Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
Szombat, 1910. január 1. AZ TZJSÁg lalkozik e kérdéssel, mert Görögországnak semlegesnek kell maradnia és ragaszkodik is elhatározásához. A montenegrói vezérkar jelentése: Deczember 28. A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsönös élénk ágyutüzelés volt. Az ellenség folytatja támadásait a Lovcsén melletti fronton Raskova gora környékén. (A térképen fel nem található.) Három napos kemény harczok és a kattarói erődökből és hadihajókról irányított több ezer ágyúlövés után az osztrákok csapataink által üldözve visszavonultak. Szerbia és Montenegró nem csatlakoznak a londoni szerződéshez. Berlin, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Morgenpost értesülése szerint a milánói lapok azt a jelentést közlik, hogy Szerbia és Montenegró nem fognak csatlakozni a londoni egyezményhez, mely tudvalevőleg a különbéke megkötése ellen irányul. Románia nem kaphat összeköttetést a Nyugattal. Bukarest, deczember 30. Az Indépendance Roumaine jelenti: A küldöttség, mely a Nyugatról Románia számára útban lévő áruknak Oroszországon való átszállítása dolgában Pétervárra utazott volt, most visszatért. Az orosz kormány a küldöttséget rendkívül barátságosan fogadta és megígérte, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a fölmerült kívánságok teljesítésére. Sajnos azonban, a jóakarat maga nem elégséges. E pllanatban az áruk szállítása az Arhangelszki Kóla vonalon át majdnem teljesen lehetetlen, mert a Fehér-tenger befagyott. Két hónap óta az archangelszki raktárak annyira túl vannak zsúfolva, hogy még az áprilisban odaérkezett árukat sem szállították eddig tovább. A Kolo—Pétervár vasútvonalon még 140 kilométeres vonal építendő ki, ami a legjobb akarat mellett sem történhetik meg két-három hónapnál előbb. A szerb államkincstárt Párisba viszik. Marseille, deczember 30. (Havas.) A szerb állami kincstárt, amelyet egy czirkáló hozott ide, tovább viszik Parisba. Ugyanazzal a czirkálóval érkeztek ide a szerbiai orosz követség tagjai. A francziák megszállták Castelorizzo szigetét. Athén, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A francziák megszállották Castelorizzót. A KOBOZ KÖSZÖNTŐJE. Adjon Isten Ujesztendőt, Kenyér-jegyet elegendőt, Zsír-jegyet is, tej-jegyet is, Minden jegyes egyebet is ! Elégségét fűtő szénnek, Apró fát is a szegénynek, Csak szegénynek, ne gazdagnak ! Pénzért annak úgyis adnak. Gazdagnak is adjon Isten Olyat, a mi neki nincsen ; Hogy megértsen zengő szegényt : Nagyobb lelket, kisebb igényt ! Jegyes lesz ez Uj esztendő, Mégis kevés a jegykendő , Mikor sok az uj sírhalom, Ritkaság a lakodalom. Ha már Isten ezt így adta, Kétségbeesni kár miatta. Adjon hozzá büszke erőt, Tűrő hitet, szívet merőt! Szebben csöng ma szánknál kardunk, Künn verekszünk, benn kitartunk. Míg a harczban női a hírünk, Jó ha itthon békén tűrünk. Bár úgy osztják, mint a kegyet, Tűrjük a sok furcsa jegyet. ■z Agrár tűrjön rekvirálást, Merkantil,meg maximálást. Az ellenzék és a kormány Tűrje egymást szép egyformán. Parlamenti tatárdúlás Háborúban honárulás. Élet-halál nagy próbája, Isten adta, — ember állja ! Siralomnál, zok panasznál Tűrés, küzdés többet használ. Csupa cseppből áll a tenger, Mi a nemzet ? — Sok-sok ember. Magyar, állj helytt mind egy szálig, Győzelemig vagy halálig! Ki harezbíró ifjú, férfi, Álljon mind a nemzetért ki! S ki nadrágos jós vénasszony, Itthon az se óbégasson ! Utálom ez ismert fajtát, Mindenáron mindig bajt lát, Hozzá mindig rémes hír jut: »Kimerülünk ! Ki nem bírjuk !« Ily Kasszandrás gyáva kappan Lépten-nyomon setteng, lappang Az új évben, Isten adja, Veszszen ki a meddő magja! S ellenképe, aki pedig Esztelenül hetvenkedik. Győzelemhírt hom koholva • Az is menjen a pokolba. Igazán is győztünk bőven Már mi az ó-esztendőben, De az újban többet kérjünk ! Végső diadalt is érjünk ! görög kormány e miatt bejelentette tiltakozását. A sziget Rhodosztól keletre fekszik. Athén, december 31. (Saját tudósítónk távirata.) Castelorizzónak az entente-csapatok által való megszállását és az angoloknak és francziáknak Adáliában (Kis-Ázsia) való előrenyomulására vonatkozó bejelentést oly kísérletnek tekintik, amelylyel az entente nyomást akart volna gyakorolni Olaszországra, hogy az a Balkánra, vagy Kis-Ázsiába csapatokat küldjön. A többi harcziérről. A jobbpárti dumaképviselők és a különbéke. Stockholm, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Oroszországban egyre szaporodik a befolyásos politikai személyiségek száma, akik az eredménytelen és emberfölötti harc megszüntetését követelik és különbékét akarnak kötni Németországgal. A Riecs szerint a jobbpárti dumaképviselők már nyiatkoztak is a különbéke megkötése mellett. A nyiatkozat hangsúlyozza, hogy a párt a politikai csoportok tudta és beleegyezése nélkül nem kezd újabb agitáczióba, de egyidejűleg megállapítja, hogy Oroszországnak nem szabad többé czéltalan áldozatokat hoznia. A háborúnak mindenáron való folytatása sarkalatos hiba volna, ami ellenkeznék az ország létérdekével. Egy orosz katonai szakértő pesszimista felfogása. Kopenhága, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Novoje Vremja katonai munkatársa nagy feltűnést keltett czikkében kifejti, hogy a központi hatalmak katonai helyzete sokkal kedzőbb, mint az enténteé. A czikk számos részét törölte a cenzúra, de a megmaradt töredékekből is kiváglik a czikkíró pesszimizmusa. Rendkívüli haditanács Pétervárott, Bukarest, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Pétervárról jelentik : A Rjecs szerint Nikolajevics Nikoláj nagyherczeget Pétervárra hívták egy rendkívüli haditanácsban való részvétele czéljából, amelyet a legközelebbi napokban tartanának meg Pétervárott és amelyben Anglia, Francziaország és Japán képviselői is résztvennének. Finnország — haitjernist, Pétervár, deczember 31. A Birsevija Vjedomoszti jelentése szerint a finn tartománygyűlés összehívását a békekötés utáni időre halasztoták el azzal az indokolással, hogy Finnország haditerület. Egy orosz lőporraktár a levegőbe repült. Stockholm, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Minszkből értesül a Birsevija Vjedomoszti, hogy Szloninban gyújtogatás következtében egy lőporraktár a levegőbe röpült. Néhány gyanús embert letartóztattak. A kár rendkívül nagy. Harczok az angol védkötelezettség körül. London, deczember 30. (Reuters) A munkáspárt elhatározta, hogy január 6-án Londonban valamennyi szakszervezet képviselői nemzeti konferenciát tartanak, amelyben állást foglalnak a nőtlenek véderőkötelezettségei kérdésében. Hír szerint Asquith miniszterelnök a védkötelezettségre vonatkozó törvényjavaslatot január 5-én terjeszti be az alsóházban. Rotterdam, deczember 30. A Courant jelenti Londonból: Ma összeül a szakszervezetek kongresszusa, hogy Henderson jelentését az ujonczozás kérdésében tudomásul vegye. A Daily Chronicle parlamenti munkatársa írja : Az unnionista miniszterek épp úgy, mint Asquith miniszterelnök, azt kívánják, hogy a válság elkerültessék. Ha azonban MacKenna, Runciman és mások indíttatva érzik magukat lemondani, akkor a dolog távolról sincs befejezve, hanem új választásokra kerül a sor. A Times parlamenti munkatársa valószínűleg helyesen ítéli meg a helyzetet, amikor azt a várakozását fejezi ki, hogy a munkáspárt a szolgálati kötelezettséggel szemben nem fog ellenállást kifejteni, mert Henderson áll az élén. A liberálisok ama csoportjának, amely mint a védkötelezettség ellensége, ismeretes, a Courant tudósítójának jelentése szerint, nem igen van kedve a harcrot felvenni. Rotterdam, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) Londonból jelentik, hogy az általános védkötelezettség ügyében tartott döntő minisztertanács a késő esti órákig tartott és igen zajos lefolyású volt. Eleinte Asquith egyedül képviselte azt az álláspontot, hogy az általános védkötelezettség behozatala múlhatatlanul szükséges, de Lloyd-George beszéde után az ellenzéki álláspontot képviselő miniszterek száma háromra olvadt le. Nagy hatást keltett Lloyd-George jelentése a Derby-féle toborzás eredményéről. A Érjük meg a nagy harcz végét, A bölcs, tisztes, komoly békét S hirdesse nagy vitág-zengzet : Dicsőn küzdtél magyar nemzet ! Adjon Isten Uj esztendőt, Harczost, fegyvert elegendőt ! S ha az ellent ez legyűrja, Marakodjunk itthon újra ! Letűnt a bifdog éra már. írta Szép Ernő. Egy leány ült a pult mögött a trafikban egyedül, a jobb karján könyökölt, fejét a jobb kezébe hajtotta s a bal kezében czeruzát tartott s dobolt vele igen halk és szórakozott zörejjel az Egyetemes Regénytárnak egy kopott piros könyvén. A leány egy dallamot ándolgatott, vagy inkább tépkedett s huzgált ajkain, a merengés kihagyó, halk s szinte idegen hangján. Annak a román dalnak a dallamát, a melyiknek Sigistu a czime s a melyet mindenki tud, a ki vidéken élte fiatal korát. Emlékszel-e, midőn koromban egykor Örök szerelmet esküvél ... A leány szemei a trafik ajtajának üvegét nézték változatlan tekintettel, az üveges ajtón át nézték az utcza másik oldalán a kőfalkerítést, vagy a kerítés fölött egy boglya hamuszín csúcsát, vagy a boglyán is túl néztek, az eget nézték, amely a kertek alatt kezdődik a városon túl. A leány feje fölött a fekete keretes fehér tányér, a legegyszerűbb falióra, erőszakos ketyegéssel iparkodott a némán múló örökkévalóság nyomába. A trafik szűk és tarka kis üzlet volt, ami-