Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

Csütörtök, 1918. augusztus 1. AZ U­­T fi? A & _________________ látást, a­mi az élet és a munkaképesség fentar­­tására okvetlenül szükséges, biztosítsuk. Nemrég az osztrák kormány egyik tagja azt jelentette ki, hogy Magyarország csak cse­kély töredékét szolgáltatja Ausztria részére an­nak a mennyiségnek, a­mit béke idején adott. Sajnálatára a magyar kormány valamelyik tagja ugyanezt a kijelentést tette. Holott szá­mítanunk kell a hadseregellátásnak azt­ a há­­nyadát is, a­mely a hadser­egben szolgáló oszt­­rák honpolgárok ellátására fordíttatik és ha ezt számításba veszszü­k, akkor hat millió méter­­mázsánál feltétlenül több fog kijönni, a­­mi kö­zel fele annak a mennyiségnek, a­melyet Ma­gyarország jó termés mellett adott Ausztriá­nak. Ha ezt összehasonlítjuk az utolsó évek rossz termésével, akkor Magyarországot nem érheti az a szemrehányás, hogy nem tett meg az osztrák állami részére mindent, a­mi az adott körülmények között lehető volt. A másik, nem egészen szerencsés kifejezése a közélelmezési miniszternek az volt, hogy Ma­gyarország el van látva. Hogyan néz ki ez az ellátás ma ? A városok ellátása, a nagyon szűkre szabott fejadagok alapján pontosan ment, de a vármegyék június 15-éig olyan fej­adagokkal láttattak el, a­melyek messze alatta maradtak a kimutatott szükségleteknek. Jú­nius 15-től július 15-ig még annak a havi rész­letnek­­is csak csekély részét kapták meg néhol a vármegyék, a­mit a megelőző hónapokban kaptak, a­mi pedig már messze alatta maradt a papiroson kimutatott fejadagszükségletnek, ezt június 15-től július 15-ig tulajdonképpen már éhségkosztnak se lehet nevezni. Július 15-től kezdve­ pedig semmit se kapott és most már itt vagyunk augusztus 1-én. Valamiképpen talán segíthetett a termelő, a­ki őröltethetett, különösen az Alföldön. De a mi falusi népességünknek tetemes része nem termelő. A munkásnép zöme békében aratásba ment és egy vagy más alakban kapott kenyérre valót az aratásért. Most az aratónép túlnyomó része hadbavonult, az aratás katonai osztagok­kal, hadifoglyokkal folyik, a­kik mellé csak a Segédmunkáért­, a marokverő kerül ki a hely­beli népességből, úgy hogy az aratómunkásnak az a nagy keresete gabonában és részben liszt­ben, a­mely m­ár július elejével be szokott ál­jául, a­ rendes méreteknek csak csekély töredé­kére zsugorodott. Tehát hogy éppen a szegény népességnek csak egy része tud kenyeret, ke­resni azzal, hogy napszámba áll be, úgy­hogy az a szenvedés, a­melyet éhség tekintetében a falusi lakosságnak tetemes része ki­állott az egész télen és tavaszszal, ott, a­­hol ez a nyo­mor még mindig megvan, sokkal tűrhetetle­nebb ma, mint volt áprilisban vagy májusban. Julius .Viki interpelláczi­ójában utalt arra, hogy csekély, de ennek az átmeneti nehézség­nek az áthidalására elegendő készletek vannak szanaszét, csak fel kell hatalmazni a helyi ha­tóságokat, a­ törvényhatóságok első tisztvise­lőit és az elsőfokú hatóságokat, hogy ezeket a helyi készleteket ezeknek a presszáns szükség­leteknek fedezésére fordítsák. És ott, a­hol al­kalma volt belelátni a viszonyokba, ebből sem­mi sem történt, a szenvedés, fájdalom, fennállt ma is. Nem a­ 24-ik, de a 25-ik órában vagyunk. Kéri a minisztert, hogy ebben sürgönyileg in­tézkedjék, sürgö­nyileg hívja fel errre a várme­gyei vezető tisztviselőket, hogy elsősorban a vámőrlő malmoknál, itt-ott a kürleti malmok­nál, a rekvirálások folytán még egy-egy köz­ségi iskola padlóján fekvő mennyiségeket ösz­­szekaparva, gondoskodjanak rövid uton azon­nal az éhségben szenvedő lakosság felsegíté­­séről . (A fejadag és a föl­dm­űves nép.) A másik kérdés a mezőgazdasági lakosság azon részének fejadagjára vonatkozik, a­mely saját terméséből magát ellátni nem képes. A fejadagokat megállapító június 28-iki rendelet a házi szükségletre vonatkozólag azt mondja, hogy „rendszeres őstermelői munkát végző 15 éven felüli férfi és női munkás részére 15 kg., 15 éven aluli férfi és női munkás, vala­mint családtagok részére 17 kis terményt lehet havonként felszámítani. Mindenki más részére, ideértve a rendszeres mezőgazdasági munkát nem végző őstermelőket is, a fejadag napi 240 gramm liszt­. Az igaz, hogy ebben az is mon­datik, hogy ezek részére ennyi terményt lehet feloldani, de terményt feloldani csak annál le­het, a­kinek van. Itt nem eléggé prec­íz szöve­gezéssel állunk szemben. Nem azért kell a fej­adagban különböztetni, mert az egyiknek ter­mett, a másiknak nem, hanem különbséget kell tenni a mezőgazdasági lakosság közt, a­mely egyoldalúbban kenyérrel táplálkozik, tehát több kenyeret kell hogy fogyaszszon, hogy megélhessen és az egyéb társadalmi rétegek között, a­kik többoldalú táplálékot vehetnek magukhoz. A végrehajtási utasításban a miniszter azt mondja, hogy azokra nézve, a­kiknek termésük a szükségletet nem fedezi, a beszerezhető meny­­nyiség személyenként csak napi 240 gramm, vagyis fejenként és havonként 7.4 kg. lisztnek megfelelő havi 10 kg. gabona lehet. De hiszen tíz kilogramm búza vámőrlő­­malmokon kiőrölve nem felel meg 7.10 kilo­gramm lisztnek, hanem a legjobb esetben 6.5 kilogrammnak. A legpreczízebb, legbecsülete­sebb kezelés mellett is a vámőrlőmalmok be­rendezése következtében 10 métermázsa. __ buzá­ból, a vám levonása után, legfeljebb 6.5 mm. lisztre lehet­ számítani. Úgy hogy most oda­­­jutunk, hogy az a falusi mezőgazdasági min­­kás vagy kisgazda kisebb fejadagokat kap, mint a városi lakosság. Most folyik a községekben az ellátatlanok összeírása és a vásárlási utalványok kiadása. Az a rettentő anomália áll be, hogy éppen a legszegényebb néposztály, a­mely a legkizáró­­lagosabban kenyérfogyasztásra van utalva, a­mely az ellátatlanoknak a zöme, e szerint a szerencsétlen rendelet szerint kisebb fejadago­kat kap, mint a­mennyi a városi lakosság ré­szére biztosítva van. Ilyen evidens hibákat to­vább nem tűrhetünk. (A községek vásároljanak!) A bevásárlások időpontját és a községek­nek e körüli szerepét illetőleg az eredeti rende­let kimondta, hogy a bevásárlási utalványok­nál csak a szeptember 30-ig terjedő szükséglet vehető figyelembe. Helyes volt ez, mert ekkor nagyon fontos érdek volt az, hogy az első csép­­lésekből csak annyit tartsunk vissza saját szük­ségletre, a­mennyi okvetelm­éül szükséges és mentől nagyobb kvantum mehessen a hadsereg­ részére, a magyar nagy­városok szükségletének fedezésére és Ausztria szükségletének fedezé­sére. Most azonban már ezen az időponton túl vagyunk A rendelet ezt a feladatát teljesítette. Most már nagyon is itt volna az ideje, hogy kibocsáttassék az a második rendelet és szabá­­lyoztassék a bevásárlás az egész gazdasági kampányra nézve. Ma mindenki minden lehe­tőt elkövet arra, hogy fedezze a szükségletét. Ha erre legális utat nem nyújtunk, most, a­mi­kor ott van készletben, hozzáférhető helyen a gabona, akkor az a szegény ember fog magá­nak szerezni uzsoraáron és fogja ezt cselekedni a saját kárára és az általános közélelmezés si­kerének a koc­káztatására. Itt volna a legsür­gősebb szüksége annak, hogy kibocsáttassék az a rendelet,­a­mely megengedi most már a saját szükséglet fedezését az egész gazdasági kampányban. De itt meg kellene adni a közsé­geknek a módot arra, hogy a­ Haditerménytől, teljes ellenőrzés mellett, ők vásárolhassák meg azt a mennyiséget, a­mely a községbeli ellátat­lanok részére szükséges. A legszegényebb néposztálynak nincs a­­­­nyi pénze, hogy egyszerre szerezze be egész szükségletét; a­mikor majd később pénze lesz, akkor pedig a Haditerménynek már nem lesz feleslege abban a­ községben, a­melyből besze­rezhesse. Éppen a legszegényebb néposztálynál a mai, még mindig borzasztóan szűkre szabott fejadagok mellett nagyon nagy a veszély, hogy többet fogyasztanak, mint a­mennyi a fejadag szerint rájuk esnek. Ha tehát az egész évre szóló mennyiséget maguk vásárolják meg, előt­tünk áll a veszély, hogy majd­ valamikor ta­vaszszal kisül, hogy nincs már semmi készle­­­tük és akkor vagy túlfogyasztást kell engedé­lyeznünk, vagy hagynunk kell, hogy éhen hal­janak. Ezzel szemben, ha a­ község kezében van az egész, a község beoszthatja az egész évre a gabonát és elháríthatja azt a nagy veszélyt, úgy­hhogy a közélelmezési, czél prec­íz elérése is csak akkor van biztosítva, ha a bevásárlást nem az egyesek, hanem a községek intézik. És az egész ellenőrzés is sokkal tökéletesebb, ha a község kézen van, mintha a bevásárlás szám­talan egyes ember részéről történik. A legtöbb helyen meg lehet a dolgot oldani úgy, hogy a községnek nem is kell egyszerre átvennie a ga­bonát, hanem szukeresszíve és a szükséglethez képest osztja ki a lakosság között. Ha a sze­gény ember gabonában kapja meg a járandó­ságát, megmarad neki a korpa is és arra a sze­gény emberre nézve óriási kérdés az, hogy a maga kis háztartásában felnevelhesse azt az egynéhány baromfiját, egy-két malaczát, a­mi­vel fel­tarthatja magát a mai teljesen nehéz viszonyok között is. (Az interpelláczió.) Nagyon sajnálja, hogy a közélelmezési mi­niszter nincs jelen; fel kell tételeznie, hogy na­gyon fontos dolgai vannak Bécsben, de minden­esetre kérné a minisztert, szerezzen magának alkalmat arra, hogy a képviselőház hátralévő üléseinek valamelyikén megnyugtató és kielé­gítő kijelentést tegyen. Interpellác­iója ez: 1. Hajlandó-e a legsürgősebben gondos­kodni és ha igen, minő módon arról, hogy a hatóságok a lakosságnak a jelenlegi átmeneti idő alatti ellátását biztosíthassák? 2. Haj­landó-e a 120.000—1918. sz. rendeletét, sürgősen­­akként módosítani, hogy a mezőgazdasági né­pességnek fejadagja havi 15, illetőleg 12 kilo­gramm búzában állapíttassák meg, tekintet nélkül arra, hogy az illető saját terméséből fe­dezheti-e egész szükségletét, vagy pedig­­Egész­ben vagy részben közellátásra szorul? 3. Ki fogja-e az egészben vagy részben ellátatlanok szeptember 30-ika utáni szükségleteinek vásár­lás útján való fedezésére vonatkozó rendeletet sürgősen bocsátani és módot fog-e abban nyúj­tani reá, hogy a szükséges gabonamennyiséget a községek a Haditermény közbenjöttével lehe­tőleg helyben vagy közelben megvásárolhassák és gabonában oszthassák ki az ellátatlanok kö­zött? (Élénk helyeslés a jobboldalon és bal­felöl.) A Ház az interpellácziót kiadja a minisz­ternek. Sikertelen franczia ás angol támadások B­r­imaSeEt Feee ere Taedeisois és Villé en Tardenois feözsSí* visszaverték a fran­­catiens és ang­olok erős támadásait. — fi* ©Sasa Sízst'a.'stfieress nem volt IsQieniSsebS# esemény. — Albászlátoasn as ellenség meg­kezdte trisszavensxlását. A nyugati harcrtéren az angolok és francziák tegnap is folytatták erős támadásaikat a németek uj állásai ellen. Ezúttal azonban csak Fére en Tardenois és Villé en Tardenois között, tehát az új német állások közepe ellen intéztek támadást. A két szárnyon, a­hol támadásaik 29-én véresen omlottak össze, a szenvedett nagy veszteségek miatt nyilvánvalóan nem voltak képesek támadásaikat megismételni. Annak ellenére, hogy tegnapi támadásaikat igen nagy erőkkel hajtották végre, nem voltak ké­pesek eredményt elérni, mert hiányzott az egysé­ges vezetés, s a rohamok nem­ voltak alaposan elő­készítve. Úgy látszik, hogy Foch tábornok abban a hitben volt, hogy gyors utánnyom­ulással és gyors támadással képes lesz a német vonalakat áttörni. Vert ellenséggel szemben az ily gyors előnyomulás talán sikerrel járt volna, de a németek önként vo­nultak vissza, tehát visszavonulásuk alatt meg­volt a teljes harczkészségük. Valószínű, hogy Foch tábornok a kétnapi súlyos kudarc­ok után további támadásait egyelőre be fogja szüntetni. Az arczvonal többi részén, az­ angoloknak egy helyi vállalkozás alkalmával Mentisnél elért kis si­kerétől eltekintve, nem volt lényegesebb esemény. * Az olasz harc­térről vezérkarunk mai jelen­tése csapatainknak a Sasso­ntossen (Valstagnától északra) végrehajtott sikeres rohamjáró­ várat­­­kozásáról tesz­­említést. A felélénkült repülőtevé­kenység valószínűleg csak a jó időjárás követ­kezménye.* Albániában az ellenség helyenként feladta legelső ál­ásait és megkezdette visszavonulását. A vezérkari jelentésből nem vehető ki, hogy az arczvonal mely pontján adta fel az el­enség állá­sait, de valószínű, hogy a nyugati szárnyon történt, hol csapatainknak az utóbbi napokban több ízben sikerült az ellenséget visszaszorítani. A német vezérkar más jelentése. Berlin, július 31. A nagy főhadiszállás közli: NYUGATI HARCITÉR. R u p­p­r­e­c­h t trónörökös hadcsoportja. Flandriában igen élénk felderítő tevékenység. Egy Morris ellen irányult megismételt ellenséges előretörés al­kalmával a helység az ellenség kezében maradt Alberttól északra és a Sommetól délre korán reggel erős tű­zharczók. A­ nap csendesen folyt le. A német trónörökös hadcsoportja: Az elég­séges gyalogság a július 29-én a Tartennes és a Fére en Tardenoistől nyugatra lévő terület köreti egész csataá­íűzőn szenvedett veresége után tétlen maradt. Sápon­ay előtt az ellenségnek egy heves részleges támadását visszautasítot­ták. Déltájt a francziák és angolok Fére en Tardenois és a Meuniére­­erdő között újból mély tagozódás­ban i­n­d­u­l­t­a­k r­o­h­a­m­r­a. Támadásaik v­é­­resen meghiúsultak. Magában az er­dőben hatszor omlott össze az ellen­ség Jobszan. Gyalogságunk a megvert ellen­ségnek több helyütt utána nyomult és vonalai előterepében megvetette lábát. Fére en Tarde­­noistól keletre az ellenség estefelé és az éjszaka folyamán eredménytelenül újította meg a reá nézve veszteségteljes támadásait Hasonlóképp meghiúsultak ellenséges részleges támadások Romignynál. Az utóbbi napok harczaiban 4900- nél több foglyot ejtettünk és igy a jul­ius 15-ike óta ejtett foglyok száma 24.0011-n­él többre emelkedett. Tevnan légiharcában 19 ellenséges repülő­gépet lőttünk le. Löv­enhardt hadnagy 47-ik és 48-ik, Bolle hadnagy 27-ik légi győzelmét aratta. Ludendorft első főszállásmester. A faékas b­enisaS­seGn­&sereteeíflése a fran* eaia­ssecsíálssták líegyygyítvésára. Géni, julius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A franczia szoczialisták nemzeti tanácsa vasár­nap ült össze Parisban. Ez a nemzeti tanács a párt egyes kerületi szervezeteinek küldött­jeiből áll. Az egykori kisebbségből többség lett. A vezérük Longuet és lapjuk a Populaire. Mint a Seine kerület tanácskozásain, úgy a nemzeti tan­ácson is Longuet győzött. A köve­teléseit nagy többséggel fogadták el. Ezzel­, a párt vezetése az ő csoportjának kezébe k került.i .

Next