Az Ujság, 1916. október (14. évfolyam, 273-303. szám)
1916-10-01 / 273. szám
9 fi nagyszebeni győzelem. A nagyéte Bratianunak torkán akadnak a falatok, melyeket hazánk szent területéről leharapni készült. Az összeomlás küszöbén hitt bennünket, s miután már régen megegyezett ellenségeinkkel a tudásbérré, nekirugaszkodott is kilátásban levő halottrablagnak. De hát holvan a halott ? — kérdi megriadva a román nemzet, a melyiek hadseregei elindultak, hogygyors diadalra segítsék az entente-ot s elrabolják a mi gyönyörű Erdélyünket. Tutrakan, Szilisztria és Dobrics megannyi vereséget hozott a román haderőnek, s most Nagyszebennél kitapasztalhatták, hogy a halottnak karmai és fogai vannak s tigrismódra marczangolja szét a gyűlölt orvtámadót. Csak most fognak ráeszmélni, mit jelent nekünk Erdély, a mikor megsemmisített hadosztályaik tanúskodnak arról, mit jelent Erdély— nekik. Fogcsikorgatva tűrtük hetekig, hogy durva csizmájuk a mi drága földünket tapossa ; de csak addig, a míg ugrásra készen állottunk s erőinket megedzettük az oláh betörő megfojtására. Már torkán a kezünk, s a nagyszebeni csata megmutatta, hogy elevenebbek vagyunk, mint valaha. • Könyörü, emlékezetes nap ez nekünk, a nagyszebeni győzelem napja. Az entente’ a balkáni mellékharctérre vélte áttenni a döntés színterét, amikor Romániát maga mellé csábította, s Sarrail készen állott a Balkán visszahódítására. Az Aldunától vélték szívünkbe döfni a gyilkot, hogy dalért testünkön át halálra sebezzék Németországot. Bulgária és Törökország letiprása, monarchiánk letörés© izgatta az angol és franczia államférfiak fantáziája, s már előre köjelegtek abban a gondolatban, miként omlanak lábaik elé a központi hatalmak roncsai. Az a politika, mely azzal szerzi szövetségeseit, hogy a mi bőrünkből igér nekik zsákmányt, halálra sebződött már az első nekilendülésnél. A dobrudzsai csapások s a nagyszebeni gyilkos vereség szétmállasztotta szentelte balkáni terveit, s Románia útban van Szerbia és Montenegró sorsa felé. A román árulás, mely hivatva volt az ellenséges lánczot körülöttünk bezárni,, vereséget hozott az egész ententera, s nem segítőjük lett, hanem szégyenük és "tehetetlen dühöngésük újabb forrása. Hamis fogásnak bizonyul Románia szövetsége az entente-nak, s hamis fogásnak Bratianu politikája, mely immár végzetessé kezd válni Romániára. Az entente a téli hadjáratot szerette volna elkerülni s hallatlan erőfeszítései valamennyi fronton, mind arra irányultak, hogy döntő csapást mérjenek a központi hatalmakra. Sem Volhyniában, sem a Soroménál nem tudták kierőszakolni a döntést, s ekkor villant meg agyukban a gondolat Románia beugratásával a Balkánra játszani át a háború súlypontját. Hitegetés volt ez Oroszországnak, hogy ez után mégis megkapja Konstantinápolyt, s hogy a Balkánon éket vernek a központi hatalmak egységes frontjába. Ez a tervük is meghiúsult. Csak öt hete, hogy Románia hadat üzent s betört Erdélybe, s már összezúzva hadseregének tetemes része, odaveszve tömérdek hadieszköze, s futó seregek nyomában pusztulás és nyomor szakad az áruló nemzetre és hitszegő királyára. Lélekemelő, vigasztaló és biztató nap nekünk a nagyszebeni fényes diadal napja. A magyar föld bizonyára mohón szitta be az orvul betört ellenség kiomló vérét, a zordon bérezek daczos fönséggel néztek alá, az eszeveszetten futó oláh katonákra, s a magyar égről biztatón mosolygott a nap a diadalmas hősökre. S szivünkbe árad a remény biztató sugara, hogy már nem soká tapossa az oláh bocskor az erdélyi szent rögöket. Kiverve, üldözve és megtaposva menekül vissza, oda a honnét jött, s a írd drága véreink, akiket nyugodalmas hajlékaikból lekergetett, békén visszatérhetnek majd elhagyott s feldúlt tűzhelyeikhez. S ha a nagy leszámolást az ősi ellenséggel elvégeztük, mindmegannyiunk karja és szive segíti nekik felépíteni hajlékaikat és felállítani csöndes tűzhelyeiket ! A nagy és szomorú sötétség után, mely Erdélyre szakadt, már kezd virradni ... AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1916. október 1. A Mhmm mai képe. Csajsalaitsk és esatáraaasö gyerzensvte Kagjyszebentől délre ; a romé nok vissszavonulásárt a Vörös Somny-szorosba es elsőr Ss a Sf. Erdély szereti arcsvonalán a románok támadási»» mentek át; biztosító csapatainkat helyenként visszavontuk; német csapatok Megeretől délre előretörtek, 1töffoglyot ejtettek és 3 gépfegyvert zsákmányoltak. — A Kárpátodban a Starcsek tovább folynak; egy előretöréseink azért nyert. — A tarszt-fensíkon az olaszok tüzelése fokozódott. — A Soraimétól északra az anacsok egy erős támadása meghiúsult. — A Duna-flottilla Corabia román kikötőbe betankolt. A mai jelentésből tudjuk meg, hogy a vöröstoronyi szoros már négy nap előtt a mi birtokunkban volt, a mikor azt Krafft von Delmensingen tábornok bajor csapatai, alkalmasint a románok vonalát áttörve és nagy kerülővel megszállották. Ez okozta az I. román hadsereg katasztrófáját. Csapataink kérlelhetetlenül nyomták a románokat dél felé, amikor ezeknek visszavonulási útja és az az út, amelyen a felmentő erő megérkezhetett volna, már el volt zárva. A románok elkeseredett támadásokat intéztek a bajor csapatok ellen, melyek szívósan ellenállottak mindaddig, míg a döntés bekövetkezett. Tudták azonban a románok is,, hogy miért küzdenek oly elkeseredetten és szívósan , hátuk mögött egy maroknyi erő elzárta azt az egyedüli utat, amelyen át menekülni lehet, vagy amelyen át oly erő érkezhetik, amely a szövetséges német, magyar és osztrák csapatok iszonyú nyomását ellensúlyozni képes volna. A román első hadsereg — a három oldalról támadó szövetséges hadsereg támadása, melyet Falkenhayn tábornok vezetett, továbbá a magas határhegyek közé beékelve, melyeknek egyedüli kijáratánál sziklánál szilárdabban állottak a bajorok— teljesen összeroppant. Az ellenségnek elképzelhetetlenül nagy veszteségei voltak, rendetlen menekülésben keresett menedéket a fogarasi havasok felé; minden ágyúját és járművét kénytelen volt csapatainknak zsákmányul hagyni és minden román katona örülhetett, ha puszta életét mentve látta. Foglyaink száma egyelőre nem tekinthető át, de folyton növekszik. A románok a Nagyszebennél folyó csata ellensúlyozására Erdély egész keleti arczvonalán támadásba mentek át, de az I. hadsereg sorsán ez már nem változtathatott. Csapataink különben itt is megállották helyüket, csak a biztosító részeket vontuk hátrább, sőt Hegemnél a német csapatok egy előnyomuló románorosz oszlopra törtek, azt visszaverték és több mint 600 foglyot ejtettek. Már két esetben keserülték meg a románok, hogy átjöttek a természetes határon, az arány azonban úgy látszik nő. Szinte meg tudjuk érteni, miért engedtük be a románokat Erdélybe, hogy nekiszorithassuk a járhatatlan hegyeknek és részletekben semmisitsük meg ezt az álnok és boszuálló fajt. Cine mintye — emlékezzél !* Az oroszországi harczvonalon csak a Kárpátokban folyik komoly harcz, de míg az oroszok támadásai mind meghiúsultak, addig a mi csapataink sikerrel törtek előre a Ludova-területen, ahol 4 lisztet, 532 főnyi legénységet fogtak el és gépfegyvert zsákmányoltak. * Az olaszok folytatták, úgy mint tegnap, a Comen-fensikon levő állásaink és a mögöttük fekvő rész lövetését, azzal a különbséggel, hogy a tüzelés ereje fokozódott. * Az Ancre-patak és Courcelotte között hatalmas angol erő támadott, a harcz eleinte váltakozó szerencsével folyt, de végül a németek minden támadást visszavertek. Az ágyutűz a Sommetól délre levő arczvonal egyes részeire is kiterjedt.* Dunai flottillánk mely egy ideig valahol az Aldunán megbújt, tegnap rejtekhelyéből előre tört és Corabia román kikötőbe behatolt, megsemmisítette az orosz felfegyverzett gőzösöket, a pályaudvart és a kikötő-berendezéseket, azután magával vitte a kikötőben fogva tartott kilencz osztrák-magyar uszályhajót és veszteség nélkül visszatért telephelyére. Smgíjszebety , * * x } y l^OVbiaTtok. \ \ ^ ° Vöröstorontó Románia veresége. A bolgár vezérkar jelentése. A főhadiszállás közli e hó 30-ikától. Maczedóniai front: Lerinetől (Fiorina) nyugatra és keletre a helyzet változatlan. Helyenként gyönge tüzérségi tüzelés gyalogsági vállalkozások nélkül. A Kaimakczalan magaslaton mindkét részről élénk tüzérségi harcz. A Moglenicza-völgyben gyönge kölcsönös tüzérségi tüzelés. A Struma-fronton csekély tüzérségi tevékenység. Egy járőrünk a Kopriva-híd közelében egy öt emberből álló angol járőrt lemészárolt. Az égei parton az angol flotta élénk czirkáló járatokat végez. Tüzérségünk tüzelése egy ellenséges torpedónaszádot a lefterai öbölből való távozásra kényszerített. Román-front. A Duna mentén több osztrák-magyar monitor tüzérségünk támogatásával bombázta a corabai pályaudvart és kikötőt, ahol nagy pusztításokat és tüzeket okoztak. Az ellenséges ütegeket és a közeli sziget mögött horgonyzó teherhajók legnagyobb részét elpusztították. Nyolcz teherhajót és több pontont zsákmányoltunk. Dobrudzsában nincs változás. Helyenként gyönge tüzérségi tüzelés gyalogsági tevékenység nélkül. A Fekete-tenger partján nyugalom. A Vulkán szorosmsnti karosok. Frankfurt, szeptember 30. (Saját tudósitól távirata.) A Vulkán-szorosnál folyt harczokról jelenti a Frankfurter Zeitung. Mivel az ellenséges gyalogság vitézül viselkedett, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, különösen a Braun-hegyen. A heves ellentámadások azonban már itt is bebizonyították, hogy a román gyalogság gyenge, mig,