Az Ujság, 1913. január (11. évfolyam, 1-13. szám)

1913-01-01 / 1. szám

Szerda, 1913. január 1. AZ Ú­JSÁG­ tunk volna, a mivel most némely oldalról meg­vádolnak, ezzel talán oly bonyodalmat idéz­tünk volna föl, mely, mint a tények mutatják, az ellenkező politikával elkerülhető volt. Ebből­ azonban kitűnik, hogy az érdekeink megvédésére a mostani külügyi válságban foly­tatott eljárásunk helyes volt, így tehát továbbra is ragaszkodnuuk kell hozzá. Ez a módszer pe­dig semmi­­más, mint a középút a türelmetlenek között .de legszívesebben azt látnák, ha a gordiuszi promót karddal vágnék ketté— és a mindenáron való békének itthon is, bár csak elvétve, mutatkozó barátai között. A középút politikája egyrészt szívós türel­met, másrészt nyugodt határozottságot kívánt tőlünk. Ezzel­ a rec­epttel eddig nem jártunk rosszul. Reméljük, hogy Európa, a­melynek politikánk lényegétől nincs mit tartania, de a­mely a mi politikánk békés módszerének kö­szönheti a mostani enyhülést, további maga­tartásával is lehetővé fogja tenni, hogy a meg­kezdett utat békében, járjuk végig. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. Mindössze néhány perciig tartott ma a képviselőház ülése. A minisz­terelnöknek egyes híradásokban mára jövendölt választójogi­ beszéde elmaradt. Elég terjedelmes a választójogi reform tervezete, és indokolása egy­előre telesen kivelégíthet minden szavazatjogi tu­­dományszomjat. Az ellenzéki oldalnak új vendége volt: Kelemen Samu, a­ki eddig is volt néhányszor a Házban, de ma megjelent az ülésteremben, hogy tanúja legyen a választójogi reform beterjesztésé­nek. A munkapárt részéről körülbelül százhuszan jelentek meg az ülésen. A karzatok népesebbek voltak, mint máskor. Féltizenkettőre járt, mikor Tisza István gróf elnök az ülést megnyitotta. A kormány tagjai mind bevonulnak, Székely Ferencz leszámításával. • Az elnök az irományok kapcsán bejelenti Fejérváry Géza bárónak a magyar testőrség kapitányává történt kineveztetését. Lukács László miniszterelnök : Tisztelt Ház ! Van szerencsém beterjeszteni a törvényjavaslatot indokolásával és az ahhoz tartozó mellékletekkel együtt- az országgyűlési képviselők választásáról. (Éljenzés.) Kérem, méltóztassék intézkedni, hogy a javaslat, a­mely ki van nyomtatva, szétosztassék. Kérem továbbá, méltóztassék a javaslat tárgyalá­sának előkészítése végett 40 tagú bizottságot vá­lasztani. (Taps.) Tisza István gróf elnök: A miniszterelnök indítványa alapján mondja ki a Ház határozatát; a­ bizottság megválasztása iránt az elnök később tesz javaslatot. . . Lentets László kereskedelmi miniszter be­nyújtja az Adria tengerhajós társasággal kötött szerződés prolongálásáról szóló törvényjavaslatot. Tisza István elnök : Mivel a képviselőház legutóbbi ülésén kimondotta, hogy január 20-ig érdemleges ülést nem tart, a formális ülések össze­hívására pedig az elnökségnek felhatalmazást adott, a további ülésekre vonatkozólag nem tesz indítványt. Néhány percz múlva hitelesítik a jegyző­könyvet, mire az ülés bevégződik. A Ház kapujában rendőrök, csendőrök vol­tak ma is, jóval kisebb számban, mint rendesen.­­ Közös minisztertanács. Félhivatalosan je­lentik, hogy szombaton, január 4-én, Bécsben közös miniszteri értekezlet lesz, a­m­ely folyó ügyekkel fog foglalkozni. Magyar részről Lukács László miniszterelnök és Teleszky János dr. pénz­ügyminiszter fognak a közös miniszteri értekez­leten való részvétel czéljából Bécsbe utazni.­­ Uj főrend. A király Latinovita Frigyes bács­­bodrogmegyei nagybirtokost élethossziglan a magyar főrendiház tagjává nevezte ki. Az erre vonatkozó királyi kézirat a hivatalos lap mai számában jelent meg.­­ Szentesített törvények. Az Országos Törvénytár ma kiadott számában a következő újonan szentesített törvényeket teszi közzé : LXIII. t.-cz. A háború esetére szóló kivételes intéz­kedésekről. LXIV. t.-cz. Az erőhatalom hatásáról a vál­tón, a­ kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra. LXV. t.-cz. Az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. LXVI. t.-cz. Az 1913. évi állami költségvetésről. LXVII. t.-cz. Kép­viselőházi őrség feállitásáról. LXVIII. t.-cz. A hadszol­gáltatásokról. LXIX. A lovak és járművek szolgálta­tásáról. LXX. t.-cz. Az 1913. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról. LXXI. t.-cz. A külkereskedelmi és kül­­forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről. — Barátom, vedd vissza darabodat . .. — Meg tje,­­sem adtam ! — Úgy ne is, add be . . . Ha az én dara­bommal igy mernek eljárni. . . hát a tieddel mit fognak művelni ? A szerző tiltakozni akar, de nem szól. .. csak magába mosolyog, úgy befelé, és elgon­dolja : »Szegény öreg ! Ha­t darabot tudnál írni ... ha a te darabod olyan jó volna, mint az enyém ! . ..« Dani zuhataga tovább ömlik: — Félre , ne értsd. Úgy gondoltam, hogy ha egy állásban levő, már mégis csak érettebb emberrel- így- mernek elbánni, hogyan fognak veled eljárni, aki még ifjú vagy és bohó ! .. . Kövesd tanácsomat, ne add be . .. ne add be... És kifordította szívét, mint egy zsebet ! Az ifjú kartárs már ötvenszer végighallgatta ezt a siralmas krónikát és egy szivart dugva Dani szájába, meg akarta akadályozni, hogy ötvenegyedszer törje kerékbe, azonban Dani hivatalos tekintélyének egész súlyával rá­nehezedvén a czímzetes segédfogalmazóra, vé­gignyargalt szenvedésein, tüskén-bokron ke­resztül. — Milyen történet, barátom ! Ború és derű ! . . . Beadom a darabot ... Az igazgató nyájasan mosolyogva, a kezemet szorongatja. Már régóta vár darabot tőlem . . . Derű. Egy hónap múlva . . . Elolvasta . .. elfogadta . . . De kiadja a bírálóknak véleményezés végett ! Ború ... Az első bíráló véleménye kedvező . .. Derű... A másiké kevésbé kedvező... Ború . . . Azonban ő csak változásokat kí­­ván . . . Sőt bekérik a szereposztást . . . Derű ... A rendező szczenikai változásokat köt ki... Boru. Megcsinálom és elfogadják ... Derű ! — Elég, elég, nem bírom tovább ezt a derűs borút, borús derűt ! — kiált fel kétségbe­esve a szerző. — Mondd meg röviden, egy szó­val, mit akarsz ! —­Hogy okulj sorsomon. Már tízszer voltam előkészületre kitűzve .. . Derű ... Mindany­­nyiszor lekerültem .. . Ború . .. A látogató fölkel, az ifjú szerző elé lép, mélabúsan végignézi, végigsóhajtja, kifelé indul, az ajtóban ismét megáll, mint egy szel­lem és szinte remegő hangon susogja : »Okulj rajtam, okulj !« És eltűnik . . . Az ifjú szerző magára marad. Haragosan néz utána. Ostoba ! Mit jöttél ide kedvrontó­­nak .. . Ki hitt ? Senki! Könnyű neked azt tanácsolni, hogy ne adjam be a darabomat . . . a­ki nem tudsz jó darabot írni. . . de én . . . mit szóljak én, kinek a darabja olyan pompás ! Mondjuk röviden és egyszerűen, kérkedés nél­kül, kitűnő , a szerző előveszi darabját... végigla­pozza . . . egyik-másik jelenetnél meg-megáll... Minden erejét össze kell szednie, hogy el­ragadtatásának hangos kifejezést ne adjon . .. A tükör elé áll és gyönyörködik az illusztris szerzőben, a­ki feléje mosolyog .. . Alig fojthatta magába azt a kérdést : »Irtak-e ennél különbet ? S ha írtak, nevezze meg magát az illető . . .« Fülel. Senki se felel... A némaság is felelet s pedig a legtalálóbb. A darab jó . .. de várjon szerencsés is .. . Mert nem elég jó darabot írni, a legjobb dara­bot üldözheti a balsors és holmi középszerű­ségeket felkap a divat... a közönség szeszélye. Mozart »Varázsfuvolá«-ja nem bukott-e meg első előadásán ? ... Nestroy »Lumpáczius vaga­bundus«-a elesett — a bemutatáskor ... - és csak lassanként tért magához, mert Nestroy igazgató volt, a saját igazgatója, és nem ej­tette el darabját. Mért is nincs minden szerzőnek saját szín­háza ! Ez a kérdés bevilágít a társadalmi kér­dések egy zugába, a­hol rakásra hevernek a megoldatlan problémák! Fejében kóvályognak különböző felfogá­sok, melyekről olvasott s melyeket mostani állapotában igen jól megért. A közönség nem lát a dolgok fenekére. Azt hiszi, csak kétféle darab van, jó darab, vagy rossz darab. Szó sincs róla. Rossz darab lehet jó, jó darab lehet rossz ! Egy kitűnő színész fentart néha silány­ságot, s a ház tapsol. Egy időszerű esezme meg­pendíti egy gyarlóságban, vagy valami alka­­lomszerűség nem enged elhasalni egy jobb sorsra nem érdemes semmiséget. A közönség csak azt látja, hogy a darabot adják, meg mindig adják, egyre adják, és kész az ítélet: jó darab. Ha rossz volna, csak nem adnák annyiszor ? Ezek a szerencsés darabok. De nemcsak szerencsés darabok léteznek, vannak szeren­csés szerzők is. A­kit egy irodalmi tekintély fölfedez és a színpadra visz, hogy csalhatatlanságát be­bizonyítsa. (Olyan vállalkozás, mely nem min­dig sikerül.) A kinek a darabját előadják a szerző n apja miatt. Ennek már van neve, adja kölcsön a fiának egy estére. (Dumas fia és egyebek.) A kinek van annyi pénze, hogy meg se kottyan, ha egy színházat kibérel a darab­jára. Ez a rendszer egyelőre Parisban s egyebütt divatos. Magyarországon idáig nem csaptak fel bankárok drámaíróknak.­­ Ujonczmegajánlás, hadszolgáltatás. A Wiener Zeitung ma közli a közös hadsereg és a haditengerészet 1913. évi ujonczairól, továbbá a hadszolgáltatásokra vonatkozó törvények szentesítését.­ ­ Az igazságü­gyminiszter lemondása. (Újévi beszédek. A választójog és a pártok.) Székely Ferencz igazságügyminiszter be­várta a választójogi reformról szóló törvény­javaslat előterjesztését, azután adta be forma szerint való lemondását. Ma hire járt, hogy Székely már a törvényjavaslat minisztertanácsi tárgyalásánál kijelentette, hogy ezzel nem azo­nosíthatja magát. Ez a híresztelés, a­mint a kormány körében hangoztatják, név­ felel meg a valóságnak. A kormány ma beterjesztett választójogi törvényjavaslata bizonyos mozgalmat idéz föl a pártok soraiban. A nemzeti munkapárt sorai­ból már kiléptek néhányan, s három-négy ki­lépő a jövő hétre halasztotta szándéka­ meg­valósítását. Az ellenzéki oldalon a reform ellen való taktikázással elégedetlenek némelyek; azt szeretnék, ha a kormány törvényjavaslata ellen rendszeres parlamenti harc­ot indíthat­nának és e réven a törvényjavaslat egyes in­tézkedéseit módosíthatnák.­­ A kormány február közepe táján akarja a törvényjavaslatot napirendre tűzetni, hogy addig a Ház a házszabálymódosítást tető alá juttassa. A­mint a választójogi reformmal végeztek, következik az ehhez fűződő többi javaslat, hogy a reform mentős előbb életbe léphessen. Holnap délelőtt, újév napja alkalmából, a munkapárt testületileg tiszteleg Lukács László miniszterelnöknél. Délben a képviselő­­ház tagjai a Ház elnökét üdvözlik. Lukács is, Tisza István gróf is nyilatkozik a választójog­ról és a parlamenti helyzetről. A Ház folyosóján. Minden jó, ha a vége jó, és ez az esztendő valóban brilliánsan végződik. Hat hónapja sir­kesereg minden szív, a­ki a kormányhoz hiv : nem lehet győzni. Mivelhogy nincs, a­ki vitézi tornára kiálljon, nincs ellenzék. Az Úr meghallgatta válasz­tott népét (már nem éppen általa választott népét) és adott neki az esztendő utolsó napjára ellenzéket Székely Aladár személyében. — A harczosabb elemek — beszéli az egyik — már tegnap este a pártkörben megkezdték volna

Next