Az Ujság, 1917. március (15. évfolyam, 60-87. szám)
1917-03-01 / 60. szám
közönséghez! !A budapesti napilapok által február 27-én hozott határozat értelmében már* eztus Dén reggeltől kezdve a budapesti napilapok kénytelenek terjedelmüket nyolcz, hat, négy és két oldalra leszállítani, mert a papírral való ellátás nem javult és a készletek az elmúlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A kormány kellő intézkedései azonban azt a biztos reményt keltik, hogy ez a papírhiány csak múló terméteű és a lapok rövid időn belül ismét ouyan a helyzetben lesznek, hogy az eredeti terjedelemben jelenhetnek meg. Budapest, február 28. Az összes budapesti napilapok« Tisza összefoglalója. Tisza István mai beszéde jóformán bezárta a kormány tavalyi működéséről szóló vitát s nem rajta múlt, hogy a vita során elhangzott észrevételekhez tartván magát, igen éles megvilágításban ennek a vitának csak abszolút soványságára mutathatott, rá. Az ember értetlenül áll meg a probléma előtt: annyi gyűlölet van a kormány ellen, annyi hibát látnak működésében, meggyőződésük, hogy csak a csoda menti meg az országot ennek a kormánynak czáltalan és közveszedelmesen gonosz működésétől. S hallottunk fogadkozásokat, hogy ezt tovább tűrni nem lehet és nem szabad, döntő rohamot kell intézni a kormány ellen s erre anyagot bőven szolgáltat a jelentés a kormánynak egy évi működéséről. • . „ ........... . _ S mi történik ? Az ország valóban ezer km között vonaglik, baj van mindenben, a tejnél és a húsnál, a fánál és a szénnél, a korpánál és a kukoricáénál, a három - száz koronás csizmánál, a papirosnál, a valutánál, a közegészségnél és a közoktatásnál. A bajok, miknél fogva könnyű szerrel lehetne a bajban levőket a kormány ellen uszítani azzal, hogy nem a háború, hanem a kormány csinálja ezeket a bajokat. Az égő gyűlölet könnyű munkával nagyon nagy kielégítést szerezhetne magának, s mi történik ? Tisza István mai beszéde összefoglalta a vita egész anyagát és végigjártatta rajta a kritikát. Micsoda kicsi tehetetlen vakarodzások ezek a beígért hatalmas rohamok helyett! Az egész anyag együttvéve felét sem foglalta le annak az energiának, amivel az ellenzék az összeférhetetlenségre vetette magát. Kritika, mely az ország valódi bajait tárta volna föl ? Szó sincs róla. Tiszának azokra a vádpontokra, melyek valóban az országra tartozóknak látszottak, csak rá kellett mutatni, hogy valótlanságok, s a nagy roham szétpufadt. Aztán micsoda is fájt leginkább a kritizáló uraknak ! Amik nem tartoznak a kormány rendkívüli hatalomgyakorlásához. A régi politikai vádak és ráfogások, mind az, amijét máskor az indemnitás vitájánál szoktak hangoztatni, s ami ott egészen természetszerűen a pártok rohama volt a többségi párt ellen. Általános ellentétek s levegőben lógó általánosságok, imputácziók szándékokról, miknek a tettek nem adnak bizonyítékot, értelmezések és agitáló tanok és moralizálások. Igazán most itt az ideje, hogy a pártok pártérdekből párttaktikákat kövessenek ? A román betörés szerencsétlenségéből politikai tőkét csinálni azzal, hogy ha alkotmánypárti lett volna a miniszterelnök, minden másképp történt volna, ha függetlenségi lenne a szakminiszter, akkor több kukoricza termett volna. S a tengeralattjáró akció sem hatásos, mert Tisza nem beszélt róla, s az osztrák Reichsrathnak nem szabad összeülnie, különben Tisza nem tolakodhatnék unosuntalan történő külügyi felszólalásaival az európai előtérbe. Könnyű dolga volt ma Tisza Istvánnak beigazolnia az ő rezsimjét, mikor oly könnyűvé tették neki. Könnyű volt neki egy fejjel kimagaslani ebből a törpe környezetből, mely annyira óriásnak érezné magát. Az a nagy egyéniség, amelyet Németországban teljes jelentőségében meglátnak és pro meg contra értékeinek, ennél a vitánál aprófahasogatással volt elfoglalva. Ha a vita már nem adott, a nű pedig hivatása lett volna, mélyreható kritikát az elébe tett anyagról, legalább föltárhatta volna azokat a mélyreható eszméket, melyek az ellenzéket a kormánypárttól elválasztják. Megismertethették volna a közvéleménynyel, ha sikerül a mostani rezsimet megbuktatni, mit kapna helyébe. A lövészárok választójoga volna az egyetlen, ami programmatikus, de nyilvánvalóan ugyancsak jelszó és még nem eszme, mert, ugyebár, ők sem úgy értelmezik azt, hogy Búzás Jánosnak is dukál a szavazati jog . És ugyebár, az a jog majd csak ekkor érvényesül, ha ők megszavazzák, ahhoz pedig béke kell, s ha már béke van, akkor nem kell tudni, mit csináljunk a háború alatt a szenvedő nép könnyebbségére . A német kancellár éppen most beszélt arról, hogy az új időre a régi sablonokat sem jobbról, sem balról nem lehet ráhúzni arra az új népre, melynek a mivoltát sem ismerjük, csak a tényt, hogy kikerül a lövészárkokból és az itthoni megpróbáltatásokból. A mi képviselőházunk pedig csökönyösen tartja a régi sablonokat s ráfogja, hogy újak, mivel ellenzékiek. Tiszának akárhány szemrehányást lehet tenni, de azt az egyet igenis nem lehet neki bűnül felróni, hogy ettől az ellenzéktől nem akar tanulni. AZ ÚJSÁG? Csütörtök, 1917. márczus 1. A háború mai képe. Győzelmes támadát Vateputninil ISOO fogoly, 11 gépfegyver, 9 aknavető azákmány. — Sikeres rajtaütés Tirolban. — Meghiúsult angol és franczia a látörések a nyugati fronton. — Macaemóniában az olaszok hiába támadtak Paraiegdnn. Mackensen vezértábornagy arezvonalán jelentett esemény nem fordult elő. Mozgalmasabb volt József kir. herczeg vezérezredes frontja. Campurilétől keletre egy ellenséges tábori őrsöt megsemmisítettünk, odébb északra pedig hatalmas tromffal feleltünk az oroszok minapi Tafeerszoros - menti támadásaira. Vareputin mellett — ott, hol az oroszok nemrégiben az alagútnál visszavonulásra kényszerítették vonalainkat — egy jól előkészített, bravúrosan végrehajtott támadással elfoglaltunk az oroszoktól több erős magaslati állást. Derék csapataink 12 tisztet, több mint 1300 foglyot legénységben, 11 gépfegyvert és 9 aknavetőt szállítottak be. Az alagútállást, melynek kedvezőtlen a taktikai helyzete és a melynél múltkoriban sikerült is az oroszoknak állásainkba behatolni, a védőművek elrombolása után feladtuk, a nélkül hogy ebben az ellenség minket zavarhatott volna. A többi elfoglalt állást, több éjjeli ellentámadás ellen, megvédtük és meg is tartottuk. Lipót bajor herczeg frontján sem voltak tétlenek rohamcsapataink és Lucknál sikerrel is járt a vállalkozásuk. Az olasz front tengermelléki részén a tüzérségi tűz intenzitása csökkent valamelyest. Helyette repülőink végeztek eredményes munkát olasz csapattáborokra dobott bombáikkal. A Ma Violettától délre is jó edmnynyel járt egy tűzzel való rajtaütésünk. Ezt az olaszok két szétlőtt ágyúja, e légbeépült lőszerraktára és fedezékeik űzették meg romlásukkal. A nyugati harcrtéren felderítő különítmények harczai és vállalkozásai váltakoztak részleges támadásokkal. Az angoloknak megint kevés volt a szerencséjük, s az a félig sikerült franczia rajtaütés sem nevezhető fényes eredménynek, mely Vaillytől nyugatra, az Aisne mentén egy időre kezükre juttatott egy német őrsöt és annak állását. Az állást elveszítették újra egy német ellentámadással szemben és foglyaikat is kiszabadították a németek Avoncourttól északkeletre hosszas előkészítés után éjjel próbálkoztak a francziák részleges előretörésekkel. Ezek is meghiúsultak. Eredmény nélküliek voltak felderítő tapogatódzásaik a Vogézekben, Markirchtől nyugatra is. Albániában és Macedóniában is megélénkült a harcz. Február 12-én ragadtak el a Cserna-hajlásban Parajovótól keletre a német-bolgár erők egy magaslati állást az olaszok kezeiből. Azóta megerősítették és nyugalomban tartották. Ezt a sikert akarták megsemmisíteni most az olaszok. Bőséges tüzérségi előkészítés után nagy erőkkel, tehát legkevesebb egy hadosztálylyal, támadták meg ezeket az állásokat. Nagy veszteségek mellett kudarcot vallottak. A németbolgár erők egy talpalatnyi földet se vesztettek. A szigorított búvárhajó-hábiorú. Washingtonban nincs már optimizmus. Köln, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung jelenti Washingtonból. Az elmúlt napok optimizmusa a legutóbbi napok folyamán a fagypontra esett. Meglehetősen bizonyos, hogy a múlt őszszel újonnan választott kongresszust nemsokára külön ülésezésre hívják össze, mert a köztársasági pártnak mind a két csoportja a háborús konfliktus mellett szeretné megnyilatkoztatni, mégpedig mindegyik más-más okból. A konzervatívok azt akarják, hogy a kongresszus akadályozza meg Wilsont abban, hogy a döntést ismét kerülje. A haladónállóak viszont az elnököt vissza akarják tartani a döntéstől. Az Aussztria Magyarországhoz való viszony valóságos talány, a szakítás bejelentését azonban óráról-órára várják. A Laconia elsülyesztése. Amsterdam, február 27. Az Allgemeen San dersblad-nak jelentik Londonból. A Laconia megtorpedózásáról szóló jelentésekből kiderült, hogy a hajót két torpedó érte. A második husz perczczel az első után, amikor a mentőcsónakokat már lebocsátották. A nyolcz mentőcsónak vasárnap este 10 órától hétfő reggelig hánykolódott a tengeren. Az egyik csónakban, amely léket kapott, néhány utas a kimerültségtől meghalt. Azt hiszik, hogy 13 ember eltűnt, köztük két amerikai nő. A A Chicago Tribune haditudósítója, Gibbon, szintén a megmentettek közt van. London, február 27. A LLoyd-ügynökség jelenti : Megerősítik azt a jelentést, hogy a Laconia megtorpedózásánál két amerikai nő megfagyott. London, február 27. (Render.) A Cunard-társaság hivatalosan közli, hogy a Laconia hajó három utasa meghalt, hárman gyedig eltűntek. Eltűnt továbbá a személyzetnek hat tagja, hatan pedig kórházban vannak. Rotterdam, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Telegraph-nak jelentik Quesnstownból. Megállapították, hogy a Laconia nyolc utasa a vízbe fúlt, köztük két chicagói hölgy. Lugano, február 23. (Saját tudósítónk távirata.) A londoni táviratok maguk elismerik, hogy a német tengeralattjáró parancsnoka a legénységnek és az utasoknak igen sok időt adott, a menekülésre, úgy hogy az utasok mind teljes nyugalommal a mentőcsónakokba szállottak. Washingtoni távirat az esetről. Newyork, február 28. (Reuters) Az Associated Press washingtoni távirata szerint egy hivatalos távirat megerősíti azt a jelentést, hogy a Laconia elsülyedésénél amerikai állampolgárok is elpusztultak. Ez a körülmény és a személyszállító gőzösnek figyelmeztetés nélkül való megtorpedózása »nyilvánvaló cselekedet«, (overthat). A hivatalos jelentések a Laconia elsülyesztését a Lusitaniáéhoz hasonlítják, noha ezúttal kevesebb emberélet pusztult el. Ellentétek a keleti és nyugati államok között. Genf, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A Matin San-Brancocóból érkezett jelentése le-i