Az Ujság, 1914. március (12. évfolyam, 65-77. szám)

1914-03-17 / 65. szám

... határ­kiigazítás még folyik s a Balkán új térképe tán csak hónapok múlva lesz kész. Felesleges konstatálni, hogy ez a térkép óriási változásokat jelent nemcsak a status quo ante-hoz képest, tehát a há­ború előtti korszakhoz, de a háború folya­mán történt eseményekhez képest. Tud­juk, hogy az első háború korszakát Bul­gária igen nagy területhódítása fejezte be, miglen a második háború Bulgária hódít­­mányaiból igen jelentékeny részeket té­pett le Szerbia és Görögország javára, sőt Bulgária kénytelen volt régi területéből is áldozatot hozni­­ Romániának. Ugyan­csak a háború utolsó fázisában Török­ország is visszahódított egyes terület­részeket, köztük főleg Drinápolyt, s a végső határkiigazítás Törökország javára is többet juttat, mint az első háború után jutott volna. Végül a nagyjelentőségű területváltozások közé tartozik a függet­len albán királyság megteremtése, a­mi Montenegró területi gyarapodását is számbavéve, a Balkán új térképét a háború előttihez hasonlítva, szinte fel­­ismerhetlenné teszi. A térkép­változások mellett kétség­telenül nagyarányú hatalmi eltolódások és hangulatváltozások is konstatálhatók. Szerbia és Görögország, a háború tulaj­donképpeni győztesei, a Törökországtól elhódított területek arányában hatalm­ilag is nagy mértékben megnövekedtek. De különösen kialakult a Balkánon domináló nagyhatalom gyanánt Románia, úgy hogy ez idő szerint a balkán hatalmak közt neki van szinte domináló szerepe. Hogy miként fog ez a szerep érvényesülni a balkán hatalmi egyensúly szempontjá­ból, arról ma korai még beszélni. Azok a szomorú tapasztalatok, a­melyeket Ro­mánia Oroszországgal tett annak idején, aligha ébresztenek benne kedvet arra, hogy magát az orosz törekvések szol­gálatába csábíttassa. Ha volt is lát­szólag elkedvtelenedés Románia és monarchiánk közt, semmiesetre oly mélyreható változást nem idézhetett elő, hogy Románia a hármas­ szövetség ellenségeihez húzna. S már maga az a tény, hogy Oroszországnak nem sikerült a balkán szövetséget létrehozni, a­mi pedig fő törekvése volt az egész balkán válság alatt, arra vall, hogy az új balkán államok erősen ellenzik a vazallusi vi­szonyt, a­melyet Oroszország nekik szánt, s önállóságukat és függetlenségüket aligha lesznek hajlandók feláldozni a pánszláv eszmék kedvéért. Reánk nézve pedig csak ennek van döntő jelentősége. A­míg Oroszország nyugton hagyja a balkán államokat és sem fejlődésüket nem gá­tolja, sem önállóságukat nem­ veszélyez­teti, reánk nézve a balkán béke szintén a békét és nyugalmat jelenti, valamint annak a lehetőségét, hogy okos külpoli­tikával s messzebbre látó gazdasági poli­tikával a balkán államokat közelebb hoz­hatjuk reális érdekeink körébe. A­mint nem kész még az új Balkán térképe, az új Balkán hangulata és vonzalmi iránya sem mondható kialakultnak, s e részben a mi diplomácziánk, a mi tőkénk, iparunk és kereskedelmünk feladata bizonyos mérvű revindikácziót előidézni a lelkek­ben és a kölcsönös érdekekben egyaránt. Attól, hogy Bulgária, mint a háború egyik legsúlyosabb áldozata, egyhamar revanche-ra gondolna, nem kell tarta­nunk, mert hiszen a balkán egyensúly ki­alakulásában érdekelt hatalmak útját állanák minden kalandos politikának, mely a nagy nehezen létrejött békét ve­szélyeztetné. A balkán békétől hosszú nyugalmi korszakot remélünk, s azt hisz­­szük, valamennyi balkán államnak elég sok és súlyos feladata van a kulturmunka s a belső konszolidálás terén, semhogy bármelyikük kedvet érezne a béke meg­bontására, gömbölyű formákat használni, s a mai Buddha kövér, esetlen formáját meghonosítani. Csodá­latos, hogy a dalai Buddha-szobrok majdnem olyanok, mint az ellenséges Brahma vallás Shivájának a szobra­, s azok, a­kikért annyi, de annyi vér folyt, szépen, sorban katalogi­zálva bámulnak le az idegenek és benszü­löttek bámészkodó seregére. Vér már nem folyik ezekért az istenekért, de belső Indiában és Nepálban azt mondják, még mindig megkapja Khali, Shivának, a rettenetesnek, a rombolás istenének felesége napi áldozatul az emberi vért. Itt Calcuttában a Khaligat templomá­nak papjai szomorúságára már csak kecske- és majomfejek hullanak naponként a porba, csak félrupiák­ és annaszok áldoztatnak Khalinak, a szép időknek vége. Megnéztem a híres Khali­­gat-templomot, az oltár előtt minden maszatos, véres, kutyák, a­melyeket szentnek tartanak, nyaldossák jóllakott torkossággal a padozatot, apró majmok ugrálnak az oltárokon, ordítozik, zsolozsmát mormolva, egy-egy jogin, kezét baksisért felém nyújtja a magas kasztból való származását mutató madzagos karú bramin, és szent áhítattal, lassú, vontatott melódiát énekelve vonul el egy proc­esszió. A kép csúnya, sietve vágtat kocsim vissza az európai negyedbe, az Esplanadera. A­hol régen a ben­­szülöttek és Clive lord csapatai küzdöttek ir­­tóztató csatát, ma békésen hockeyznak és foot­­balloznak a feketék, játszanak pólót a karcsú tisztek és tenniszeznek a fehérruhás, piros­­arczú missek. A Howard felől a gőzkürtők hir­detik az estét, az égbolt piros lesz, a kocsi­korzó megindul, az eltikkadt világ lélegzeni kezd, s az este — a demokratikus este, mert semmi sem egyenlősít úgy, mint az este — átveszi a birodalmát. . -- rov-«oh­ AZ ÚJSÁG Kedd, 1914. márczius 17. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. A képviselőház hol­nap, kedden ülést tart, a­mely délelőtt 10 órakor kezdődik. A román béke, több vic­inálisról szóló törvényjavaslat és jelentés és egy sorozat kérvény van napirenden.­­ A fiumei kormányzó Budapesten, Widene­n­burg István gróf fiumei kormányzó ma reggel Fiuméból Budapestre érkezett. Jelentést tesz a miniszterelnöknek a fiumei városi kép­visel­ő testület ü­gyéről.­­ A budapesti kereskedelmi és váltótörvény­szék, Balogh Jenő dr. igazságügyminiszter, figye­lemre méltatva a szaksajtóban és szakkörökben megerősödött azt a mozgalmat, a­mely az új pol­gári perrendtartás életbeléptetésének küszöbén ismét felszínre hozta a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék fentartásának eszméjét, mára értekezletet hívott össze. Az értekezleten az igazságügyminiszteren kívül meg­jelentek : Vadász Lipót dr. és Tory Gusztáv dr. állam­titkárok, Plósz Sándor dr. főrendiházi tag, Günther Antal, a Curia elnöke, Csathó Ferencz, a budapesti ítélőtábla elnöke, Nagy Ferencz titkos tanácsos, egyetemi tanár, Beck Hugó dr., Zachár Emil és Bubla Ferencz curiai tanácselnökök, Forrási Ferencz és Mennyey László buda­pesti ítélőtáblás tanácselnökök, Magyary Géza dr. egye­temi tanár, Térffy Gyula dr. miniszteri tanácsos, Fodor Ármin dr. curiai bíró, Juhász Andor dr., Félix Antal dr. és Róth Ferencz dr. törvényszéki elnökök; a budapesti ügyvédi kamara képviseletében Briill Ignácz dr. elnök, Pap József dr. alelnök, Metzler Gusztáv dr. és Engel Aurél dr. ügyvédek; az Országos Ügyvédszövetség kép­viseletében Fellák Illés dr.; a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében Heinrich Ferencz alelnök és Krejcsy Rezső dr. titkár; az OMKE képviseletében Szende Pál dr. főtitkár; a székesfőváros képviseletében Szabó Imre dr. helyettes főügyész ; ezeken kívül Darvas Fülöp dr. országgyűlési képviselő, Wolf Vilmos dr., Kánig Vilmos dr. és Levay Béla dr. budapesti ügyvédek. Az érte­kezlet jegyzőkönyvét Kuncz Ödön miniszteri fogalmazó vezette. Balogh Jenő dr. igazságügyminiszter üdvözlő szavai után minden részletre kiterjedő vita indult meg, a­melyet Térffy Gyula miniszteri tanácsos vezetett be. Az új perrendtartás álláspontjának fentartása mellett szólaltak fel: Günther Antal, Plósz Sándor, Csathó Ferencz, Zachár Gyula, Bubla Ferencz, Mennyey László, Nagy Ferencz, Juhász Andor, Darvas Fülöp és Pap József; a törvényszék fentartása, illetve visszaállítása érdekében felszólaltak: Heinrich Ferencz, Beck Hugó, Róth Ferencz, Brüll Ignácz, Lőwy Béla, Szabó Imre és Engel Aurél. Az értekezletet a jövő hétfőn folytatják. A kereskedelmi é­s váltótörvényszék fenn­tartása érdekében Hantos Elemér dr. országgyű­lési képviselő a Pénzintézetek Országos Egyesülése részéről felterjesztést készített, a­mely rámutat azokra a szempontokra, a­melyek e minden elis­merést kiérdemlő módon működő törvényszék fentartását kívánják. A hiteljogi perek megfelelő szakszerű elbírálásának szükségessége megköve­teli a külön ügybíróságot, s a­midőn az új polgári perrendtartást életr­e léptető törvény ezt elismerve, külön kereskedelmi szakosztály felállítását rendeli el, akkor a jól bevált, belföldön és külföldön egy­aránt nagy hírnevű institucziónkat önállóságától csak azért fosztja meg, hogy aztán működésében megbénítva új életre támaszsza fel.­­ A szerb egyházi kongresszus, Karlóczáról jelent­ik . Azok a hírek, a­melyek szerint a miniszter­­elnök javaslatot tett volna a királynak a választó és tanácskozó kongresszus egybehívására, nem felelnek meg a tényeknek, illetve legalább is koraiak. A kormány eddig a pátriárkátus ad­­minisztrácziója dolgában, mely különben a zsinati statútum értelmében rendezve van, eddig még nem foglalt állást. A kaszinó és a képviselőházi őrség. (A honvédelmi miniszter bécsi útja. — Az őrség változatlan marad. — Hangok Wekerle ellen.) Az Országos Kaszinó és a tisztikar között támadt nézeteltérés eloszlatására többféle hírt és kombinácziót kolportáltak. Ezek között leg­hangosabban azt, hogy a képviselőházi őrség szervezetét megváltoztatják, a tiszteket az őrség éléről visszavezénylik a csapathoz, és akkor a kaszinóban módot keresnek, hogy a Vay—Horváth-affér és az ennek kapcsán föl­merült többi lovagias ügy is új elintézést nyer­jen. Rakovszky István pénteki képviselőházi interpellác­iója, a­melyet másnap, szombat reggel valamely úton-módon állítólag a trón­örökös asztalára juttattak, szóról-szóra való német fordításban, ugyanezt a czélt akarta szolgálni és sokan hitték, hogy e törekvés szempontjából alkalmas bevezetés is lehet Hazai honvédelmi miniszter szombat déli ki­hallgatásához. De hogy ez a föltevés mennyire volt alapos, azt a következő félhivatalos kom­müniké mondja el: Az ellenzéki lapok a legkülönbözőbb válto­zatokban, de lényegére nézve egybehangzóan azt írják, hogy a parlamenti őrség újjászerve­zése és elsősorban az őrség tiszt­jeinek a csapa­tokhoz való visszarendelése el van határozva és legközelebb megtörténik. Illetékes helyről fel­hatalmazták a Magyar Távirati Irodát annak kijelentésére, hogy a parlamenti őrség újjászer­vezéséről épp úgy nincsen és soha nem is volt szó, mint az őrség tisztjeinek csapataikhoz való vissza­rendeléséről. Minden erre vonatkozó közlés tehát teljesen légből kapott. A kaszinó választmányának legutóbbi ha­tározata után az a vélemény terjedt el, hogy e határozat teljesen helyreállítja a kaszinóban a hetek óta megzavart egyetértést ; a katona­tisztek helyett jönnek más elemek. A dolog azonban másként fordult. Ma és tegnap is zajos megbeszélések voltak a kaszinóban, s e megbeszélések során nemcsak annak a két tagnak a magatartását támadták, a­ki miatt a tisztikarral való konfliktus keletkezett, ha­nem a kaszinó elnökének, Wekerle Sándornak a szőnyegen forgó kérdésben történt állás­­foglalását is erősen kifogásolták. Némelyek szerint az egész háborúságot az okozta, hogy Wekerle nem tartotta magát ahhoz, a­mit Terstyánszky hadtestparancsnokkal megbe­szélt. „Minden indokolás nélkül.“ A hadtestparancsnokságnál, miután megálla­pították, hogy Zlinszky István és Beniczky Ödön az Országos Kaszinó tagjai, csupán ezzel a kaszinó­

Next