Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-01 / 91. szám
2 Dukla körül. A szereposztás változott, az epizódból jó dolog lett, őszszel és télen ismételten betörtek az oroszok a Kárpátokba, s akkor ezek a diverziók legföljebb politikai czélzatúak voltak. Az oroszok, erősen presszionálván a balkán államokat, éppen csak mondani akarták, hogy magyar földön is állnak. De nem igen állhatták, mert véres fővel visszakergettük őket. A jelentős harcz akkor a porosz határon és a krakói irányban dúlt. Az orosz gőzhenger arrafelé akart hengerelni. Most egyet fordult a helyzet. A Kárpátok mentén és különösen Dukla és Uzsok között kifejlődött és tombol a világ legnagyobb csatája. Az orosz itt akarja áttörni védelmi vonalunkat. Miért? Az Isten tudja. Valószínűleg csak azért, mert másutt nem sikerült. A kudarc kapkodóvá tesz, a balszerencse próbálkozásokra ingerel. Most itt próbálkozik. Rettenetes erővel, vad kitartással, éjjel-nappal, nem is annyira harczol, mint viszi embereit a pusztulásba. Napnap után halljuk, hogy rohamait csapataink visszaverték, s minden vereség után az oroszok megsokasodva, újabb vereségért indulnak. Úgy látszik, a gőzhenger most eszmélt magára s most már csakugyan nem akar megállani, inkább egy helyben forog és saját magát zázogatja. Védőseregünk pedig állja a rohamokat és meg nem ingatható. A világháború ime bennünket kinált meg ismét a legnehezebb szereppel. Hivatásunk kezdetben csak az volt, hogy az oroszokat lekössük, míg Németország végez a francziákkal. Majd változott, s le kellett kötni minél nagyobb orosz erőket, hogy a németeknek lengyelországi offenzívája ne zavartassák. A fényes győzelmek ott estek, a mazuri tavaknál, Lodznál. Ezek a győzelmek a mi ellenállásunkra támaszkodtak. Most pedig a legerősebb ellenséges törekvés minekünk rontott. Most nem lekötésről, feltartóztatásról van szó más fontosabb hadműveletek érdekében, hanem úgyszólván a teljes ellenséggel való megküzdésről. Most nincs fontosabb hadművelet az uzsokinál, most minden egyéb epizódszerűvé vált. Komor és fenséges helyzet. Minden szem most a mi kárpáti seregeinkre figyel. Minden szív arrafelé dobban. Lesz-e elég kitartásunk ? Nem fogunk-e kimerülni a folytonos sikerektől is ? Nekünk itt a távolból a mieinket féltő aggodalom közepette szinte kísérteties a gondolat, hogy hiába ölik az ellenséget, az mintegy feltámadva sokasodik és csökönyösen, kancsukától és gépfegyvertől kergetve hal meg ismét. Nem kivánunk-e többet katonáinktól, mint félistenektől kivánni lehet ? Az érzéstől nem szabadulhatunk, de meg kell keményíteni szívünket. Ezt a rohamot állani kell, állani is fogjuk. S hadvezetőségünk bizonyára számolt is a helyzettel és nem engedi kifárasztalni magát. A világháború e gyújtópontja felé röpül minden erő, a számbeli is, a morális is. A mi katonáink nem fognak elernyedni, a hadvezetőségünk pedig gondoskodni fog róla, hogy lehetetlen feladattal ne kerüljenek szembe. Ott Dukla és Uzsok között szövődik a mi örökkévaló dicsőségünk. Elbukni sem dicstelenség ekkora túlerővel szemben, de győzni ott, semmivé tenni a legnagyobb és többé nem is ismételhető ellenséges erőlködést, túltesz mindenen, amit a harcz terén eddig katonaság produkált. Mi bízunk benne, hogy ez a dicsőség érni fog bennünket. Nap-nap után megerősödünk ebben a hitben. Úgy érezzük, ez az utolsó nagy megpróbáltatás, melyből győzelmesen ki kell kerülnünk. Az ellenség utolsó nagy kísérlete, hogy fölülkerekedjék. Ezentúl már lejtőn vezet a hadak útja, a gőzhenger végre be fogja vallani, hogy hiábavaló minden. AZ UJSAG Csütörtök, 1915. április 1. A galieziai és lengyelországi harczok. Az oroszok bukovinai garázdálkodása. Bukarest, márczius 31. Az Universal vasárnapi száma. A bukovinai ankét körül czimen a bukovinai orosz kegyetlenségeket vizsgáló romániai bizottság tiszteletére Kimpolungban adott lakomán elhangzott beszédeket közli. Az első felszólaló Kapuczinszki kerületi főnök volt, aki a megjelentek üdvözlése után annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a bukovinai román nép szenvedései Romániában élénk visszhangra fognak találni. Éltette Ferdinand román királyt. Cziolan barladi ügyvéd megköszönte a fogadtatást s a többi közt ezt mondta: »Azt hittem, hogy Bukovina, mint a költő mondja, csodálatos, szép virágzó kert. E helyett borzalmas dolgokat láttunk : oroszoktól felperesett házakat, kifosztott lakásokat, megkínzott aggastyánokat, asszonyokat és gyermekeket. A kozákok sehol sem kímélték a női becsületet. Aki ellenkezett, meggyilkolták, íme, ilyenek a cselekedetei annak a hadseregnek, amely azt állítja, hogy szimpatizál velünk. Borzalom fogja el az embert, ha látja, miyen kegyetlenséget követtek el a román néppel, amivel bebizonyította az orosz hadsereg, hogy a valóságban mi a czél,ja.« Éltette Ferencz József ő felségét. Ilutu György kimpolungi polgármester örömét fejezte ki azon, hogy a jelenlevők személyesen győződtek meg arról a sok kegyetlenségről, amelyeket az orosz hadsereg a románokkal szemben elkövetett. Annak a reményének adott kifejezést, hogy mindezt meg fogják ismertetni a romániai testvérekkel. Üdvözölte az osztrákmagyar hadsereget és ennek vezéreit. Vladescu jassyi hírlapíró személyesen győződött meg a helyszínen, hogy az orosz hadseregben sok barbárnak kell lennie. A romániai független és komoly sajtó támogatni fogja, a szövetkezett központi hatalmakat s ezeké is lesz a végső győzelem, mert igazságos ügyért küzdenek. Melicescu bukaresti ügyvéd és hírlapíró elmondta, hogy kényekig meg volt hatva, amikor a bukovinai románok elbeszélték szenvedéseiket. Reméli, hogy a Mindenható kegyelme teljes győzelemre fogja segíteni Ferencz József hadseregét. Papadopol bukaresti ügyvéd előrebocsátotta felszólalásában, hogy el voltak készülve arra, hogy súlyos viszonyokat találnak. Amit azonban láttak, túltesz minden emberi képzeleten. Amerre csak jártak, az emberek borzalommal beszéltek a kozákok vandalizmusáról. Mindazt, amit itten láttak, a maguk teljességében le fogják leplezni a nyilvánosság előtt. Forfóta dornai polgármester örvend annak, hogy a romániai testvérek személyesen győződtek meg arról, hogyan bántak az oroszok a bukovinai román lakossággal. Mint polgármester látta, hogy Dornán át mint menekült a nép az oroszok kegyetlensége elöl. Sötét nyomor tárult eléje, látott embereket, akiknek minden vagyonát megsemmisítették az oroszok. Aggastyánokat, öregasszonyokat, gyermekeket tűzhelyük elhagyására kényszerítettek. Kérte a romániai vendégeket, járjanak közbe kormányuknál, hogy engedje meg a bukovinai lakosságnak, hogy élelmiszerszükségletét Romániából szerezze be. Cziolan újabb felszólalásában is hangoztatta, hogy mindenütt, amerre jártak, az oroszok által az ártatlan román néppel elkövetett legborzalmasabb kegyetlenkedéseket tapasztalták. Az orosz hadsereg nem követett más ezést, mint azt, hogy kiirtsa a bukóidnál románokat. Lehetek semig tehát, hogy a román katonák miamikor is ezeknek a csordáknak oldalán harczoljanak. Dart, György bukaresti ügyvéd fájdalmas szívvel konstatálta, hogy borzalmas dolgokat látott. A legmerészebb fantázia sem tudná leírni azt, mit követtek el az oroszok a bukovinai román néppel. Mindazt, amit láttunk, mondta, tudtul fogjuk adni az egész világnak s meg fogjuk bélyegezni a A helyzet a Kárpátokban általában változatlan. A harczvonal legnagyobb részében a mi csapataink defenzívában vannak és sikeresen vernek vissza erős ellenséges támadásokat. Fő törekvésük, hogy a megszerzett terepet megtartsák, az egész vonalon eredményes. Amíg az oroszok borzasztó emberpazarással kitombolják magukat , a mieink szívós ellentállással bevárják a kellő idő elérkeztek újabb előrehaladásra. Hogy micsoda veszteségekkel fizeti meg az orosz a maga makacs áttörési kísérleteit, azt eléggé jellemzi az a tény, hogy Hofer altábornagy mai jelentése szerint hó elejétől mostanáig 40.000 orosz fogoly esett a mieink kezébe. A tegnapi események közül a jelentés kiemeli a Cisnától és a Kalniezától északra folyt harczokat. Az ottani magalatok ellen az oroszok több rohamot próbáltak, azokat éjjel is megismételték, de mindenütt visszavetettek. Ugyancsak súlyos veszteségekkel hiúsultak meg az orosz támadások az uzsoki szorostól északra, miközben 1900 foglyot ejtettek csapataink. Nem kevésbé örvendetes hírek foglaltatnak a német főhadiszállás mai jelentésében. Memel körül a határterületet teljesen megtisztították a német csapatok : a Tauroggennél megvert oroszok Skardvile irányában vonultak vissza; az augusztávi erdő környékén megkísérelt orosz támadások visszavezettek s a tegnapi nap eredménye gyanánt hétszáznál több fogoly jutott a németek kezébe. Bukovina és Románia közt ismét jár a vonat. Bukarest, márczius 31. A Dimineata tudósitója jelenti Burdujeniből: A Csernovicz mellett lévő Pruth-hidat, a melyet az oroszok megrongáltak, már helyreállították és átadták a forgalomnak. Az osztrák-magyar külügyminisztérium értesítette erről a román kormányt azzal, hogy a forgalom Romániával Burdujenin keresztül ismét megkezdhető. A román kormány hozzájárult a javaslathoz s a románvasutak most már Burdujenin keresztül ismét közlekednek Iczkániig, ahonnan a rendes módon osztrák vasutak viszik tovább az utasokat Csernoviczba. Miklós nagyherczeg hazaküldte Pan tábornokot. A Budapesti Tudósítónak jelentik Bukarestből : Pan tábornoknak az a missziója, hogy Nikolájevics Miklós nagyherczeg oldalán tanácsadóként működjék, meghiúsult. A nagyherczeg a franczia tábornokot, akinek hivatalos megbízása úgy szólt, hogy a franczia katonai érmet nyújtsa át neki, rendkívül hűvösen fogadta és megköszönte ugyan a jóindulatú tanácsokat, amikkel a franczia tábornok szolgált, de egyúttal megérttette vele, hogy helyesebb volna, ha Joffre és French tábortokokat oktatná ki arról, hogy hogyan kel a németeket Francziaországból és Belgiumból kikergetni. Ő majd csak elbánik maga a németekkel Oroszországban és semmiesetre sem akarja az olyan értékes erőtől, amilyen Pau, a szövetséges seregeket a nyugati harcztéren, ahol bizonyára nincs túl sok jó vezér, megfosztani.