Az Ujság, 1918. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1918-03-01 / 51. szám
t tolnia, hogy tud ő is boldogítani s a munka- uták emberséges megélhetést és a szegénységnek is tűrhető élet föltételeket adni. Szinte a kónikumig elkeserítő, hogy ez a rend mindig azt mondja : lehetetlen s aztán kötélnek áll, mihelyt kipréselik belőle a lehetetlent. Az összes szocziális előnyöket, miket a szervezetek tagjaiknak adnak, mégis csak ez a polgári rend űzeti a magáéból, minden reform és minden haladás a mai rend lehetőségéből fakad. Mért nem adja tehát őket a maga elhatározásaként, mért kell bevárnia, hogy hadisiarczként vójjék reá ? A teher, amit vállal, így is, úgy is ugyanaz. Hát mért nem akar ez a mai rend inkább jó ember lenni kényszerített és alul maradt szívtelen ellenség helyett? Amikor mi a mai polgári rend és a nemzeti Magyarország mellett hirdetjük az e rendbe tartozó összes osztályok összefogását és szervezkedését a nemzetközi proletárszervezet ellenében, nem hatalmi erővel legyűrni akarjuk a proletárságot, hanem fölöslegessé akarjuk tenni azt a világot, melyet ők egyedül üdvözítőnek hisznek. S mikor a polgári gondolatnak olyan hódítása akad, amilyen a mozdonyvezetőké, akkor rajta kell lenni, hogy ezeknek sorsán okuljanak mások, látván, hogy hozzánk tartozni nem rosszabb sors, mint velünk szemben boldogulni akarni. Propaganda kedvéért is rajta kell lennünk, hogy a mozdonyvezetők várakozása teljesedjék. Nem éppen az övék, de most elsősorban az övék. A legintelligensebb, a legfontosabb hivatású foglalkozások egyike az övék, megbecsülhetetlen támasztéka mindazoknak az érdekeknek, melyek a vasúti forgalom biztosságához fűződnek. Ne szalaszszák el az alkalmat, ne járjanak ők rosszul, mert nem békétlenkednek. Járjanak jól, mert bíznak a mai rendben s igazolódjék be végül, a minek bizonysága eddigelé nem igen halmozódik, hogy magyarnak és polgári csajdetűnek lenni nem bűn önmagával szemben. tagok közé nem tartozó Bethlen István gróf beszél, s a jövő hét elején bevégződik az általános vita. Andrásig? Gyula gróf ezt is sokalja, ő úgy emlékszik, hogy az ő plurális választójoga (jó két esztendeig) sokkal gyorsabban készült. És arra az ötletre, amelyet Polónyi Géza vetett föl, hogy a nézetek könnyebb kiegyenlítése czéljából valami albizottságot küldjenek ki, a Magyar Hírlap ma a következőket írja : A kormánynak nincs, oka kompromisszumra gondolnia s e végből bizottságot kiküldenie. A kormány természetesenjónak s megfelelőnek tartja javaslatát, különben nem képviselné. A fontos előttünk nem annyira az, hogy miről van e dologban szó, hanem inkább hogy már megint szó van valamiről, hogy a választójogi javaslatnak amúgy is egyre fárasztóbban elnyúló tárgyalásába már megint bevetettek valamit, ami körül megint lehet lázas tevékenységgé gruppírozni a semmittevést. Lehetetlen állapot, hogy kormány a többség kegyelméből álljon meg, éljen meg s emiatt ne tehessen semmit. A mai ülést megelőzőleg reggel kilenc órakor pártközi jellegű konferenczia volt a választójogi bizottság termében. Ennek az értekezletnek az volt a czélja, hogy az elvi kérdéseket már most tisztázza, hogy a javaslat részletes tárgyalása annál gyorsabban menjen. Foglalkoztak a többi közt a javaslat büntetőjogi rendelkezéseivel is, abban a vonatkozásban, amelyben az aktív és passzív választói jogból államellenes bűntett vagy más diflamáló bűntett miatt kizárnak valakit. Az értekezleten Balogh Jenő, Návay Lajos, Schuller Rezső, Desbordes Ernő, Aknásy László,Jakabffy Elemér és Hegedűs Kálmán vettek részt, a tanácskozás végén Vértan Endre előadó is ott volt. A választójogi bizottság ülésén, amely délelőtt tíztől délután háromnegyed kettőig tartott, a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Pallavicini Ede őrgróf és Sebess Dénes államtitkár volt jelen. A vita befejezésére hazaérkezik Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter, s kedden vagy szerdán minden bizonynyal felszólal. Részletes tudósításunk ez . (Batthyány és a négy elemi.) Beöthy László elnök megnyitja az ülést. Mándy Samu : Mindig sajnálta, hogy Andrássy plurális javaslata nem lett törvény. Vázsonyi olyan javaslatot terjesztett elő, mely a választók számát 236%-kal emeli, ő is hozzájárult annak idején az egyesült ellenzéknek Kossuth Ferencz által előterjesztett határozati javaslatához, mely lényegesen kisebb jogkitet— No de azzal is ... — vág szavába Augustine. Madeleine a házasságot »faux pas legitimé «-nek nevezte. Egy örökös viszálykodásban élő házaspárról azt mondta, hogy : C’est un mariage dos a-dos . .. Az akkori párisi nagy színészeket Brohanék két táborra osztották. Az egyik volt a »cortége des beautées grasses«, a kövérek, Édite Rignier, Borival Nathalie, Guyen Provest, Pauline Granger, Victorie Lafontaine. A soványak gárdájába sorozták Sarang, Croizette-et, Tholer-t és Mme Lloydot. Suzanne Lamarytól azt kérdezte valaki egy rettentő csúnya házaspár latiára : Ugyan, édes Suzanne, hogy választhatták ezek egymást ? -re Ezek nem választották egymást, ezek megmaradtak egymásnak ... Amikor anyja meghalt, sokáig gyászolta. Valaki azt kérdezte tőle, hogy mért gyászolja még mindig az anyját ? — Mert még mindig halott — felelte Suzanne. Sámson, a nagy színész, a híres Emlékiratok szerzője, a Conservatoire hírneves tanára, sokét aifeje volt a‘ Comédienek. Mint ilyen ott ült a darabok bírálatánál s hallgatta a felolvasó szerzőket. A végén úgy kellett felkörteni, mert o rr elaludt. A darabot persze nem fogadta el. A szerző aztán rá támadt. . .' — De hiszen ön elaludt a darabom felolvasása alatt ! Hogy kritizálhatja hát a darabomat ? —• E'aludtam? — mondja Sámson. —Hát ,ja?, nem kritika ? ... A szavazás a Omedierél fehér és fekete golyókkal történt. Egy Dumas-darab felolvasása után elküldtek a sodiétaírek a szomszéd kávéházakba, elkérették kölcsön a pirgnpdlli* —------—....... Jt fiat elemi férfélsefer jesztést kontemplált. Ha értelmi czenzus alapján akarunk választójogot adni, akkor elsősorban népoktatásunk fejlődését kell tekintetbe venni. A statisztikai adatok azt igazolják, hogy népművelődésünk egyáltalán nem teszi indokolttá a választók számának olyan jelentékeny emelését, mint ezt a javaslat kontemplálja. A Károly-keresztesekről azt mondja a kormány, hogy közöttük több a magyar, mint a nemzetiségi. Akkor fogja ezt elhinni, ha statisztikai adatokat lát arról, hogy kik estek el többen a harctéren, a magyarok-e, vagy a nemzetiségiek és kiknek a sorából estek többen a fogságba, illetve adták meg magukat. Az ipari munkásoknak szívesen ad választójogot, de a vándormunkásokkal szemben ezt nem tartja helyesnek. A nők választójogát nem fogadja el. A titkos szavazással karöltve a kötelező szavazást is be kell hoznunk. Kifogásolja azt is, hogy a Károly-keresztesek bevonásával a választók közül 12% kiskorú lesz. Ő az őstermelőket tartja a legmegbízhatóbb elemeknek. A javaslat pedig éppen ezekkel szemben mostoha. A polgárság arányszáma a munkásokéval szemben nagy mértékben csökken, ami szintén hátrányos. A kisebbségi kormánynak erkölcsi kötelessége megegyezésre törekedni. Hock János : Ezért kell törésre vinni a dolgot (Felkiáltások a munkapárton: Ez bolseviki jelszó!) Mándy Samu: Ha a munkapárt törésre vinné a dolgot, a kormánynak le kellene mondani. Batthyány Tivadar legutóbb a képviselőházban azt mondotta, hogy az Esterházy-kormány megbízásából a jelenlegi igazságügyminiszterrel annak idején tárgyalt arról, hogy miképpen szándékoznak a választójogi javaslatot konstruálni. Az eredeti terv szerint 6 elemi osztály elvégzése volt a főfeltétel, amihez a blokk is hozzájárult. Batthyány gróf azonban csak úgy volt hajlandó belépni a kormányba, ha 4. elemihez köttetik a feltétel. Ő azt hitte, hogy a javaslat szerzőjének kellett engedményeket tennie az ő radikálisabb álláspontjából és talán azért mondják, hogy a kompromiszszumból már a kormány alig engedhet, mert eredeti elvi meggyőződésével több engedmény adását nem tudja összeegyeztetni. E helyett azt látjuk, hogy nem is az van a javaslatban, amit a törvényjavaslat szerzője az életben tapasztalt, hanem óriási koncessziók tétettek a Károlyipártnak, hogy annak egyik tagja a kormányba belépjen. Ezt a megállapodást nem tartja oly tiszta elvi magaslaton állónak, miután nem pártpolitikától mentes, hogy ez előtt hazafias aggályokkal eltelt képviselőnek meg kellene hajolnia. Ez a megállapodás nem bír a mi parlamentáris életünkben szokásos kompromisszumok jellegével, amelyeknek erkölcsi előfeltétele, hogy az országnak minden körülmények között javára szolgáljon. Ez a radikalizmusnak tett koncesszió az akkori politikai körülmények nyomása alatt jött létre. Ma pedig már más a helyzet. Sajnálja, hogy a választójogi javaslat tárgyalását a miniszter kényszerű távolléte alatt is folytatják. Kéri a minisztert, golyókat és egy rergeteg ruháskosárban prezentálták Dumasnak. — Íme, a serutinium eredménye ! Sámson egy jelentkő hölgyet hallgatott meg. Rosszul szavalt és szép sem volt. — Hogy hívják ? — Mme Bondelle. Sámson hallgatott. Végre a sürgetésre kifakad : — Nem veszem föl ! — És várjon miért nem ! — Ráczáfol a nevére. — Hogy-hogy ? — Mert hogy sem »bonnie«, sem »belio !«.. . . (Tévesen mondják róla, hogy Hugó Viktornak egyszer azt mondta volna, hogy egyik szó a darabjában nem franczia. Hugó megtudta. — Nem franczia ? Nos, általam azzá lesz. Nekünk kevés ilyen színészhistóriánk van. A mi történeteink vaskosabbak és kevésbé mulattatok. De azért érdemes Igi! két másikát feljegyezni. Ilyen a tolnai betlehemesek históriája. Karácsony 7 felé járt az idő s a hatvanas évek elején voltunk. A színtársulat ott ült a nagykorcsmában és koplalt. Valamelyiknek az az ötlete támadt , hogy karácsonyi előadást kellene tartani, színpadra kell hozni a Jézus születését és a három királyokat. Erre taláp keseregjék Tolna lakossága. — Bolond beszéd — mondja a direktor. —Öltözzünk inkább betlehemeseknek s járjuk végig a várost. Ez biztos vacsora. Diktum-faktum. Előszedték a ruhatárból a megfelelő rongyokat, vettek aranyos papirost és vágtak belőle koronát, csillagot, két-három tollseprőből nagyszerű angyalszárnyakat rögtönöztek, s karácsony estéjén nekiindultak a város végének. Alig hogy kiindul* —A választójogi bizottság ülése. — Ki követelte a négy elemit? —. „A többség kegyelméből." — Pártközi értekezlet.) A képviselőház választójogi bizottságának mai ülésén Mándy Sámuel, Antal Géza és Kürthy Lajos báró szólalt fel. Mind a három a m.té Vapárt soraiból. Holnap Andrássy Gyula gróf, Hegedűs Lóránt és talán a bizottsági Megépíttette, pompéji módra bebutoroztatta, festtette, mesés árakon antik bútorokat vásárolt belé, s mikor készen volt a pompeji ház, kisült, hogy nincs benne mit enni. De a stílus megvolt. Frezzolini tenoristának életéből feljegyezték, hogy ha beteg kollégáról hallott, akkor az esti honoráriumát elküldte a betegnek. És nem is egyszer, de nagyon sokszor. A Lionnet-fivéreket a Könyörület ő felsége színészeinek nevezték. Ezek, ha színésznyomorúságrról hallottak, kiállottak az utcza sarkára, ott rágyújtottak a legkedveltebb opera-áriákra, s duettben addig énekeltek, ifiig a kitett kalapok meg nem teltek bankóval. Azt elküldték a betegnek, nyomorgónak vagy szerencsétlenül járt kollégának- Innét a melléknevük. A legtarkább erkölcsű família a Brolan, öt leány van benne, mind színésznő. Köztük Lamary Jeanne és Marie. Lángeszű, élénk szellemű leányok mind az öten. Suzanneról azt mondja Arago, hogy : szellemes a vidámságban, szellemes a beszédben és szellemes a *-t hallgatásban. Mikor a testvérét, Mariét megkérette valaki, azt mondta : Ne féljen, nem olyan ostoba az a lány, hogy olyan férfihoz menjen nőül, aki elég ostoba, hogy el akarja venni. Augustine, a legöregebb, a legélesebb nyelvű. Nagy ellensége Volt Állaimé, mint ahogy már szoktak színésznőknek ellenségeik is lenni. Egyszer beleszól a beszélgetésbe: — Miről van szó ? - A világ teremtéséről beszélgetünk. — Nen szólhatok hozzá. Nem voltam ott. Kérdezzék meg Államiét .. . Egy tolakodó udvarlója végtelenül hoszszan beszéli el falusi kalandjait. »Ahogy belépek az erdőbe, egyszerre egy ökör áll velem szemben ...« ( AZ ÚJSÁG Péntek, 1948. márczius 1.