Az Ujság, 1916. október (14. évfolyam, 273-303. szám)

1916-10-01 / 273. szám

9 fi nagyszebeni győzelem. A nagyéte Bratianunak torkán akadnak a falatok, melyeket hazánk szent területéről leharapni készült. Az összeomlás küszöbén hitt bennünket, s miután már régen megegyezett ellenségeinkkel a tudásbérré, nekirugaszkodott is kilátásban levő halottrablagnak. De hát hol­­van a halott ? — kérdi megriadva a román nem­zet, a mely­iek hadseregei elindultak, hogy­­gyors diadalra segítsék az entente-ot s elrabol­ják a mi gyönyörű Erdélyünket. Tutrakan, Szi­­lisztria és Dobrics megannyi vereséget hozott a román haderőnek, s most Nagysze­bennél ki­tapasztalhatták, hogy a halottnak karmai és fogai vannak s tigrismódra marczangolja szét a gyűlölt orvtámadót. Csak most fognak rá­eszmélni, mit jelent nekünk Erdély, a mikor megsemmisített hadosztályaik tanúskodnak arról, mit jelent Erdély­­— nekik. Fogcsikor­gatva tűrtük hetekig, hogy durva csizmájuk a mi drága földünket tapossa ; de csak addig, a míg ugrásra készen állottunk s erőinket meg­­edzettük az oláh betörő megfojtására. Már tor­kán a kezünk, s a nagyszebeni csat­a megmu­tatta, hogy elevenebbek vagyunk, mint valaha. • K­önyörü, emlékezetes nap ez nekünk, a nagyszebeni győzelem napja. Az entente’ a­ bal­káni mellékharc­térre vélte áttenni a döntés színterét, a­mikor Romániát maga mellé csábí­­totta, s Sarrail készen állott a Balkán vissza­­hódítására. Az Aldunától vélték szívünkbe döfni a gyilkot, hogy dalért testünkön át ha­lálra sebezzék Németországot. Bulgária és Tö­rökország letiprása, monarchiánk letörés© iz­gatta az­ angol és franczia államférfiak fantáziá­ja­, s már előre köjelegtek abban a gondolat­ban, miként omlanak lábaik elé a központi hatalmak roncsai. Az a politika, mely azzal szerzi szövetségeseit, hogy a mi bőrünkből igér nekik zsákmányt, halálra sebződött már az első nekilendülésnél. A dobrudzsai csapások s­ a nagyszebeni gyilkos vereség szétmállasztotta­ s­z­entelte balkáni terveit, s Románia útban van Szerbia és Montenegró sorsa felé. A román árulás, mely hivatva volt az ellenséges lánczot körülöttünk bezárni,, vereséget hozott az egész ententera, s nem segítőjük lett, hanem szégye­nük és "tehetetlen dühöngésük újabb forrása. Hamis fogásnak bizonyul Románia szövetsége az entente-nak, s hamis fogásnak Bratianu poli­tikája, mely immár végzetessé kezd válni Ro­mániára. Az entente a téli hadjáratot szerette volna elker­ülni s hallatlan erőfeszítései valamennyi fronton, mind arra irányultak, hogy döntő csa­pást mérjenek a központi hatalmakra. Sem Volhyniában, sem a Soroménál nem tudták ki­erőszakolni a döntést, s ekkor villant meg agyukban a gondolat Románia beugratásával a Balkánra játszani át a háború súlypontját­. Hitegetés volt ez Oroszországnak, hogy ez után mégis megkapja Konstantinápolyt, s hogy a Balkánon éket vernek a központi hatalmak egységes frontjába. Ez a tervük is meghiúsult. Csak öt hete, hogy Románia hadat üzent s be­tört Erdélybe, s már összezúzva hadseregének tetemes része, odaveszve tömérdek hadieszköze, s futó seregek nyomában pusztulás és nyomor szakad az áruló nemzetre és hitszegő királyára. Lélekemelő, vigasztaló és biztató nap ne­künk a nagyszebeni fényes diadal napja. A ma­gyar föld bizonyára mohón szitta be az orvul betört­ ellenség kiomló vérét, a zordon bérezek daczos fönséggel néztek alá, az eszeveszetten futó oláh katonákra, s a magyar égről biztatón mosolygott a nap a diadalmas hősökre. S szi­vünkbe árad a remény biztató sugara, hogy már nem soká tapossa az oláh bocskor az erdélyi szent rögöket. Kiverve, üldözve és megtaposva menekül vissza, oda a­ honnét jött, s a írd drága véreink, a­kiket nyugodalmas hajlékaikból le­kergetett, békén visszatérhetnek majd elhagyott s feldúlt tűzhelyeikhez. S ha a nagy leszámo­lást az ősi ellenséggel elvégeztük, mindmeg­­annyiunk karja és szive segíti nekik felépíteni hajlékaikat és felállítani csöndes tűz­helyeiket ! A nagy és szomorú sötétség után, mely Er­délyre szakadt, már kezd virradni ... AZ Ú­JSÁG Vasárnap, 1916. október 1. A Mhmm mai képe. Csajsalaitsk és e­satáraaasö gyerzensvte Kagjyszebentől délre ; a romé­ nok vissszavonulásárt a Vörös Somny-szorosba es elsőr Ss a Sf. Erdély szereti arcsvonalán a románok támadási»» mentek át; biztosító csapatainkat helyen­kén­t visszavontuk; német csapatok Megeretől délre előretörtek, 1tö­ffoglyot ejtettek és 3 gépfegyvert zsákmányoltak. — A Kárpátod­ban a Starcsek tovább folynak; egy előretöréseink azért nyert. — A t­arszt-fensíkon az olaszok tüzelése fokozódott. — A Soraimétól északra az anacsok egy erős támadása meghiúsult. — A Duna-flottilla Corabia román kikötőbe betankol­t. A mai jelentésből tudjuk meg, hogy a vöröstoronyi szoros már négy nap előtt a mi birtokunkban volt, a mikor azt Krafft von Delmensingen tábornok bajor csapatai, alkal­masint a románok vonalát áttörve és nagy kerülővel megszállották. Ez okozta az I. ro­mán hadsereg katasztrófáját. Csapataink kér­lelhetetlenül nyomták a románokat dél felé, a­mikor ezeknek visszavonulási útja és az az út, a­melyen a felmentő erő megérkezhetett volna, már el volt zárva. A románok elkesere­dett támadásokat intéztek a bajor csapatok ellen, melyek szívósan ellenállottak mindaddig, míg a döntés bekövetkezett. Tudták azonban a románok is,, hogy miért küzdenek oly elkese­redetten és szívósan , hátuk mögött egy ma­roknyi erő elzárta azt az egyedüli utat, a­me­lyen át menekülni lehet, vagy a­melyen á­t oly erő érkezhetik, a­mely a szövetséges német, magyar és osztrák csapatok iszonyú nyomását ellensúlyozni képes volna. A román első had­sereg — a három oldalról támadó szövetséges hadsereg támadása, melyet Falkenhayn tábor­nok vezetett, továbbá a magas határ­hegyek közé beékelve, melyeknek egyedüli kijáratánál sziklánál szilárdabban állottak a bajorok­­— teljesen össze­roppant. Az ellenségnek elképzel­hetetlenül nagy veszteségei voltak, rendetlen menekülésben keresett menedéket a fogarasi havasok felé; minden ágyúját és járművét kénytelen volt csapatainknak zsákmányul hagyni és minden román katona örülhetett, ha puszta életét mentve látta. Foglyaink száma egyelőre nem tekinthető át, de folyton növek­szik. A románok a Nagyszebennél folyó csata ellensúlyozására Erdély egész keleti arczvona­lán támadásba mentek át, de az I. hadsereg sorsán ez már nem változtathatott. Csapataink különben itt is megállották helyüket, csak a biztosító részeket vontuk hátrább, sőt Hegem­nél a német csapatok egy előnyomuló román­orosz oszlopra törtek, azt visszaverték és több mint 600 foglyot ejtettek. Már két esetben keser­ülték meg a románok, hogy átjöttek a természetes határon, az arány azonban úgy látszik nő. Szinte meg tudjuk ér­teni, miért engedtük be a románokat Erdélybe, hogy nekiszorithassuk a járhatatlan hegyek­nek és részletekben semmisitsük meg ezt az álnok és boszuálló fajt. Cine mintye — emlé­kezzél !* Az oroszországi harczvonalon csak a Kár­pátokban folyik komoly harcz, de míg az oro­szok támadásai mind meghiúsultak, addig a mi csapataink sikerrel törtek előre a Ludova-terü­­leten, a­hol 4 lisztet­, 532 főnyi legénységet fog­tak el és­­ gépfegyvert zsákmányoltak. * Az olaszok folytatták, úgy mint tegnap, a Comen-fensikon levő állásaink és a mögöttük fekvő rész lövetését, azzal a különbséggel, hogy a tüzelés ereje fokozódott. * Az Ancre-patak és Courcelotte között ha­talmas angol erő támadott, a harcz eleinte váltakozó szerencsével folyt, de végül a néme­tek minden támadást visszavertek. Az ágyu­­tűz a Sommetól délre levő arczvonal egyes ré­szeire is kiterjedt.* Dunai flottillánk mely egy ideig valahol az Aldunán megbújt, tegnap rejtekhelyéből előre tört és Corabia román kikötőbe behatolt, megsemmisítette az orosz felfegyverzett gőzö­söket, a pályaudvart és a kikötő-berendezése­ket, azután magával vitte a kikötőben fogva tartott kilencz osztrák-magyar uszályhajót és veszteség nélkül visszatért telephelyére. Smgíjszebety , * * x } y l^OVbiaTtok. \ \ ^ ° Vörösto­ro­ntó Románia veresége. A bolgár vezérkar jelentése. A főhadiszállás közli e hó 30-ikától. Maczedóniai front: Lerinetől (Fio­rina) nyugatra és keletre a helyzet változatlan. Helyenként gyönge tüzérségi tüzelés gyalogsági vállalkozások nélkül. A Kaimakczalan magaslaton mindkét részről élénk tüzérségi harcz. A Mogle­­nicza-völgyben gyönge kölcsönös tüzérségi tüzelés. A Struma-fronton csekély tüzérségi tevékenység. Egy járőrünk a Kopriva-híd közelében egy öt emberből álló angol járőrt lemészárolt. Az égei parton az angol flotta élénk czirkáló járatokat végez. Tüzérségünk tüzelése egy ellenséges torpedó­naszádot a lefterai öbölből való távozásra kény­­szerített. Román-front. A Duna mentén több osztrák-magyar monitor tüzérségünk támogatásá­val bombázta a c­o­r­a­b­­­a­i pályaudvart és ki­kötőt, a­hol nagy pusztításokat és tüzeket okoztak. Az ellenséges ütegeket és a közeli sziget mögött horgonyzó teherhajók legnagyobb részét elpusz­tították. Nyolcz teherhajót és több pontont zsákmányoltunk. Dobrudzsában nincs változás. Helyenként gyönge tüzérségi tüzelés gyalogsági tevékenység nélkül. A Fekete-tenger partján nyu­galom. A Vulkán szorosmsnti karosok. Frankfurt, szeptember 30. (Saját tudósitól távirata.) A Vulkán-szorosnál folyt h­arczokról jelenti a Frankfurter Zeitung. Mivel az ellenséges gyalogság vitézül viselkedett, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, különösen a Braun-h­egyen. A heves ellentámadások azonban már itt is bebizo­nyították, hogy a román gyalogság gyenge, m­ig,

Next