Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-16 / 41. szám

Vasárnap, 1913. február 16. AZ ÚJSÁG A mai ülésen Rónay Jenő, Rakovszky Iván, Szabó János, Lázár István gróf, Kende Péter, Blanár Béla, Huszár Károly, Szász Károly szólaltak fel, több ízben is és a 75-ik szakaszig jutottak. Megszavazták az első fejezet utolsó sza­kaszait, majd a választókerületekről és a sza­vazókörökről szóló második fejezetet, a köz­ponti választmányra vonatkozó harmadik feje­zetet (a választmány összeállít­ásáról és tiszt­viselőiről rendelkező két pont függőben ha­gyásával), végül a választók névjegyzékéről, a névjegyzék szerkesztéséről intézkedő negyedik fejezetet, a­melyből a több névjegyzékre­ fel­vett választókról és a magánszolgálatban lévők alkalmaztatási bizonyítványának kiállításáról szóló szakaszok módosítását a jövő ülésre ha­lasztották. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz. Részletes tudósításunk ez : Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselő­­házi bizottság február 15-én tartotta 8-ik ülését Lukács László miniszterelnök részvételével, Khuen- Héderváry Károly gróf elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek : Jakabffy Imre és Némethy Károly államtitkárok, Vargha Gyula statisztikai hivatali igazgató, Ladik Gusztáv és Petrovics Elek osztály­­tanácsosok. Khuen-Héderváry Károly gróf bizottsági elnök javaslatára a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy bár a mai ülés napirendjére a javaslatnak 20—75. §-ai­­nak tárgyalása van kitűzve, Rónay Jenő bizottsági tag, mivel súlyos családi körülményei miatt el kell utaznia, a mai ülésen tehesse meg a passzív vá­lasztójogra vonatkozó javaslatát. Rónay Jenő: A magyar nemzeti érdekeket csak úgy lehet megvédelmezni, ha a passzív választójogot korlátokhoz kötjük ; e nélkül, az általános választójog mellett egy millió képviselőjelölt lesz az országban. Sze­rinte azoknak, a­kik képviselővé jelölnek valakit, felelőssé­get kell vállalniuk azért, hogy a jelölt megválasztása ese­tén le fogja tenni a képviselői esküt és azért is, hogy a jelölt úgy szellemi, mint erkölcsi tekintetben valóban kép­viselőnek való. A képviselőnek megválasztása után esküt kellene tennie arra, hogy hű lesz a királyhoz és a magyar államhoz és hogy kötelességeit kiveri és pontosan fogja teljesíteni. Az országgyűlés idejére parlamenti bíróságot kell szervezni, a­mely megítéli, hogy a képviselők teljesí­­tik-e az esküjüket ? E bíróságnak curiai bíró legyen az előadója. Ha a bíróság úgy ítélne, hogy valamely kép­viselőben nincsenek meg a szükséges erkölcsi vagy szel­lemi képességek, akkor a képviselő mandátumát veszítené. E bíróság előtt negyven képviselő vagy pedig kétszáz választó bármikor­ de­vádolhatná a képviselőt, ha ez köte­lességeit elhanyagolná. Nem kellene attól tartani, hogy a képviselők ellen alaptalanul vádaskodnának, mert hiszen ebben az esetben a vádaskodások ellen rágalmazás szim­én hivatalból megindítanák az eljárást. Ezután Rakovszky Iván helyettes előadó hosszabb beszédben ismertette a javaslat második, harmadik és negyedik fejezetét, a­mely a­­választókerületek s szavazó­körök«, »központi választmány« és a »választók össze­írását és névjegyzékét« kodifikálja. Kiemelte, hogy a javaslat nagyban és egészben ragaszkodott az eddigi törvényes állapothoz mindabban, a­mi eddig abból jónak mutatkozott, a változások és új intézkedések pedig, egy­részt az anyagi választójog leendő új szabályozásából folynak, másrészt pedig az eddigi állapot oly javulását vonják maguk után, melyet csak örömmel üdvözölhetni. A bizottság a törvényjavaslat 20—75. §-ait a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadja, és áttér a szakaszon­kénti tárgyalásra. A 20—21. §§-okat a bizottság változatlanul el­fogadja. A 22. §-nál Szabó János a következő módosítást terjeszti be : »A választókerületek szavazókörökre oszla­nak.« A szavazóköröket úgy kell megállapítani, hogy minden r. t. város és lehetőleg minden nagyközség és minden körjegyzőség külön szavazókört alkosson. Azon esetben, ha valamely választókerület különleges viszo­nyainál fogva előrelátható, hogy ily számú szavazatszedő küldöttséget (79. 11.) az erre alkalmas egyének hiánya folytán alkotni nem lehet, kisebb népességű szomszédos nagyközségeket és a különböző körjegyzőségekhez tartozó egyes kisközségeket egy szavazókörré is lehet egyesíteni. Képesebb városokat és nagyközségeket, valamint a na­gyobb számú és egymástól távol fekvő kisközségekből álló körjegyzőségeket több szavazókörre is lehet osztani. Némethy Károly államtitkár a miniszterelnök fel­hatalmazásával az eredeti javaslat védelmére szólal fel. A bizottság Szabó János módosításának mellőzésével a szakaszt eredeti szövegében, az államtitkár módosításával fogadja el. A 23—24. §§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 25—26. §§-nál Lázár István gróf hozzászólása és Lukács László miniszterelnök felvilágosítása után a bizott­ság kimondja, hogy azokra vonatkozó érdemi határozatát egyelőre függőben hagyja. A 27—29. új§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 30. íj-nál Rakovszky Iván helyettes előadó java­solja, hogy a szakaszban jelzett eskü letételének kötele­zettsége csak a központi választmány tagjaira korlátoz­­tassék, mivel az elnök és jegyző úgyis hivatalos esküt tett megyei tisztviselő, Kende Péter és Blanár Béla felszólalása, valamint Lukács László miniszterelnök felvilágosítása után a bizottság a helyettes előadó javaslatának mellő­zésével a szakaszt eredeti szövegében fogadja el. A 31—36. §§-át a bizottság változatlanul elfogadja. A 37. §. második bekezdéséhez Rub­ovszky Iván he­lyettes előadó által javasolt azon módosítást, hogy a névjegyzékbe a felsoroltakon kívül a jogc­im is felvetes­sék, a bizottság elfogadja. A 38. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. A 39. §-nál Lukács László miniszterelnök javasolja, hogy a szakasz második pontja után ú­ harmadik be­kezdésül a következő szöveg iktattassék be : »Olyan ipar­telepekre nézve, a­melyek választói korban levő, legalább száz férfimunkást rendszeresen foglalkoztatnak, a köz­ponti választmány az összeíró küldöttséget a helyszínen való eljárásra utasíthatja.­ Egyben javasolja, hogy a szakasz mostani harmadik bekezdése maradjon meg negyedik bekezdésnek. A bizottság a szakaszt a miniszter­­elnök módosításával együtt elfogadja. A 40—43. §5­-at a bizottság változatlanul elfogadja. A 44. §-nál Blanár Béla javasolja, hogy az utolsó pontba szúrassék be az, hogy a jelentkezés sorrendjében kell az összeíró küldöttségnek meghallgatni a jelentkező­ket. Huszár Károly javasolja, hogy az első pontba fel kell venni, hogy a névjegyzék adatai az összeíró küldöttség belátása szerint esetleg hivatalból is beszerezhetők legye­nek. Lukács László miniszterelnök hozzájárulása után a bizottság a szakaszt a javasolt két módosítással fogadja el, fentartva a végleges szövegezést. A 45—46. ij-okat a bizottság változatlanul el­fogadja. A 47. §. fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van (3. §.) — a bizottság egyelőre függő­ben hagyja. A 48. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. A 49. §-nál a bizottság a javaslat eredeti szövegét fogadja el Rakovszky Iván helyettes előadónak azzal a módosításával, hogy mindenütt, hol a javaslat az elemi iskola 6-ik osztályának elvégzését említi, az »elvégzés« szó elé, félreértések elkerülése végett a »sikeres« szó szu­rassék be ; továbbá mindenüvé, a­hol a javaslat az »iskolai feljegyzések« kifejezést használja, a »feljegyzések« szó elé a »hiteles« szó beszúrassék. Az 50—52. ij-okat a bizottság változatlanul fogadja el, az 51. §-nál szintén keresztülvive azon módosítást, melyet a 49. §-nál a »sikeres« szó beszúrására nézve elfogadott. Az 53. §. fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van (3—6. i1.) — a bizottság egyelőre függőben tartja. Az 54. §-t a bizottság változatlanul elfogadja. Az 55. §­ fölötti döntést — mivel az anyagi részszel vonatkozásban van — a bizottság egyelőre függőben tartja. Az 56. §-t a bizottság változatlanul fogadja el azzal, hogy az utolsó bekezdést — mely arról rendelkezik, hogy az összeíró küldöttség értesítse az ideiglenes név­jegyzékből általa kihagyottakat — törli. Az 57. §-nál a szakasz rendelkezéseit azzal egészíti ki a bizottság, hogy úgy azokat, a­kiket a múlt évi név­jegyzékhez képest az összeíró küldöttség a névjegyzék­tervezetből kihagyott, valamint azokat, a­kiket a köz­ponti választmány az ideiglenes névjegyzékből hagy ki, az összeíró küldöttség útján értesíti. Az 58—62. ij-okat a bizottság változatlanul el­fogadja. A 63. §-nál a szakaszt a bizottság azon rendel­kezéssel egészíti ki, hogy az indokolás és bizonyítékok nélkül előterjesztett felszólalást hivatalból utasítsa vissza a központi választmány. A 64—67. ij-okat a bizottság változatlanul el­fogadja. A 68. §-t a bizottság Szász Károly javaslatára azzal egészíti ki, hogy a második bekezdésben, a­hol a javaslat a végleges névjegyzéknek öt hiteles példányban való összeállítását rendeli el, az »öt« szó elé a »legalább« szó beszúrandó. A 69. §-nál Rakovszky Iván helyettes­ előadó utal arra, hogy e §. utolsó bekezdése és a javaslat 12.­ §-a szoros vonatkozásban vannak, s ezért indokolt lenn© az egyforma szövegezés. A bizottság ennélfogva hozzájárul, hogy a tárgyalás alatti 1j. utolsó bekezdésének utolsó mondatában az e törvény kihirdetésekor kifejezés helyett »az 1913. évre« kifejezés tétessék. A 70—75. §-okat a bizottság változatlanul elfogadja. Az idő előrehaladottságára való tekintettel az elnök a tanácskozást berekeszti és folytatását feb­ruár 19-én, szerdán délelőtt 10 órakor tartandó ülésére halasztja. — Igen, nem úgy, a­hogy maga gondolja, hanem azt hiszi, hogy anyátlan leányra na­gyon vigyázni kell. S igaza is van, hiszen maga tudja legjobban, hogy mennyire van igaza ... — Most itt a baj — gondolta az ember, t? pontosan az következett, a­mit előre gondolt. — Hát igen, anyátlan leány vagyok, oly könnyű volt engem megszédíteni. Szere­tem magát, de ki tette, hogy szeressem ma­gát ? S papa ki fog lökni, mihelyt megtudja, ki fog lökni. Érezte, mit vár feleletül a lány, ezt kel­lett erre mondania : — Miért ? Hisz szeretem magát, s ha megkérem a kezét, minden rendben van. De még védekezett, még ellentállt a hely­zet szuggesztiójának. Tudta, hogy a papa nem gyanakszik, tudta, hogy a papa nem fél­tékeny, hogy nem les a lánya után. Jolán provokálni akarja a megkérést, de ő sohase volt szerelmes ebbe a lányba, s rémülettel gondolt az eshetőségre, hogy e­zzel a gyönyörű leányteremtéssel más kapcsa is legyen, mint a múló szerelmi viszony. S Jolán is érezte, hogy a kelepcze nem vált be, s hirtelen változtatott rajta. — S még igaza sincs, hiszen köztünk nem történt semmi. Még ha igaza volna, még ha igazuk volna a pletykázóknak. Persze, együtt látnak, a cselédeknek is van szemük meg nyelvük, meg én sem tudok komédiázni, s érzem, mint pirulok, sápadok, ha magát látom, ha valahol a nevét kiejtik. Maga persze nem érez­ semmit, de én ... de én ... Most megemberelte magát az ember. •­ Jolán, én kompromittálom magát ? Erre sohasem gondoltam. De ha úgy van, bár­mennyire szeretem is magát, kerülni fogom ezentúl. Legyen ez az utolsó találkozásunk. — Azért sem — szól szinte kiáltva a lány. — Itthagyna, elhagyna ? Ellenkezőleg. Ha már hiszik rólam, legalább legyen igaz. A sze­retője leszek, a lakására akarok menni ! — Soha ! — szól megrettenve és két­kedésében némileg meginogva az ember. — Én szeretem magát, csókja az üdvösséget jelenti nekem, de megrontani nem fogom soha ! — Soha ■? — A szép lány oldalt félig gyű­lölködve néz az emberre. — Igaza van, maga gentleman, maga csak elköveti a gazságokat, de nem képes reá. — Jolán ! — Hagyjon el, uram. Különben, Isten önnel, ebbe a boltba szándékoztam. S már be is fordult. Aznap este pedig beállított a lakására. Kis táska volt a kezében. — Jolán, mi ez ? Halo­vány volt, a szeme vörösre sírva. — Kidobott ! Előre tudtam. — Lehetetlen. — Nem volnék itt, ha nem így volna. Maga derék ember, nemes jellem. Magára rá­bízhatom magamat. Nem fog bántani. — Hazudik, — gondolta már félig bódult agygyal az ember — s nem hiszek neki sem­mit s mégis úgy fogok tenni, mintha mindez igaz volna. S átfogta két karjával a remegő leányt, a­ki most megtört és szerencsétlen és szűzies volt, s miközben felcsókolta a könyeit, mi­közben biztatta, hogy csak menjen haza, vele megy és megkéri nyomban a papától a kezét, egyre mondogatta magában : — Szamár, szamár ! 3­ ­ kormány helyén marad. (A közös minisztertanács.) Lukács László miniszterelnök Latinovics Endre titkárral és Beöthy László kereskedelem­ügyi miniszter Járnay Elemér titkárral ma délután öt órakor, Serényi Béla gróf föld­mi­velésügyi miniszter és Teleszky János dr. pénzügyminiszter pedig az éjszakai vonattal Bécsbe utaztak, hogy részt vegyenek a holnapi közös miniszteri értekezleten. A félhivatalos szerint »gazdasági természetű folyó ügyek« lesznek a konferenczia tárgyai. A mi értesü­lésünk szerint leginkább külkereskedelmi, kü­lönösen balkán-szerződési kérdések kerülnek napirendre. Holnap este a miniszterek vissza­térnek Budapestre. A legutóbbi napokban Bécsben és Buda­pesten azt fűresztelték, hogy Magyarországon rövid időn belül rendszerváltozás, kormány­­változás lesz. A Neues Wiener Tagblatt ma e­nnek kapcsán azt írja, hogy egyik politikai munkatársa a leg­­beavatottabb helyen érdeklődött a dologról és mindenütt a leghatározottabban biztosították arról, hogy kormányzó párt-, vagy kormányváltozásról szó sincs. Lukács László miniszterelnök a­ bizottságban, azután, valószínűleg márcziusban a plénumban is keresztülviszi a választójogi reformot. A választó­reform törvénybe iktatása után delegácziós ülés­szak lesz Bécsben. Bécsi beavatott politikai körökből jelen­tik : Wekerle Sándor tegnapi felolvasásához irányadó helyeken azt a kommentárt fűzik, hogy az voltaképpen életfeladás volt; be­jelentése annak, hogy ő — Wekerle — a hosszú lejáratú gazdasági kiegyezés híve ma­radt a koalíc­iós kormány bukása után is.

Next