Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)

1913-05-01 / 103. szám

2 erősítésével s a korfui kikötőben megfelelő flottabázissal, Ausztria-Magyarország és Olaszország könnyen be lenne zárható az Adriába. A független Albánia Ausztria- Magyarország és Olaszország szabad moz­gását biztosítja az Adrián. Szkutari meg­hagyása montenegrói kézben logikusan maga után vonja Szerbia megmaradását Durazzóban, Görögország megfészkelését Dél-Albániában. Holott sem Ausztria- Magyarország, sem Olaszország nem tűr­heti, hogy idegen katonai hatalom fész­kelje meg magát az albán partokon. Hazug ámítás, hogy Albánia nekünk Hekuba, s hogy Szkutarihoz semmi közünk. A­kik nálunk ezzel a jelszóval iparkodnak hangulatot csinálni, vagy teljesen tájéko­zatlanok, vagy nem törődnek adriai ér­dekeinkkel, tengeri hatalmunk épségé­vel, a­mi pedig, végső elemzésben, igen súlyos gazdasági érdekekkel áll összefüg­gésben. S még kevésbé van érzékük az­iránt, hogy mit jelent a mi nemzetiségi politikánk szempontjából a hosszas tű­rés után a gyáva meghátrálás. Nem hadi dicsőségre vágyakozunk, s nem hódításokra indulunk, a­mikor Szkutari felszabadításáért mozgósítunk, hanem valójában létkérdésről van szó reánk nézve. A szláv erő veszedelmes megnövekedése a Balkánon egymaga is óvatosságra, készenlétre s erőkonczentrá­­czióra int bennünket. Megalázkodásunk, gyávaságunk ezt a szláv erőt a vakmerő­ségig fokozná , vagy kénytelenek len­nénk a jövőben minden kihívást, sérel­met és érdekkárosítást hasonló meg­­hunyászkodással tűrni, vagy később, sú­lyosabb viszonyok közt mégis csak a fegyverre appellálnunk. Ma oly kérdés­ben folyamodunk az ultima ratióhoz, a­melynek jogosságát a nagyhatalmak ösz­­szessége elismerte, olyasmit akarunk ki­erőszakolni, a­mit a nagyhatalmak ta­nácsa megítélt. S a ma döntésre kerülő kérdésben az érdekek azonossága mellénk készteti Olaszországot is, mely nem én-Még egyszer belenézett a kéziratba. Igen, ez így van, nem tévedett. Ha ezt a jelenetet eljátszszák a színpadon, ebből az oroszlán­vadász megtudja, hogy a sárgahaju nő az ő kedvese volt. Nem lehet másképp, határozott dolgok vannak itt, határozott utalások, a­miket csak ők hárman ismernek s a miket ő csak akkor ismerhet, ha . . . Az író lehajtotta fejét a papírra és fá­radtság fogta el. Még sokáig ült ott az asztal­nál és nagy sivárság és üresség ült vele szem­ben, a szoba túlsó felében. Lefeküdt és fárad­tan határozta el, hogy majd másnap, másnap átdolgozza azt a jelenetet. És másnap átdolgozta. Szavakat húzott ki és mondatokat változtatott. De nem bírta f­lolvasni az egészet, a felében lecsapta a pa­pírt, értelmetlen és ostoba volt az egész. Két hónapig nem foglalkozott a Drámával. Eljárt megint a kávéházakba, kisétált , éjszaka barátaival mulatott. Elment a tengerpartra, nőkkel barátkozott meg. Inni kezdett és egy­szer megdöbbenve vette észre, hogy lelkileg ú­gy viselkedik, mint a csalódott szerelmes, a­kinek bánata van. Egy este aztán megnyugodott és kibékült. Ez a tengerparton történt, — egyedül maradt a tiszta vizekkel. Az író ekkor a halálra gon­dolt, végtelenül boldogan és világosan. Most halljuk még egyszer, egészen — mondta kép­zeletének, határozottan. És a tengerpart csönd­jében végiggondolta darabját. Azon az éjsza­kán még vonatra ült és hazatért. vedheti meg magának az érzelmi politi­kát, a­mikor neki is életérdekei vannak egy független Albánia s az adriai szabad­ság körül. A­kik mindezen súlyos és életbevágó momentumok daczára, az érdektelenség, a visszavonulás és megalázkodás poli­tikája mellé állanak, hazájuk megalázá­sát, gyengítését és jövendő bukását szol­gálják ; — fölteszszük, hogy öntudatlanul vagy vakságból. Mert a­milyen könnyű szívvel lemondanak Szkutar­ról és Albá­niáról, a­mily könnyelműen készek len­nének még Boszniát és Herczegovinát is kiszolgáltatni a Balkán szlávjainak, rö­vidlátásukban tán az ellen se lenne ki­fogásuk, ha Ausztria és Magyarország nemzetiségei elszakadnának, a szomszéd szláv áradattal egyesülnének s a magyar Alföld maradna csak meg kis szigetnek, a melyet a hatalmas szláv tenger önt körül. A pártos elvakultság politikája ez, mely szerencsére izolált marad egy pár elfogult és eredetiskedő csoportra. A magyar politika azonos a monarchia nagyhatalmi politikájával, mert azon sar­­kallik, hogy Magyarország léte csak egy európai nagyhatalmon belül biztosít­ható. II. A premier tumultusában nagyon nyugodt volt már és előkelő. Az újságírókkal mosolygó fölénynyel beszélt. — Igen, — mondta az újságíróknak — nekem is nagyon tetszik. Bizonyosan a leg­jobb darabom. Egész és kerek és becsületes. Igen, uraim. Magában lázas, kusza, hóbortos jelzőket tudott volna mondani csak. Egész élete úgy feküdt előtte, mint egy távoli álom. De külső­leg tökéletesen csinálta. Legszebb frakkja ru­ganyosan feszült meg derekán , gomblyukában vörös azalea égett. Az utolsó felvonás végén jelent csak meg , addig otthon ült és nyugodt, tiszta szavakban írta meg irodalmi végren­deletét. A mámoros, fülledt tapsviharban fe­héren, ajka körül gúnyos és mégis szelíd mo­sollyal bukott fel, egy pillantással végig­nézett a páholysoron és nyugodtan bólintott magában, mikor szeme az oroszlánvadász el­borult, megvadult tekintetét érte. Meleg himnuszokat zengenek róla fiatal, ábrándos írók, hogy milyen férfiasan, nemes fölénynyel halt­,meg , — de a kaszinó ifjú tiszt­jei is kellett hogy egy elismerő bicczentéssel tisztelegjenek az író férfias és abszolút fair magatartásának: »úgy viselkedett, mint egy katonatiszt«, mondta valaki, kissé raccsolva. Készült a halálra, végrendelet volt a zsebében — és e mellett minden mozdulatára ügyelt. Kétszer lemondott a lövés jogáról, mosolygott és egyik segédjéhez fordulva »szegény szarvas­­marhának« nevezte az oroszlán vadászt. Az oroszlánvadász felhördült a dühtől és akkor czélzott olyan jól. Mikor mellében érezte a golyót, az író legyintett, ő maga mondta meg az odafutó orvosnak, hogy halálosan találták. Úgy halt meg, mint a középkori lovag, a­ki Palesztinába megy, egy szál karddal kezében és szivében néhány frázis.rfU- 1 ASS ÚJSÁG Csütörtök, 1913. május 1. M­imii.­ ­ A választójog előadója. A Győri Hírlap jelentése szerint a király Németh Károly dr. or­szággyűlési képviselőt udvari tanácsosi czímmel tüntette ki, s a kitüntetést a hivatalos lap egyik legközelebbi száma publikálja. Németh Károly volt a választójogi reform képviselőházi előadója.­­ A törökbecsei választás. Ivanovits Iván udvari tanácsos, munkapárti képviselőjelölt vasárnap tartja programmbeszédét Törökbecsén, azután sorra látogatja a kerülethez tartozó községeket. Ellenjelöltje Manojlovics dr. szerb radikális.­­ A hajdúdorogi püspökség. A Keleti Ér­tesítő jelenti : Az Országos Közművelődési Ta­nács a kultuszminiszterhez emlékiratot intézett az új görög katolikus magyar püspökség székhelyé­nek Nagykárolyba való helyezése és a provizórium megszüntetésével a püspök mielőbbi kineveztetése BUDAPE­ST ÍV­ iránt. A tanács emlékiratát Faludy Árpád volt szatmármegyei főispán vitte Jankovich Béla val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez. Jankovich Béla kultuszminiszter legutóbb Bécsben referált a királynak az új püspökség kérdéséről. Látoga­tást tett Scapinelli bécsi pápai nuncziusnál is s arról az örvendetes körülményről szerezhetett itt meggyőződést, hogy a szentszék mindenben a magyar kormány álláspontján van. A nunczius kijelentette, hogy bár más tényezők is közben­jártak, a szentszék nem engedi, hogy az új magyar püspökséghez csatolt egyházközségek közül akár csak egy is­ elvétessék.­­ A vallás- és tanulmányi alap bizottságából. A király Csemodi János belső titkos tanácsos, herczegprimást, esztergomi érseket, mint a vallás- és tanulmányi alapra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság tagját, e bizottság társelnökévé, Szmrecsányi Lajos belső titkos tanácsos, egri érseket és Khuen-Héderváry Károly gróf belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt pedig e bizottság tagjává, folyó évi október 31-ig, a mennyiben pedig a nevezett alapok kezelésének ellenőrzése iránt időközben esetleg másnemű intézkedés történnék, az annak életbeléptéig terjedő időre kinevezte a képviselőház ülése. (A háború és az ellenzék.) Teleszky János dr. pénzügyminiszter ma délután két órakor Bécsbe utazott. Holnap délelőtt külön kihallgatáson jelenik meg a királynál, hogy — a félhivatalos szerint — reszort-ügyükben jelentéseket tegyen. Értesü­lésünk szerint e jelentések leginkább a magyar ágyúgyárra és a gyár kérdéseinek pénzügyi részére vonatkoznak. A képviselőház iroda-főigazgatója, Tassy Károly szétküldötte már az értesítést :­­A kép­viselőház folyó évi május hó 5-én, hétfőn dél­előtt tíz órakor ülést tart.­ Napirend nincs megjelölve, de ezt úgyis tudják : az új ülésszakot megnyitó királyi le­irat kihirdetése, azután a legközelebbi teendők megállapítása. A legközelebbi teendők a Ház megalakulása és e végből a tisztviselői kar és a bizottsági tagok megválasztása. Kedden, szerdán kerül erre a sor, szerdán a kormány beterjeszti a sürgősen, vagyis a nyári vakáczió előtt elintézendő törvényjavaslatokat, jelen­téseket s következik a pünkösdi vakáczió, a­mely talán május 26-án végződik. A szünet alatt kell a bizottságoknak jelentéseikkel el­készülniük. Ha a balkáni bonyodalom ezt az egész ter­vet föl nem fordítja, hétfőn vagy kedden sürgős interpellácziót intéz a munkapárt egyik tagja Báró Eötvös József, a költő írta Kozma Andor. Felolvasta a M. T. Akadémia ünnepélyes nagy­gyűlésén 1913 április 27. III. Báró Eötvös József kifejező ereje éppen az aforisztikus formában legnagyobb. Ebben stáusa tömör tud lenni homályosság, nyelve díszes keresettség nélkül. Gondolatainak nem egyszer villámgyors kijelentése öntudatlanul rhytmikus s ezért a gondolat, meg a mondat, mely kifejezi, annyira együtt lopják be ma­gukat lelkünkbe, hogy más mondatban soha többé ugyanazt a gondolatot el nem képzel­nék s el sem fogadnék. Ilyen örök, felbonthatatlan szerelmi frigy tartalom és forma közt, kizárólag költői mű­vekben van. Ez voltaképpen az észnek és a szívnek az a közös misztériuma, melynek miként történését alig sejtjük, de a­melyről bizonyosan tudjuk, hogy ebben érzelmivé fino­mul a gondolat és gondolattá fogalmazódik az érzelem. De, bárha a tartalom ezt a szerves össze­­forrást a szép kifejezéssel a kötetlen nyelvben is megtalálhatja, a legkülönlegesebb, a leg­magasabb, legbűbájosabb költői forma mégis : a vers. Hogyan van tehát, hogy a költő, kinek dicső emlékezetét ünnepeljük s kinek lelke túláradt a költészettől, viszonylag nem sok verset irt ? — Tán éppen vénájának kitörő bősége kerestette vele inkább a széppróza szé­lesebb, kevésbé szigorúan szabályozott med­reit. Nehezen c­b lett az alkalmazkodás­a kötött

Next