Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-01 / 92. szám

Szombat, 1916. április T. AZ ÚJSÁG sokat és tegnap itt közel ha­rczok fejlődtek ki, melyeknek eredménye azonban még ismeretlen. * Az északkeleti arczvonalon a Rokitno-mo­­csaraktól északra is beállott a hóolvadás és a lapályos mocsaras területek most nemsokára tengerré változnak át, úgy hogy nagyobb sza­­­bású akc­ióra az oroszok aligha lesznek ké­pesek, részint azért, mert már kimerültek, részint a terepakadályok miatt. A feneket­lenné váló utakon csapatoknak, de különösen a­ tüzérségnek mozgása óriási nehézségekbe ütközik és éppen ezért valószínű, hogy a már két napja tartó szünet Hindenburg tábornagy arczvonalán még néhány napig, esetleg hetekig is el fog tartani. Tegnap is csupán tüzérségi harczok voltak.­­ Az olasz hadszíntéren is közbeszólt az idő­járás és a küzdőkre szünetet parancsolt. Még tegnap azt jelentette Höfer, hogy a görzi hídfő­nél mindkét részről nagy erők léptek harczba és ott újult erővel dühöng a csata. Mára azon­ban egész váratlanul szünet állott be, a nű azonban nem fog soká tartani. * A németek búvárhajói szorgalmasan mű­ködnek és az entente-ot az a veszély fenyegeti, hogy nemsokára nem lesz elég hajója arra, hogy óriási forgalmát lebonyolítsa. A márczius második felében elsüllyesztett vagy megsérült hajók tonnatartalma a Llyods szerint nem keve­sebb mint 136.000 tonna. * A birodalmi gyűlés költségvetési bizott­ságának a tengeralattjáró hajók alkalmazásá­nak kérdésében úgyszólván egyhangúlag el­fogadott határozati javaslata valószínűleg a birodalmi gyűlésen is el fog fogadtatni, mert hiszen azt kívánja, hogy a tengeralattjárókat is oly módon kell kihasználni, mint a többi harczi eszközöket, a­mely mód biztosítja a Né­metország jövőjét garantáló béke kivívását, és a­mely a külső államokkal való tárgyalásoknál a Németországnak a tengeren való érvényesü­lésére a szükséges szabadságot e fegyver hasz­nálatával a semleges államok jogos érdekeinek figyelembevételével megóvja. Ez a határozat nem hogy gyengítené, hanem éppen erősíti a német birodalmi kormánynak helyzetét, mert ez a határozat mintegy a német birodalomnak válasza Wilson c.ma. mesterkedéseire, melyek­kel Németországot arra akarta rávenni, hogy hagyjon fel a búvárhajóharc­c­al és igy tűrje Anglia kiéheztetési mesterkedéseit. Wilsonnak be kell látnia, hogy ha igazságos akar lenni, akkor a németek önvédelmi harczát Anglia rablóhadjáratával szemben nem szabad és nem lehet megakadályoznia. Okleresk&skedések. írta Kenedi Géza. Megint egy sorozat az utolsó időben jegyző­könyvemben fölhalmozódott jegyzetekből ! A helyes magyarság ellen sűrűbben elkövetett vétségekre vonatkozik. Arról természetesen szó sincs, hogy a jegyzeteknek abszolút nyelvtudo­­mányos értékük volna, de ez talán nem fog nekik megártani. A gyakorlati használatban minden élő nyelv az egyik oldalán szakadatlanul gyarap­szik és gazdagszik, a másik oldalán pedig fogy és romlik. Szüntelenül vigyázni kell tehát, hogy a gyarapodásnál ne kerüljenek bele pusz­tító idegen alkatrészek, a fogyásnál pedig ne veszszen el a keservesen megszerzett régi nyelvkincs. A magyar nyelvet pedig sokkal jobban kell óvni, mint mást. Nemcsak azért, mert az a mienk, hanem azért is, mivel — akarva, nem akarva — rendkívül sok külső és belső ellensége van. És mindig egygyel több, mint az ember gondolná. Erre szolgálnak ezek a jegyzetek. * Hasonlít a húgára. — Valami tűzvészre hasonlított. — Ez hasonlít rá! Vagy száz ilyen hibás formát jegyeztem föl a még többől. Ez a vonatkoztatás ma már olyan általános, hogy az olvasók közt is akár­hány less, alá­bámulva kérdezi, hogy mi itt tulajdonképpen a hiba ? Fájdalom, hogy nem­csak romlott nyelven író tollforgatóink, hanem legkiválóbb íróink közül is nem egy használja így. Jobbára olyan írók, akik Pesten tanultak magyarul. Nem egyedül erre a szóra, de ezzel együtt sok másra is illik az a vélemény, hogy annak elterjedésében puhakeblű és mindent meg­­bocsájtó nyelvtudósaink is bűnösek, akik azonnal kimondják a szent és változhatatlan n­yelvtényt­, mihelyest valamely hibás szó sű­rűn jelenik meg nyomtatásban, így azután ezek a nyelvtények idegen testek gyanánt a nyelv szervezetébe betokolódnak, éppen mint pl. a katona testébe belőtt és onnan ki­operálhat az­­­ annak ítélt golyó. Azonban ki mondaná azt mégis, hogy az ilyen idegen nyelvtények gaz­dagítják a magyar nyelvet ! A kifejezés természetesen németesség. Ma­gyarul így van : Hasonlít a, húgához. Valami tűzvészhez hasonlít stb. Legdurvább formája az utolsó : ez hasonlít rá,­­ a német es sieht ihm ähnlich rabszolga­­mása. Itt már nemcsak a szerkezet idegen, hanem maga a közszólás is. E fordulatnak magyarul nincs semmi értelme, vagy­ legalább nevv az, amit vele mondani akarnak, hogy t. i. az, amit valaki tett, egészen az ő jelle­méből következett. Magyarul csakis azt jelenti, hogy hasonlít hozzá. Ez a szóhasználat annál könnyebben ki­irtható, mivel a nyelvben egészen egy értékes, jó ma­gaz­iné­sa van : ez rávatt. Vagy más vo­natkozásban : ráüt az apjára. Talán éppen ez a két forma volt az oka, hogy azok, akik nem jól tudnak magyarul, a hasonlít hozzá helyett a hasonlít rá fordu­latot kapták föl. A miből ne legyen mentség senki számára.* Összes. — Az összk­ormány. — Az összes képviselők fölázottak. —­ Az összes utasok meg­menekültek. — Újabban , az összszívitásokkal nem áll arányban. Sokan lesznek, akik így kiáltanánk föl: ezt a nótát már hallottuk, kérem ! E, igaz. Az összes­t többed­ magammal már régen tűzzel-vassal ü­dö­öm és nem is hiába. Olykor örömmel olvassuk, hogy van is foganatja, azok nagy előnyére, akik megszív­lelték. Másrészről azt is látjuk, hogy mint az előbbivel fölérő szervetlen nyelvtény, ez is na­gyon erősen be van már tokolódva a köz­nyelvbe. Sőt még meg is fiadzik olykor, amint az utolsó helyen említett összszállítmány (t. i. az egész szállítmány) mutatja, amelynek az apja kétségtelenül az összmonarchia volt. De a fia még undokabb, mint az apja. Hogy rövidek legyünk : ezeket a formákat, mint amelyek a német sammttiche és gesammt rabszolgai másai, utáljuk el végképp és ne használjuk. Valóságos Gessler-kalapok ezek a mi nyel­vünkben, mivel meglevő nagyon jó régi kifeje­zéseinket már majdnem egészen kipusztították és idegen nyelv előtt való csúf, szolgai meg­­hunyászkodásunkat jelentik.­­Magyarul erre a következő szép és jó régi szavaink vannak : valamennyi, mind, az egész mind ahány, mindenki, valahány. Tehát : Az egész kormányt. Valamennyi kép­viselő fölállott. Valamennyi utas megmenekült. Az egész szállítással (vagy : a szállítások egész mennyiségével, összegével) nem áll arányban. És : mind­ahány dió lehullott a fáról. Minden jelenlevő elfutott. Valahány tanuló eljött, az mind jó diák volt. A sebtében fölhozott példákból az is ki­tetszik, hogy a német­ formájú összessel ugyan­csak a­ német többes szám jár (az összes kép­viselők fölállottak), holott a jó magyar vala­mennyi stb. a szintén jó magyar egyes számú vonatkozást állítja vissza ősi jogaiba, így: Valamennyi képviselő fölálott. Az összes szónak és rokonságának nyel­vünkbe való nyomorult betokolódása nemcsak az idegen hatás előtt való szolgai megalázkodá­sunkat jelenti tehát, hanem már a nyelvnek nemesebb szervezetét is pusztítja. Ki velük ! A hónuk alá nyúltMitt a sebes­ülteknek a verdunt csata. Francziaországban fokozódik a szorongás. . Genf, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Havas-ügynökség hivatalos jegyzéke felszólítja a közönséget, hogy őrizze meg lelkének nyugalmát, még ha az ellenségnek továbbra is tért sikerülne nyernie Verdun előtt. Mindenki gondoljon a fő dologra, arra, hogy Joffre és Retain a fő védelmi vonalat megingathatatlanul tartja és tartani fogja. A franczia vezérkar jelentése: Márczius 30., délután 3 óra. A Sommetól délre az ellenség heves bombázás után benyomult Vermandevillerstől nyugatra és Chaulnestől északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadás­sal rögtön kiűztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folyamán több ellentámadást intéztek az avecourti erdőben levő állásaink el­len. Az összes rohamokat visszavertük záró, gya­logsági és gépfegyvertűzzel, a­­mely nagy pusztí­tásokat vitt véghez az ellenséges sorokban, külö­nösen az arccourti erődítések c­entruma előtt, a­hol a németek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kísé­reltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woevreben időnkint szünetelő ágyúharcc. A németek St. Miniéitől északra számos úszóaknát dobtak a Maas folyóba, a­melyek azonban nem okoztak kárt. Lotharingiában tüzérségünk Domerre és Bre­­melil közt tevékenységet fejtett ki. A front többi részén nem volt fontos esemény. Márczius 29-én egyik harczi repülőrajunk 15 nagykaliberű bombát dobott a Metz—Les Sablons pályaudvarra, ötöt a Pagny sur Moselle-i pályaudvarra. 30-ikára virradó éjjel két repülő bombázta a machend és a Mezieres les Metzs pályaudvarokat. Éjjel 11 óra. A Sommetól délre ágyúztak Pugeaux és Hallu élelmezési állomásokat. Chaul­­nes vidékén, Nouviontól nyugatra egy ellenséges repülőgépet védőágyúink lelőttek. Árkaink előtt 5 méterrel zuhant a földre. Utasai meghaltak, a repülőgép egy géppuskáját árkainkba vittük. A­­ Aisnetől északra ágyútű­zünk, a­melyet az elleni- , erődítési munkálatai ellen indítottunk, a vaud­ek­i fensikon, heves robbanást idézett elő. A Champag­­neban védőágyurak lelőttek egy repülőgépet, a­mely St. Marie a­gynél az ellenséges vonalakba zuhant le. .­­ Az Argo­nneokban erős tüzelést indítot­tunk a malancourti erdő és a Rille Morte ellen Egyik aknánk felrobbantása következtében német lövészárkok beomlottak. Egy másik akna elpusztított egy ellenséges állást a 285. számú magaslatnál. A Maastól nyugatra, Malancourt mellett a nap folyamán tartós ágyutüzelés, gyalog­sági tevékenység nélkül. A Maastól keletre a­ né­metek reggel heves támadást intéztek a Douau­­mont-erőd felé vezető utakon lévő állásaink el­len. A németek e támadásnál maró folyadékokat löveltek felénk. A lobbi fi­arczs érről. Tisza István gróf a központi hatalmak egyetértéséről. A Berliner Lokalanzeiger tegnapi számá­ban a lap Otto König nevű munkatársának Tisza István gróffal való beszélgetését közli. A beszélgetésnek azt a részét, melyben a mi­niszterelnök monarchiánk állítólagos elfára­dását a leghatározottabban megc­áfolta, már lapunnk tegnapi számában ismertettük. Ezúttal a beszélgetés hátralévő részét közöljük. A be­szélgetés során Tisza gróf aziránt érdeklődött, hogy minő hatást tett a magyar főváros élete a német újságíróra. «— őszintén azt feleltem, — írja König — hogy a legkedvezőbbet. Ennek a szép városnak utczai élete olyan tarka és eleven, mint régen, de nem hallgattam el azt sem, hogy a jó búzakenyér akaratlan felkelti Berlinből jött emberben az irigy­séget. — Igen, azt a kenyeret örökké szemünkre hányják — felelte a miniszterelnök. — Elfelejtik azonban, vagy talán nem tudják, hogy a ma­gyar föld főképpen búzát terem és viszont kevés egyéb gabonafajtát, továbbá hogy a búza épp ezért leglényegesebb része köztáplálkozásunknak, kivált .

Next