Az Ujság, 1912. február/1 (10. évfolyam, 27-39. szám)

1912-02-01 / 27. szám

Csütörtök, 1912. február 1. AZ ÚJSÁG Ferencz felszólalása után Beöthy László kereske­delemügyi miniszter megígérte, hogy mindent el fog követni a munkáspénztári orvos-kérdés ren­dezésére és hogy az ideirányuló tárgyalások már folyamatban is vannak, s míg­s az egész intézmény végleges reformja elkészül, esetleg novelláris in­tézkedéseket tesz. Végül tizenhárom helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot fogadott el vita nélkül a Ház. A holnapi ülés napirendjére van tűzve: a mai ülésen elfogadott törvényjavaslatok harmadik olvasása, az Adria-­­szerződés, a kérvények három sorozata és a gaz­dasági cselédsegélyző pénztárról szóló törvény-­ czikk módosítása.­­ Kihallgatások a királynál. Bécsből távira­toztak nekünk . A király Schönbrunnban ma meg­hallgatta a hátralékos előterjesztéseket, aztán Burián báró közös pénzügyminisztert fogadta hosszabb különkihallgatáson. Utóbb egyórai kü­lön kihallgatáson volt a király előtt Rössler dr. lovag kereskedelemügyi miniszter. í- ■' . V.sí -'Ík ■ . . “• • «= Az interparlamentáris konferenczia. Az inter­parlamentáris konferenczia magyar csoportja kedden, február 6-ikán, délután 5 órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. Várakoznak. (A miniszterelnök a pártvezéreknél. — Béke­­pontozatok.) . .• .‘V * • A pártkörökből egyebet nem hallani, mint hogy Várakoznak. Várják, hogy Kimen gróf miniszterelnök mit végez a pártvezérek­kel. Ma úgy volt, h­ogy Kossuth Ferenczet már ma délután fölkeresi, de ez a látogatás késő estig nem következett be és nyilván el is marad péntekre, vagy szombatra. A hét hét utolsó napján a képviselőház úgy­se tart ülést, s a miniszterelnök a parlamenti szünet­ben zavartalanabbul értekezhetik az ellenzéki pártvezérekkel. Mert Kossuth Ferenczen kívül Justh­a Gyulát is meglátogatja, s tárgyalni fog az ellenzék más néhány irányadó tényezőjé­vel is.­­ — Ha a kormány a véderőreformot tető alá juttathatja, beláthatatlan időre biztosítja, függetleníti az ellenzéktől a maga sorsát is, pártjáét is. A választójog­­kérdésében meg nem buktatjuk, mert abba a király nem fog beleszólni, Khuen gróf pedig meg fogja ta­lálni a módot arra, hogy a­ radikális tábort szétugraszsza, a többivel pedig megegyezzék. Nem kormánypárti, de nagyon kiváló politikus mondotta ma ezeket. Úgy látszik, ez a szempont az, a­miből a parlamenti béke helyreállításának lehetőségét kell vizsgálni. A parlamentarizmus elméletéről nálunk lecsúsz­tak, mert itt a kisebbség is kormányoz, s ezt a pozíc­iót nem hagyja ott, mig félre nem szorítják­. Tegnap este Khuen gróf sokáig érteke­zett a pártkörben Tisza István gróffal, ma pedig a­ Házban Hazai honvédelmi minisz­terrel. Minden valószinüség szerint azokról a kérdésekről, a melyeket a véderővitába a Kossuth-párt nevében Apponyi Albert gróf vont be. A megbeszélésről szóló hírek leg­inkább azok körül a békepontok körül járnak, a­melyeket néhány nappal ezelőtt jeleztünk. 1. A kormány a czimer- és jelvény­ kérdés meg­oldásának sürgős voltát elismeri, de a megoldásra határidőt nem szab. 2. A trialista színezetűnek vett szakaszt helyesebben formulázza. 3. A ka­tonai perrendtartás nyelve diszpozícióját is mó­dosíthatja, de a szolgálati nyelv fogalmának érin­tése nélkül. 4. A póttartaléknak békeidőben a hiányos újonczlétszám pótlása végett való behi­­vatására nézve a törvény intézkedéseinek sértetlen megóvása mellett, hozzájárulhat ahhoz, hogy e behívás csak akkor váljék lehetetlenné, ha a par­lament az úloperlétszám megajánlását kifejezetten, házszabályszerű határozattal megtagadta. Ezeket hangoztatják, mint kormány­ter­veket, a politikai körökben. Kossuth hívei úgy tudják, hogy Kossuth Ferencz külön jav­­­vaslatot készített a perrendtartás nyelvi ren­delkezéseinek módosítására. A választójog dolgában a kormány aligha tehet egyebet, mint hogy a reformnak a véd­­erőtörvény elintéztetése esetén még az idei év folyamán való beterjesztését vállalja.­ (A hadügyminiszter kihallgatásán.) Auffenberg lovag közös hadügyminiszter teg­napi audiencziáján — a­mint már jelentettük — elsősorban katonai kérdések kerültek szóba, a­me­lyeket a hétfőn kezdődő marsaltanácson vitatnak meg. Khuen-Héderváry miniszterelnök vasárnapi kihallgatásával kapcsolatosan a király behatóan megbeszélte a hadügyminiszterrel a véderőjavaslat dolgát is, a­melynek keresztülviteléhez a hadveze­tőség most is ép úgy ragaszkodik, mint eddigelé. (A Ház folyosóján.) Hétfőn lesz a nagy nap, a véderővita új kez­dete, Khuen-Héderváry gróf képviselőházi felszó­lalása. Hogy miket mond a miniszterelnök, az attól függ, hogy addig miket hall az ellenzék részéről. A vérmesebb szélbaliak azt a kérdést is felvetik, hogy vájjon szóhoz juttatják-e. — Hát csak próbálják meg a miniszterelnök felszólalásának a megakadályozását, — hangoztat­ják a munkapárton — nagyon kihúzzák a lutrit. Talán azért nem akar egyik-másik a bőrébe férni, mert Beck Lajos tintatartós mentelmi ügye máig is függőben van ? De hiszen az egész fenyegetődzés, aggályos­kodás csak agyrém. Mert nagyon is hallani akar­ják, hogy a kormány mit ígér a választójogban. Hiszen a pártnak igen számottevő része egyez­kedni szeretne, ha nem­ is éppen az általános, titkos definíc­iójára, hanem a megegyezés alapján való érvényesülésre nézve. Igaz, hogy a párt másik fele ma is a teljes felfordulásra spekulál, arra, hogy a békefeltételeket maga diktálhassa. Ezért akarja meghiúsítani azt a tervet, hogy a kormány és a Kossuth-párt bizonyos megállapodásra jusson. Ide vezetendő vissza, hogy most ismét Tisza István grófot attakolják, mikor Tisza gróf azt hangoz­tatja, hogy a választójog nem lehet frivol játék, a szavazatjogot demokratikusan ki kell terjeszteni. — Hova vezet ez — sóhajtoznak jobbról­­balról. — Áprilisban választani fogunk. — Van-e pénzetek, — kérdi egy független­ségi,­ rögtönösen a helyzet elvi magaslatára emel­kedve — mert sok kell ám mi ellenünk. Justh Gyula már meg is kezdi a korteskedést. — Legközelebb új agitácziós körútra indulok — mondja — az általános, egyenlő, titkos választó­jog érdekében. Azt hiszem azonban, nem kell már sokat agitálni. Legfölebb márcziusig­­ Kristóffy Józsefnek más a véleménye. — Ha a kormány­ békefelhívása nem jár eredménynyel, — magyarázza Kristóffy — őszig elnapolják az országgyűlést. Ez idő alatt elkészítik a választójogi javaslatokat, a­mely őszszel a par­lament elé kerül. — A király inkább hajlandó a választójogi reform sürgetésére, mint a véderőj­avaslat hátrál­tatásának elnézésére, — vélekednek Justhék — és ha az utcza megmozdul, a kormány bukni fog. Az első tüntetés már megtörtént, jönni fog a másik, a­mely nagyon czifra lehet. Bizonyosan jól tudhatják, mert ők mindent meg szoktak beszélni a szocziáldemokrata párt vezérkarával. Garbai, Weltner, Buchinger, Bo­kányi jobban ismerik a függetlenségi párt közeli terveit, mint talán a vitarendező-bizottság. Meg­történt már az is, hogy Justhék a legközelebbi napokra valami trükköt eszeltek ki. Nem mer­ték foganatosítani, mert nem tudtak hamarosan a szocziáldemokrata párt vezérkarával érintkezni. A tegnap esti tüntetés kapcsán néhány Kos­­suth-párti azt beszéli, hogy Garbai Sándort a függetlenségi pártkörben, more palrio, mint régi fegyvertársat sokan per­bá szólították, Garbai azonban nem fogadta el a megtiszteltetést. A jövő szikláira emelt légvárak kedves lát­ványt nyitnak, de menjünk tovább. Az egyik kereveten Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf értekezik, immár félóra óta. Most Zichfy Aladár gróf is odament. Kellemes hírt hozott Bécsből: a király a legjobb egészségnek örvend. Ez a hiteles informáczió — mert csak­ugyan­az — többet ér minden kibontakozási kom­­binácziónál. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök Hazai honvédelmi miniszterrel tárgyal, egy darabig a folyosón, aztán a miniszterelnöki szobában. — Bizonyosan a katonai engedményekről! — Hátha csendőrségi ügyekről, mert Kliuen gróf belügyminiszter is, és igy a dolog őt is illeti. A teremben kiütött a bihari háború. Az ellen­zék mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Bihar megye a maga pótadóját felemelhesse. Beöthy László kereskedelmi miniszter áll ki elsőnek a többségből, nem mint kormánytag, hanem mint bihari képviselő. Köztudomás szerint van vala­melyes jussa, hogy Biharország részéről szót kér­jen. Azután Jakabffy Imre, a belügyi államtitkár beszélt, hivatalosan, mint a jelen nem lévő bel­ügyminiszter helyettese. A többség mind a két felszólalást zajos tetszéssel kísérte. Csak Telegdy Józsefnek nem tetszett az ügy: Beöthy, mint mindig, most is nagyon koncziliáns volt, holott egy kicsit nem ártott volna a fogadatlan próká­torokat leinteni. Majd ellátta volna ő a bajukat, ha Beöthy László itt nincs. (Barkóczy.) Az országgyűlési néppárt ma este Zichy Aladár gróf elnöklésével értedezletet tartott. A Barkóczy-ügyet tárgyalta. Zichy Aladár gróf fej­tegette, hogy »a pártnak egyik volt régi tagja, kit még az ellentáborban is tisztelnek­, olyan lépésre szánta el magát, a­melyen az egész magyar katolikusság felháborodott. E kérdésben a néppárt­nak is nyilatkoznia kell, nem azért, hogy a meg­történteket megváltoztassa, hanem hogy a jövőre elejét vegye a hasonló eseteknek. Molnár János : Az a Zichy János gróf, a kit a boldog emlékű Zichy Nándor gróf, a katolicziz­­mus vezére utódjává szemelt ki, már évekkel ez­előtt veszteni kezdte erejét s most teljesen összeroppant. Tőle származik a­ szerencsétlen disz­­tinkczió a politikai és a társadalmi katoliczizmus között. A néppárt, bár nincs alkalma a parla­mentben akc­iót indítania, itt óvást emel a miniszter eljárása ellen. Szmrecsányi György: A katoliczizmusával minden alkalommal tüntető kultuszminiszter Bar­­kóczyt, daczára az egész katolikus társadalom osztatlan bizalmának, elejtette. Zichy János gróf miniszter korában is megmaradt a katolikus tár­sadalmi szervezetek vezető állásában, ezzel akar­ván bizonyságát adni annak, hogy múltjával inkonzekvencziába nem esett. Azonban a mos­tani események fényesen beigazolták azt, hogy ha a keresztény restaurác­ió munkájában valaki farizeusi szemfényvesztés nélkül akar résztvenni, azt csakis oly programmal teheti, a­mely nem titkos pontokból van összeállítva. Huszár Károly : Ez az affér nem a parlament­­ban, hanem a katolikus organizácziókban inté­zendő el. A legközelebbi katolikus nagygyűlésen és a katolikus népszövetség közgyűlésén kell a katolikusoknak felelősségre vonniuk Zichy János grófot. A katolikus szervezetek a jövőben nem tűrnek meg olyan névleges vezéreket, a­kik döntő pillanatokban cserben hagyják a legszentebb ügyet. Zichy Aladár gróf elnlök : A maga részéről is nagyon fájlalja, hogy Zichy János gróf, a­kiben a katolikus ügy biztos bástyáját remélte, most cserben hagyta a zászlót. Reméli, hogy ez a példa nem fog gyengeséget előidézni a katolikusok táborában. Az értekezlet ezzel végződött. (Bucsu-ebéd.) Tomasics Miklós volt horvát bán és Chavrak Levin volt horvát osztályfő ma Budapestre ér­keztek s délután Khuen-Héderváry gróf miniszter­elnöknél voltak ebéden. 3

Next