Az Ujság, 1914. május (12. évfolyam, 115-127. szám)

1914-05-16 / 115. szám

Szombat, 1914. május 18. A k TTJSÁ®­ vésbé hihető, hogy a sajtótörvényen semmiféle hiányt nem észlelt. Annyian és annyiszor figyel­meztették a minisztert ezekre a hiányokra, hogy szinte lehetetlenség, hogy észre nem vette őket el­y be­zterc­el man­átum. A Cu­des Godo­­fred szász képviselő halálával megüresedett besz­­terczei kerületben május 22-én lesz a választás, mely alkalommal Schuller Rudolf dr. országgyűlési képviselőt fogják egyhangúlag képviselővé válasz­tani. Ennek következtében Schuller képviselő úr fog mondani a szentágotai kerület mandátumáról, melynek Liesz Ferencz dr. segesvári és Roth János Ottó dr. budapesti ügyvéd a legkomolyabb jelöltje. TM a mentelmi bizottság ülése. A képzelehtáz mentelmi bizottsága e hónap 22-én délelőtt 12 ómkor ülést tart. A tárgy:­ Ábrahám Dezső, Béla Henrik, Blakó­­Pál, Bartos János, Stranyavszky Sándor fa Almássy László gróf mentelmi ügyet. Ugyancsak május 22-én, délután 4 órakor is tart ülést a mentelmi bizottság és a délutáni ülésen tárgyalás alá veszi Szepesházy Imre, Varga Gábor, Vip Antal, Juriga Nándor és Lengyel Zoltán kétrendbeli mentelmi ügyét. Skule nagy örömre ébred, megvan tehát fia, ki egykoron az urai­m­at tőle örökbe ve­heti. De ez a fiú az, ki Skule szerencsétlenségét betetőzi. A heves vórit fiú, ki atyját imádja, féket nem ismerő erőszakkal hurczolja ki a keresztes papok templomából Szent Olaf reaquláit és állítja ki a nép előtt imádatra. Ezzel pedig szentségtörést követ el, melyért a megbotránkozott nép boszút akar állni. Egy vesztett csata után üldözik az apát és fiút egy klastromig, hol pereznyi menedéket talál­nak. Skule azonban érzi, hogy a végzettel nem daczolhat. Bűne tudatában és sorsán kétségbe esve, Önkényt szolgáltatja ki magát a nép ba­zujának. Fiával együtt lép ki a klastrom kapuján, hol az üvöltöző nép vérengző kegyet­lensége várja. Két tompa koppanást hallunk a színfalak mögül : Skule és fia életükkel fizet­tek a hűtlenségért és a szentségtörésért. Ezzel a béke helyreállt a soká lázongott országban és Hakon király megkezdheti nem­­zetegyesítő nagy művét. A nagyszabású romantikus dráma Ibsen fiatalabbkori műve. Azon időből való, mikor az író előtt még nem állt határozott körvona­lakban és teljes világosságban drámaírói rend­szere , mikor még maga sem tudta, hogy a szimbolista formájú és szellemű életfestés lesz nagy költői tehetségének óriási méretű fel­adata. Ez a melodiarr­atikus szó és minden szín­padi tapasztalás nélkül megalkotott, terjedel­mes szintű­ nagy próbára teszi a néző türel­mét. Előadása majdnem éjfélig tartott és, jó­­lélekkel mondhatjuk, a közönség már tíz óra felé nagyon belefáradt nézésébe és hosszadal­mas lélekbúvár párbeszédeinek hallgatásába. Az első felét, azt, melyben Hakon és Miklós püspök viszik a főszerepeket, még barátságosan fogadták ; tíz óráig a színészek játékát is lel­kesen tapsolták. De azután ráborult a szürke unalom a házra ; lábcsoszogás, fészkelődés és köhögés kísérte a véget érni képtelennek látszó előadást ; ezek pedig félreismerhetetlen jelei a türelmetlenségnek. Nem csupán a darab hosszú tartamán, és nem csupán a középen megroppanó darab nagy és megbocsájthatatlan szerkezeti hibáján fogyott el a közönség türelme. Sokkal többet ártott a darab hatásának a nézők ama helyes érzése, hogy ez a darab második felében hamis alapon nyugszik , és pedig hamis történeti alapon. Senki sem hiheti el, hogy a talpig vasban járó norvég lovagok korában egy trónkövetelő, lázongó vazallus elernyed am­­bícziójában és erőszakos, hatalomrabló mun­kájában azért, miért »nincs saját uralmi esz­méje«, mert »uralkodói eszméjét mástól köl­csönözte«. Nem. Azok az urak nem voltak olyan finnyásak. Nem­­ keresték oly nagyon a hatalom birtokának és gyakorlásának böl­cseleti okait. Azok a nyakára ültek a nép­nek, mert a nép nyakán ülni jó ; de nem ke­restek és nem is ismertek állambölcseleti mente­­getődzéseket. Skule alakja egyszerűen hamis , kirí és kihull a történeti háttérből. Nem hihe­tünk neki; ellenkezik a történeti igazság­gal , és ezért­­ nem érdekel bennünket. Ha az ily mondvacsinált, természetellenes hős, személyes hibáin felül, még a rendes színházi időn túl áll elénk hihetetlen lelki töprengéseivel, akkor sorsa meg van pecsé­telve. Szöknek előle azok, a­kik szökhetnek. Szökt­ek is. Sokan. Meg kell azonban vallanunk azt is, hogy az ily darab előadása még­i­s egészen hiába való, Ibsen a múlt század második felének oly nagy, oly jelentékeny írói tekintélye, befo­lyása az egész világ drámairodalmára oly erős és oly mélyreható volt, hogy valóságos »képviselő emberét« látjuk ketfőle ama kor színi irodalmának. Az ily nagy és hatalmas írói egyéniségnek elhibázott ifjúkori művét bátran előadhatja az oly műintézet, mely ne­mes czéljai közé tűzte ki az irodalom iránt érdeklődő közönség oktatását is. A­ki Ibsen működése és csodálatos tehetségének fejlő­dése iránt érdeklődik, hálával fogadhatja az alkalmat, mely megismerteti vele az oly mű­vet, melyben az irodalon­ mintaképévé fejlődő író még csak útját kereste, tapogatódzva, ingadozva és a helyesre rá is hibázva. A darab gyönyörűen van kiállítva. Pom­pásan, gazdagon és korhűen. Rendezése ki­fogástalan. A­mi ez esetben a rendező mester, Ivánfi műve, az megérdemel minden dicsére­tet. Színpadi képei csodaszépek és minde­nek fölött hatásosak. A­mennyiben e munka körül Kéméndy festőművész úr a rendezőnek segítségére volt, őt sem akarjuk elismerésünk­ből kifelejteni. A színház legjobb művészeit állította a mű szolgálatába. Kürti, K. Demjén, Bakó, Hegyesi Mari, Jászai Mari, Paulay Erzsi, Gál, Bartos, Hajdú, Mészáros, Alszeghy Irma, Beregi Oszkár és Gabányi működtek közre ez előadásban. Mindnyájan tőlük telhető gon­dos és hatásos játékkal. Keszler József A kerületi rasztás. — A képviselőház ülése. — A mai ülés napirendje tizenegy ponttal fenyegetődzött. De e sok pont közül az első hat — a tegnap elfogadott javaslatok har­madik olvasása — alig néhány perc­et vett igénybe. Jóval több idő kellett a napirend leg­jelent­őségesebb pontjának, a választókerü­letek beosztásáról szóló belügyminiszteri je­lentésnek a letárgyalására, bár igazi vitáról, minthogy az ellenzék távol maradt, itt sem lehetett szó. A jelentést, a­melyet tudomásulvétel vé­gett terjesztettek a Ház elé, Rakzinszky Iván ismertette. Ezután Popa Csicsó István, a ro­mán nemzetiségi pártnak immár legszorgal­masabb szónoka támadta a kerületi beosztást, a­melyet főképpen a románok szempontjából igazságtalannak és károsnak tart. Kifogásait fölsorolva, fölvetette azt a kérdést is, hogy mi czélja volt annak, hogy a jelentést a par­lament elé vitték . A kerületi beosztásnak Sándor János bel­ügyminiszter kell a védelmére. Elvárta volna, hogy az ellenzék, a­mely, bár csak általános frázisokkal és jórészt kicsinyes lokális szem­pontokból bírálgatta a beosztást, most, a be­osztásról szóló jelentés tárgyalásában részt vesz. Főképpen Pap-Csicsó István vád­jaival és kifogásaival foglalkozott a belügy­miniszter, a­ki statisztikai adatokkal is ki­mutatta, hogy a románok panaszai alaptala­nok. Pop-Csicsó kérdésére kijelentette, — a­mit egyébként már régebben is több iz­­ben kijelentett — hogy a kerületi beosztás ezúttal meg nem változtatható —­ később is csak a törvényhozás módosíthat rajta —­ és a róla szóló jelentés csakis tudomásulvétel végett került a Ház elé. Érdekes volt a mi­niszternek az a közlése, hogy a komiz kép­viselők az eddiginél nagyobb számban fognak a magyar parlamentben helyet foglalni. Végül megígérte, hogy a kormány lehetőleg siettetni fogja a választótörvény végrehajtását. A helyesléstől ismételten félbeszakított, élénk tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után tudomásul vették a belügyminiszteri je­lentést. Hamarosan tudomásul vették még a köz­ségi és a közorvosok országos nyugdíjintéze­tének létesítéséről és életbeléptetéséről, a véd­köteles egyénekre vonatkozó kivándorlási ti­lalom hatályának lejártáról, a magyar véd­­j­egy­törvényeknek a konzuli bíróságoknál való hatálybaléptetéséről szóló miniszteri jelenté­seket, valamint a könyvtári bizottság előter­jesztését. Végül a Ház, az előreláthatóan pünkösdig tartó delegácziós ülésezésre való tekintettel, bizonytalan időre elnapolta magát. Részletes tudósításunk itt következik . (Jelentés, harmadik olvasás.) Simon Éles Elemér elnök bemutatja az iro­mányokat. Hegedűs Kálmán előadó jelenti, hogy az ál­landó igazolási bizottság Vargha Gyula és Tata­­kovics Miklós képviselők megbízó levelét rendben találta. A Bás ezután harmadik olvasásban is meg­szavazta a tegnap elfogadott törvényjavaslatokat. (A kerületek beosztása.) Rakovszky Iván előadó : Ismerteti a választó­­kerületek beosztásáról szóló miniszteri rendelete­ket, és az e tárgyban a Házhoz érkezett kérvénye­ket. A közigazgatási bizottság megállapította,hogy a rendelet teljesen megfelel ez alapjául szolgáló törvénynek. Az új beosztás méltányos arányos­ságra törekedett s fokozottabb érvényesüléshez juttatta a városok intelligensebb lakosságát. A kerületbeosztási rendelet kiegészítője a választójog kiterjesztésének. A kormány azt gondolta, hogy a választójog reformjával eleget tesz a liberaliz­­mus követelményeinek s véget vet a demagóg jelszavaknak. Ezzel szemben azt látja, hogy az ellenzék még mindig az általános, titkos választói jogot követeli, és reakessió­nak hirdeti a meg­alkotott új választójogot. Pedig erre az ellenzék­nek ugyancsak nincs joga. Az ellenzék a sajtó­­törvény tárgyalása alkalmával azt jósolta, hogy az országot végveszedelembe döntik. Ez a jóslat nem vált be. Mindössze bizonyos fajta sajtó­közleményeknek a­­száma csappant meg. A vá­lasztójog isimén jövendözgetett végveszedelem el­maradt. Indítványozza, hogy a Ház vegye tudo­másul a miniszter rendeletét. Pap-Csicsó István: Kém tudja, hogy e tár­gyalással a kormány voltaképpen mit akar elérni, várjon csak egyszerűen tudomásul akarja-e a mi­niszter vétett"s a kerületeknek a rendeletben meg- ! ". A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága e­ste 18-án, hétfőn délelőtt háromnegyed tizenegy órakor ülést tart, a­melyen tár­gyalja: 1. a pabienitzi Woracziczky János grófnak az örökös főrendiházi tagság jogával való felruházásról szóló törvényjavaslatot, 2. az országgyűlési képviselőváltsztó­­ker illetők részletes beosztásáról, 3. a községi és körorvosok országos nyugdíjintézetének létesítéséről és életbelépte­téséről, 4. a védköteles egyénekre vonatkozó kivándor­lási tilalom hatályának lejárta, illetve az útlevélkiadási tilalom visszavonásáról szóló miniszteri jelentéseket. Ugyancsak hétfőn délelőtt fél tizenkét­ órakor az egyesült­­pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottság tárgyalja: 1. a szendahódsági helyi érdekű vasút engedélyezéséről­­ szóló törvényjavaslatot, 2. a komá­­rom—gutád helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló kereskedelmi miniszteri jelentést, 3. a magyar védjegy­törvényeknek a konzuli bíróságoknál való hatályba léptetéséről szóló miniszterelnöki jelentést, 4. Kiskükü­llő­­megye kérvényét az erdélyi földgázforrások felhasználása tárgyában. Az egyesült bizottságok ülése után a pénzügyi bizottság külön tárgyalja 1. az 1914—16. évi állami költség­vetésről, 2. az 1910. évi közösügyi zárszámadásra, alapí­tott végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről, továbbá ez 1912—13. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről, a Magyar Földhitelintézet által engedélyezendő vízszabályozási és talaj­javítási kölcsö­nökről és némely hitelintézet zálogleveleinek adómentes­ségéről szóló 1889. évi XXX. törvényczikke kiegészítésé­ről és módosításáról szóló, 4. a budapesti m. kir. állam­­­rendőrség főkapitánysági hivataliának kibővítéséhez szük­séges ingatlanok megszerzéséről szóló törvényjavaslatokat. 3

Next