Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
Szombat, 1915. május 1. AZ ÚJSÁG benyomás az, hogy a Maas és Mosel közt megkísérelt nagy offenziva ereje immár teljesen megtört s az eredmény az, hogy inkább a németek nyertek tért ezen a szakaszon, semmint a francziák. A Vogézekben, valamint az elszászi határszélen a helyzet változatlan. Küzdelem Yperért. Hága, április 30. A Daily Telegraph, flandria harctéri tudósítója jelenti: Ypern körül a szövetségesek frontján több mint ötven aviatikus végzi a felderítő szolgálatot. Mind a két részen nagy segédcsapatokat vittek a harczvonalba. Genf, április 30. A párisi Journal közli, hogy Dixmuiden környékén hatalmas küzdelem fejlődött ki és a csata még tart. A németek igen nagy erősítéseket vittek a frontra. Minden jel arra vall, hogy át akarják karolni az angol balszárnyat s igy fognak Ypern ellen nyomulni. Berlin, április 30. Genfből táviratozzák a Deutsche Tageszeitung-nak . Rousset ezredes a Petit Parisien tegnapi számában a következőket írja : A németek főtámadása elsősorban arra irányul, hogy meggyöngítsék és áttörjék az összekötő vonalat az angol és a belga frontok között. Azonban a támadó hadműveletek nemcsak Flandriában, hanem a Weuvre völgyében is olyan hevesek lettek, aminek november óta nem voltak. A németek így akarják megmutatni, hogy, bár négy világtájon kell felvenniök a küzdelmet, képesek szembeszállani ellenségeikkel. Ypern megsemmisült. Hága, április 30. A Times szerint Ypern teljesen meg van semmisítve. Az angol sebesülteket a pinczékben ápolják. A Vanderland szerint a döntés Saint Julien mellett lesz. A szövetségesek helyzete Ypernnél. Rotterdam, április 30. A Daily Mail katonai munkatársa kifejti, hogy a szövetségesek most azon fáradoznak, hogy elveszített állásaikat visszafoglalják, mert yperni helyzetük veszélyeztetve van. Üzemető keletre a németek csak 11 kilométernyire vannak Poperingketől. Nehéz ágyúik 14 kilométerre visznek. Ezeket tehát nem kell a frontra vinniök, hanem nyugodtan dolgozhatnak a front mögött. London püspöke a háborúról. Rotterdam, április 30. London püspöke, ki most tért vissza a francziaországi frontról, beszédet tartott, melyben kijelentette, hogy azokon a napokon, mikor nem történik semmi különös sem, mégis meghal vagy megsebesül ötszáz fiatal ember. Ez nagyrészt a munícióhiánynak a következménye. Az összes generálisok állítólag azt mondották, hogy ha több lőszerük lenne, az ellenség tüzelését elhallgattathatnák és így ezzel megkisebbítenék a veszteségeket. Tehát még mindig több lőszer kell. A frontról azzal a meggyőződéssel tért vissza, hogy balgaság azt hinni, hogy a háborúnak majdnem vége van. Nem tudja megérteni, miért rejtegetik az angol nép elöl az igazságot, hiszen ez a nép el bírná azt viselni. Anglia nem győzött, sőt majdnem sem győzött. A háborút csak egy dolog fejezhetné be, ha minden angol vaselhatározással feláldozná a testét, akaratát és lelkét. Az alkoholveszettelem Angliában, London, április 30. Lloyd George kincstári kancellár az alsóháziban intézkedéseket jelentett be az erős alkoholok túlságos élvezete ellen. Ennek a szenvedélynek különösen a hadiszergyártással foglalkozó munkások hódolnak. Tervbe vették a szeszes italok adójának megkétszerezését, a magasabb alkoholtartalmú sörök megadóztatását, a bor négyszeres megadóztatását, továbbá a katonai és tengerészeti hatóságok feljogosítását arra, hogy a vendéglőkre és korcsmákra bizonyos körzetekben felügyeljenek. Lloyd George hangsúlyozza a szakadatlan muníczió-előállítás szükségességét, mert a győzelem nagyrészt a hadianyag mennyiségén fordul meg. Közel az idő, amikor a szövetségesek támadása nagyobb méreteket ölt és intenzívebb lesz. Az ellenséget ki kell űzni Flandriából és Francziaországból. Fia ennek ideje elérkezik, a municziószükséglet és a munkció-elhasználás soha nem ismert méreteket fog ölteni. A népnek mindent a municzió-készítésnek kell alárendelnie, ha biztosítani akarja fölösleges emberáldozat nélkül minél korábban a győzelmet. Rotterdam, április 30. (Saját tudósónk távirata.) Lloyd George előterjesztette az alkoholfogyasztás korlátozásáról szóló javaslatot, amely szerint a sörfogyasztási illetékek emeltetnek, a pálinkafogyasztási illetékek megkétszereződnek és a borfogyasztási illetékek megnégyszereződnek. Angol asszonyok az angol hadvezetés ellen. Hága, április 30. Az asszonykongresszus tegnap esti ülésén az asszonyok szavazati jogáról volt szó. Valamennyi szónok ugyanezt mondotta : »Miután megéltük azt, hogy az angol suffragettek lázítanak legvadabbul a háború mellett, csodálatos, hogy dogmának állítják fel azt a véleményt, hogy a nők szavazati joga lehetetlenné tenné az ezentúli háborúkat«. Lawrence Patrick asszony kíméletlenül kikelt az angol politika ellen. Az angol szónoknő hivatkozott arra, hogy a búr háborúban több asszony és gyermek ment tönkre, mint mindkét pártbeli harcros. Anglia kiéheztetési politikája szerinte Angolország szégyene és gyalázata. Banbaum kisasszony Antwerpenből egész borzalmasságukban ecsetelte az orosz állapotokat és pogromokat. A friedriefashafeni légi harcz. Köln, április 30. Friedrichshafelből az ellenséges repülőtámadásról a következő részleteket írják a Kölnische Zeitung-nk: Délelőtt tíz óra tájban Friedrichshafenben és a környéken megdördültek az ágyuk s nyomban tudta mindenki, hogy ellenséges támadás készül. Csakugyan láthatóvá lett hat ellenséges repülőgép meglehetős nagy magasságban. Az ágyuütegek félóra hosszat dolgoztak, a Zeppelin-léghajógyár telepe fölött pedig kötélen felbocsátott repülőgép kosarából géppuskák tüzeltek a támadó aeroplánok felé. A Bodeni-tavon járó gőzösök utasai mesélik, hogy egy svájczi személyszállítóhajó veszedelemben forgott, mert az ágyuk tűzkerületébe jutott és a hajó kapitánya azért az utasokat leküldte a fedélzetről a hajó belsejébe. Joffre Belforthal, Berlin, április 30. Baselból táviratozzák, hogy Joffre fővezér a múlt csütörtökön Belfortban volt. Előbb szemlét tartott a várvédő csapatok fölött és átnyújtotta a kitüntetéseket a tiszteknek és a legénységnek, azután megvizsgálta az erődítési műveket. Mialatt a fővezér a várban a kitüntetéseket kiosztotta, Belfort fölött két repülőgép keringett, hogy esetleg ellenséges repülőtámadást elháríthasson A franczia kamara ülése: Paris, április 30. A kamara tegnap ismét megkezdte tanácskozásait. A ház elé terjesztett törvényjavaslatok közül az egyik az 1915. második felére szóló költségvetési provizóriumról szól. Az ülést Deschanel elnök nyitotta meg, aki mindenekelőtt a harertéren elesett Chaigne képviselőről emlékezett meg és bejelentette, hogy Pasqual képviselő német fogságból visszaérkezett. Az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy egész Francziaország szilárdan kitart győzelmi akarata mellett. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. A kamara hetenként egy vagy két ülést fog tartani. Az utóbbi időben tanácskozások voltak a Ramsay a lövészárokbban, írta Wallesz Jenő. Ramsay nagy körültekintéssel végbevitt számítások után megállapította öt évvel ezelőtt, hogy Anglia szénbányái még 175 évig láthatják csak el Angolország szénszükségletét. De nem lehetetlen, hogy a szén még előbb fog elfogyni. Mert 175 évig csak az esetben elégséges, ha Anglia iparának fejlődése nem kap oly erős lendületet, hogy ezzel halomra dönt minden számítást. Hogy a szénbányák mélysége mit rejteget, azt még ki lehet számítani, de arról senkinek sem lehet sejtelme, hogy a tudomány milyen titkokat rejteget, s hogy a technika haladásából előálló ipari fellendülés mily mértékben sietteti a szénbányák kiaknázását. Ha minden az eddigi tempóban megy a maga útján, Anglia nyugodtan alhatik 175 évig. De ha a tudomány nem alszik, Angliának is jóval előbb kell felébredni. A nagyszerű angol tudós megállapításai azon a réven lettek most aktuálisok, hogy Ramsay a jövőre nézve lehetetlennek tartja a tudomány nemzetközi érintkezését. Nem hiszi, hogy a háború befejezése után angol és német tudósok egymás mellett tanácskozhassanak a kongresszusok zöld asztalainál, nem hiszi, hogy a harag és gyűlölet annyira elüljön belátható időn belül, hogy a különböző népek tudósai minden géné nélkül nézhessenek egymás szemébe. Nem hiszi és nem is akarja hinni. A tudomány — ezek szerint — lassúbb lépésekben megy majd előre, s mert a tudomány visszaesése maga után vonja a technika visszaesését, Ramsay megállapítására aligha cáfolnak rá az események : Anglia szénbányái 175 évig ellátják Anglia szénszükségletét, és Ramsay presztízsén, melyet mint tudós szerzett, nem is esnék csorba. A konklúzió helyt állana, de nagy baj, hogy a fejtegetés kiinduló pontja hamis. A tudósok találkozni fognak a zöld asztaloknál, a harag és gyűlölet el fog múlni, mert a tudomány kiengesztel és csodás erejével begyógyít minden olyan sebet, amelyet a politika mérge mart a lelkeken. Ramsay tudását senki sem becsüli ma kevesebbre, mint a háború előtt, és Ramsay sem tartja ma analfabétáknak azokat a német tudósokat, akiket a háború előtt a tudomány büszkeségének mondott. Ezeket az értékeket nem csökkentette és nem is rombolta széjjel a háború. Persze , a tudóst nem lehet elvonatkoztatni az embertől, a polgártól és hazafitól. S mert ma minden ember talán elsősorban polgár és hazafi, aki a saját és a másik élete árán is megvédi tűzhelyét, az ellenségeskedő államok polgárai csak az embert látják egymásban és az ember hibáiért nem tudják megbocsátani a tudós erényeit. Pedig ezek a hibák nem is hibák : Ramsay ugyanúgy védi a tűzhelyét, mint Ehrlich, és ha Ramsay nem tud máshogyan cselekedni, mint ahogyan az adott körülmények között az önfentartási ösztöne azt parancsolja, tudóshoz nem illő elfogultság azt követelni, hogy Ehrlich rosszabb hazafi legyen, s hogy Ehrlich ne hallgasson az önfentartási ösztön szavaira, hanem legyen nobilis, áldozza fel magát és szabadságát, perzseltesse fel tűzhelyét, hogy az angol világuralom régi nagyságában és régi fényében tündököljön. A tudás előkelővé tesz, de ennek az előkelőségnek nem lehetünk rabszolgái. Ha az előkelőség erre kötelezne, akkor a tudomány ellenkeznek a szabadság fogalmával. Pedig a tudomány és a szabadság mindig és mindenhol egyet jelentett, és a világ ezután sem veszi revízió alá a közhasználatba átment fogalmakat. A tudósnak és a tudománynak nem volt közvetlen befolyása a marhakomra, és aki a népek hangulatát elemzi, még csak nyomát sem leli annak, mintha a népek gyűlölettel gondolnának az ellenséges államok tudósaira. A háborút nem a tudósok csinálták, tehát nem is felelősek a vérontásért. Mi köze Poincarénak, Greynek, Szaszonovnak és Miklós nagyherczegnek a tudományhoz ? Voltak és vannak tudósok odaát is, meg nálunk is, akik hétrét görnyedeznek a politikai nagyságok előtt, de az már a szervilizmus netovábbja lennne, ha tudósok még a háború súlyos felelősségét is lehengergetnék a politikai nagyságok vállairól és hamis beállítások rendezésével meghamisítanák a népben a tudatot, hogy a háború ezer és ezer súlyos átkáért kit okoljanak. Tudósokhoz nem méltó vállalkozás, hogy villámhárítókul állanak a politikusok mellé. A tudomány mindig az abszolút igazságot kereste, az igazságot magáért az igazságért akarta még akkor is, ha ez az igazság kellemetlen volt és ellenkezett bizonyos érdekekkel. Ez volt a tudomány legnagyobb ereje. Ettől az erősségtől sokszor akarta megfosztani a pártpolitika, melynek elveivel és czéljaival ellenkezett az igazság keresése. A világ tudósai sikerrel állották ezt a harczot a reakció ellen. Hát elképzelhető, hogy a tudósok most, annyi győzelmes harcz után önként lemondanak a viaskodás gyümölcséről ? Elképzelhető, hogy tudósok az annyiszor letiport reakció feltámasztására siessenek és önként kínálják fel szolgálataikat az igazság letiprására ? Politikusok pártérdekből sokszor meghamisították a tudományt, s most tudósok meghamisítanák a politikát és a politikával .