Az Ujság, 1912. március (10. évfolyam, 67-78. szám)
1912-03-21 / 69. szám
Csütörtök, 1912. márczius 21. / AZ ÚJSÁG tenyésztették ki. A régi vizsla óriási hosszú fülű, hajlott orrú, lötyögős nyakú, majdnem visszataszító, morózus kinézésű volt, a mai sima szőrű azonban elegáns, szép, pointer kinézésű. A régi lassú, meggondolt kereső, hamar kifáradó volt, m meggondoltan tett mindent, de amit tett, azt rövid szaglású orrával jól csinálta. Lefelé hajlott orra inkább a sebzett vad keresésére volt berendezve, de jól is apportírozott mindent. A mai tenyésztők azonban rájöttek arra, hogy ilyen csendes, formátlan kutyákkal nem lehet a mai korban semmit se csinálni. Kitenyésztették a mai német vizslát, megadták a nemes, szép formát, ma már ezek is olyan gyorsan keresnek, mint a pointerek. De azért most már sem nem német vizslák, sem nem pointerek, hanem szépek és jók is, nincsen meg nekik az az orruk, mint a pointereknek, de sok más olyan jó tulajdonságuk van, amiért igazán szeretni lehet őket s a vadászaton igen elsőrendűek. Vannak azután hosszúszőrü német vizslák is. Ezek már-már ki is mentek a divatból. Van továbbá szálkásszőrű , ezek még kedveltek és csúnyaságukban is szépek. Ezek azok a fajták, amelyekhez nyúlni szabad. Semmiféle más, származási levél nélküli kutyát ne fogadjunk el, még ajándékba se. Kár minden költekezésért, kár a reá pazarolt időért. Rövid példát mondok el erről. Ugyebár a telivértenyésztés arra való, hogy az ivadék örökölje ne csak a szülők tulajdonságait, hanem az ősökét is? Most fordítsunk egyet a dolgon, az ivadék örökli nemcsak a szülők jó vagy rossz tulajdonságát, hanem az ősökét is. Néha 3—4 szigten megvan a visszaütődés. Nos tehát, ha Gazsi bácsi jó kutyájának nagyapja kuvasz volt, mihaszna, hogy jó volt ez a kutya, a kölykei visszaüthetnek arra a kuvaszra, amelyik tudja az ég, mikor keveredett vizslavérbe. A gondosan nevelt telivérek hiába ütnek vissza őseikre, mindenkor csak jót örökölhetnek. Ebből az következik, hogy csak telivér kölyköt fogadjunk el, vagy vegyünk. Ilyennel érdemes foglalkozni, ilyenre érdemes költekezni is. Hogy mikor vegyük a kölyök vizslát idomítás alá, erre röviden azt felelhetem, hogy minél korábban, ez a minél korábban pedig 3—4 hónapos koruk, mert igaz az a magyar közmondás, hogy addig hajlítsd a fát, míg gyenge. Ha a vizsla kiskorától fogva helyes irányban nevelődik, úgy nő fel,ahogy mi kívánjuk. Ha azonban kanászkodva nevelkedik fel, úgy a későbbi időben is erkölcstelen marad. A 3—4 hónapos kölyök kutyát már lehet tanítgatni, de feltétlenül ügyeljünk arra, hogy agyon ne tanítgassuk, mert a sok tanitgatásnak a félelem az eredménye. Soha sem szabad a kutyának félni tőlünk, a kutyának mi legyünk a legkedvesebbje. Mindég örömmel kell hozzánk jönnie, ha fél tőlünk, ez már nem jó dolog és ezt a túlzott idomitás eredményezheti. A kölyök kutyát soha se szabad megverni, ezáltal is elvadul tőlünk és soha se lesz jó pajtás, vagy engedelmes, szerető kutyánk. Minden kutyának természetadta ösztöne, hogy a vadat űzze, azt lehetőleg szeretné elfogni. A kopófajták, ugyebár, amint a nyúl szimatjára jönnek, azonnal elkezdődik a csaholás és a vad üzése, amíg azt vissza nem fordítják a kiugró hely, vaczok közelébe. A vizsla szintén űzné, zavarnák a vadat, de amint szimatot kap, megáll a szimat érzésére, megdermed, ha a vad kiugrik, akkor azután hajrá, kergeti a látott vadat egy darabig, de csak szemre hajtja. Nem szaglászik a földön, arra kell tehát vizsláinkat tanítani, hogy állja meg a vadat, minket hozzon lövéshez, de a vadat ne űzze. Ebben rejlik a tulajdonképpeni idomitás, leszoktatni a kutyát természetadta tulajdonságáról, ami reánk nézve kellemetlen lenne, sőt vadászatunkat elrontaná, tönkre tenné. Ha azonban a kitörő vad láttára helyben marad, úgy vadászatunk kellemes. Sokan holtra kínozzák, agyon verik a szegény növendéket, mégse érnek el nagy eredményt. A kutyát nem kell kínozni, szeretettel kell nevelni és a kutya lélektanához, lelki állapotához kell alkalmazkodni. Ha a kutya (de még az ember is) éhes, bizony megtesz szívesen azért a kis ennivalóért mindent Ezt kell az idomitásnál kihasználni, így ennivalóval néhány nap alatt el lehet a kutyát készíteni. Lényeges, hogy a kutya ne odahaza legyen mester, hanem kint a mezőn. A fiatal kutya, ha már 3—4 hónapos, idomítható. Reggel talán legéhesebb a tanítvány, mielőtt tehát megkapná reggelijét, foglalkozzunk vele, tegyünk nyakára nyakravalót, erre vezetéket és vezessük be olyan helyiségbe, ahol egyedül vagyünk. Már a bevezetésnél legyen kezünkben valami ennivaló, hogy figyelmét a neki kellemetlen vezetéstől, ha kell, elvonhassuk. A vezetéken való járás megszokása kissé lassan megy, de lassacskán megszokja. Mindig a baloldalunkon vezessük rövid vezetéken s ha bent vagyunk a külön helyiségben, ereszszük szabadon, simogassuk meg, aztán figyelmét hívjuk fel azokra a kicsire elvagdalt jó falatokra, amiket majd meg fog kapni. Amint észreveszi a jó falatokat, ugrándozni fog reánk, szeretné azokat érdemetlenül is megkapni, azonban ne adjuk neki oda, étvágyát igyekezzünk minél jobban felcsigázni. Amikor már nem bír magával, dobjunk le a földre egy darabkát, ami után nagyon mohón szeretne ugrani, de a pillanatban kapjuk el a nyaka tájékán és nyomjuk le a földre, használjuk a fektető vezényszót rövid pisszegéssel, például ›‚psz`, »dropp« sat. A rövid vezényszó azért jobb, mert ezt hamar ki lehet mondani. Ha a kutya csak egy pillanatra is leengedte magát nyomni, fektetni, abban a pillanatban már ne nyomjuk le, hanem simogatással szabadítsuk fel, nyelvünkkel csettintsünk és az eldobott falatot etessük meg vele. Ezt gyakoroljuk néhányszor, sőt naponta 4-szer, 6-ször, de soha se sokáig. Elegendő, ha tízszer csináltatjuk, a harmadik nap már kitűnően fog feküdni, nem csak a »dropp« kommandóra, hanem a rövid, gyors pisszentésre is, sőt erre se lesz szükség, mert az eldobott falatra azonnal levágja magát a földre. De mi is azonnal hajoljunk le hozzá, simítsuk meg, nyelvünkkel csettentsünk és etessük meg az eldobott falatot. A tanuló 3—4 nap múlva már készen van ezzel a tudományával és ez a legfontosabb a vizsla életében, mert úgy ő, mint mi ennek igen sok hasznát veszszük. Lényeges, hogy kutyánk ott feküdjék le, ahol mi akarjuk, így a kutya mindig kéznél van. Ha kutyánk az ötödik napon a fekvéssel készen van, még ha három hónapos is, kimehetünk vele a szabadba, lehetőleg olyan helyre, ahol vad nincsen. Erre az időre már nyugodtan megy a vezetéken is, sőt feltétlenül azon kell vezetni mindig, hogy a bitangólást se szokja meg. Ha kiértünk a területre, ereszszük szabadon, előbb használjuk a fektető vezényszót, azután simogassuk meg, ereszszük szabadon, csak abban az esetben, ha nem fél, de szaladgál, piszszentsünk reá és a fektető vezényszót használjuk, egyúttal szaladjunk hozzá, hogy lefeküdjék. Ha aztán lefeküdt, siessünk hozzá, simogassuk meg és szabadítsuk fel, de dicsérgessük meg, azután hagyjuk szaladgálni. Ha bátran szaladgál, többször fektethetjük, ha félénk, csak ritkán. Ha már fekszik, akkor a vezényszó elől hagyjuk el a pisszentést, e helyett egy rövid éles füttyöt hallassunk, utána a vezényszót, később csak a rövid éles füttyöt. Ha nem feküdnék gyorsan, szaladjunk feléje, ha lefeküdt, siessünk hozzá és dicsérjük meg. Ezután már a füttyre való gyakorlat a fő. Ha ezt gyorsan és jól csinálja, olyan helyre mehetünk, ahol vad van. Először itt is lefektetjük egy párszor, hogy meggyőződjünk, vájjon valóban lefekszik-e? Ha jól megy a fekvés, akkor kiugorhat a nyúl, vagy fogoly. Ha a kutya látja a vadat, vagy ha éppen előtte van, reá kell élesen bittyenteni, sőt a fektető vezényszót is használni, feléje szaladni és feltétlenül le kell fektetni. Ebben legyünk következetesek, akkor kutyánk egy hét alatt készen van. Ez a legfontosabb, ezt kell a kutyának feltétlenül jól tudni, ebben kell felnőnie, akkor nincsen rá eset, hogy kutyánk a kiugratott vad után törjön. Nagyon természetes, hogy sohase szabad a vadat a kutyával felvezetni. Ezt mindig magunk tegyük. Ha egyszer már odáig jutottunk, hogy kutyánk a vadat megállja, itt már megkezdődik fáradságunk jutalma. Ilyenkor szépen hozzá megyünk, nyújtott pisszentéssel csillapítjuk szenvedélyét. Ha már mellette vagyunk, szépen simogatjuk és azután mellette előre megyünk, de úgy, hogy a vadról hozott áramlatot tőle el ne zárjuk. Úgy menjünk a megállott vad felé, hogy azért figyelmünk folytonosan a kutyán legyen. Amint a vad kiugrott, azonnal fektessük le a kutyát, menjünk hozzá vissza és dicsérjük meg, amit szívesen meg is teszünk, mert ilyenkor nagy az örömünk, Így megy ez azután addig, amíg akarjuk. Minél többet foglalatoskodunk kint kutyánkkal, annál jobb, annál tökéletesebb lesz, izmosabb és engedelmesebb. Hogy a kutya kint a területen minél gyorsabban hozzánk jöjjön, annak is egyszerű a módja. A kutya, ha már nagyon benne van a keresésben, szeretne saját szakállára dolgozni, észre se veszi, hogy már túl ment azon a határon, ami nekünk kellemes. Szeretnénk visszahívni, de nem szívesen jön vissza. Ilyenkor legjobb, ha többször hallatjuk a kétszeres hosszas hívó füttyöt és elbúvunk az árokba, vagy ha lehet, valami olyan fára, amelyre könnyen felmászhatunk. Ilyenkor a kutya nem lát bennünket sehol, ő kezd keresni minket és néha vonítva keres, ám csak akkor íutassuk magunkat, ha már nagyon meggabalyodik az utánunk való vágyban. Természetes, hogy búvóhelyünkön folytonosan (megszakításokkal) hallassuk a hivő füttyöt. A lövési bevezetéssel is csínján kell bánni. Eleinte csak akkor kell lőni, ha a növendék távol van. Ilyenkor nem kell másra gondolni, csak hogy a durranást megszokja. Később kezélről lövünk, ilyenkor azonnal rákiáltjuk a fektető vezényszót, később a kutya annyira megszokja, hogy ha látja a fegyvert emelni, már erre is lefekszik. Az apportírozás már csak őszi dolog, az idomitásnak a legutolsó része. Erre a gyakorlat viszi rá a kutyát, de ezzel nagyon csínján kell bánni, mert ez egyúttal iskolája a beugrásnak is. Ilyenformán egy hét alatt el lehet készíteni a kölyök kutyát, hogy az lefekszik a vezényszóra, vadkitörésre. Sőt az elrontott kutyát is rendbe lehet hozni rövid idő alatt, de csak tavaszszal, amikor vadászni nem lehet, amikor összes figyelmünk kutyánkon lehet. Vadászgatás alatt alig van vadászember, aki ne a vadra, annak megkerítésére figyelne. A legtöbb vadász ilyenkor vizsláját már csak eszköznek tekinti, sogy a vadat megkeríthesse. A vizsglát tavaszkor vezetni kellene, hogy a vadászatokon szerzett hibákat újból kiköszörülhessük, mert így a szezon beálltakor jó kutyával nagy gyönyörűség a vadászat. Fónagy József: Turisztika. Új menedékház a Biharhegységben. Az Aradi Turista-Egyesület a regényes Biharhegység szomszédságában, Arad-, Bihar-, Torda-Aranyos- és Hunyadmegyék határán, a másfélezer méter magasra nyúló és hagyományos leány vásárairól híres, festői Gamahegy tetején 15.000 korona költséggel turista-menedékházat épített, mely a magyar turistaapostolról, a híres Biharkutató és barlangfeltáró seprési (Jzárán Gyuláról fog elneveztetni. A menház, megfelelő kényelemmel, 32 ágygyal van felszerelve. Ünnepélyes felavatása a leányvásár napján, julius 20—21-ikén lesz. A turisták által azonban már most is igénybe vehető, mivel, a menházban állandó őrszemélyzet bikik. A Gaina-hegyi plató egyike azon kevés hazai területeknek, amely a téli turistasportok űzésére kiválóan alkalmas. Már ez idő szerint is a Gajna és Bihar körülbelül 20 kilométer hosszú sima gerinczein a katonaság tart ski-gyakorlatokat. A turista-egyesület pedig a jövő évben nagyméretű ski- és ródlipályát fog a menház körül létesíteni. . Rovatvezető Forgács Leó, 679. számú hadállás. P. H. Williams, London. A Pittsburgh Gazette versenyén díjat nyert. 'f' Sötét: Kf4, Hg5 és bő, gy: f6. A BODE F GH Világos: Khl, Bg2 és hő, Hgl és cfi, Fe7, gy: e4, g4, d2, d4 Matt 2 lépésben. 19 ♦ Hurutos bántalmáknál csak szaplonozai korona-