Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-01 / 60. szám

Hétfő, 1015. márcznus AZ Ú­JSÁG a Trade Union titkára az alsóh­áz terapi ülé­sén azt a nézetét fejezte ki, hogy az Asquith György vezetése alatt legutóbb szerveit kor­­mán­­y bizottság képes lesz a fölmerült nézet­különbségeket elintézni. Bewerman sz­rint, a munkások érdekeit a legjobban úgy lel, ér­vényesíteni, ha a munkaadókkal való szá­­tyaik dolgában ilyen bizottság döntene m­gy. ezekben a viszályokban a közvélemény olyan tényező, a­melynek figyelmen kívül hagyás nem volna okos dolog. Hollandi matrózok sztrájkja, Berlin, február 28. A hollandi hajós társaság elhatározta,­ hogy elbocsátja szolgálatából az Am­stelstrom gőzös legénységét, mely a hajózás mos­tani veszedelme miatt nem akart Angliába hajózni. Erre a társaság összes matrózai sztrájkba léptek és kijelentették, hogy csak újabb feltételek mel­lett állanak ismét munkába. Amerikában felemelték a hajóbiztosítás díját. :­ Newyork, február 28. A hadi biztosítási iroda a Londonba, Liverpoolba és Glasgowba irányított szállítmányok biztosítási díját 1­,%-ról 1%-ra emelte. A hajók biztosítási tétele az oda- és a visszautazásra 4—6%. Né­metországba szóló árukért , a­melyek nem hadi­­ áruk, 3—5% a biztosítási dij. Világháború. A galicziai és lengyel­országi harczok. Angol vélemény haderőnk nagyságáról. Köln, február 28. A Kölnische Zeitung lon­doni jelentést közöl, a­mely szerint ott azt hi­szik, hogy Hindenburgnak Kelet-Poroszország­ban egy millió katona áll jelenleg rendelke­zésére. Az a czélja, hogy döntő csatára kény­szerítse itt az oroszokat. Orosz katonai körük a német, osztrák és magyar hadsereget össze­sen negyvenkilenc­ hadtestre becsülik, a­me­lyek közül huszonkettő Galicziában és a ma­gyar határon, tizenkettő Lengyelországban, tizenöt pedig Kelet-Poroszországban harc­ol. A keletporoszországi téli csata dicsősége. Berlin, február 28. (Hivatalos.) A londoni Central News szerint a római német nagykövet kijelentette volna, hogy Kelet-Poroszországban halottakban és sebesültekben 100.000 embert vesz­tettünk. Az angol sajtóiroda ehhez a minden pont­ban koholt jelentéshez hozzáfűzi, hogy a németek sikere egyáltalán nem állt arányban a hozott áldo­zatokkal. Ez utóbbi állítás tényleg helytáll, azonban sem­mi esetre sem úgy, a­hogy a Central News gon­dolja. Annak a nagy sietségnek, a­melylyel a 10. orosz hadsereg a német körülzárás elől menekülni igyekezett, az lett a következménye, hogy a mi csapataink a frontnak csak egyes részein jutottak oly szoros harczi érintkezésbe az oroszokkal, a­mint aka fölényük biztos tudatában remélték. Ott, a hol­d­ ellenség szembeszállt velünk, áldozatául esett ennek fölényének. Egyébként azonban mi ezt a hadite­nejemisen egyedül álló téli csatát első­sorban­ a­yorsasággal és meglepetésszerű mozdu­latainkkal ,serfáj, mert­ így érthető, hogy összes V­esztesegtmajjyjpg b­an, ujj aranyban a győzelem fényes er*lminyével. Veszteségünk ugyanis meg­lepően csecsy , még egyhatodát sem teszi ki annak a számnak ,am­nelyet a Central News említ. Hogy tenyeg veszteségünk legnagyobbrészt az erőlt­etett mentés miatti kidőlésekből állott elő, az ne csak Olgában örvendetes, hanem bizonyítja közésünk kíméletlen határozottságát. Eliszlolt C-08X jégtörő. Krisztián, február 28. Az A­ftenposten jelenti: Az orosz kom­.­.y tudvalevőiig jégtörőket vásárolt Krisztiániába, hogy a befagyott archangelszki kikötőt nyitv­arthassa. A jégtörőket a Hanne­­vreig Brothers jóé­pítő czégtől vásárolta. A czég­­hez a napokbi Archangelszkből sürgöny érkezett, hogy a Njömn nevű jégtörő összetört. Roncsai a Fehér-tenge­rsznak. A legénységet azonban sikerült megíteni. Nőkne öltözött orosz katonák. Bécs, febr 28. (Hivatalos.) Az orosz harcz­­mód jellemzői felemlítjük, hogy az utóbbi idők­­­ben orosz kaik nőknek öltözve, jó megfigyelő pontokról lött csapatainkra. Az álruhába való öltözésnek ez eddig még nem gyakorolt módja, melylyel az a sereghez tartozók asszonyruhát Az új ábrásait Az alábbi történet a Colliers czímű ismert és elterjedt amerikai folyóiratban jelent meg James Hopper tollából, a­ki pillanattól vételeket ír a tengerentúli lapokba a német-franczia harc­­­­térről. A kis történet minden borzalmassága mel­lett megérdemli a reprodukc­iót, mert amerikaiadó váratlan és meglepő fordulatokban bővelkedik, végső pontjában pedig vigasztaló emberi érzés és humor csillog. A teljes erejükben h­arcztérre vonult katonák látása , — így kezdődik a czikk — valamint azoké is, a­kik itthon maradtak, éppen olyan mély hatást tesz reánk, mint a sebesülteké, a bénáké és nyo­morékoké, a­kik már visszatértek a harc­térről. Az utóbbiak arczán — méltán hihetnék — két­ségbeesés és szernyedés nyoma látszik, mert a halál végeredményben mégis kisebb baj, ki­vált ha szeretteinkről van szó. Míg a sebesültek sorsa ... Hiszen éppen ez a különbség. A sebesülteket három osztályba sorozhatjuk. Az első a könnyeb­ben sebesültek osztálya. Ezek a szenvedés napjai után a lábbadozás és teljes gyógyulás gyönyöreit élvezik és rövidesen vissza is térnek a havezmezőm. A második osztályba azokat sorolnám, a­kik sebe­süléseik következtében egész életükre megcsonkul­­tak, de azért valósággal hősi, azt is mondhatnám esztétikus külsejük van. Tagadhatatlan, hogy hol­tokig kopogó falábon fog fityegni nadrágszáruk, de a faláb és ég­tagok hiánya egyaránt dicső­séges és megh­átvány. És a harm­­osztoly? Ezek valóságos lárvá­­i­val térnek visszind­­esök ők, a­kik egy nagy­­­­szerű és gyöny cselekdet ellenében egész éle­tükre eltorzult g­éljai rettenetesen csúnyák, hogy nem lehetjük látni... kivált ha vala­mikor szerettük el. Én is ismét ilyen ádozatot. Egy vendégin találóztam vele (gyógyul­tan bocsátották ekat­ocak-házból) s épp szem­ben ültünk együnk A fektetem következete­sen a falakon s a­rnyezetet kalandozott. Nehe­zen szántam rá­gamat, by egy-egy rövid pillanatra a szerűt nézzek. Arczának felsöpre sima,­­ sértetlen volt; barna szeméből gy­eki vidáiig sugárzott. Az arcz alsó része egyik­en leirhatag­ Golyó ékte­­lenitette el. Lágy ételeket idett s a nor hozzálátott az étkezéshez, igy át hozzám : — Úgy érzem ,gamat, min ujjászület­­tem volna... Mindt a tőtt esi, pompásan ízlik, minden, a mit tok, nagysz^n szép. Ó, mi szép az élet! Hirtelen ránéztem» mikor felütött, hogy »szép az élet«, mélység szomorusf^ft ^ a mitől nem tudtam akad ülni. Ezután elmondott élményeit. T^ete egy nagy ütközettel kezdődi a mikor me^ ^k el állig magukat a katonák. Néhány ellenséges lövész következetesen a mi emberünkre czélozott. Látta is őket messzelátójával. A golyók vígan fütyörésztek feje körül. Végre az egyik húsba tévedt a bal vállán , fél perc­ múlva a másik fel­tépte a nyakát. Helyet változtatott, hogy meg­­téveszsze makacs ellenfeleit, de hasztalan : a har­madik golyó is eltalálta, s a feje úgy himbálódzott a nyakán, mint egy nagy harang, az agyvelejében pedig mintha víz bugyborékolt volna. Azután el­esett. Atléta termetű ember és életében sok box­­párbajt vívott már. Most, hogy tehetetlenül feküdt a földön, úgy tett, mint a boxolásnál szokás, a­mikor az egyik ellenfél elesik, a másodperczeket számolta : egy, kettő, három ... Az elesett boxoló is tudja, hogy elveszti a ma­teket, ha tízig számol és nem tud felemelkedni. A­mikor már nyolcznál tartott, lassan f­el­tápász­kodott. .— Nyolcz ... — mondotta. — Még nem halt­tam meg — czikázott az agyvelején. Nem mondta, csak gondolta, mert beszélni nem tudott. Azután így elmélkedett: »Talán nem is olyan veszedelmes az állapotom«. De a­mikor tenyerével megtörölte arczát, ijedten kapta vissza: a tenyér­hez has­zafatok tapadtak. Hátrább botorkált, hogy kötözőhelyet keres­­­­sen, s talált is egyet a közeli tanyán. De mielőtt­ még segítségére siethettek volna, egy gránát csak használva igyekeznek az ellenséget megtéveszteni, bizonyára nem szolgál dicsőségükre. A női ruhában lévő elfogott orosz katonáknak ez a hadicsel nem fog dicsőségére szolgálni. Természetes, hogy min­den ellenséges katonát, a­ki ilyen, férfihoz nem méltó ruhában, kezünkbe kerül, agyonlövünk. Hadsereg főparancsnokság. A nyugati harczsér. Anglia »végsőkig való küzdelme«. London, február 28. (Alsóház.) Jowett munkáspárti kérdést intézett sir Edward Grey­­hez, hogy bár a franczia-orosz szövetség meg­állapodásait nem ismerte, miért nem közölte a franczia kormánynyal, hogy Németország ne­m fogja megtámadni Francziaországot, ha Nagy-Britannia garantálja Francziaország sem­legességét. Grey az angol fehér könyv 105. szám­ú okmányára hívta fel Jowett figyelmét, a­mely­ből kitűnik, hogy az angol kormány, bár a franczia-orosz szövetség megállapodásait nem ismerte, mégis tudta, hogy a franczia kormány nem követhet semleges magatartást, ha Né­metország és Ausztria-Magyarország Orosz­országot megtámadná. A franczia kormány már előzőleg, július 30-án kijelentette, hogy ez a javaslat, a­melyet két nappal később tényleg megtett Németország, teljesen elfogad­hatatlan. Eltekintve ettől, — folytatta Grey — úgy gondoltam, általánosan ismert dolog, hogy ezek az európai szövetségek kötelezik az egyik hatalmat, hogy a másik hatalom mellé álljon, különösen ha azt az egy hatalmat más két hatalom támadja meg. Jowett azután megkérdezte, hogy Chur­­chillnek a Malin-ben intervju formájában ki­fejezett nézete, hogy Nagy-Britannia a vég­sőkig küzdeni fog, még ha Francziaország és Oroszország abbahagyják is a küzdelmet, a kor­mány beleegyezésével és helyeslésével látott-e napvilágot. Asquith miniszterelnök a következő vá­laszt adta e kérdésre : — Churchill a szóban forgó intervjúban azt is kijelentette, hogy ilyen esetet egyáltalán nem tud elképzelni. Én teljesen egy véleményen .

Next