Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 14-26. szám)

1911-01-17 / 14. szám

Kedd, 1911. január 17. AZ ÚJSÁG Tizenegy óra is elmúlt, a­mikor a Ház áttért a bankjavaslat tárgyalására. Gedeon Aladár a javaslat ellen beszélt. Szónoklatának volt egy kvalitása, a­melytől lehetetlen megtagadni az elismerést; a rö­vidsége. Hegedűs Lóránt, a második szónok, egy­részt lesújtó és megc­áfolhatatlan kritikáját adta a koalíc­ió pénzügyi gazdálkodásának, másrészt elegánsan könnyed, a mellett mégis rendkívül nyomatékos védelemben részesítette a bankjavaslatot. A munkapárt nem mutat­kozott hálátlannak és perc­ekig megtapsolta s értette a tartalmas és ügyes szónokot. Kossuth Ferenczet nagyon bántotta He­gedűs Lorántnak a koaliczió gazdálkodását gyöngédtelenül megpaskoló kritikája. Szem­­mel látható izgatottsággal és nem palástolható rosszkedvvel próbálta bebizonyítani, hogy a koalicziós kormánynak köszönhető kvótaemelés nemcsak elháríthatatlan, hanem jó és hasznos dolog is volt. Tromful még azt is kivágta, hogy az osztrákok a kvótaemelésért közjogi és katonai rekompenzác­iókat ígértek Magyar­­országnak. A meglehetősen kusza bizonyítás­nak azonban csak az az egy eredménye volt, hogy Kossuth akarata ellenére azt a bizonyít­ványt állította ki magáról és koalíc­iós társai­ról, hogy az osztrákok túljártak az eszükön és rászedték őket. Kossuth mosakodása után, a­melytől senki sem lett tisztább, Kelemen Samu beszéde következett. Fél egy órától háromig tartott a bank­javaslatnak ez a lecsepülése, a­mely min­denesetre hatásosabb lett volna, ha a szónok­nak nem az a főtörekvése, hogy a mai ülésen maga után senki mást ne engedjen szóhoz jutni. Részletes tudósításunk itt következik .­­ (Jelentések.) Kabos Ferencz elnök bemutatja az irományo­kat ; jelenti, hogy Hencz Károly és Balogh Jenő mandátuma ellen semmiféle panasz nem érkezett be; ezek tehát mától kezdve végleg igazolt kép­viselők. Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság elő­adója bejelenti, hogy a bizottság letárgyalta Pancsova, Újvidék és Kecskemét városok közönsé­gének adómentes kölcsönkötvények kibocsátása, több, mint egy macskába, akár kastélyban, akár falusi füstös kunyhóban látták meg a nap­világot, egyforma mohósággal nyerték a millió­kat. A férfiak a tékozlásban versenyeztek a nőkkel. A Casanova századában, a kalan­dorok virágkorában vagyunk, a­mely időnek két fő motora : a pénz, a szerelem. Se szeri, se száma azoknak az exisztencziáknak, a­kik egy garasnyi örökség, minden hivatal, mesterség, szóval bármi munka nélkül, pusztán ügyes­ségükből urasan élnek, nagy urakkal, fényes méltóságokkal barátkoznak, herczegnőknek a szeretői , és akárhol, akármely nemzet élén születtek, Európában mindenütt otthon voltak. Abban az időben egy kicsit szélhámos, egy kevéssé kalandor mindenki: a politikus, a dip­lomata, a katona, az író, a művész, a kereskedő s az iparos. Az egész ivadék, a kis polgáron s a paraszton kivü­l, könnyebb vérni, ledérebb, pazarabb az átlagnál, e gyarlandóságok annál a szokott mértékénél, a mely megvan minden korban és minden ivadék életében. Choiseul korának gyermeke. Habzsolt mindenből, a minek habzsolása gyönyörűség ; de volt benne valami olyan, a­minek híjával volt a legtöbb kortársa : roppant munkabírás és fényes, nagy intelligenczia. Silányságokban hasonlatos kor­­társaihoz, kiválóságai egyéni tulajdonok. Paza­rolt, mert azzal az élettel, a­mely merő repre­­zentálásból, fogadásból, lakomából állott, vele járt a pazarlás. Született diplomata. Ösztön­ből tudta, hogy az államok miért tartanak követet a külföldi udvaroknál. A nemzetközi érdekek ma nem a királyok s a miniszterek hálószobáiban dőlnek el. A szerető ma a király­nak is magán kedvtelése s nem politikai vitéz­Földes Béla: Személyes megtámadtatás czí­­mén válaszol Madarassy-Beck Gyula báró leg­utóbbi beszédére. Beck Gyula báró az elméleti tudás jelentőségét a bankkérdésben kétségbe­vonta. Justh Gyula : Ez nagyot jövedelmez ! Földes Béla: Ezzel a fölfogással szemben ő hangsúlyozza, hogy ma már a gyakorlati közgaz­dasági kérdések megoldásához is tudományos előkészültség kell. Egy bankár fülig gázolhat a pénzben, s egész életét a rács mögött telheti, a valuta- és bankügyben még­se lehet tekintély. Bilinski Leó és Kautz Gyula, a közös bank kormányzói nem voltak hivatásos bankárok, de tudósok s a világ legnagyobb pénzintézeteinek élén is olyan emberek állanak, a­kik a tudományos működés terén tüntették ki magukat. Az elméleti ember, a tudós uralkodik a tényeken, a gyakorlati elmerül bennük, nem lát tőlük és sokszor csak szolgálja őket. Az előbbiek hivatása tehát nyil­vánvalóan fontosabb s hozzáértésük is magasabb rendű. Kabos Ferencz elnök: Figyelmezteti, hogy a házszabályok keretében maradjon. Justh Gyula: Egészen jogos téren mozog. Földes Béla: Legutóbbi beszédében ő csak azt állította, hogy a kamatlábpolitikának a tulaj­donképpeni czélja azzal éretik el, hogy szemben mény, mint a XVIII. században, a­mint Biel­­feld tanítja. Choiseul mester annak a kornak politikájában és diplomácziájában. Mindent hasznára tudott fordítani: a szertartásos, tün­dérfény­ű mulatságokat épp úgy, mint a meg­hitt pásztoróra gyönyörűséges perczeit. Nem éppen finnyás után jutott Pompadour barátsá­gához , de az alaptalan rágalom, hogy viszo­nya volt volna Pompadourral. Köztük a kapocs erősebb és tartósabb volt a vér ingerénél. A hatalom szeretete volt az a kapocs ; egymást támogatva, a királyságot tartották kezükben. Choiseult, korának leghíresebb politikusát és diplomatáját egy királyi szerető, Pompa­dour segítette a miniszterséghez s egy másik királyi szerető, Dubarry buktatta meg. A­mikor Pompadour az udvarhoz került, az arisztokrá­­czia dohogott, hogy a király kis polgár leány­hoz, egy bankár feleségéhez alázza le magát. Húsz esztendő alatt nagyot fordult a világ. Dubassyt, holott születése alacsonyabb, múltja mocskos, a franczia arisztokráczia legrégibb sarjai csempészték a vénülő király ágyába. A pamflet­gyártók, az utczai énekesek ócsá­rolják , de az előkelő társaság meghódol az új csillagnak. Voltaire ódában dicsőíti az istenek ölelésére teremtett nőstényt és csöppnyi már­vány lábaira, a­­mikor ágyából az olympusi istenasszonyok fogyatékos köntösében kel ki, két egyházi méltóság, a pápai nunczius s egy kardinális versengve rázza föl a parányi selyem­papucsot. Ez a jelenet, a melyet nemcsak a kegyes szemforgatás találhat frivolnak, érzék­­csiklandónak, a rokokót legbensőbb lényegében világítja meg. .­­. továbbá Szabadka város feliratát a közadók re­formja tárgyában. (Horvát mentelmi kérdés.) Ugron Gábor bejelenti, hogy Banjanin János horvát képviselő mentelmi jogát Horvátországban a törvényszék megsértette. Banjanin ugyan nem tagja már a horvát országgyűlésnek, mert a leg­utóbbi választáson elbukott, de a törvény értel­mében a magyar képviselőháznak még tagja és Banjanin éppen erre való tekintettel nem akart megjelenni egyszerű idézésre a bíróság előtt, míg mentelmi jogának felfüggesztését a magyar kép­viselőház ki nem mondja. A báni tábla azonban ezt egy horvát kormányrendeletre való hivatkozással feleslegesnek találta. Minthogy a magyar ország­gyűlés tagjának mentelmi jogáról van szó, a Ház­­nak állást kell foglalnia. Kéri tehát ez ügynek a mentelmi bizottsághoz való utasítását, de azzal a kikötéssel, hogy a bizottság záros határidőn belül határozzon. Kabos Ferencz elnök a mentelmi bejelentést tudomásul veszi, de a bizottsági jelentésnek záros határidőhöz való kötésére nézve kérdést intéz a Házhoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem kell!) Hock János : Ez nem személyi kérdés, ez a Ház ügye. (Zaj.) Darvas Fülöp : Ne oktasson ! (Mozgás.) A Ház a záros határidőre vonatkozó indítványt mellőzi. (Megkésett feleletek.) a pénz értékének fölcsigázásával az összes áruk ára leszállittatik. Kabos Ferencz elnök: Következik a napi­rend : az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának ... Polónyi Géza : Személyes megtámadtatás czi­­mén kérek szót. Kabós Ferencz elnök (int a kezével és tovább olvassa a bankszabadalmi törvény czimét). .Polónyi Géza : Személyes megtámadtatás .. . személyes kérdésben ... Kabós Ferencz elnö­k: Én már megkezdtem a napirend felolvasását s a képviselő úr előzőleg nem jelentkezett felszólalásra. Polónyi Géza : Akár olvasta, akár nem, nekem személyes megtámadtatás czímén mindenkor jogom van szólani. Kabos Ferencz elnök : Hát tessék! Polónyi Géza : Madarassy-Beck őt is aposztro­fálta, mint olyant, a­ki nem ért a bankkérdéshez. Majd be fogja ő ennek az ellenkezőjét bizonyí­tani, most csak azt konstatálja, hogy Beck ugyan­azon beszédben a készfizetésekre nézve négyféle álláspontot foglalt el. (Felkiáltások jobbról. Ez nem személyes megtámadtatás.) Kabos Ferencz elnök figyelmezteti, hogy a személyes megtámadtatás keretéhez tartsa magát. Batthyány Tivadar gróf : Micsoda erőszakos­kodás ez ! (Zaj a jobboldalon.) Nem hiába Perczel az elnökük ! Polónyi Géza: A személyes megtámadtatás voltaképpen egyéni apprecziáczió dolga. (Zaj a jobboldalon.) Ha megvonják tőle a szót, akkor természetesen nem beszélhet. Beck először azt mondta, hogy a készfizetés felvétele az éret ki­szivárgását jelenti, azután azt, hogy a bank már készfizető, végül pedig elfogadja a törvényjavas­latot, a­mely a készfizetések alapján áll. (Foly­tonos zaj.) Gedeon Aladár: Kifejti, hogy olyan agrár­­államnak lakossága, a­milyen Magyarország, nem bírja­ ki a nagyhatalmi állás terheit, ha nem tér át iparra. Ipar pedig csak önálló vámterületen lehet­séges, ennek az önálló bank az­ előfeltétele. Miután a javaslat nem hogy az önálló bankot, de még a készfizetés megkezdését sem valósítja meg, nem fogadja el. Hegedűs Lóránt: Ez a bankjavaslat elkerül­­hetetlen következménye az utolsó évek kiegyezési fejleményeinek és ennélfogva azt visszautasítani nem lehet. A bankjavaslatban benne van mindaz, a­mit a kormány és a munkapárt a választások előtt a bank és az aranyfizetés kérdésében a vá­lasztóinak megígért. Apponyi azt mondta, hogy jó volna a készfizetések felvétele tekintetében új szótárt megállapítani. Hát jó volna, mert a fel­vétel itt magyarul megkezdést jelent. De a kész­fizetés megkezdése az, a­mikor a kezes, a­ki bajban van, kezd fizetni. Itt a pengőfizetés megkezdéséről van szó, a kötelező aranyfizetés megkezdéséről. A koalíc­ió, a­melyben a függetlenségi párt is benne volt, az általa kötött kiegyezésben előre megbüntette azokat, a­kik nem fogják meghosszab­bítani az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát, azt mondván, hogy vagy meghosszabbítjátok az Osz­trák-Magyar Bank szabadalmát, s akkor a magyar papírok Ausztriában elhelyeztetnek, vagy pedig mást csináltok, s akkor a papírok visszautasíttat­­nak. A­ki a mostani javaslat mellett szavaz, szavaz a mellett, hogy a koalíc­iós kiegyezésben elért e vívmány szerint a magyar papírok Ausztriában elhelyeztetnek; a­ki ellenben e javaslat ellen sza­vaz, szavaz ezen vívmány ellen is. (Zajos helyeslés, taps és derültség a jobboldalon.) Magyarország a koalíczió alatt azért fogadta el a Benedikt-formu­­lát, mert — azt mondták — e formula által ki­­kapcsoltatik az 1907-es kiegyezésből a bankkérdés, az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meg­hosszabbítása. Legalább azt mondták, hogy Ma­gyarországnak azért van szüksége a Benedikt­­formulára. Az osztrákok azért fogadták el, mert­­— a­mint ők hivatalosan­ kihirdették — ha nem szavazták volna meg, akkor Magyarország meg­kapta volna a közös bankot és akkor a kezébe kapta volna azokat az olcsó h­iteleszközöket, a­melyekkel 1917-ben az önálló vámterületet fel­állíthatja. Kossuth Ferencz : Osztrák beszéd ! Hegedűs Lóránt: Úgy látja, hogy az igazság minden oldalon egyforma, csak a hamisság az, a­melyet egyik oldalról másképpen látnak, mint a másik oldalról. (Helyeslés és taps a jobboldalon) De kérdi Kossuth Ferenczet, hogy a hivatalos osztrák nyilatkozat ellen miért nem emeltek óvást ? A Benedikt-formulának az volt a czélja, hogy ki­kapcsolja a bankkérdést a kiegyezésből, de ugyan­ (A bankszabadalom.) 3

Next