Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-01 / 92. szám
Szombat, 1916. április T. AZ ÚJSÁG sokat és tegnap itt közel harczok fejlődtek ki, melyeknek eredménye azonban még ismeretlen. * Az északkeleti arczvonalon a Rokitno-mocsaraktól északra is beállott a hóolvadás és a lapályos mocsaras területek most nemsokára tengerré változnak át, úgy hogy nagyobb szabású akcióra az oroszok aligha lesznek képesek, részint azért, mert már kimerültek, részint a terepakadályok miatt. A feneketlenné váló utakon csapatoknak, de különösen a tüzérségnek mozgása óriási nehézségekbe ütközik és éppen ezért valószínű, hogy a már két napja tartó szünet Hindenburg tábornagy arczvonalán még néhány napig, esetleg hetekig is el fog tartani. Tegnap is csupán tüzérségi harczok voltak. Az olasz hadszíntéren is közbeszólt az időjárás és a küzdőkre szünetet parancsolt. Még tegnap azt jelentette Höfer, hogy a görzi hídfőnél mindkét részről nagy erők léptek harczba és ott újult erővel dühöng a csata. Mára azonban egész váratlanul szünet állott be, a nű azonban nem fog soká tartani. * A németek búvárhajói szorgalmasan működnek és az entente-ot az a veszély fenyegeti, hogy nemsokára nem lesz elég hajója arra, hogy óriási forgalmát lebonyolítsa. A márczius második felében elsüllyesztett vagy megsérült hajók tonnatartalma a Llyods szerint nem kevesebb mint 136.000 tonna. * A birodalmi gyűlés költségvetési bizottságának a tengeralattjáró hajók alkalmazásának kérdésében úgyszólván egyhangúlag elfogadott határozati javaslata valószínűleg a birodalmi gyűlésen is el fog fogadtatni, mert hiszen azt kívánja, hogy a tengeralattjárókat is oly módon kell kihasználni, mint a többi harczi eszközöket, amely mód biztosítja a Németország jövőjét garantáló béke kivívását, és amely a külső államokkal való tárgyalásoknál a Németországnak a tengeren való érvényesülésére a szükséges szabadságot e fegyver használatával a semleges államok jogos érdekeinek figyelembevételével megóvja. Ez a határozat nem hogy gyengítené, hanem éppen erősíti a német birodalmi kormánynak helyzetét, mert ez a határozat mintegy a német birodalomnak válasza Wilson c.ma. mesterkedéseire, melyekkel Németországot arra akarta rávenni, hogy hagyjon fel a búvárhajóharccal és igy tűrje Anglia kiéheztetési mesterkedéseit. Wilsonnak be kell látnia, hogy ha igazságos akar lenni, akkor a németek önvédelmi harczát Anglia rablóhadjáratával szemben nem szabad és nem lehet megakadályoznia. Okleresk&skedések. írta Kenedi Géza. Megint egy sorozat az utolsó időben jegyzőkönyvemben fölhalmozódott jegyzetekből ! A helyes magyarság ellen sűrűbben elkövetett vétségekre vonatkozik. Arról természetesen szó sincs, hogy a jegyzeteknek abszolút nyelvtudományos értékük volna, de ez talán nem fog nekik megártani. A gyakorlati használatban minden élő nyelv az egyik oldalán szakadatlanul gyarapszik és gazdagszik, a másik oldalán pedig fogy és romlik. Szüntelenül vigyázni kell tehát, hogy a gyarapodásnál ne kerüljenek bele pusztító idegen alkatrészek, a fogyásnál pedig ne veszszen el a keservesen megszerzett régi nyelvkincs. A magyar nyelvet pedig sokkal jobban kell óvni, mint mást. Nemcsak azért, mert az a mienk, hanem azért is, mivel — akarva, nem akarva — rendkívül sok külső és belső ellensége van. És mindig egygyel több, mint az ember gondolná. Erre szolgálnak ezek a jegyzetek. * Hasonlít a húgára. — Valami tűzvészre hasonlított. — Ez hasonlít rá! Vagy száz ilyen hibás formát jegyeztem föl a még többől. Ez a vonatkoztatás ma már olyan általános, hogy az olvasók közt is akárhány less, alábámulva kérdezi, hogy mi itt tulajdonképpen a hiba ? Fájdalom, hogy nemcsak romlott nyelven író tollforgatóink, hanem legkiválóbb íróink közül is nem egy használja így. Jobbára olyan írók, akik Pesten tanultak magyarul. Nem egyedül erre a szóra, de ezzel együtt sok másra is illik az a vélemény, hogy annak elterjedésében puhakeblű és mindent megbocsájtó nyelvtudósaink is bűnösek, akik azonnal kimondják a szent és változhatatlan nyelvtényt, mihelyest valamely hibás szó sűrűn jelenik meg nyomtatásban, így azután ezek a nyelvtények idegen testek gyanánt a nyelv szervezetébe betokolódnak, éppen mint pl. a katona testébe belőtt és onnan kioperálhat az annak ítélt golyó. Azonban ki mondaná azt mégis, hogy az ilyen idegen nyelvtények gazdagítják a magyar nyelvet ! A kifejezés természetesen németesség. Magyarul így van : Hasonlít a, húgához. Valami tűzvészhez hasonlít stb. Legdurvább formája az utolsó : ez hasonlít rá, a német es sieht ihm ähnlich rabszolgamása. Itt már nemcsak a szerkezet idegen, hanem maga a közszólás is. E fordulatnak magyarul nincs semmi értelme, vagy legalább nevv az, amit vele mondani akarnak, hogy t. i. az, amit valaki tett, egészen az ő jelleméből következett. Magyarul csakis azt jelenti, hogy hasonlít hozzá. Ez a szóhasználat annál könnyebben kiirtható, mivel a nyelvben egészen egy értékes, jó magazinésa van : ez rávatt. Vagy más vonatkozásban : ráüt az apjára. Talán éppen ez a két forma volt az oka, hogy azok, akik nem jól tudnak magyarul, a hasonlít hozzá helyett a hasonlít rá fordulatot kapták föl. A miből ne legyen mentség senki számára.* Összes. — Az összkormány. — Az összes képviselők fölázottak. — Az összes utasok megmenekültek. — Újabban , az összszívitásokkal nem áll arányban. Sokan lesznek, akik így kiáltanánk föl: ezt a nótát már hallottuk, kérem ! E, igaz. Az összest többed magammal már régen tűzzel-vassal üdööm és nem is hiába. Olykor örömmel olvassuk, hogy van is foganatja, azok nagy előnyére, akik megszívlelték. Másrészről azt is látjuk, hogy mint az előbbivel fölérő szervetlen nyelvtény, ez is nagyon erősen be van már tokolódva a köznyelvbe. Sőt még meg is fiadzik olykor, amint az utolsó helyen említett összszállítmány (t. i. az egész szállítmány) mutatja, amelynek az apja kétségtelenül az összmonarchia volt. De a fia még undokabb, mint az apja. Hogy rövidek legyünk : ezeket a formákat, mint amelyek a német sammttiche és gesammt rabszolgai másai, utáljuk el végképp és ne használjuk. Valóságos Gessler-kalapok ezek a mi nyelvünkben, mivel meglevő nagyon jó régi kifejezéseinket már majdnem egészen kipusztították és idegen nyelv előtt való csúf, szolgai meghunyászkodásunkat jelentik.Magyarul erre a következő szép és jó régi szavaink vannak : valamennyi, mind, az egész mind ahány, mindenki, valahány. Tehát : Az egész kormányt. Valamennyi képviselő fölállott. Valamennyi utas megmenekült. Az egész szállítással (vagy : a szállítások egész mennyiségével, összegével) nem áll arányban. És : mindahány dió lehullott a fáról. Minden jelenlevő elfutott. Valahány tanuló eljött, az mind jó diák volt. A sebtében fölhozott példákból az is kitetszik, hogy a német formájú összessel ugyancsak a német többes szám jár (az összes képviselők fölállottak), holott a jó magyar valamennyi stb. a szintén jó magyar egyes számú vonatkozást állítja vissza ősi jogaiba, így: Valamennyi képviselő fölálott. Az összes szónak és rokonságának nyelvünkbe való nyomorult betokolódása nemcsak az idegen hatás előtt való szolgai megalázkodásunkat jelenti tehát, hanem már a nyelvnek nemesebb szervezetét is pusztítja. Ki velük ! A hónuk alá nyúltMitt a sebesülteknek a verdunt csata. Francziaországban fokozódik a szorongás. . Genf, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Havas-ügynökség hivatalos jegyzéke felszólítja a közönséget, hogy őrizze meg lelkének nyugalmát, még ha az ellenségnek továbbra is tért sikerülne nyernie Verdun előtt. Mindenki gondoljon a fő dologra, arra, hogy Joffre és Retain a fő védelmi vonalat megingathatatlanul tartja és tartani fogja. A franczia vezérkar jelentése: Márczius 30., délután 3 óra. A Sommetól délre az ellenség heves bombázás után benyomult Vermandevillerstől nyugatra és Chaulnestől északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadással rögtön kiűztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folyamán több ellentámadást intéztek az avecourti erdőben levő állásaink ellen. Az összes rohamokat visszavertük záró, gyalogsági és gépfegyvertűzzel, amely nagy pusztításokat vitt véghez az ellenséges sorokban, különösen az arccourti erődítések centruma előtt, ahol a németek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kíséreltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woevreben időnkint szünetelő ágyúharcc. A németek St. Miniéitől északra számos úszóaknát dobtak a Maas folyóba, amelyek azonban nem okoztak kárt. Lotharingiában tüzérségünk Domerre és Bremelil közt tevékenységet fejtett ki. A front többi részén nem volt fontos esemény. Márczius 29-én egyik harczi repülőrajunk 15 nagykaliberű bombát dobott a Metz—Les Sablons pályaudvarra, ötöt a Pagny sur Moselle-i pályaudvarra. 30-ikára virradó éjjel két repülő bombázta a machend és a Mezieres les Metzs pályaudvarokat. Éjjel 11 óra. A Sommetól délre ágyúztak Pugeaux és Hallu élelmezési állomásokat. Chaulnes vidékén, Nouviontól nyugatra egy ellenséges repülőgépet védőágyúink lelőttek. Árkaink előtt 5 méterrel zuhant a földre. Utasai meghaltak, a repülőgép egy géppuskáját árkainkba vittük. A Aisnetől északra ágyútűzünk, amelyet az elleni- , erődítési munkálatai ellen indítottunk, a vaudeki fensikon, heves robbanást idézett elő. A Champagneban védőágyurak lelőttek egy repülőgépet, amely St. Marie agynél az ellenséges vonalakba zuhant le. . Az Argonneokban erős tüzelést indítottunk a malancourti erdő és a Rille Morte ellen Egyik aknánk felrobbantása következtében német lövészárkok beomlottak. Egy másik akna elpusztított egy ellenséges állást a 285. számú magaslatnál. A Maastól nyugatra, Malancourt mellett a nap folyamán tartós ágyutüzelés, gyalogsági tevékenység nélkül. A Maastól keletre a németek reggel heves támadást intéztek a Douaumont-erőd felé vezető utakon lévő állásaink ellen. A németek e támadásnál maró folyadékokat löveltek felénk. A lobbi fiarczs érről. Tisza István gróf a központi hatalmak egyetértéséről. A Berliner Lokalanzeiger tegnapi számában a lap Otto König nevű munkatársának Tisza István gróffal való beszélgetését közli. A beszélgetésnek azt a részét, melyben a miniszterelnök monarchiánk állítólagos elfáradását a leghatározottabban megcáfolta, már lapunnk tegnapi számában ismertettük. Ezúttal a beszélgetés hátralévő részét közöljük. A beszélgetés során Tisza gróf aziránt érdeklődött, hogy minő hatást tett a magyar főváros élete a német újságíróra. «— őszintén azt feleltem, — írja König — hogy a legkedvezőbbet. Ennek a szép városnak utczai élete olyan tarka és eleven, mint régen, de nem hallgattam el azt sem, hogy a jó búzakenyér akaratlan felkelti Berlinből jött emberben az irigységet. — Igen, azt a kenyeret örökké szemünkre hányják — felelte a miniszterelnök. — Elfelejtik azonban, vagy talán nem tudják, hogy a magyar föld főképpen búzát terem és viszont kevés egyéb gabonafajtát, továbbá hogy a búza épp ezért leglényegesebb része köztáplálkozásunknak, kivált .