Az Ujság, 1918. április (16. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

2 is, okulva a múlt tapasztalatokon, a rendszert már idej­ében kell megállapitani s a­mint a cséplés kezdetét veszi, azonnal megindítandó. Szerény nézetem szerint a­ következő főbb t elvek figyelembevételével kellene a rendszert megállapitani : 1. Szigorú és kellőképpen ellenőrzött ren­delet adandó ki a legelterjedtebb módon is­mertetve, hogy tilos gabonát teljes beérte éseit takárniányozási■ czélokra levágni. Már a múlt évben sok helyen a kisgazdák búzát június elején takarmánynak kaszáltak, de sokkal inkább vágták a zabot féléretten, hogy ezáltal biztosítsák a szükséges takarmányt és mene­küljenek a rekvirálástól. Anyagilag nem is jártak rosszul, mert az ilyen takarmányért szí­vesen fizettek 80—100 koronát mázsánként, míg magáért a zabért csak a felét. Rendelet és ellenőrzés hiányában tehát félni lehet, hogy ez az eljárás a folyó évben sokkal nagyobb mérveket fog ölteni. 2. A cséplés megkezdésével a rekvirálá­s is vegye kezdetét, de az eddigi rendszertől eltérően. Az új termést, készletek hiányában, nem lehet elég korán piaczra hozni s igy a szezon elején senki sem törődik azzal, hogy honnan és kitől származik a gabona, csak minél előbb a malomba kerüljön. A Hadi­­termény bizományosai dicséretreméltó buzgó­­­­sággal fáradoznak és versengenek, hogy mi­előbb szállítsanak s miután ezt a legkönnyebben, de egyúttal a­ legelőnyösebben, és kényelmeseb­ben a nagyobb birtokoknál eszközölhetik, onnan is történik a nagyobb mérvű rendszeres szállí­tás. Ez helyes intézkedés is, de csak addig, a­míg az első néhány hét szükséglete fedezve van, azontúl pedig meg kell tiltani a bizomá­nyosoknak, hogy a nagybirtokról szállítsanak gabonát, hanem igenis a legnagyobb erélylyel vegyék át a kisbirtokosoktól retovirás mennyi­ségeket. Talán alig szükséges indokolni, miért bír fontossággal ez a körülmény. A kisgazdáknál meghagyott gabona könnyen elkallódik. A kisgazda, könnyen ad el gabonát kéz alatt maximális áron felül és előmozdítja a kettős­­ellátást, de­ tapasztalat szerin­t főleg minden lelkiismeretfurdalás nélkül, a tilalom ellenére eteti állatjait a kenyérgabonával, a határ mentén pedig átcsempészi azt magas árak­­ ellenében Ausztriába. Innen van, hogy a folyó évben, a­midőn olyan jelentékenyen magasabb gabonatermé­sünk volt a múlt évben, annyival kevesebb gabonát tudnak az elkésett rekvirálásnál fel­hajtani. Csakhogy persze nem februárban, ha­nem már augusztusban kell a kisgazdánál a rekvirálást megkezdeni, a­midőn a készleteket meg lehet találni s nem hét-nyolc­ hónap elteltével, a­mikor már a gabona fel van és­ el van etetve. A nagyobb birtokos nem etet kenyér­gabonát az állatjaival és a"gabona jól is van ott elhelyezve, bármikor nála megtalálható "­­számbavehető, a­mennyi térhely tehát van, az mind kihasználható, természetesen ellen­szolgáltatás ellenében, a kisgazdától pedig, úgy, a­mint a csépléit egyesek befejezik, azonnal elszállítandó a malmok raktáraiba. 3. Az ellátatlanok részére a hatóságoknak nem volna vásárlási engedély adandó. Öva lettek­­intve és előre lettek figyelmeztetve a múlt évben az intézkedő körök, hogy ezt az en­gedélyt ne adják meg, mert ennek szomorú következményei lesznek, daczára ennek mégis, még az egyes községeknek is megengedték a­ be­­­­vásárlást és ez után több millió méter mázsa gabona kallódott el. A legtöbb, a­mit e téren engedélyezni lehetne, az lenne, hogy vidéken egyesek szükségleteik negyedévi részét meg­vásárolhassák s ezentúl a vetőmagon kívül minden vásárlás és kiutalás a Haditermény r.-t, utján bonyolíthassék le. Ez az egyedüli eljárás idejekorán és meg­felelően szervezve biztosítékul szolgálna, hogy még a múlt évinél kisebb termés esetén is nagyobb fejkvóta mellett sikerülne nemcsak a hadsereg és az elláta­tlanok sükségletét fedezni, de még Ausztriának is jeléntékedíz mennyiséget enged­hetnénk át. Ezeket szükségesnek véltem a legközelebb összeülő K­özélelmezési Tanács figyelmébe aj­ánlani,­­ azt mondták, hogy: »köszönöm«. Kezdetben úgy jártam, mintha álmodnék, éjszaka sírtam. Kém csoda, így nem bántak velem, mióta ki­csaptak az iskolából. Ha szóltak hozzám, rám­néztek, mint ember az emberre. Önök nem tudják, hogy ez mit jelent. Nagyon szerencsétlen voltam akkoriban. Minden megszégyenítés az eszembe jutott, min­den sértés, a­miben részem volt. Jobban fájt most, mint mikor megesett. Akkor eltompított a nyomorúság, most minden az elevenbe vágott. Önök megszerettek, elismeréssel voltak szolgálataim iránt. Rám azonban legjobban azok az engedmények hatottak, melyekre a demokratikus érzésük ösztönözte önöket. Egy­szer rajtakaptak, a­mint zongoráztam,­­ imá­dom a muzsikát. Hebegve kértem bocsánatot, önök megengedték, hogy távollétükben hasz­­náljam a zongorát. Egy másik alkalommal Ru­dolf úr könyvesszekrényét leporozva, fájó szív­vel lapozgattam egy ötödéves mathematiká­­ban. A méltóságos asszony észrevette s nekem ajándékozta a régi tankönyveket. Lassanként behegedt a sok régi seb, fel­éledt letaposott ifjúságom, meggyógyultam. De a­ki meggyógyult bennem s uj kedvvel látott az élethez, ismét nem az urasági inas volt, hanem a kicsapott­ gimnazista, s úgy­ e belát­ják, hogy bármily jók voltak is irányomban, a gimnazista nem érezhette jól magát k­vrében. Soká vesződtem önmagammal, alig jövőm térve kialakult bennem. Azzal az egygyel tisz­tában voltam, hogy nekem nem való az ala­csony sors, én csak művelt emberek közt érzem jól magam, az intelligens osztály élete az, a­melyre vágyom. Az időveszteség utóvégre pótolható, ha minden erőmmel nekifogok, a középiskolát elvégezhetem két esztendő alatt, harminc­éves koromban diplomám lehet. De csak akkor, ha nincs anyagi gondom. Én nem tudom elviselni a nyondok­iságot, engem letört tehetetlenné, kétségbeesetté tesz a kérdés, hogy mit eszem holnap. Ezt kipróbáltam. . Tehát pénz kell. Először arra gondoltam, hogy feltárom önöknek tervemet s egyszerűen elkérem a szükséges összeget. Bocsássanak meg érte, féltem, hogy »nem«-et­ mondanak. Nem maga a tény ijesztett, hisz utóvégre még akkor is rátérhettem volna az utóbb választott módra, attól féltem, hogy csalódom önökben. Nem akartam megérni, hogy elutasítsanak. Ezért szántam rá magam, hogy elveszek ,annyit és nem többet, mint a­mi a rendes meg­élhetéshez szükséges. Havi négyszáz koronát szántam­ a hat tanulási évre,­ a többit az át­meneti időre, a­míg diplomám révén álláshoz jutok. Meggyőződésem, hogy első felháborodá­suk lehűltével önök is belátják, hogy tulajdon­képpen nem érte önöket kár, s én egyszerűen megvalósít­ot­tam az önök részéről egy olyan jó cselekedetet, a­mely nagyon is illik gondol­kozásmódjukhoz, a­nélkül hogy az önök szá­mára nagyobb anyagi áldozatot jelentene. Fogadják érte leghálásabb köszönetemet. Levelem kissé hosszúra nyúlt. Bocsássa­nak meg érte. Nagyon nehezen válok meg önöktől és mindig fájó vágyakozással és mély tisztelettel fogok önökre gondolni, mint az önök örökre lekötelezett hálás szolgája Lebrech­t Gotfried. U. i. ígérhetném, hogy­ a felvett összeget­­ visszaadom, de babonás vagyok, nem alku­szom a medve bőrére. U. J. Teri komornát ajánlom, hogy bocsás­sák el. Rajtakaptam, hogy a méltóságos asz­­szony selyem fehérneműjét viseli. Felháboro­dásomban megfenyítettem, azóta félt. Nem szeretném, h­a most, hogy nem leszek ott, ismét szabadon garázdálkodhatna.« AZ Ú­JSAC c IPédd, I91& április % x .---- -•......................■>= ...................................................—---------------------------------------­ Koronatanács Bécsben. (Kompromisszum és házfeloszlatás. — We­­kerle álláspontja. — Támadás az adó­­javaslatod ellen. — Bécsben a közérelme­­zésről tárgyalnád.) A kormány és az ellenzék között a vá­lasztójog ügyében ennek a hétnek a végén kezdődik a tárgyalás, de már ma intenzív ké­szülődés látható különösen Andrássy Gyula csoportjából, a­mely tudvalevőleg minden­áron a házfeloszlatást akarja. Az idetartozó néhány politikus, első­sorban maga A­ndrássy, azután Esterházy Móricz. Apponyi­, Pálla,vicini őrgróf eddig azt mondták, hogy azért­ kívánják a házfeloszlatást, mert azzal akarják biztosí­tani azt, hogy a választójogi törvény válto­zatlanul és minél előbb keresztülmenjen. Azóta számtalan körülmény bebizonyította, hogy ezen az oldalon a választójog egyáltalában nem fontos és a képviselőház feloszlatását tisz­tán hatalmi szempontból akarják. Köztudo­mású, hogy ők akkor is ragaszkodnának a házfeloszlatáshoz, ha a munkapárt elfogadná is változatlanul a javaslatot, mert attól tar­tanak, hogy a választójog bármilyen elinté­zése után a hatalom, a­melyre csak nemrég tettek szert, kicsúsznék a kezükből. Ezzel a csoporttal a kormány kebelében nyíltan szemben áll Welkérte. Szterényi, Szurtszay és hir szerint Serényi gróf, míg Vázsonyi­ e­l­határozását befolyásolja az, hogy nem enged­heti meg, hogy a választójog kérdésében Andrássy adandó alkalommal radikálisabb­­nak hirdethesse magát, mint a­milyen ő,­ a­ki a javaslatot megcsinálta. Wekerle állás­pontját, mely a kompromisszumot akarja, a következő szempontok támogat­ják : Először is a megegyezést kívánja maga a­ király is. Azután ezt kívánja a választójog ügye is, mert ha meg nem egyeznek és fel­oszlatják a Házat, akkor kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz és lesz -e egyáltalában törvény a javaslatból. Tehát éppen a választójog barátainak kell elsősorban kivárniuk a­ meg­egyezést. A király és így Wekerle szempontjai között is döntő tényezőként szerepel az, hogy lehetetlen most az országot választásba vinni. Az ellentét a két áramlat között mind nyilvánvalóbb. A kompromisszumra hajló oldal álláspontját megvilágítja az a czikk, mely a bécsi Neue Fru­e Presse vasárnapi számában illetékes forrásból megjelent. A czikknek ez a gondol átmenete . A­ választójogi kérdésnek kompromis­­­szum útján való megoldása nem egyik vagy másik párt, hanem elsősorban a választójog érdekében áll. A kormány ragaszkodik a Vá­­zsonyi-féle javaslat alapvető intézkedéseihez és ezen a téren olyan messzire megy, hogy a választók számának 400.000-rel való csökken­tését — körülbelül ez a különbség jelenleg a kormány javaslata és az ellenzék követelései között — elfogadhatatlannak tartja. A mun­kapártnak tehát továbbmenti engedményeket kell tennie. De hogyan lehet a­ javaslat mi­előbbi keresztülvitelét biztosítani ! Talán a házfeloszlatás által ? Meg kell ezt az érvet vizsgálni a közelből. A mai viszonyok között a kormány legkorábban szeptemberben ír­hatná ki az új választásokat, mert sem a rekvizíczió, sem az aratás ideje nem alkal­mas arra. Az új Házban is erős ellenzék lépne fel a választójogi javaslattal szemben, úgy­hogy a javaslat, tekintettel­ arra, hogy köz­ben más sürgős elintézni valók is lesznek, egy éven belül alig volna a képviselőt­ázban elintézhető. Feltéve már most, hogy a javas­lat­ 1019 tavaszán keresztülment a Házon, még mindig nincs végleg elintézve. A választójogi reform onnnan a­ főrendiház elé kerül, a­hol, éppen mivel, nem kompromisszumnak az ered­ménye, újabb küzdelmek, tárgya lesz, a több­ségre való kevés kilátással. Nem maradna tehát más hátra, mint a­ főrendiháznak a re­formja. A kormány a főrendiháznak igen ala­pos reformját vette fel a prograttmijába, de egy ilyen reform keresztülviteléhez megint idő kell. Újból egy évnek kellene elmúlnia, mielőtt ez a javaslat a főrendiház által elfogadtat­nék. Ez már két esztendő. Azok a politiku­sok, a­­kik a választójog­ prioritására hivat­koznak, vagyis a kormánynak azon kötele­zettségére, hogy a választójogot minden más feladatot megelőzően oldja meg, a házfelosz­latás taktikája által igen rosszul járnának. Kompromisszum útján a választójogi reform rövid időn belül elintézhető, h­ázfeloszlatás által az elintézés két évvel ki­tolatnék egé­szen eltekintve attól, hogy a választójog kér­dése a két évi harca folytán igen sokat ve­szítene népszerűségéből. A kompromisszum tehát a legkedvezőbb útnak látszik arra, nézve, hogy az országot további meddő politikai kávézóktól megkí­mélje, hogy a választójogi reformot a meg­valósításhoz közelebb hozza és hogy a poli­tikai életben szabaddá tegye az utat a jövő. vggy feladatai számára. .A hásfeloszlatás his

Next