Az Ujság, 1917. március (15. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

közönséghez! !A budapesti napilapok által február 27-én hozott határozat értelmében már* eztus Dén reggeltől kezdve a budapesti napilapok kénytelenek terjedelmüket nyolcz, hat, négy és két oldalra leszáll­ítani, mert a papírral való ellátás nem javult és a készletek az elmúlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A k­­ormány kellő intézkedései azon­­ban azt a biztos reményt keltik, hogy ez a papírhiány csak múló termét­eű és a lapok rövid időn belül ismét ou­yan a helyzetben lesznek, hogy az eredeti terjedelemben jelenhetnek meg. Budapest, február 28. Az összes budapesti napilapok« Tisza összefoglalója. Tisza István mai beszéde jóformán be­zárta a kormány tavalyi működéséről szóló vitát s nem rajta múlt, hogy a vita során elhangzott észrevételekhez tartván magát, igen éles megvilágításban ennek a vitának csak abszolút soványságára mutathatott, rá. Az ember értetlenül áll meg a probléma előtt: annyi gyűlölet van a kormány ellen, annyi hibát látnak működésében, meggyőződésük, hogy csak a csoda menti meg az országot ennek a kormánynak czáltalan és közvesze­­d­elmesen gonosz működésétől. S hallottunk fogadkozásokat, hogy ezt tovább tűrni nem lehet és nem szabad, döntő rohamot kell in­tézni a kormány ellen s erre anyagot bőven szolgáltat a jelentés a kormánynak egy­ évi működéséről. • . „ ........... . _ S mi történik ? Az ország valóban ezer km­ között vonaglik, baj van mindenben, a tejnél és a húsnál, a fánál és a szénnél, a­ korpánál és a kukoricáénál, a három - száz koronás csizmánál, a papirosnál, a va­lutánál, a közegészségnél és a közoktatás­nál. A bajok, miknél fogva könnyű szerrel lehetne a bajban levőket a kormány ellen uszítani azzal, hogy nem a háború, hanem a kormány csinálja ezeket a bajokat. Az égő gyűlölet könnyű munkával nagyon nagy ki­elégítést szerezhetne magának, s mi történik ? Tisza István mai beszéde összefoglalta a vita egész anyagát és végigjártatta rajta a kritikát. Micsoda kicsi tehetetlen vakarod­zások ezek a beígért hatalmas rohamok helyett! Az egész anyag együttvéve felét sem foglalta le annak az energiának, a­mivel az ellenzék az össze­férhetetlenségre vetette magát. Kritika, mely az ország valódi bajait tárta volna föl ? Szó sincs róla. Tiszának azokra a vádpontokra, melyek valóban az országra tartozóknak lát­szottak, csak rá kellett mutatni, hogy valót­lanságok, s a nagy­ roham szétpufadt. Aztán micsoda is fájt leginkább a kri­tizáló uraknak ! A­mik nem tartoznak a kormány rendkívüli hatalomgyakorlásához. A régi politikai vádak és ráfogások, mind az, a­mi­jét máskor az indemnitás vitájánál szok­tak hangoztatni, s a­mi ott egészen természet­szerűen a pártok rohama volt a többségi párt ellen. Általános ellentétek s levegőben lógó álta­­lánosságok, imputácziók szándékokról, miknek a tettek nem adnak bizonyítékot, értelmezé­sek és agitáló tanok és moralizálások. Igazán most itt az ideje, hogy a pártok pártérdekből párttaktikákat kövessenek ? A román betörés szerencsétlenségéből politikai tőkét csinálni azzal, hogy ha alkotmánypárti lett volna a miniszterelnök, minden másképp történt volna, ha függetlenségi lenne a szakminiszter, akkor több kukoricza termett volna. S a tenger­alattjáró akc­ió sem hatásos, mert Tisza nem beszélt róla, s az osztrák Reichsrathnak nem szabad összeülnie, különben Tisza nem tola­kodhatnék unosuntalan történő külügyi fel­szólalásaival az európai előtérbe. Könnyű dolga volt ma Tisza Istvánnak beigazolnia az ő rezsimjét, mikor oly könnyűvé tették neki. Könnyű volt neki egy fejjel ki­­magaslani ebből a törpe környezetből, mely annyira óriásnak érezné magát. Az a nagy egyéniség, a­melyet Németországban teljes jelentőségében meglátnak és pro meg contra értékeinek, ennél a vitánál aprófahasogatással volt elfoglalva. Ha a vita már nem adott, a nű pedig hivatása lett volna, mélyreható kritikát az elébe tett anyagról, legalább föl­tárhatta volna azokat a mélyreható eszméket, melyek az ellenzéket a kormánypárttól el­választják. Megismertethették volna a köz­­véleménynyel, ha sikerül a mostani rezsimet megbuktatni, mit kapna helyébe. A lövész­­árok választójoga volna az egyetlen, a­mi programmatikus, de nyilvánvalóan ugyancsak jelszó és még nem eszme, mert, ugyebár, ők sem úgy értelmezik azt, hogy Búzás Jánosnak is dukál a szavazati jog . És ugyebár, az a jog majd csak ekkor érvényesül, ha ők meg­szavazzák, ahhoz pedig béke kell, s ha­ már béke van, akkor nem kell tudni, mit csi­náljunk a háború alatt a szenvedő nép könnyebbségére . A német kanc­ellár éppen most beszélt arról, hogy az új időre a régi sablonokat sem jobbról, sem balról nem lehet ráhúzni arra az új népre, melynek a mivoltát sem ismerjük, csak a tényt, hogy kikerül a lövészárkok­ból és az itthoni megp­ró­bál­tatásokból. A mi képviselőházunk pedig csökönyösen tartja a régi sablonokat s ráfogja, hogy újak, mivel ellenzékiek. Tiszának akárhány szemrehányást lehet tenni, de azt­ az egyet igenis nem lehet neki bűnül felróni, hogy ettől az ellen­zéktől nem akar tanulni. AZ ÚJSÁG? Csütörtök, 1917. márczus 1. A háború mai képe. Győzelmes támadát Vateputninil­­ ISOO fogoly, 11 gépfegy­ver, 9 aknavető a­zák­­mány. — Sikeres rajtaütés Tirolban. — Meghiúsult angol és franczia a látörések a nyugati fronton. — Macaem­óniában az olaszok hiába támadtak Paraiegdnn­. Mackensen vezértábornagy arezvonalán je­lentett esemény nem fordult elő. Mozgalmasabb volt József kir. herczeg vezérezredes frontja. Campurilétől keletre egy ellenséges tábori őrsöt megsemmisítettünk, odébb északra pedig ha­talmas tromffal feleltünk az oroszok minapi Tafeerszoros - menti támadásaira. Vareputin mellett — ott, hol az oroszok nemrégiben az alagútnál visszavonulásra kényszerítették vo­nalainkat — egy jól előkészített, bravúrosan végrehajtott támadással elfoglaltunk az oro­szoktól több erős magaslati állást. Derék csa­pataink 12 tisztet, több mint 1300 foglyot legénységben, 11 gépfegyvert és 9 aknavetőt szállítottak be. Az alagút­állást, melynek ked­vezőtlen a taktikai helyzete és a melynél múltkoriban sikerült is az oroszoknak állá­sainkba behatolni, a védőművek elrombolása után feladtuk, a nélkül hogy ebben az ellenség minket zavarhatott volna. A többi elfoglalt állást, több éjjeli ellentámadás ellen, megvéd­­tük és meg is tartottuk. Lipót bajor herczeg frontján sem voltak tétlenek rohamcsapataink és Lucknál sikerrel is járt a vállalkozásuk. Az olasz front tengermelléki részén a t­üzér­ségi tűz intenzitása csökkent valamelyest. He­lyette repülőink végeztek eredményes munkát olasz csapattáborokra dobott bombáikkal. A Ma Violettától délre is jó e­dm­nynyel járt egy tűzzel való rajtaütésünk. Ezt az olaszok két szétlőtt ágyúja, e­­ légbeé­pült lőszerraktára és fedezékeik űzették meg romlásukkal. A nyugati harcrtéren felderítő különítmé­nyek harczai és vállalkozásai váltakoztak rész­leges támadásokkal. Az angoloknak megint ke­vés volt a szerencséjük, s az a félig sikerült franczia rajtaütés sem nevezhető fényes ered­ménynek, mely Vaillytől nyugatra, az Aisne­ mentén egy időre kezükre juttatott­ egy német őrsöt és annak állását. Az állást elveszítették újra egy német ellentámadással szemben és foglyaikat is kiszabadították a németek Avon­courttól északkeletre hosszas előkészítés után éjjel próbálkoztak a francziák részleges előre­törésekkel. Ezek is meghiúsultak. Eredmény nélküliek voltak felderítő tapogatódzásaik a Vogézekben, Mark­irchtől nyugatra is. Albániában és Mac­edóniában is megélén­kült a harcz. Február 12-én ragadtak el a Cserna-hajlás­­ban Parajovótól keletre a német-bolgár erők egy magaslati állást az olaszok kezeiből. Azóta megerősítették és nyugalomban tartották. Ezt a sikert akarták megsemmisíteni most az ola­szok. Bőséges tüzérségi előkészítés után nagy erőkkel, tehát legkevesebb egy hadosztálylyal, támadták meg ezeket az állásokat. Nagy veszte­ségek mellett kudarc­ot vallottak. A német­bolgár erők egy talpalatnyi földet se vesztettek. A szigorított búvárhajó-hábiorú. Washingtonban nincs már optimizmus. Köln, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung jelenti Washingtonból. Az el­múlt napok optimizmusa a legutóbbi napok folyamán a fagypontra esett. Meglehetősen bizonyos, hogy a múlt őszszel újonnan választott kongresszust nemsokára külön ülésezésre hívják össze, mert a köztársasági pártnak mind a két csoportja a háborús konfliktus mellett szeretné megnyilatkoz­tatni, még­pedig mindegyik más-más okból. A konzervatívok azt akarják, hogy a kongresszus akadályozza meg Wilsont abban, hogy a döntést ismét kerülje. A haladónálló­ak viszont az elnököt vissza akarják tartani a döntéstől. A­z A­u­ss­z­t­r­i­a Magyarországhoz való viszony valóságos talány, a szakítás bejelentését azon­ban óráról-órára várják. A Laconia elsülyesztése. Amsterdam, február 27. Az Allgemeen San­ dersblad-nak jelentik Londonból. A Laconia meg­torpedózásáról szóló jelentésekből kiderült, hogy a hajót két torpedó érte. A második husz perczczel az első után, a­mikor a mentőcsónakokat már lebocsátották. A nyolcz mentőcsón­ak vasárnap este 10 órától hétfő reggelig hánykolódott a ten­geren. Az egyik csónakban, a­mely léket kapott, néhány utas a kimerültségtől meghalt. Azt hiszik, hogy 13 ember eltűnt, köztük két amerikai nő. A A Chicago Tribune haditudósítója, Gibbon, szintén a megmentettek közt van. London, február 27. A LLoyd-ügynökség je­lenti : Megerősítik azt a jelentést, hogy a Laconia megtorpedózásánál két amerikai nő megfagyott. London, február 27. (Render.) A Cunard-tár­­saság hivatalosan közli, hogy a Laconia hajó há­rom utasa meghalt, hárman gyedig eltűntek. Eltűnt továbbá a személyzetnek hat tagja, hatan pedig kórházban vannak. Rotterdam, február 28. (Saját tudósítónk táv­­irata.) A Daily Telegraph-nak jelentik Quesnstown­­ból. Megállapították, hogy a Laconia nyolc­ utasa a vízbe fúlt, köztük két chicagói hölgy. Lugano, február 23. (Saját tudósítónk távirata.) A londoni táviratok maguk elismerik, hogy a német tengeralattjáró parancsnoka a legénység­nek és az utasoknak igen sok időt adott, a menekü­lésre, úgy hogy az utasok mind teljes nyugalommal a mentőcsónakokba szállottak. Washingtoni távirat az esetről. Newyork, február 28. (Reuters) Az Associated Press washingtoni távirata szerint egy hivatalos távirat megerősíti azt a jelentést, hogy a Laconia elsülyedésénél amerikai állampolgárok is elpusztul­tak. Ez a körülmény és a személyszállító gőzösnek figyelmeztetés nélkül való megtorpedózása »nyil­vánvaló cselekedet«, (overt­hat). A hivatalos je­lentések a Laconia elsülyesztését a Lusitaniá­éhoz hasonlítják, noha ezúttal kevesebb emberélet pusztult el. Ellentétek a keleti és nyugati államok között. Genf, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A Matin San-Brancocóból érkezett jelentése le-­i

Next