar pusztában hang­zik el... még tagjaira az a körülmény, hogy a magyar mi­niszterelnök anyanyelvükön társalgott velük. Hol­nap délelőtt Aehrenthal gróf közös külügyminisz­ternél, Bienerth báró osztrák miniszterelnöknél és a delegácziók elnökeinél jelennek meg a küldött­ség tagjai. Két Polónyi. — A képviselőház ülése. — A ki ma megjelent a képviselőházban, mind csak a Lukács—Désy-féle páros vias­­kodás iránt érdeklődött, csak a titkos akták dolgára volt kiváncsi. A teremben alig maradt húsz ember, hogy meghallgassa azokat a záróbeszédeket, melyek a bankvita során elhangzottak. Az egész mai ülést a Polónyi-család foglalta le magának. Előbb a fiú, Polónyi Dezső beszélt félóra hosz­­száig, aztán az apa, Polónyi Géza folytatta délelőtt tizenegy órától délutáni kettőig. A vita során eddig mindkét szónok minden lehető és lehetetlen alkalommal fölszólalt már. Hogy ma is beszéltek, annak semmiféle elfogadható okot nem találni azon az egyen kívül, hogy egy nyomorúságosan meddő nappal meg akar­ták hosszabbítani az általános bankvitának már-már kialvó életét. Részletes tudósításunk itt következik. (A Kossuth-párt indítványa.) Kabos Ferencz elnök jelenti, hogy Tóth János a következő indítványt nyújtotta be: »Utasítsa a képviselőház Lukács László pénzügyminisztert, hogy a Wekerle-kormány által 1907 október 8-án megkötött kiegyezés aktáit, főleg az idevonatkozó titkos jegyzőkönyvet tegye a Ház asztalára.« Az indítvány indokolására a szombati ülés déli egy óráját jelöli ki. (Helyeslés.) (A bankvita.) A könnyen sebesültek közé tartozik Jankovich Béla és Madarassy Beck Gyula báró. Előbbi elmé­leti tudásának az áldozata, utóbbit pedig vezére, Tisza István gróf sebezte meg. Antal Géza a súlyo­sabb sebesültek közé tartozik, mert önmagát is megsebezte, mikor teljesen elemi tévedésekbe esett. A­ki azt állítja, hogy a bankkérdés gazdasági czél­­szerű­ség kérdése, az nagyon téved, mert a bank­kérdés eminenter politikai kérdés. A munkapárt kénytelen beismerni, hogy a készfizetéseket nem tudta megvalósítani. Ma már világos, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk alapján se katonai kérdés­ben, se egyéb önállósági kérdésben egyetlen lépést nem lehet tenni. Ne harczoljunk ilyen körülmények között egymással, hanem próbáljunk meg egy­et­érző elszántsággal megküzdeni az osztrák makacs­sággal. (Helyeslés a baloldalon.) Bár kvótánk ma 36,4%, a banktörvényjavaslat is föntartja a bank­nál a 30—70%-os arányt. A munkapárt a több bankrendszer ellen érvel, de hiszen itt nem arról van szó, mert az ellenzék önálló bankot akar. A közös bank vámpírokat és kamathazafiakat nevel, a­kikre pedig semmi szükség nincs. (Öt perc­ szünet után.) Gazdasági válság esetén soha ki nem hever­hető katasztrófák állhatnak be. Gondoskodni kellene arról, hogy bankjegyfedezetül csakis arany szolgálhasson, még­pedig rudakban. A devizáknak bankjegyfedezetül való felhasználása nem helyes. Bilinszki egykori osztrák pénzügymniszter azt tervezte, hogy Magyarország és Ausztria a Reichs­­bankkal kössön kartelt. Tisza István gróf hiába deklamál az osztrák bornírtság ellen, mert ez ellen nincs rec­ept. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter, a­kinek tehetségét tiszteli, rettenetesen félreértette az 5. §. rendelkezését. Az 5. §. pedig egyenesen prémium az obstrukc­ió számára. Lukács László pénzügyminiszter nem lehet letéteményese Magyarország pénzügyi politikájának. E javaslat­nál Lukács László pénzügyminiszternek szerepe se lehet, mert hiszen Justh Gyulával az önálló bank­ról tárgyalt. Kéri, hogy ha az ő határozati javas­latát nem fogadják el, fogadják el az ellenzék részéről benyújtott többi határozati javaslatot. (Interpellácziók.) Berzeviczy Albert elnök : A vita folytatását holnapra halasztatja s jelenti, hogy Lovászy Már­ton interpelláczióját visszavonta. Preszly Elemér: Hieronymi Károly kereske­delmi minisztert interpellálja a rendezett tanácsú városi orvos, állatorvos, közgyám, községi biró és városgazda vasúti jegykedvezménye iránt. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: A magyar társadalomnak igen széles rétege részesül féláru utazás mellett való kedvezményben, az államvasutak pénzügyi helyzete pedig kedvezőtlen. A személyszállítási díjszabás túlságosan olcsó. Sajnálja, hogy ezek alapján nem teljesítheti az interpelláczióban kifejezett kívánságot. (Helyeslés.) Preszly Elemér: Nem veheti tudomásul a választ. A Ház tudomásul veszi. Zlinszky István is a kereskedelmi minisztert interpellálja és pedig aziránt, hogy a pestvidéki helyiérdekű vasút, a­melyért a közönség olyan nagy áldozatot hoz, jobban megfeleljen a személy- és vagyonbiztonság követelményének. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: Túlzásnak tartja az itt felhangzó aggodalmakat. Végre is, ha minden új vic­inális vasút építésénél azt követelnék, hogy az építmények ágyazata a legjobb minőségű kavics legyen, ez annyival emelné az építési költségeket, hogy nem sok vasút létesülne. Ez a vasút egyébként már kinőtt a helyiérdekű vasutak keretéből, s azt mondhatni, hogy ennek a vasútnak financ­iális helyzete jobb, mint a legtöbb helyiérdekű vasúté. Az interpellá­­czióban felhozott panaszt tanulmányozni fogja. ( Helyeslés.) Zlinszky István : A választ tudomásul veszi. Nem tudja elképzelni, hogy az adott helyzetben miképp akarja a miniszter az óránkénti sebességet fokozni. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter: Hogy milyen sebességgel halad a vonat, annak számításánál a megállásokat nem veszszük tekin­tetbe. Akárhányszor beszélünk arról, hogy a vasút Budapest és Bécs között 80 kilométeres sebesség­gel halad. Ez nem annyit jelent, hogy a Budapest és Bécs közötti kilométertávolságot elosztjuk az idővel, hanem hogy az abszolút menetsebesség ennyi. A Ház a választ tudomásul veszi. Az ülés ezzel végződik. 3

Next