Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)
1913-05-01 / 103. szám
2 erősítésével s a korfui kikötőben megfelelő flottabázissal, Ausztria-Magyarország és Olaszország könnyen be lenne zárható az Adriába. A független Albánia Ausztria- Magyarország és Olaszország szabad mozgását biztosítja az Adrián. Szkutari meghagyása montenegrói kézben logikusan maga után vonja Szerbia megmaradását Durazzóban, Görögország megfészkelését Dél-Albániában. Holott sem Ausztria- Magyarország, sem Olaszország nem tűrheti, hogy idegen katonai hatalom fészkelje meg magát az albán partokon. Hazug ámítás, hogy Albánia nekünk Hekuba, s hogy Szkutarihoz semmi közünk. Akik nálunk ezzel a jelszóval iparkodnak hangulatot csinálni, vagy teljesen tájékozatlanok, vagy nem törődnek adriai érdekeinkkel, tengeri hatalmunk épségével, ami pedig, végső elemzésben, igen súlyos gazdasági érdekekkel áll összefüggésben. S még kevésbé van érzékük aziránt, hogy mit jelent a mi nemzetiségi politikánk szempontjából a hosszas tűrés után a gyáva meghátrálás. Nem hadi dicsőségre vágyakozunk, s nem hódításokra indulunk, amikor Szkutari felszabadításáért mozgósítunk, hanem valójában létkérdésről van szó reánk nézve. A szláv erő veszedelmes megnövekedése a Balkánon egymaga is óvatosságra, készenlétre s erőkonczentráczióra int bennünket. Megalázkodásunk, gyávaságunk ezt a szláv erőt a vakmerőségig fokozná , vagy kénytelenek lennénk a jövőben minden kihívást, sérelmet és érdekkárosítást hasonló meghunyászkodással tűrni, vagy később, súlyosabb viszonyok közt mégis csak a fegyverre appellálnunk. Ma oly kérdésben folyamodunk az ultima ratióhoz, amelynek jogosságát a nagyhatalmak öszszessége elismerte, olyasmit akarunk kierőszakolni, amit a nagyhatalmak tanácsa megítélt. S a ma döntésre kerülő kérdésben az érdekek azonossága mellénk készteti Olaszországot is, mely nem én-Még egyszer belenézett a kéziratba. Igen, ez így van, nem tévedett. Ha ezt a jelenetet eljátszszák a színpadon, ebből az oroszlánvadász megtudja, hogy a sárgahaju nő az ő kedvese volt. Nem lehet másképp, határozott dolgok vannak itt, határozott utalások, amiket csak ők hárman ismernek s a miket ő csak akkor ismerhet, ha . . . Az író lehajtotta fejét a papírra és fáradtság fogta el. Még sokáig ült ott az asztalnál és nagy sivárság és üresség ült vele szemben, a szoba túlsó felében. Lefeküdt és fáradtan határozta el, hogy majd másnap, másnap átdolgozza azt a jelenetet. És másnap átdolgozta. Szavakat húzott ki és mondatokat változtatott. De nem bírta flolvasni az egészet, a felében lecsapta a papírt, értelmetlen és ostoba volt az egész. Két hónapig nem foglalkozott a Drámával. Eljárt megint a kávéházakba, kisétált , éjszaka barátaival mulatott. Elment a tengerpartra, nőkkel barátkozott meg. Inni kezdett és egyszer megdöbbenve vette észre, hogy lelkileg úgy viselkedik, mint a csalódott szerelmes, akinek bánata van. Egy este aztán megnyugodott és kibékült. Ez a tengerparton történt, — egyedül maradt a tiszta vizekkel. Az író ekkor a halálra gondolt, végtelenül boldogan és világosan. Most halljuk még egyszer, egészen — mondta képzeletének, határozottan. És a tengerpart csöndjében végiggondolta darabját. Azon az éjszakán még vonatra ült és hazatért. vedheti meg magának az érzelmi politikát, amikor neki is életérdekei vannak egy független Albánia s az adriai szabadság körül. Akik mindezen súlyos és életbevágó momentumok daczára, az érdektelenség, a visszavonulás és megalázkodás politikája mellé állanak, hazájuk megalázását, gyengítését és jövendő bukását szolgálják ; — fölteszszük, hogy öntudatlanul vagy vakságból. Mert amilyen könnyű szívvel lemondanak Szkutarról és Albániáról, amily könnyelműen készek lennének még Boszniát és Herczegovinát is kiszolgáltatni a Balkán szlávjainak, rövidlátásukban tán az ellen se lenne kifogásuk, ha Ausztria és Magyarország nemzetiségei elszakadnának, a szomszéd szláv áradattal egyesülnének s a magyar Alföld maradna csak meg kis szigetnek, a melyet a hatalmas szláv tenger önt körül. A pártos elvakultság politikája ez, mely szerencsére izolált marad egy pár elfogult és eredetiskedő csoportra. A magyar politika azonos a monarchia nagyhatalmi politikájával, mert azon sarkallik, hogy Magyarország léte csak egy európai nagyhatalmon belül biztosítható. II. A premier tumultusában nagyon nyugodt volt már és előkelő. Az újságírókkal mosolygó fölénynyel beszélt. — Igen, — mondta az újságíróknak — nekem is nagyon tetszik. Bizonyosan a legjobb darabom. Egész és kerek és becsületes. Igen, uraim. Magában lázas, kusza, hóbortos jelzőket tudott volna mondani csak. Egész élete úgy feküdt előtte, mint egy távoli álom. De külsőleg tökéletesen csinálta. Legszebb frakkja ruganyosan feszült meg derekán , gomblyukában vörös azalea égett. Az utolsó felvonás végén jelent csak meg , addig otthon ült és nyugodt, tiszta szavakban írta meg irodalmi végrendeletét. A mámoros, fülledt tapsviharban fehéren, ajka körül gúnyos és mégis szelíd mosollyal bukott fel, egy pillantással végignézett a páholysoron és nyugodtan bólintott magában, mikor szeme az oroszlánvadász elborult, megvadult tekintetét érte. Meleg himnuszokat zengenek róla fiatal, ábrándos írók, hogy milyen férfiasan, nemes fölénynyel halt,meg , — de a kaszinó ifjú tisztjei is kellett hogy egy elismerő bicczentéssel tisztelegjenek az író férfias és abszolút fair magatartásának: »úgy viselkedett, mint egy katonatiszt«, mondta valaki, kissé raccsolva. Készült a halálra, végrendelet volt a zsebében — és e mellett minden mozdulatára ügyelt. Kétszer lemondott a lövés jogáról, mosolygott és egyik segédjéhez fordulva »szegény szarvasmarhának« nevezte az oroszlán vadászt. Az oroszlánvadász felhördült a dühtől és akkor czélzott olyan jól. Mikor mellében érezte a golyót, az író legyintett, ő maga mondta meg az odafutó orvosnak, hogy halálosan találták. Úgy halt meg, mint a középkori lovag, aki Palesztinába megy, egy szál karddal kezében és szivében néhány frázis.rfU- 1 ASS ÚJSÁG Csütörtök, 1913. május 1. Mimii. A választójog előadója. A Győri Hírlap jelentése szerint a király Németh Károly dr. országgyűlési képviselőt udvari tanácsosi czímmel tüntette ki, s a kitüntetést a hivatalos lap egyik legközelebbi száma publikálja. Németh Károly volt a választójogi reform képviselőházi előadója. A törökbecsei választás. Ivanovits Iván udvari tanácsos, munkapárti képviselőjelölt vasárnap tartja programmbeszédét Törökbecsén, azután sorra látogatja a kerülethez tartozó községeket. Ellenjelöltje Manojlovics dr. szerb radikális. A hajdúdorogi püspökség. A Keleti Értesítő jelenti : Az Országos Közművelődési Tanács a kultuszminiszterhez emlékiratot intézett az új görög katolikus magyar püspökség székhelyének Nagykárolyba való helyezése és a provizórium megszüntetésével a püspök mielőbbi kineveztetése BUDAPEST ÍV iránt. A tanács emlékiratát Faludy Árpád volt szatmármegyei főispán vitte Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Jankovich Béla kultuszminiszter legutóbb Bécsben referált a királynak az új püspökség kérdéséről. Látogatást tett Scapinelli bécsi pápai nuncziusnál is s arról az örvendetes körülményről szerezhetett itt meggyőződést, hogy a szentszék mindenben a magyar kormány álláspontján van. A nunczius kijelentette, hogy bár más tényezők is közbenjártak, a szentszék nem engedi, hogy az új magyar püspökséghez csatolt egyházközségek közül akár csak egy is elvétessék. A vallás- és tanulmányi alap bizottságából. A király Csemodi János belső titkos tanácsos, herczegprimást, esztergomi érseket, mint a vallás- és tanulmányi alapra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság tagját, e bizottság társelnökévé, Szmrecsányi Lajos belső titkos tanácsos, egri érseket és Khuen-Héderváry Károly gróf belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt pedig e bizottság tagjává, folyó évi október 31-ig, a mennyiben pedig a nevezett alapok kezelésének ellenőrzése iránt időközben esetleg másnemű intézkedés történnék, az annak életbeléptéig terjedő időre kinevezte a képviselőház ülése. (A háború és az ellenzék.) Teleszky János dr. pénzügyminiszter ma délután két órakor Bécsbe utazott. Holnap délelőtt külön kihallgatáson jelenik meg a királynál, hogy — a félhivatalos szerint — reszort-ügyükben jelentéseket tegyen. Értesülésünk szerint e jelentések leginkább a magyar ágyúgyárra és a gyár kérdéseinek pénzügyi részére vonatkoznak. A képviselőház iroda-főigazgatója, Tassy Károly szétküldötte már az értesítést :A képviselőház folyó évi május hó 5-én, hétfőn délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend nincs megjelölve, de ezt úgyis tudják : az új ülésszakot megnyitó királyi leirat kihirdetése, azután a legközelebbi teendők megállapítása. A legközelebbi teendők a Ház megalakulása és e végből a tisztviselői kar és a bizottsági tagok megválasztása. Kedden, szerdán kerül erre a sor, szerdán a kormány beterjeszti a sürgősen, vagyis a nyári vakáczió előtt elintézendő törvényjavaslatokat, jelentéseket s következik a pünkösdi vakáczió, amely talán május 26-án végződik. A szünet alatt kell a bizottságoknak jelentéseikkel elkészülniük. Ha a balkáni bonyodalom ezt az egész tervet föl nem fordítja, hétfőn vagy kedden sürgős interpellácziót intéz a munkapárt egyik tagja Báró Eötvös József, a költő írta Kozma Andor. Felolvasta a M. T. Akadémia ünnepélyes nagygyűlésén 1913 április 27. III. Báró Eötvös József kifejező ereje éppen az aforisztikus formában legnagyobb. Ebben stáusa tömör tud lenni homályosság, nyelve díszes keresettség nélkül. Gondolatainak nem egyszer villámgyors kijelentése öntudatlanul rhytmikus s ezért a gondolat, meg a mondat, mely kifejezi, annyira együtt lopják be magukat lelkünkbe, hogy más mondatban soha többé ugyanazt a gondolatot el nem képzelnék s el sem fogadnék. Ilyen örök, felbonthatatlan szerelmi frigy tartalom és forma közt, kizárólag költői művekben van. Ez voltaképpen az észnek és a szívnek az a közös misztériuma, melynek miként történését alig sejtjük, de amelyről bizonyosan tudjuk, hogy ebben érzelmivé finomul a gondolat és gondolattá fogalmazódik az érzelem. De, bárha a tartalom ezt a szerves összeforrást a szép kifejezéssel a kötetlen nyelvben is megtalálhatja, a legkülönlegesebb, a legmagasabb, legbűbájosabb költői forma mégis : a vers. Hogyan van tehát, hogy a költő, kinek dicső emlékezetét ünnepeljük s kinek lelke túláradt a költészettől, viszonylag nem sok verset irt ? — Tán éppen vénájának kitörő bősége kerestette vele inkább a széppróza szélesebb, kevésbé szigorúan szabályozott medreit. Nehezen cb lett az alkalmazkodása kötött