Az Ujság, 1913. június/1 (11. évfolyam, 130-142. szám)

1913-06-01 / 130. szám

Vasárnap, 1913. j­uni­us 1. AZ ÚJSÁG pártok arra készülnek, hogy felújítják a régi taktikát, s ismét megkísérlik, hogy néhány zajos napot szerezzenek a többségnek és a kormánynak. Hogy bevárják-e a Désy-per ítéletét és csak azután vonuljanak be a Házba, vagy már a hétfői ülésen megjelenjenek, azt holnap határozzák el. Valószínű, hogy az utóbbi terv mellé állnak. Kedden a szocziáldemokrata párt nagy utczai tüntetést rendez és a jövő vasárnaptól kezdve ismét nagy erővel látnak a népgyűlé­­sekhez. Az ellenzék főrendi tagjai a főrendiház legközelebbi ülésén újabb támadást intéznek Lukács minisz­erelnök ellen. Gabler Ede, szemeltetett ki arra, hogy a Klárika férje legyen. Az előzetes lépések ekkor már megtörtén­tek volt. Dávid bácsi már szólt is egy szót Gabler Lipótnak, az Ede apjának, a­ki viszont a fiával beszélt, ésannyira hogy már csak egy egyszerű levélváltásra volt szükség és nem csupán az elvi megállapodás jött létre, hanem megállapodás történt — így mondta az ügy­véd-fivér — a modus procedends-re nézve is. A megállapodás ez volt : Gabler Ede dr. ne jöjjön át ide hozzánk, mert ez olyan pletykás hely és itt rögtön tele van egy vendég hítével az egész város , sokkal egyszerűbb lesz, ha mi megyünk át Marosvárra, látogatóba Dávid bácsi­ékhoz, úgy se láttuk már egymást ides­tova hat éve, a Hermin esküvője óta, odaát azután feltűnés nélkül meg­­ lehet csinálni, hogy a fiatalok találkozzanak, így is történt. Egy szép tavaszi napon felkerekedett az anya, az ügyvéd-fivér és Klárika , vonatra ültek és átmentek Maros­várra. öreg Krausz felindult­an búcsúzott el tőlük, és spec­iálisan Klárikát olyan meg­­hatottan csókolta homlokon, mintha máris menyasszony volna. Az anya is izgatott volt, sőt emelkedett hangulatban volt az ügyvéd­fivér is. Maga az eset hősnője, a szelíd és kedves Klárika nyugodt volt, hallgatag volt és enyhén álmodozott. Az utazásról és az utazás czéljáról csak előtte való nap értesült, de hetek óta tudta, hogy a lázas tevékenység, a­melynek a nyo­mait látta, az ő érdekében folyik, és nem lehet mondani, hogy a dolog kellemetlenül érintette volna. Ellenkezőleg : bizonyos kellemes nyug­talanságot szerzett neki ez az ő személye ér­dekében folyó heves tevékenység, és most, a­mikor végre vonatban ültek, hogy nevezetes események színtere felé haladjanak, kellemesen és langyul álmodozva nézte a zöld mezőket, a­melyek mellettük elsiklottak. Négy óra múlva megérkeztek Marosvárra, a­hol Dávid bácsiék már az állomáson várták őket. Nagy csókolózás volt, azután bevonul­tak a városba, a­melyet Klárika hat év óta nem látott és a­mely határozottan tetszett neki. Dél volt, az utczán sokan jártak, a Fő­­utcza korzója nagyon népes volt, Klárika és a mamája egy féltuc­at pompás tavaszi kosz­tümöt diagnosztizált a korzón. A város hatá­rozottan kellemesnek mutatkozott. Hazaérve ebédhez ültek és ebédnél Klá­rika is értesült róla, hogy ebben a kellemes városban nem pazarolják az időt : délután van a nőegylet majálisa, erre a majálisra ők is elmennek. És a majálison természetesen különböző ismeretségeket fognak kötni. A­z idő kellemes beszélgetés közben gyor­san múlott és alig keltek fel az asztaltól, már itt volt az ideje az át­öltözködésnek. Az anyja valami bábiruhafélét akart Klárikára feladni, de Klárika a jóizlés nevében kivívta, hogy legelegánsabb ruháját, egy igen egyszerű, de neki kitűnően álló lingerie-ruhát vehessen fel. A lingerie-ruha valóban pompásan állott neki. Klárika karcsú, finom és üde volt, kipirult arczú, várakozó szemű édes szűzlány. Pontosan fél hatkor ott voltak a majális színhelyén, a városi közkertben. Itt egy tisz­táson már folyt a tánc­ ; egy másik tisztáson, a vendéglő előtt terített asztalok állottak. Klárikáék — az anya, az ügyvéd-fivér és a rokonság — ide telepedtek le egy asztal mellé, uzsonnát rendeltek és nézték az egyre növe­kedő forgalmat és az egyre jobban dagadó tánczot. Klárikáék tartózkodva szemlélődtek, a marosvári rokonok jobbra-balra köszöntek. Klárikának lassan már amúgy is kezdett a torkába feldobogni a szíve, a­mikor a beszédes Dávid bácsinak egy hangos szavára ez az igen erősen igénybe vett szív egyszerre csak olyat dobbant, mintha ki akarna ugrani a helyéről. A beszédes Dávid bácsi ugyanis, a­ki eddig éppen a hangosságával mindent megtett, hogy az ismerősöket távol tartsa az asztaluktól, egy­szerre így kiáltott fel: —■­ Jó estét, doktor úr . .. Majd villámgyors egymásutánban a kö­vetkező nem nagyon helyénvaló, de igen hat­hatós kedvességeket mondta : — Hol jár erre, a­hol a madár se jár ? Nem ülne le hozzánk egy kicsit ? Ugyan üljön le, ne vigye el az álmunkat. A doktor úr közeledett, bemutatások kö­vetkeztek, a doktor úr leült, és Klárika, a­ki­nek a szíve az előbb akkorát dobbant, mintha ki akarna ugrani, most egyszerre úgy érezte, mintha a szive meg akarna állni. A doktor urat melléje ültették, ő lesütötte a szemét és az az érzése volt, hogy mialatt a többiek tüntető tapintattal beszélgetnek, neki cseppek­­ben folyik ki a szivéből a vér. Mert az, a­mi történt, rettenetes volt : valaki kilépett a messzeség és az ismeretlenség homályából; egy ismeretlen doktor úrből is­merős doktor úr lett ; és míg az ismeretlen elviselhető, sőt kellemes volt, addig az ismerős tűrhetetlennek és kétségbeejtőnek bizonyult. A doktor úr leült Klárika mellé. És a szakálla ritkás barna volt. Az orra lapos. A szeme veres. A foga rossz. Alakja hosszú és görbe. A szája rut. És a hangja az orrán keresztül érkezett meg. A­mit mondott, az nem volt kellemesebb a hangjánál. Előbb a többiekkel beszélgetett. Dávid bácsi ugyanis mondta neki, hogy kedves tőle, hogy ide jött. Erre ő felelte, hogy szi- ( A horvátok. A Rauch Pál báró tegnap fölkereste Lukács László miniszterelnököt és sokáig értekeztek. Bécsből jelentik: A király ma Unkelhäusser dr. horvát belügyi osztályfőnököt kihallgatáson fogadta. y Bizottságok: A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután Lukács György elnöklete alatt és Nagy Sándor előadása mellett tárgyalta Horvát-Szlavón­­országok közt 1904, 1905, 1906 és 1907. évről szóló leszámolásokat, melyeket a bizottság Gueth Gyula Rosenberg Ignácz és Toleszky János pénzügy­­miniszter felszólalása után tudomásul vett. A bi­zottság örömmel állapította meg, hogy az újabb pénzügyi egyezség folytán Horvát-Szlavón-Dal­­mátország mindinkább jelentékenyebb összeget fordíthat belügyi kiadásai fedezésére. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága meg­választotta előadóvá az elemi népiskolai oktatás ingyenes­ségéről szóló törvényc­ikk kiegészítéséről, valamint a lelkészi illetményeknek kárpótlékok útján való rendezésé­ről szóló törvényjavaslatok számára Herczeg Ferenczet, az állami óvónők illetményeinek rendezéséről, továbbá a nem állami óvodák jogviszonyairól s a községi és hit­felekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről, végül az önálló gazdasági népiskolai szaktanítók és szaktanítónők illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatokhoz Siegescu Józsefet. E törvényjavaslatokat a közoktatás­ügyi bizottság hétfőn délután négy órakor tárgyalja. A képviselőház munkásügyi bizottsága ma dél­után tárgyalta Borbély Lajos elnöklete alatt, Beöthy László kereskedelemügyi miniszter, Kálmán Gusz­táv államtitkár, Mentsik Ferencz munkásbiztosító hivatali másodelnök, Papp Árpád és Papp Dezső miniszteri tanácsosok részvételével azokat a tör­vényjavaslatokat és jelentéseket, a­melyeket leg­utóbb beterjesztettek. Hegedűs Kálmán előadó rámutatott­­azokra az okokra, a­melyek miatt az iparfelügyelők működésükben nem mutathatják fel azt a sikert, a­melyet más körül­­­mények között felmutatnának. Rosenberg Ignácz kérte, hogy az erdélyi részekben az iparfelügyelőségek száma szaporittassék, Déván okvetlenül legyen egy. Beöthy miniszter rámutatott a pénzügyi nehézségre, a­mely miatt a helyzet javulása egyelőre alig remélhető. Hegedűs Kálmán előadó előterjesztette azután a munkásbiztosításról szóló jelentését. Az ennek kapcsán támadt vitában Beöthy László kereskedelemügyi minisz­ter kijelentette, hogy foglalkozik a munkásbiztosítási törvény novelláris módosításával. A hivatal létszám­­hiányán is tőle telhetőleg segíteni fog. Borbély Lajos a vállalati pénztárakat vette védelmébe és kifogásolta a túlzott c­entralizálást. A kereskedelmi üzletek záróórájáról szóló törvény­­javaslatot Hegedűs Kálmán előadó ismertette, tolmá­csolta a gyógyszerészsegédek, fűszerkereskedők egyesületé­nek és több más testületnek ez ügyben hozzá küldött kérvényét és több módosítást ajánlott. Beöthy kereskedelemügyi miniszter hangsúlyozta, hogy ez a javaslat egyike ama szoc­iális alkotásoknak, a­melyek a kereskedelmi alkalmazottak érdekében léte­sülnek. Nem végleges szabályozás, mert külön törvényt fog a törvényhozás elé terjeszteni az alkalmaottak jog­viszonyainak szabályozásáról. Már ez a javaslat is jelen­tékeny haladás a múlttal szemben, és a különböző érde­kek egyensúlyba hozatala nagy feladat volt, a­melynek megoldásában őz a munkások érdeke, a kiskereskedők védelme és az alkalmazottak iránt érzett jóakarata és méltányossága vezette. A szombati zárórának tíz órában való megállapításában ezek a gondolatok vezették át; nem vezette, csak megerősítette őt ebben az elhatározá­sában az ortodox­ izraeliták kívánsága, mert a­milyen helytelennek tartaná, ha bármely intézmény megalkotá­sában felekezeti szempontok játszanának döntő szerepet, épp annyira méltánytalan volna bármily jogos és mél­tányos kívánság elől csak azért elzárkózni, mert annak teljesítését felekezetek részéről felmerült óhajok is támo­­gatják. Kijelentette, hogy nem zárkózik el az elől az indítvány elől, hogy a szombati záróra féltíz órában álla­­píttassék meg. A bizottság ekképp határozott és néhány módo­sítást felvett a szövegbe. Zichy János gróf mandátumai. Egy újságíró intervenálta ma Zichy János gróf titkos tanácsos, volt közoktatásügyi minisztert: igaz-e, hogy választási költségeit a munkapárt vá­lasztási kasszája fizette? — A munkapártban — mondotta Zichy János gróf — érthetetlennek tartják »megbotránkozásomat« a fölött, hogy a pártkasszából választásokra pénz adatott ki, holott az én összes választásaim alkotmányos költségei a pártkasszából fizettettek. Mindennekelőtt kijelentem, , hogy nem tartozom azon naiv emberek közé, a­kik nem ismerik el a pártkasszák létezésének szükségességét, sőt jogo­sultságát is, annyiban, a­mennyiben a törvény maga is ismeri, sőt statuálja az alkotmányos költségeket. A­mi az én választásaimat illeti, — és itt Khuen gróf akkori miniszterelnökre, mint tanúra hivatkozom — kijelentem­, hogy én annak idején megmondtam Khuen gróf minisz­terelnök úrnak, mint a munkapárt vezetőjének, hogy ragaszkodom régi kerületemhez : a­ szabadbárándihoz. Abban is fogok fellépni, annak mandátumát akarom leírni, és az ezen választással járó összes költségeket a magaméból fogom fizetni. Haszonban a munkapárt érdeke úgy hozza magával, hogy több kerületben is lépjek fel, s ha a párt­nak van pénze az ezen választásokkal járó alkotmányos költségek fedezésére, úgy én szívesen kiveszem részemet az ezzel járó munkából és fáradtságból, de a magaméból csak egy mandátum költségeit fedezem ; annál is inkább, mert ha a pártvezetőség kívánságainak megfelelve több helyen lépek fel, és több helyen választanának meg, végül mégis csak egy mandátumot tarthatok meg és csak egy mandátum alapján ülök benn a Házban.­­4 régi kerületemben felmerült összes választási költségeket tehát én fizettem, nem a pártkassza. Hire jár ma, hogy Zichy János gróf ki­lépett a nemzeti munkapárt kötelékéből, azután, hogy vele ment Szüllő Géza is, tudakozódtunk és a hirt a pártvezetőség körében megczáfolták. Justh, Apponyi, Károlyi. Tegnap — a mint jeleztük — Justh Gyula hosszasan értekezett pártjának vezetőivel a fúzió­ról. Az eddigi megbeszélések alapján, a melyeket Appony­i Albert gróffal, Károlyi Mihály gróffal folytatott, új programmtervet készített, ezt mu­tatta be elvtársainak. — Az én elaborátumom a fúziós programmra vonatkozóan kész van, — mondotta Justh egy újságírónak — s a mint Apponyi Albert gróf meg­jön, kézbesítem úgy neki, mint Károlyi Mihály grófnak. Ez ma vagy holnap megtörténik. Pártom vezetősége helyesléssel fogadta az én tervezetemet. Nyomatékosan c­áfolta ezután Justh, hogy a hitbizományok megszüntetését és az egyházi vagyon szekularizáczióját is programmjába vette, mert az ő tervezete e kérdéseket egyáltalán nem érinti. — Csak azon csodálkozom, — mondotta még Justh — hogy Lukács még mindig a helyén van. Azt hiszem, hogy a történtek után még benső hívei is elidegenednek tőle, mert lehetetlen nem látniok, hogy ha hamarjában el nem távozik a miniszter­­elnöki székből, az országot a végső züllés küszöbére fogja taszítani. Erős a hitem, azonban, hogy most már eléri a végzet Lukácsot és nem az ország, hanem a munkapárt fog elzülleni, ennek pedig minden becsületes magyar ember csak örülhet.­­ Justh Gyula ma a törvényszéken találkozot Károlyi Mihálylyal, a­kivel közölte, hogy pro­­grammtervezetét elkészítette. Úgy állapodtak meg, hogy a tervezetet Apponyi Albert gróf megérke­zése után veszik tárgyalás alá. A nyírbátori választás. Apponyi Albert gróf, a­ki ma délben érkezett meg külföldről, este a nyírbátori kerületbe utazott a szövetkezett ellenzéki pártok jelöltjének, Hra­­bovszky Guidónak támogatására. Károlyi Mihály gróf, Mezőssy Béla, Planky György, Eitner Zsig­­ a

Next