Az Ujság, 1912. április/2 (10. évfolyam, 91-103. szám)
1912-04-16 / 91. szám
18 Football. Németország és Magyarország válogatott csapatának mérkőzése. — 4:4, eldöntetlen. — Magyarország és Németország válogatott csapatai vasárnapi harmadik mérkőzésének a németek az erkölcsi fittesei. Hiába szépítjük a dolgot, ez az igazság és ha valami elkeseredett energia nem lelkesíti a második félidőben a magyar csapatot, ma arról kellene beszámolnunk, hogy a németek a müncheni vereségért fényes, ha nem is megérdemelt revánsot vettek. Milyen más volt a játék december tizenhetedikén Münchenben ? Akkor klasszissal jobb volt a mi védelmünk a németekénél, ma pedig tetszés szerint a kapu jobb vagy bal sarkába helyezhették a német csatárok a goalokat. Hol a hiba ? A válogató bizottságban ! Be kell ismernünk, hogy csak részben a válogatásban, mert éppen azokban a játékosokban kellett leginkább csalódnunk, akikben a szakkörök, a sportközvélemény és a nagyközönség a legjobban bízott. Ne nevessenek ki érte, de a mi véleményünk az, hogy játékosaink egy része már most, a szezon közepén, le van törve. Le vannak törve, de részint kivénültek. Néhány csapatunk olyan programmot tűz maga elé, hogy amatőr játékosaink azt legjobb kondíciójukban végigjátszani nem képesek. Nem csoda, ha egyikük-másikuk még saját csapatjában se mutatja már valódi formáját, hogy felelhetne tehát meg közmegelégedésre a reprezentatívok sorában " Nem jelentett-e már eleve csapást a magyar válogatott csapatra, hogy olyan fényes kaliberű játékost nem mertek beállítani, mint a minő Rumbald ? Miért maradt ki Hlavay, aki éppen a német válogatottak ellen olyan kitűnően debütált ? Előrebocsátjuk, hogy Bródy tegnap óriási és részben eredményes munkát végzett, de mégsem ildomos és czélszerű egy olyan kvalitású játékos ambícziójának szárnyát szegni, aminő Hlavay I. A magyar védelem tegnapi munkáját bírálva, azzal éppen nem térhetünk napirendre a dolog felett, hogy védelmünknek egyszerűen rossz napja volt. Rossz napja volt az igaz, alaposan rossz napja (amivel hiszen mindig számolni kell), azonban ott van a hiba (amit Herzog Eda szövetségi kapitánynyal húsvéti számunkban folytatott beszélgetésünk kapcsán is már kifejtettünk), hogy válogatott csapatunk felfrissítésre szorul. Új, ambiciózus, friss, lelkes és főként gyors játékosokkal kell próbálkozni. Talán nem sikerül előszörre, de másodszor, harmadszor, vagy hatodszor már elmaradhatatlan a siker. Biró, Csüdör és Domonkos hányszor, hány kemény küzdelemben dicsőségesen állták meg helyüket, tegnapi játékuk miatt pedig csak gáncs és a legkeményebb kritika érheti őket. A rutin és a helyezkedés már nem elegendő kvalitás, hogy valaki elsőrangú half legyen; ez Bíróra vonatkozik, aki lassúságával igen sokat rontott, sőt egy vagy két német goal tisztán az ő rovására írandó. Takács, a másik szélső half csapnivalóan rossz volt, de hát ezt nem csodáljuk, hiszen már annak idején csapásnak tartottuk a beválogatását Csüdör, az FTC és Bishop Auckland elleni matchek legjobb embere, majd minden labdát hibázott, mondhatnék, egyetlenegy tiszta felszabadító rúgása sem volt. S ki látta Domonkost olyan idegesen és bizonytalanul játszani, mint tegnap ! Fölösleges kirohanásaival hányszor hozta végzetes veszélybe a magyar kaput, s ki tudja, a harmadik és negyedik goalt ki nem védi-e, ha benmarad a hálójában ? A súlyos és végzetes hibát azonban nem a közvetlen védelem, hanem a szélső halfok követték el. Wegele és Möller a németek két gyors szélsőcsatárával szemben Biró és Takács tehetetlen volt. Addig sprinteltek el haljaink mellett, ameddig csak bírták szuszszal. Biró és Takács rossz játéka tette azután bizonytalanná Csüdör és Domonkos és némiképpen Payer és Bródy játékát. Bródynak három ember helyett kellett dolgoznia és Payernek is — felelősségteljes posztján — még »foltozó munkát« is kellett végeznie. Ne ábrándozzunk tehát most arról, hogy mi lett volna, ha fedezet- és hátvédsorunk kifogástalanul játszik. Valószínűségekre építeni nem lehet. Okuljunk inkább a tegnap észlelt sok hibán, legfőbb ideje is már, hiszen három hét múlva mér itt van a magyar-osztrák reprezentatív mérkőzés napja. A harmadik magyar-német mérkőzés első félideje sok olyan mozzanatot hozott felszínre, ami a magyar csapat klasszisának megállapítására nem éppen hízelgő és bizalomgerjesztő. Stagnálunk, ez az igazság, Németország pedig, akárcsak az atlétikában és az úszásban, a footballban is mértföldes csizmákkal halad előre. De könnyű nekik! íme Németország football sportjának két esztendei haladása számokban. Football pálya 1910-ben 505 1911-ben 707 Ospatok .............. » 4.642 » 5.873 Mérkőzések .... » 28.382 » 41.487 Igazolt játékosok 1. 766.314 1,122.149 Mikor dúskálódhatunk majd mi a Bodnárokban, Schlosserekben és Rumboldokban 1 * Gyönyörű, felséges látvány, az üllői úti pálya zsúfolt tribünjeivel. Csodálatos rend mindenfelé. Huszonöt ezernél is jóval többen vannak, de senki nem panaszkodik, mindenki lát, sajnos, még többet is, mint amennyit látni kívánt, mert a németek sok goaljára pédául senki sem volt kiváncsi. A póttribünök, pótszékek, pótállóhelyek zsúfolásig telve, az üllői úti pálya az elrendezéssel nagyszerű, dicséretes munkát végzett. A német szövetség vezető emberei és a német játékosok az órási tömeg láttára szóhoz sem jutnak. Bámulnak, örülnek és — irigykednek. Ekkora hatalmas tömeget ők még nem láttak, csak az angol illusztrált lapokban az English Cup döntőjének reprodukcióin. A mérkőzés megkezdéséig katonazene szórakoztatja a közönséget. Egy banális induló után a német himnusz akkordjai csendülnek fel s felsorakozik a német csapat hófehér dresszben, ugyanabban,, amelyben Münchenben játszottak (a német reprezentativok dressze ugyanis nem mindig egyforma). Peresekig tapsoljak és hocholják a szimpatikus német csapatot, majd a magyar himnuszba kezd a zenekar és már feltűnik Schlosser B nyomában a magyar csapat. Egetverő éljenzés és tapsorkán hangzik mindenfelől s meg sem szűnik addig, amiig Meisl bíró a kezdést nem jelzi. De bizony a magyar csapatnak ezúttal nemcsak az ünneplésből jutott ki. Amikor a szünet után újból a pályára lépett, bizonyosan alaposan megpfujolták. . . nem, no mondjuk, hogy a csapatot, mert csak annak a néhány játékosnak szólt az, aki az első félidőben olyan megbotránkoztatóan roszszul játszott. Negyed óra múlva azonban már feledve volt a harag, újból megéljenezték és megtapsolták a magyar fiúkat. Talán annak a pfusnak köszönhető, hogy a magyar csapat a németek goalelőnyét be tudta hozni. A nagyképűek ezt az inezidenst hamisan félremagyarázták, pedig újból és ismélelten azt bizonyítja, hogy a sportjáért jobban rajongó nemzet, mint a magyar, nincsen. A düh, az elkeseredés, a kétségbeesés ragadtatta el annyira a közönséget, mert attól tartott, hogy a Válogatott csapat ezúttal csúfos vereséget fog szenvedni. Rúgtak csak volna tegnap a magyar fiúk a győztes goalt, nem állunk jót érte, hogy végig nem csókolja-e őket a közönség, amely háromnegyed órával előbb pedig éppen nem kellemes éjszakai nyugodalmat kívánt közülük egyiknek-másiknak. * A német csapat az első félidőben gyönyörűen játszott, az igaz, hogy könnyű is volt a dolga, hiszen amikor frontba került, ellentállásra alig talált. Sőt daczára annak, hogy az első félidőben három goal előnyt szerzett, éppen nem az állapítható meg, hogy fölényben lettek volna, sőt jóval kevesebbet, azonban jóval nagyobb sikerrel támadtak. Wegele-ről már a müncheni mérkőzés után elmondtuk, hogy kitűnő játékos. Rendkívül gyors és remekül czenterez, nemkülönben a balszélső Möller. Gyönyörű támadásokat vezettek, viszont bizonyos, ha kevésbé nehézkes halfok állnak velük szemben, aligha érvényesülhettek volna. Worpitzky nagyszerűen osztott labdákat és sajnos, a goal előtt is veszélyesnek bizonyult. Jáser és Kippl kedvező helyzetben kitűnő gollövők, Schlosser és Bodnár klasszisához azonban nem érnek fel. Dai a czetterhalf posztján nem elégített ki. Mennyivel jobb volt Münchenben a jobboldali half helyén. Krogman és Krausz, főként az utóbbi várakozáson felül kielégített s bámulatosan jól és tisztán dolgozott a két hátvéd. Werner kissé nehézkes, de megbízható kapuvéd. A goalokat más német kapus sem menti. Werner és Ugi munkája különben a német szövetség vezető embereit nem elégítette ki, annyira, hogy a Svájcz elleni csapatba be sem válogatják őket. Hibája a csapatnak az állóképesség teljes hiánya. A második half time-ban teljesen kifuladt a védelem és mikor a magyar csatárok még egyre fokozni tudták az iramot, a németek már csak kétségbeesetten, de tervszerűtlenül védekeztek. Nemcsak a magyar csapat, de az egész mezőny legjobb embere Bodnár volt. Csak a második félidőben játszott klasszisának megfelelően, de elvitázhatatlan, hogy övé az érdem oroszlánrésze, hogy a magyarok az elveszettnek hitt mérkőzést egalizálni voltak képesek. Brilliáns kitörései, energiája, helyezkedése, labdaadogatása a jobbszélre és lövőképessége elsőrendű munka. Schlosser is a második half time-ban találta meg formáját, de akkor igazán remekelt. Kitűnő napja volt Sebestyénnek, aki gyönyörű támadásokat vezetett, néhányszor pompásan czenterezett, sokszor viszont ugyancsak sokáig késett a labda középreadásával. Borbás egy remekszép golt rúgott, egyébként azonban kissé fáradtnak tetszett. Korodi kielégített, sőt az utolsó tíz percben néhány kitűnő momentuma volt. Bródi óriási agilitással dolgozott és a három belső csatárt szinte egymaga tartotta fel. Payerben nem csalódtunk. Megbízhatóan, higgadtan játszott és bizonyára még sokkal jobb lett volna, ha Bírót is nem kell helyettesítenie. A többiekről beevzető sorainkban mondtunk véleményt. * A németek a széllel kedvező és nappal szembeni oldalon játszanak és azonnal frontba kerülnek. Kipp lövése azonnal Domonkosnak ad munkát, a balszélső támadása hibás centerrel fejeződik be. A harmadik percben már kornerrel veszélyeztetnek, amely ismét Domonkost foglalkoztatja. A németek szabadrúgását Worpitzky továbbítja és védelmünk olyan gyatrán helyezkedik, hogy a remekül továbbított labda majdhogy goalt eredményez. Hét perczig tart a németek támadása,végre a magyar csapat is frontba kerül, Werner egy magasan ezen terezett labdát véd, majd Bodnár kiadott labdájával Sebestyén remek ívben czenterez és Schlosser gyönyörű goalt fejel (9. p.), 1:0 ! De ismét a németek kerülnek offenzivába és Wegele pompás czenterét Domonkos bizonytalanul védi. Újból Sebestyén czenterez és ha Korodi kedvezőbb helyzetben kapja a labdát, menthetetlen goalt rúgott volna. Wegele támad és czenterezett labdája Kipp—Worpitzky szép kombinácziója után Möllerhez kerül, aki Biró hibájából a jobb sarokba védhetetlen. goalt plaszhoz (14. p.), 1:1! A németek tovább támadnak, a magyarok viszont kétségbeejtően rosszul védekeznek és a Wegele által ezen terezett labdát, amely elé Domonkos kirohan, Worpitzky a jobb sarokba plasztoizza (16. p.), 2:1! Csüdör kornert hibáz, míg a magyarok szabadrúgás révén kerülnek előre, de Payer jól irányított labdáját Werner fogja. Wegele czenterét Domonkos menti. A magyar védelem sorozatos hibái után Möller—Kipp kombinácziójából Jäger a 23-ik perczben a harmadik goalt lövi. 3 ! 1 ! Végre a magyarok is energikusan támadnak. Schlosser shotját, majd Bitó szabadrúgását Werner menti, Sebestyén támadása pedig kornert eredményes (33. p.). Schlosser magas beadását ismét a német goalkeeper menti, mire Möller vezet gyönyörű támadást. Domonkos eléje szalad, Jäger pedig a jobb sarokba könnyű szerrel goalt rúg, a negyediket (41. p.). A következő pereiben kornerrel veszélyeztetnek a magyarok. Schlosser süvítő lövése azonban a goalléesre pattan. Félidő 4:1. Komerarány 2, 2. Half time után teljesen megváltozik a játék kéje. A magyarok tüzes iramba kezdenek, sőt a játék folyamán egyre fokozzák a tempót, míg az erejükkel teljesen elkészült németek lassanként egészen visszaszorulnak. Bodnár nagyszerű, energikus játéka az egész csatársort föllelkesíti és mindenki sejti, sőt érzi, hogy néhányat a goalok közül mégis csak visszaadnak a magyarok. Bodnár messziről irányított labdája balra a goal mellett süvít el, következő beadását a jól helyezkedő Schlosser akarja továbbítani, de Werner résen van, aki egy veszélyes szabadrúgást is ügyesen, ököllel ment. A magyarok két kornera eredménytelen (6. p.). Sebestyén centerét korner árán hárítja el a német védelem (13. p.), a következő percben Schlosser lő, a labdát kiüti, de Bodnár a goalba fejeli. 4:2! (Közeledünk, mondják az optimisták.) Borbás támadása korért eredményez (17. p.), a 21-ik percben pedig Borbásnak a jobb sarokba mesésen ivett labdáját Bodnár a kapuba fejeli (4: 3). Sebestyén támadása újból kornerhez juttatja a magyarokat (24. p.), Schlosser kapásból, pompásan irányított labdája balra a goal mellett süvít el, a 27. és 30-ik percben pedig ismét kornerek ellen védekeznek a németek. A következő perciben Köpnack közvetlenül a kapuja előtt handset vét. Tizenegyes, amelyet Bodnár süvítő, alacsony lövéssel goallá értékesít. 4:4! Sebestyén következő támadása ismét kornerhez segíti a magyarokat (33. p.) és talán sikerült volna a győztes goalt is megszerezni, tíz perccel a befejezés előtt azonban Bodnár, a támadás lelke, egy német hátvéddel összeütközve, homlokán megsérül és kiállni kénytelen. Schlosser igen kedvező helyzetben egy pillanatig késik, a labda a német védelem birtokába kerül és a match utolsó perczeiben ismét a németek támadnak, elég veszélyesen, sőt kicsibe múlt, hogy négy perczezés befejezés felett a győztes goalt neül rúgták. Jäger jobbszélső elé Domonkos hibásan károhan és Jäger már-már menthetetlen goalt rúg, mikor Payor az utolsó pillanatban akadályozza, úgy hogy a labda jobbra a háló mellett gurul tova. Bodnár visszatér, aki a magyar csatársort ismét frontba viszi, Schlosser shotja azonban a goal fölött süvít el. Meisl Hugó kiváló bíráskodása minden dicséreten felül áll. AZ ÚJSÁG Kedd, 1912. április 18. A Magyar Testgyakorlók Köre Bécsben, WAC—MTK 3:1. Hét nap leforgása alatt immár másodszor járt az MTK a császárvárosban, de ezúttal is vereséget szenvedett. Míg azonban múlt héten egy tartalékkal a jelenleg nagy formában levő WAF-tól 3:1 arányú vereséget szenvedett, ma hat tartalékkal játszva, ugyanazon gólaránynyal kapott ki a WAO-tól is. Múlt héten tagadhatatlanul a WAF volt a jobban játszó csapat, ma azonban, minden szépítés nélkül mondva, technikailag az MTK klasszissal múlta felül ellenfelét. Hogy mégis a WAC győzött, azt ngyobb elszántságának és a magyar védelem hibái ügyes kihasználásának köszönheti. MTK azonkívül nagy balszerencsével is küzdött. Időnként ugyanis teljesen visszaszorította ellenfelét, a bécsi kapus azonban hihetetlen szerencsével védett. Hibájául rójuk fel a kék-fehéreknek, hogy nem törekednek az első pillanattól kezdve goalok elérésére, hanem technikai trükkök bemutatásával pazarolják erejüket, míg az ellenfele úgyszólván a félvonalon sem jut túl, s mégis az lövi a goalokat. íme abban áll a bécsi csapatok ereje: nem a szép játékra, hanem a goalok elérésére törekednek. A magyar csapatban főleg Weisz Antal játéka magaslott ki, ő volt a mezőny legjobb embere. Kívüle nagyon agilis volt Kertész I. is, aki sok szép lövést intézett a bécsi kapura. Feltűnő gyenge volt viszont Knapp a kapuban , két goal tisztán az ő rovására írandó. A WAG csapatában csak Studnicka és Neumann voltak jók. Már többször megírtuk: ezen a két játékoson kívül nincsen is egy klasszis embere sem a WAC-nak, csupán agilitása és kitartása folytán ér el olyan kedvező eredményeket. MTK nap ellen játszik és azonnal frontba kerül. Szép összjátéka révén állandóan a bécsiek térfelében tanyázik, annak daczára WAC lövi az első goalt. A 18-ik percben ugyanis Studnieka lerohan, Révész Studnieka hátába rúgja a labdát, aki azt néhány lépésről a kirohanó kapus mellett az üres hálóba továbbítja. WAC most már gyakrabban van frontban, de MTK sem tétlen és Taussig, Lane, Kertész sorra foglalkoztatják a bécsi kapust. Félidő 1:0. Újrakezdés után majdnem ugyanaz a match képe, csakhogy a WAC-nak nagyobb a szerencséje, és MTK daczára annak, hogy húsz perczig a leghevesebben ostromolja a bécsi hálót, goalt elérni nem tud. A második goalt Studnieka fejeli két perczczel szünet után sarokrúgásból, a harmadik goalt ugyancsak Studnieka éri el a 11-ik perczben. A magyarok goalját Révész a 40-ik percben hands miatt megítélt tizenegyesből rúgja. Schmidt bíró a WAC egyik hátvédjét, Sudrichot, két perccel befejezés előtt kiállítja.