Az Ujság, 1914. november (12. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
Vasárnap, 1914. november 1. AZ ÚJSÁG A török-orosz viszony megszakítása esetén az olasz nagykövetség veszi át az orosz érdekek képviseletét. Az olasz nagykövetségen már orosz dragomán működik. Konstantinápoly, október 31. Az orosz konzulátus ma este kitűzte az olasz zászlót, jeléül annak, hogy Olaszország átvette az orosz állampolgárok védelmét. Róma, október 31. A Stefani- ügynökség jelenti Pétervárról mai kelettel . Miután Törökország megkezdte az ellenségeskedést Oroszország ellen, az orosz kormány az orosz konzulokat utasította, hogy Törökország területét hagyják el és az orosz állampolgárok védelmét Olaszország diplomáciai képviselőire bízzák. Az orosz nagykövetség utasítást kapott, hogy Konstantinápolyt hagyja el. Az olasz nagykövetség felkéretett, közölte Törökországgal, hogy Oroszország a területén lévő török állampolgárokkal egészen úgy fog bánni, mint Törökország a területén élő orosz állampolgárokkal. A foglyul ejtett orosz tengerészek: Konstantinápoly, október 31. Az elfogott orosz tiszteket és matrózokat, valamint az elfogott orosz szénszállító gőzöst Kavakba, a Boszporus felső részére vitték. Nem lesz hadüzenet. Berlin, október 31. Az itteni török nagykövetség közli, hogy hivatalos hadüzenet eddig még nem történt, de talán nem is lesz rá szükség, mert az ellenségeskedések kitörése után fölösleges minden hadüzenet. Tegnap este a török nagykövetség berlini palotája előtt hazafias, rokonszenves tüntetések voltak. Ezrekre menő közönség vonult a nagykövetség palotája elé. A török nagykövet megjelent az erkélyen és rövid beszédet intézett a közönséghez. A fekete-tengeri ütközet részletei. Konstantinápoly, október 31. Az Agence Ottomane által kiadott félhivatalos kommüniké a tegnapi tengeri ütközetet a következőképpen írja le : Mialatt október 27-én és 28-án a török flottának egy egészen kis része a Fekete-tengeren gyakorlatozott, az orosz flotta, amely eleinte mindenüvé követte a török flottát és annak gyakorlatait megakadályozta, október 29-én valóban megkezdte az ellenségeskedéseket, amennyiben megtámadta a török flottát. A támadást követő harczban a török flotta a Prut nevű ötezer tonnás aknalerakó hajót, amelyen 700 akna volt, elsülyesztette. Egy orosz torpedónaszád súlyosan megsérült. Egy szénszállító hajót a törökök lefogaltak. A Chairet-i-Millije török torpedózuzó által lanszírozott torpedó elsülyesztette az 1100 tonna tartalmú Kubanec nevű orosz ágyunaszádot. Egy másik, a Muavenet-i-Millier torpedózuzó által lanszírozott torpedó megrongált egy másik orosz partvédő hajót. Harmincz tisztet és hetvenkét matrózt, akik az elsülyesztett és megsemmisített orosz hajókhoz tartoztak, a törökök megmentettek és foglyul ejtettek. A török flotta, hála Istennek, nem szenvedett kárt. A harcz a török flottára kedvező helyzetben tovább tart. A császári kormány a legerélyesebb formában tiltakozni fog az orosz flottának eme, flottánknak csak egy jelentéktelen kis része ellen intézett ellenséges magatartása miatt. A tegnapi fekete-tengeri ütközet, amelyről a közönség csak ma értesült, az egész városban nagy szenzácziót keltett. A törökök háborúja szent háború, Berlin, október 31. A berlini Lokalanzeiger egy munkatársának mondotta egy előkelő török személyiség : — Azzal, hogy Törökország a Bajrám ünnepén, a muzulmánok legnagyobb ünnepén kezdi meg Oroszország ellen az ellenségeskedést, annak adja tanúságát a padisah, hogy a meginduló háború az egész mohamedánus világ szent háborúja lesz, minden igazhivő harcra a muzulmánok ősi ellenségei, a moszkoviták, az angolok, a francziák ellen. A törökök egész hitükkel osztoznak Németország és Ausztria- Magyarország győzelmi reményében. A berlini török nagykövet a háborúról. Berlin, október 30. Ma este nagy tüntetések voltak itt Törökország mellett. Este félkilenczkor a potsdami téren több kocsi hajtatott keresztül német és török zászlókkal díszítve. Az egyik kocsiban Jusszuf Ivio bey, török rendkívüli követ ült. Ez beszédet intézett az egybegyűlt óriási közönséghez, melyben kifejtette, hogy elérkezett az idő, hogy leszámoljanak az izlám elnyomóival. A mohamedánok még emlékeznek Vilmos császárnak Szaladin szultán sírjánál tett kijelentésére a háromszáz millió mohamedán iránti baráti érzelmeiről. A törökök tudják, mit jelent Németország a kulturvilág számára és hogy mit köszönhet Törökország a németeknek katonai, gazdasági és társadalmi téren. Ma, amikor Németország az irigység egész világával áll küzdelemben, Törökország az oldala mellé áll. A padisah fölhívását a legtávolabbi országrészekben is meg fogják hallani. Jusszuf beszéde végén a német és osztrák-magyar hadseregeket, valamint Vilmos császárt, I. Ferencz József császárt és királyt és a török szultánt éltette. A menet ezután a török nagykövetség elé vonult, ahol Tsehepel követségi tanácsos megjelent a palota erkélyén és nagy lelkesedéssel beszélt a török-német-osztrák-magyar fegyverszövetségről. Mahmud Muktar pasa nagykövet rövid beszédében rámutatott arra a kölcsönös szimpátiára, amely Törökország és Németország között fennáll és kijelentette, hogy a mai tüntetés igen szívélyes visszhangra fog találni Törökországban és még szorosabbra fogja fűzni a két állam egymáshoz való viszonyát. A nagykövet beszédéta tömeg nagy lelkesedéssel fogadta. Nagy tüntetések Konstantinápolyban, Konstantinápoly, október 31. A mai Bajrámünnep alkalmából már a kora reggeli órákban nagy háborús tüntetések voltak a török fővárosban. Több ezer főre menő tömeg járta be aváros utczáit 6s örömének adott kifejezést a török flotta győzelmei fölött. A német és az osztrák-magyar nagykövetségek előtt is lelkes tüntetések voltak. A szultán és a kedive, Konstantinápoly, október 31. Az egyiptomi kedive részt vett a Bajrám-ünnep alkalmából megtartott fogadáson és a kézcsóki szertartáson. A szultán különös kedvességgel tüntette ki a kedivét. Megdöbbenés és lelkesedés Oroszországban. Kopenhága, október 31. Pétervárról jelentik". A hír, hogy a törökök megtámadták a Feketetenger kikötővárosait, előbb megdöbbenést okozott, azután lelkesedést keltett Pétervárott. A tömeg a Nyevszkij Prospekten hazafias tüntetéseket rendezett. Aknák az ázsiai török partvidéken. Berlin, október 31. Kopenhágából táviratoztak . Törökország hivatalosan közölte a semleges KOBOZ KRÓNIKÁJA. Túlerő tört már megint Diadalutunkba, Már megint csak félsikert Ért sok hősi munka. De azért a túlerő Nem a világ vége, — Van az két hónapja már, Sőt már ezer éve. Már mikor bejött ide a Honfoglaló Árpád, Őt is ellenségek itt Túlerővel várták. S ha Zsolt s Taksony hadai Dúltak vakmerően, Ellenük is napnyugat Volt nagy túlerőben. Utóbb, mikor már hadat. Ránk is kelet indít, Túlerőben a tatár S a török volt mindig. A.túlerőt két Hunyad Apasztani kezdte, De Mohácsnál túlerőben az ország veszte.Aztán dupla túlerő A török s az osztrák. Túlerővel a magyart Darabokra osztják —■ S mikor mégis ég a dacz A swacz kebelben : Hányszor vérzünk újra el Nagy túlerő ellen ! S ha már győz egy túlerőn Görgey vaskarja, Jön még egy nagy túlerő S kardját kicsavarja. Lám, a muszka túlerő, Nekünk az sem újság. Végzet már, hogy a magyart Nagy túlerők sújtsák. Túlerő és túlerő Ezer éven átal ! Más nép, kit e végzet ér, Százszoros halált hal. De ím, ezer éve már Túlerőtől gyúrva, El magyar, áll Buda még S harczol mindig újra. Hi Harczol és a túlerőt Egyre jobban győzi, Véle frigyben a világ Legkülömb vitézi. Túlerők már ellene Ezek is valának — S most ezek sem engedik Konczot a halálnak, így, de, muszka túlerő Százszor is nyomul rá, Végre is a túlerőn Hős erő lesz úrrá. Mert ha mindig túlerőt Zúdít ránk a végzet : Túlerőn is győzni kell A magyar vitéznek ! Az avaron. Irta Lövik Károly. Baj György hajnali két órakor érkezett meg a kis vasúti állomásra, amelynek csöngetyűje, akárha egy eltévedt bárányka nyakán csüngene, félénken zörgött a végtelen éjszakában. — Maga az, György . — kérdezte egy női hang a ködben. — Én vagyok. De miért áldozta fel az éjjeli nyugalmát ? Magas termetű, föltárt gallérú, fiatal aszszony állt előtte, kötött pamut-kalapban, lovaglókertyűben, látszólag átjázva a hosszú várakozástól. Átmentek az állomási épületen és beszálltak a kocsiba, egy apró, kosárvesszőből font alkalmatosságba, amilyenekben az állatkertben kocsikáztatják meg a városi gyermekeket. A lovak nekiindultak a sáros országúinak, amelyet sűrű, erős szagú köd bástyázott körül. Késő ősz volt, a félig kopasz fákról egy-egy nyirkos levél hullott rájuk ; maguk a fák nagy, fenyegető foltoknak tetszettek. A lovacskák prüszköltek, a kerekek visszhangja messziről verődött vissza , mintha egy titokzatos, végtelen országban jártak volna, és nem tudnák, hová lyukadnak ki a ködben. Csípős hideg volt, Baj György is föltűrte a kabátja gallérját ; úgy tetszett, mintha máris eltévedtek volna és ellenkező irányban hajtanának. Olga, amint mondta, hat hét óta nem látott csizmás embert és most egyszerre akarta kipótolni mindazt, amit a közelmúltban elmulaszott. Gyorsan beszélt, de a hangja nyugodt volt . Baj Györgynek úgy rémlett, hogy valak 3