Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)
1913-02-16 / 41. szám
Vasárnap, 1913. február 16. AZ ÚJSÁG A mai ülésen Rónay Jenő, Rakovszky Iván, Szabó János, Lázár István gróf, Kende Péter, Blanár Béla, Huszár Károly, Szász Károly szólaltak fel, több ízben is és a 75-ik szakaszig jutottak. Megszavazták az első fejezet utolsó szakaszait, majd a választókerületekről és a szavazókörökről szóló második fejezetet, a központi választmányra vonatkozó harmadik fejezetet (a választmány összeállításáról és tisztviselőiről rendelkező két pont függőben hagyásával), végül a választók névjegyzékéről, a névjegyzék szerkesztéséről intézkedő negyedik fejezetet, amelyből a több névjegyzékre felvett választókról és a magánszolgálatban lévők alkalmaztatási bizonyítványának kiállításáról szóló szakaszok módosítását a jövő ülésre halasztották. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz. Részletes tudósításunk ez : Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság február 15-én tartotta 8-ik ülését Lukács László miniszterelnök részvételével, Khuen- Héderváry Károly gróf elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek : Jakabffy Imre és Némethy Károly államtitkárok, Vargha Gyula statisztikai hivatali igazgató, Ladik Gusztáv és Petrovics Elek osztálytanácsosok. Khuen-Héderváry Károly gróf bizottsági elnök javaslatára a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy bár a mai ülés napirendjére a javaslatnak 20—75. §-ainak tárgyalása van kitűzve, Rónay Jenő bizottsági tag, mivel súlyos családi körülményei miatt el kell utaznia, a mai ülésen tehesse meg a passzív választójogra vonatkozó javaslatát. Rónay Jenő: A magyar nemzeti érdekeket csak úgy lehet megvédelmezni, ha a passzív választójogot korlátokhoz kötjük ; e nélkül, az általános választójog mellett egy millió képviselőjelölt lesz az országban. Szerinte azoknak, akik képviselővé jelölnek valakit, felelősséget kell vállalniuk azért, hogy a jelölt megválasztása esetén le fogja tenni a képviselői esküt és azért is, hogy a jelölt úgy szellemi, mint erkölcsi tekintetben valóban képviselőnek való. A képviselőnek megválasztása után esküt kellene tennie arra, hogy hű lesz a királyhoz és a magyar államhoz és hogy kötelességeit kiveri és pontosan fogja teljesíteni. Az országgyűlés idejére parlamenti bíróságot kell szervezni, amely megítéli, hogy a képviselők teljesítik-e az esküjüket ? E bíróságnak curiai bíró legyen az előadója. Ha a bíróság úgy ítélne, hogy valamely képviselőben nincsenek meg a szükséges erkölcsi vagy szellemi képességek, akkor a képviselő mandátumát veszítené. E bíróság előtt negyven képviselő vagy pedig kétszáz választó bármikor devádolhatná a képviselőt, ha ez kötelességeit elhanyagolná. Nem kellene attól tartani, hogy a képviselők ellen alaptalanul vádaskodnának, mert hiszen ebben az esetben a vádaskodások ellen rágalmazás szimén hivatalból megindítanák az eljárást. Ezután Rakovszky Iván helyettes előadó hosszabb beszédben ismertette a javaslat második, harmadik és negyedik fejezetét, amely aválasztókerületek s szavazókörök«, »központi választmány« és a »választók összeírását és névjegyzékét« kodifikálja. Kiemelte, hogy a javaslat nagyban és egészben ragaszkodott az eddigi törvényes állapothoz mindabban, ami eddig abból jónak mutatkozott, a változások és új intézkedések pedig, egyrészt az anyagi választójog leendő új szabályozásából folynak, másrészt pedig az eddigi állapot oly javulását vonják maguk után, melyet csak örömmel üdvözölhetni. A bizottság a törvényjavaslat 20—75. §-ait a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, és áttér a szakaszonkénti tárgyalásra. A 20—21. §§-okat a bizottság változatlanul elfogadja. A 22. §-nál Szabó János a következő módosítást terjeszti be : »A választókerületek szavazókörökre oszlanak.« A szavazóköröket úgy kell megállapítani, hogy minden r. t. város és lehetőleg minden nagyközség és minden körjegyzőség külön szavazókört alkosson. Azon esetben, ha valamely választókerület különleges viszonyainál fogva előrelátható, hogy ily számú szavazatszedő küldöttséget (79. 11.) az erre alkalmas egyének hiánya folytán alkotni nem lehet, kisebb népességű szomszédos nagyközségeket és a különböző körjegyzőségekhez tartozó egyes kisközségeket egy szavazókörré is lehet egyesíteni. Képesebb városokat és nagyközségeket, valamint a nagyobb számú és egymástól távol fekvő kisközségekből álló körjegyzőségeket több szavazókörre is lehet osztani. Némethy Károly államtitkár a miniszterelnök felhatalmazásával az eredeti javaslat védelmére szólal fel. A bizottság Szabó János módosításának mellőzésével a szakaszt eredeti szövegében, az államtitkár módosításával fogadja el. A 23—24. §§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 25—26. §§-nál Lázár István gróf hozzászólása és Lukács László miniszterelnök felvilágosítása után a bizottság kimondja, hogy azokra vonatkozó érdemi határozatát egyelőre függőben hagyja. A 27—29. új§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 30. íj-nál Rakovszky Iván helyettes előadó javasolja, hogy a szakaszban jelzett eskü letételének kötelezettsége csak a központi választmány tagjaira korlátoztassék, mivel az elnök és jegyző úgyis hivatalos esküt tett megyei tisztviselő, Kende Péter és Blanár Béla felszólalása, valamint Lukács László miniszterelnök felvilágosítása után a bizottság a helyettes előadó javaslatának mellőzésével a szakaszt eredeti szövegében fogadja el. A 31—36. §§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 37. §. második bekezdéséhez Rubovszky Iván helyettes előadó által javasolt azon módosítást, hogy a névjegyzékbe a felsoroltakon kívül a jogcim is felvetessék, a bizottság elfogadja. A 38. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. A 39. §-nál Lukács László miniszterelnök javasolja, hogy a szakasz második pontja után ú harmadik bekezdésül a következő szöveg iktattassék be : »Olyan ipartelepekre nézve, amelyek választói korban levő, legalább száz férfimunkást rendszeresen foglalkoztatnak, a központi választmány az összeíró küldöttséget a helyszínen való eljárásra utasíthatja. Egyben javasolja, hogy a szakasz mostani harmadik bekezdése maradjon meg negyedik bekezdésnek. A bizottság a szakaszt a miniszterelnök módosításával együtt elfogadja. A 40—43. §5-at a bizottság változatlanul elfogadja. A 44. §-nál Blanár Béla javasolja, hogy az utolsó pontba szúrassék be az, hogy a jelentkezés sorrendjében kell az összeíró küldöttségnek meghallgatni a jelentkezőket. Huszár Károly javasolja, hogy az első pontba fel kell venni, hogy a névjegyzék adatai az összeíró küldöttség belátása szerint esetleg hivatalból is beszerezhetők legyenek. Lukács László miniszterelnök hozzájárulása után a bizottság a szakaszt a javasolt két módosítással fogadja el, fentartva a végleges szövegezést. A 45—46. ij-okat a bizottság változatlanul elfogadja. A 47. §. fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van (3. §.) — a bizottság egyelőre függőben hagyja. A 48. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. A 49. §-nál a bizottság a javaslat eredeti szövegét fogadja el Rakovszky Iván helyettes előadónak azzal a módosításával, hogy mindenütt, hol a javaslat az elemi iskola 6-ik osztályának elvégzését említi, az »elvégzés« szó elé, félreértések elkerülése végett a »sikeres« szó szurassék be ; továbbá mindenüvé, ahol a javaslat az »iskolai feljegyzések« kifejezést használja, a »feljegyzések« szó elé a »hiteles« szó beszúrassék. Az 50—52. ij-okat a bizottság változatlanul fogadja el, az 51. §-nál szintén keresztülvive azon módosítást, melyet a 49. §-nál a »sikeres« szó beszúrására nézve elfogadott. Az 53. §. fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van (3—6. i1.) — a bizottság egyelőre függőben tartja. Az 54. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. Az 55. § fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van — a bizottság egyelőre függőben tartja. Az 56. §-t a bizottság változatlanul fogadja el azzal, hogy az utolsó bekezdést — mely arról rendelkezik, hogy az összeíró küldöttség értesítse az ideiglenes névjegyzékből általa kihagyottakat — törli. Az 57. §-nál a szakasz rendelkezéseit azzal egészíti ki a bizottság, hogy úgy azokat, akiket a múlt évi névjegyzékhez képest az összeíró küldöttség a névjegyzéktervezetből kihagyott, valamint azokat, akiket a központi választmány az ideiglenes névjegyzékből hagy ki, az összeíró küldöttség útján értesíti. Az 58—62. ij-okat a bizottság változatlanul elfogadja. A 63. §-nál a szakaszt a bizottság azon rendelkezéssel egészíti ki, hogy az indokolás és bizonyítékok nélkül előterjesztett felszólalást hivatalból utasítsa vissza a központi választmány. A 64—67. ij-okat a bizottság változatlanul elfogadja. A 68. §-t a bizottság Szász Károly javaslatára azzal egészíti ki, hogy a második bekezdésben, ahol a javaslat a végleges névjegyzéknek öt hiteles példányban való összeállítását rendeli el, az »öt« szó elé a »legalább« szó beszúrandó. A 69. §-nál Rakovszky Iván helyettes előadó utal arra, hogy e §. utolsó bekezdése és a javaslat 12. §-a szoros vonatkozásban vannak, s ezért indokolt lenn© az egyforma szövegezés. A bizottság ennélfogva hozzájárul, hogy a tárgyalás alatti 1j. utolsó bekezdésének utolsó mondatában az e törvény kihirdetésekor kifejezés helyett »az 1913. évre« kifejezés tétessék. A 70—75. §-okat a bizottság változatlanul elfogadja. Az idő előrehaladottságára való tekintettel az elnök a tanácskozást berekeszti és folytatását február 19-én, szerdán délelőtt 10 órakor tartandó ülésére halasztja. — Igen, nem úgy, ahogy maga gondolja, hanem azt hiszi, hogy anyátlan leányra nagyon vigyázni kell. S igaza is van, hiszen maga tudja legjobban, hogy mennyire van igaza ... — Most itt a baj — gondolta az ember, t? pontosan az következett, amit előre gondolt. — Hát igen, anyátlan leány vagyok, oly könnyű volt engem megszédíteni. Szeretem magát, de ki tette, hogy szeressem magát ? S papa ki fog lökni, mihelyt megtudja, ki fog lökni. Érezte, mit vár feleletül a lány, ezt kellett erre mondania : — Miért ? Hisz szeretem magát, s ha megkérem a kezét, minden rendben van. De még védekezett, még ellentállt a helyzet szuggesztiójának. Tudta, hogy a papa nem gyanakszik, tudta, hogy a papa nem féltékeny, hogy nem les a lánya után. Jolán provokálni akarja a megkérést, de ő sohase volt szerelmes ebbe a lányba, s rémülettel gondolt az eshetőségre, hogy ezzel a gyönyörű leányteremtéssel más kapcsa is legyen, mint a múló szerelmi viszony. S Jolán is érezte, hogy a kelepcze nem vált be, s hirtelen változtatott rajta. — S még igaza sincs, hiszen köztünk nem történt semmi. Még ha igaza volna, még ha igazuk volna a pletykázóknak. Persze, együtt látnak, a cselédeknek is van szemük meg nyelvük, meg én sem tudok komédiázni, s érzem, mint pirulok, sápadok, ha magát látom, ha valahol a nevét kiejtik. Maga persze nem érez semmit, de én ... de én ... Most megemberelte magát az ember. • Jolán, én kompromittálom magát ? Erre sohasem gondoltam. De ha úgy van, bármennyire szeretem is magát, kerülni fogom ezentúl. Legyen ez az utolsó találkozásunk. — Azért sem — szól szinte kiáltva a lány. — Itthagyna, elhagyna ? Ellenkezőleg. Ha már hiszik rólam, legalább legyen igaz. A szeretője leszek, a lakására akarok menni ! — Soha ! — szól megrettenve és kétkedésében némileg meginogva az ember. — Én szeretem magát, csókja az üdvösséget jelenti nekem, de megrontani nem fogom soha ! — Soha ■? — A szép lány oldalt félig gyűlölködve néz az emberre. — Igaza van, maga gentleman, maga csak elköveti a gazságokat, de nem képes reá. — Jolán ! — Hagyjon el, uram. Különben, Isten önnel, ebbe a boltba szándékoztam. S már be is fordult. Aznap este pedig beállított a lakására. Kis táska volt a kezében. — Jolán, mi ez ? Halovány volt, a szeme vörösre sírva. — Kidobott ! Előre tudtam. — Lehetetlen. — Nem volnék itt, ha nem így volna. Maga derék ember, nemes jellem. Magára rábízhatom magamat. Nem fog bántani. — Hazudik, — gondolta már félig bódult agygyal az ember — s nem hiszek neki semmit s mégis úgy fogok tenni, mintha mindez igaz volna. S átfogta két karjával a remegő leányt, aki most megtört és szerencsétlen és szűzies volt, s miközben felcsókolta a könyeit, miközben biztatta, hogy csak menjen haza, vele megy és megkéri nyomban a papától a kezét, egyre mondogatta magában : — Szamár, szamár ! 3 kormány helyén marad. (A közös minisztertanács.) Lukács László miniszterelnök Latinovics Endre titkárral és Beöthy László kereskedelemügyi miniszter Járnay Elemér titkárral ma délután öt órakor, Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter és Teleszky János dr. pénzügyminiszter pedig az éjszakai vonattal Bécsbe utaztak, hogy részt vegyenek a holnapi közös miniszteri értekezleten. A félhivatalos szerint »gazdasági természetű folyó ügyek« lesznek a konferenczia tárgyai. A mi értesülésünk szerint leginkább külkereskedelmi, különösen balkán-szerződési kérdések kerülnek napirendre. Holnap este a miniszterek visszatérnek Budapestre. A legutóbbi napokban Bécsben és Budapesten azt fűresztelték, hogy Magyarországon rövid időn belül rendszerváltozás, kormányváltozás lesz. A Neues Wiener Tagblatt ma ennek kapcsán azt írja, hogy egyik politikai munkatársa a legbeavatottabb helyen érdeklődött a dologról és mindenütt a leghatározottabban biztosították arról, hogy kormányzó párt-, vagy kormányváltozásról szó sincs. Lukács László miniszterelnök a bizottságban, azután, valószínűleg márcziusban a plénumban is keresztülviszi a választójogi reformot. A választóreform törvénybe iktatása után delegácziós ülésszak lesz Bécsben. Bécsi beavatott politikai körökből jelentik : Wekerle Sándor tegnapi felolvasásához irányadó helyeken azt a kommentárt fűzik, hogy az voltaképpen életfeladás volt; bejelentése annak, hogy ő — Wekerle — a hosszú lejáratú gazdasági kiegyezés híve maradt a koalíciós kormány bukása után is.