Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Szombat, 1910. január 1. AZ TZJSÁg­ lalkozik e kérdéssel, mert Görögországnak sem­legesnek kell maradnia és ragaszkodik is elhatáro­zásához. A montenegrói vezérkar jelentése: Deczember 28. A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsönös élénk ágyutüzelés volt. Az el­lenség folytatja támadásait a Lovcsén melletti fronton Raskova gora környékén. (A térképen fel nem található.) Három napos kemény harczok és a kattarói erődökből és hadihajókról irányított több ezer ágyúlövés után az osztrákok csapataink által üldözve visszavonultak. Szerbia és Montenegró nem csatlakoznak a londoni szerződéshez. Berlin, deczember 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Morgenpost értesülése szerint a milánói lapok azt a jelentést közlik, hogy Szerbia és Mon­tenegró nem fognak csatlakozni a londoni egyezmény­hez, mely tudvalevőleg a különbéke megkötése ellen irányul. Románia nem kaphat összeköttetést a Nyugattal. Bukarest, deczember 30. Az Indépendance Roumaine jelenti: A küldöttség, mely a Nyu­gatról Románia számára útban lévő áruknak Oroszországon való átszállítása dolgában Pé­­tervárra utazott volt, most visszatért. Az orosz kormány a küldöttséget rendkívül ba­rátságosan fogadta és megígérte, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a fölmerült kíván­ságok teljesítésére. Sajnos azonban, a jóakarat maga nem elégséges. E pllanatban az áruk szállítása az Arh­angelszki Kóla vonalon át majdnem teljesen lehetetlen, mert a Fehér-tenger befagyott. Két hónap óta az archangelszki rak­tárak annyira túl vannak zsúfolva, hogy még az áprilisban odaérkezett árukat sem szállítot­ták eddig tovább. A Kolo—Pétervár vasút­vonalon még 140 kilométeres vonal építendő ki, a­mi a legjobb akarat mellett sem történ­hetik meg két-három hónapnál előbb. A szerb államkincstárt Párisba viszik. Marseille, deczember 30. (Havas.) A szerb állami kincstárt, a­melyet egy czirkáló hozott ide, tovább viszik Parisba. Ugyanazzal a czirkálóval érkeztek ide a szerbiai orosz követség tagjai. A francziák megszállták Castelorizzo­ szigetét. Athén, deczember 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A francziák megszállották Castelorizzót. A KOBOZ KÖSZÖNTŐJE. Adjon Isten Ujesztendőt, Kenyér-jegyet elegendőt, Zsír-jegyet is, tej-jegyet is, Minden jegyes egyebet is ! Elégségét fűtő szénnek, Apró fát is a szegénynek, Csak szegénynek, ne gazdagnak ! Pénzért annak úgyis adnak. Gazdagnak is adjon Isten Olyat, a mi neki nincsen ; Hogy megértsen zengő szegényt : Nagyobb lelket, kisebb igényt ! Jegyes lesz ez Uj esztendő, Mégis kevés a jegykendő , Mikor sok az uj sírhalom, Ritkaság a lakodalom. Ha már Isten ezt így­ adta, Kétségbeesni kár miatta. Adjon hozzá büszke erőt, Tűrő hitet, szívet merőt! Szebben csöng ma szánknál kardunk, Künn verekszünk, benn kitartunk. Míg a harczban női a hírünk, Jó ha itthon békén tűrünk. Bár úgy osztják, mint a kegyet, Tűrjük a sok furcsa jegyet. ■z Agrár tűrjön rekvirálást, Merkantil,meg maximálást. Az ellenzék és a kormány Tűrje egymást szép egyformán. Parlamenti tatárdúlás Háborúban honárulás. Élet-halál nagy próbája, Isten adta, — ember állja ! Siralomnál, zok­ panasznál Tűrés, küzdés többet használ. Csupa cseppből áll a tenger, Mi a nemzet ? — Sok-sok ember. Magyar, állj helytt mind egy szálig, Győzelemig vagy halálig! Ki harezbíró ifjú, férfi, Álljon mind a nemzetért ki! S ki nadrágos jós vénasszony, Itthon az se óbégasson ! Utálom ez ismert fajtát, Mindenáron mindig bajt lát, Hozzá mindig rémes hír jut: »Kimerülünk ! Ki nem bírjuk !« Ily Kasszandrás gyáva kappan Lépten-nyomon setteng, lappang Az új évben, Isten adja, Veszszen ki a meddő magja! S ellenképe, a­ki pedig Esztelenül hetvenkedik. Győzelemhírt hom­ koholva • Az is menjen a pokolba. Igazán is győztünk bőven Már mi az ó-esztendőben, De az újban többet kérjünk ! Végső diadalt is érjünk ! görög kormány e miatt bejelentette tiltakozását. A sziget Rhodosztól keletre fekszik. Athén, dec­ember 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Castelorizzónak az entente-csapatok által való megszállását és az angoloknak és francziák­­nak Adáliában (Kis-Ázsia) való előrenyomulására vonatkozó bejelentést oly kísérletnek tekintik, a­melylyel az entente nyomást akart volna gyako­rolni Olaszországra, hogy az a Balkánra, vagy Kis-Ázsiába csapatokat küldjön. A többi harcziérről. A jobbpárti dumaképviselők és a különbék­e. Stockholm, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Oroszországban egyre szaporodik a be­folyásos politikai személyiségek száma, a­kik az eredménytelen és emberfölötti harc­ megszünte­tését követelik és különbékét akarnak kötni Németországgal. A Riecs szerint a jobbpárti duma­képviselők már nyiatkoztak is a különbéke meg­kötése mellett. A nyiatkozat hangsúlyozza, hogy a párt a politikai csoportok tudta és beleegyezése nélkül nem kezd újabb agitáczióba, de egyidejűleg megállapítja, hogy Oroszországnak nem szabad többé czéltalan áldozatokat hoznia. A háborúnak mindenáron való folytatása sarkalatos hiba volna, a­mi ellenkeznék az ország létérdekével. Egy orosz katonai szakértő pesszimista felfogása. Kopenhága, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Novo­je Vremja katonai munkatársa nagy feltűnést keltett czikkében kifejti, hogy a központi hatalmak katonai helyzete sokkal ked­­zőbb, mint az ent­ént­eé. A czikk számos részét törölte a c­enzúra, de a megmaradt töredékekből is kiv­áglik a czikkíró pesszimizmusa. Rendkívüli haditanács Pétervárott, Bukarest, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Pétervárról jelentik : A Rjecs szerint Nikolajevics Nikoláj nagyherczeget Pétervárra hívták egy rendkívüli haditanácsban való részvétele czéljából, a­melyet a legközelebbi napokban tartanának meg Pétervárott és a­melyben Anglia, Francziaország és Japán képviselői is résztvennének. Finnország — haitjernist, Pétervár, deczember 31. A Birsevija Vjedo­­moszti jelentése szerint a finn tartománygyűlés összehívását a békekötés utáni időre halasztoták el azzal az indokolással, hogy Finnország hadi­terület. Egy orosz lőporraktár a levegőbe repült. Stockholm, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Minszkből értesül a Birsevija Vjedo­­moszti, hogy Szloninban gyújtogatás következté­ben egy lőporraktár a levegőbe röpült. Néhány gyanús embert letartóztattak. A kár rendkívül nagy. Harczok az angol védkötelezettség körül. London, deczember 30. (Reuters) A munkás­párt elhatározta, hogy január 6-án Londonban valamennyi szakszervezet képviselői nemzeti konferenc­iát tartanak, a­melyben állást fog­lalnak a nőtlenek véderőkötelezettségei­ kérdé­sében. Hír szerint Asquith miniszterelnök a védkötelezettségre vonatkozó törvényjavas­latot január 5-én terjeszti be az alsóházban. Rotterdam, deczember 30. A Courant jelenti Londonból: Ma összeül a szakszervezetek kongresszusa, hogy Henderson jelentését az ujonczozás kérdésében tudomásul vegye. A Daily Chronicle parlamenti munkatársa írja : Az unnionista miniszterek épp úgy, mint Asquith miniszterelnök, azt kívánják, hogy a válság elkerültessék. Ha azonban Mac­Kenna, Runci­­man és mások indíttatva érzik magukat le­mondani, akkor a dolog távolról sincs befejezve, hanem új választásokra kerül a sor. A Times parlamenti munkatársa valószínűleg helyesen ítéli meg a helyzetet, a­mikor azt a várakozását fejezi ki, hogy a munkáspárt a szolgálati kötelezettséggel szemben nem fog ellenállást kifejteni, mert Henderson áll az élén. A liberá­lisok ama csoportjának, a­mely mint a véd­­kötelezettség ellensége, ismeretes, a Courant tudósítójának jelentése szerint, nem igen van kedve a harcrot felvenni. Rotterdam, deczember 31. (Saját t­udósí­­tónk távirata.) Londonból jelentik, hogy az általános védkötelezett­ség ügyében tartott döntő minisztertanács a késő esti órákig tar­tott és igen zajos lefolyású volt. Eleinte Asquith egyedül képviselte azt az álláspontot, hogy az általános védkötelezettség behozatala múl­hatatlanul szükséges, de Lloyd-George beszéde után az ellenzéki álláspontot képviselő minisz­terek száma háromra olvadt le. Nagy hatást keltett Lloyd-George jelen­tése a Derby-féle toborzás eredményéről. A Érjük meg a nagy harcz végét, A bölcs, tisztes, komoly békét S hirdesse nagy vitág-zengzet : Dicsőn küzdtél magyar nemzet ! Adjon Isten Uj esztendőt, Harczost, fegyvert elegendőt ! S ha az ellent ez legyűrj­a, Marakodjunk itthon újra !­ ­ Letűnt a bifd­og éra már. írta Szép Ernő. Egy leány ült a pult mögött a trafikban egyedül, a jobb karján könyökölt, fejét a jobb kezébe hajtotta s a bal kezében czeruzát tar­tott s dobolt vele igen halk és szórakozott zö­rejjel az Egyetemes Regénytárnak egy kopott piros könyvén. A leány egy dallamot ándolga­­tott, vagy inkább tépkedett s huzgált ajkain, a merengés kihagyó, halk s szinte idegen hang­ján. Annak a román dalnak a dallamát, a me­lyiknek Sigis­tu a czime s a melyet mindenki tud, a ki vidéken élte fiatal korát. Emlékszel-e, midőn koromban egykor Örök szerelmet esküvél ... A leány szemei a trafik ajtajának üvegét nézték változatlan tekintettel, az üveges ajtón át nézték az utcza másik oldalán a kőfalkerí­­tést, vagy a kerítés fölött egy boglya hamuszín csúcsát, vagy a boglyán is túl néztek, az eget nézték, a­mely a kertek alatt kezdődik a váro­son túl. A leány feje fölött a fekete keretes fe­hér tányér, a legegyszerűbb falióra, erőszakos ketyegéssel iparkodott a némán múló örökké­valóság nyomába. A trafik szűk és tarka kis üzlet volt, a­mi-

Next