Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
Csütörtök, 1918. augusztus 1. AZ UT fi? A & _________________ látást, ami az élet és a munkaképesség fentartására okvetlenül szükséges, biztosítsuk. Nemrég az osztrák kormány egyik tagja azt jelentette ki, hogy Magyarország csak csekély töredékét szolgáltatja Ausztria részére annak a mennyiségnek, amit béke idején adott. Sajnálatára a magyar kormány valamelyik tagja ugyanezt a kijelentést tette. Holott számítanunk kell a hadseregellátásnak azt a hányadát is, amely a hadseregben szolgáló osztrák honpolgárok ellátására fordíttatik és ha ezt számításba veszszük, akkor hat millió métermázsánál feltétlenül több fog kijönni, ami közel fele annak a mennyiségnek, amelyet Magyarország jó termés mellett adott Ausztriának. Ha ezt összehasonlítjuk az utolsó évek rossz termésével, akkor Magyarországot nem érheti az a szemrehányás, hogy nem tett meg az osztrák állami részére mindent, ami az adott körülmények között lehető volt. A másik, nem egészen szerencsés kifejezése a közélelmezési miniszternek az volt, hogy Magyarország el van látva. Hogyan néz ki ez az ellátás ma ? A városok ellátása, a nagyon szűkre szabott fejadagok alapján pontosan ment, de a vármegyék június 15-éig olyan fejadagokkal láttattak el, amelyek messze alatta maradtak a kimutatott szükségleteknek. Június 15-től július 15-ig még annak a havi részletnekis csak csekély részét kapták meg néhol a vármegyék, amit a megelőző hónapokban kaptak, ami pedig már messze alatta maradt a papiroson kimutatott fejadagszükségletnek, ezt június 15-től július 15-ig tulajdonképpen már éhségkosztnak se lehet nevezni. Július 15-től kezdve pedig semmit se kapott és most már itt vagyunk augusztus 1-én. Valamiképpen talán segíthetett a termelő, aki őröltethetett, különösen az Alföldön. De a mi falusi népességünknek tetemes része nem termelő. A munkásnép zöme békében aratásba ment és egy vagy más alakban kapott kenyérre valót az aratásért. Most az aratónép túlnyomó része hadbavonult, az aratás katonai osztagokkal, hadifoglyokkal folyik, akik mellé csak a Segédmunkáért, a marokverő kerül ki a helybeli népességből, úgy hogy az aratómunkásnak az a nagy keresete gabonában és részben lisztben, amely már július elejével be szokott áljául, a rendes méreteknek csak csekély töredékére zsugorodott. Tehát hogy éppen a szegény népességnek csak egy része tud kenyeret, keresni azzal, hogy napszámba áll be, úgyhogy az a szenvedés, amelyet éhség tekintetében a falusi lakosságnak tetemes része kiállott az egész télen és tavaszszal, ott, ahol ez a nyomor még mindig megvan, sokkal tűrhetetlenebb ma, mint volt áprilisban vagy májusban. Julius .Viki interpellácziójában utalt arra, hogy csekély, de ennek az átmeneti nehézségnek az áthidalására elegendő készletek vannak szanaszét, csak fel kell hatalmazni a helyi hatóságokat, a törvényhatóságok első tisztviselőit és az elsőfokú hatóságokat, hogy ezeket a helyi készleteket ezeknek a presszáns szükségleteknek fedezésére fordítsák. És ott, ahol alkalma volt belelátni a viszonyokba, ebből semmi sem történt, a szenvedés, fájdalom, fennállt ma is. Nem a 24-ik, de a 25-ik órában vagyunk. Kéri a minisztert, hogy ebben sürgönyileg intézkedjék, sürgönyileg hívja fel errre a vármegyei vezető tisztviselőket, hogy elsősorban a vámőrlő malmoknál, itt-ott a kürleti malmoknál, a rekvirálások folytán még egy-egy községi iskola padlóján fekvő mennyiségeket öszszekaparva, gondoskodjanak rövid uton azonnal az éhségben szenvedő lakosság felsegítéséről . (A fejadag és a földműves nép.) A másik kérdés a mezőgazdasági lakosság azon részének fejadagjára vonatkozik, amely saját terméséből magát ellátni nem képes. A fejadagokat megállapító június 28-iki rendelet a házi szükségletre vonatkozólag azt mondja, hogy „rendszeres őstermelői munkát végző 15 éven felüli férfi és női munkás részére 15 kg., 15 éven aluli férfi és női munkás, valamint családtagok részére 17 kis terményt lehet havonként felszámítani. Mindenki más részére, ideértve a rendszeres mezőgazdasági munkát nem végző őstermelőket is, a fejadag napi 240 gramm liszt. Az igaz, hogy ebben az is mondatik, hogy ezek részére ennyi terményt lehet feloldani, de terményt feloldani csak annál lehet, akinek van. Itt nem eléggé precíz szövegezéssel állunk szemben. Nem azért kell a fejadagban különböztetni, mert az egyiknek termett, a másiknak nem, hanem különbséget kell tenni a mezőgazdasági lakosság közt, amely egyoldalúbban kenyérrel táplálkozik, tehát több kenyeret kell hogy fogyaszszon, hogy megélhessen és az egyéb társadalmi rétegek között, akik többoldalú táplálékot vehetnek magukhoz. A végrehajtási utasításban a miniszter azt mondja, hogy azokra nézve, akiknek termésük a szükségletet nem fedezi, a beszerezhető menynyiség személyenként csak napi 240 gramm, vagyis fejenként és havonként 7.4 kg. lisztnek megfelelő havi 10 kg. gabona lehet. De hiszen tíz kilogramm búza vámőrlőmalmokon kiőrölve nem felel meg 7.10 kilogramm lisztnek, hanem a legjobb esetben 6.5 kilogrammnak. A legpreczízebb, legbecsületesebb kezelés mellett is a vámőrlőmalmok berendezése következtében 10 métermázsa. __ buzából, a vám levonása után, legfeljebb 6.5 mm. lisztre lehet számítani. Úgy hogy most odajutunk, hogy az a falusi mezőgazdasági minkás vagy kisgazda kisebb fejadagokat kap, mint a városi lakosság. Most folyik a községekben az ellátatlanok összeírása és a vásárlási utalványok kiadása. Az a rettentő anomália áll be, hogy éppen a legszegényebb néposztály, amely a legkizárólagosabban kenyérfogyasztásra van utalva, amely az ellátatlanoknak a zöme, e szerint a szerencsétlen rendelet szerint kisebb fejadagokat kap, mint amennyi a városi lakosság részére biztosítva van. Ilyen evidens hibákat tovább nem tűrhetünk. (A községek vásároljanak!) A bevásárlások időpontját és a községeknek e körüli szerepét illetőleg az eredeti rendelet kimondta, hogy a bevásárlási utalványoknál csak a szeptember 30-ig terjedő szükséglet vehető figyelembe. Helyes volt ez, mert ekkor nagyon fontos érdek volt az, hogy az első cséplésekből csak annyit tartsunk vissza saját szükségletre, amennyi okvetelméül szükséges és mentől nagyobb kvantum mehessen a hadsereg részére, a magyar nagyvárosok szükségletének fedezésére és Ausztria szükségletének fedezésére. Most azonban már ezen az időponton túl vagyunk A rendelet ezt a feladatát teljesítette. Most már nagyon is itt volna az ideje, hogy kibocsáttassék az a második rendelet és szabályoztassék a bevásárlás az egész gazdasági kampányra nézve. Ma mindenki minden lehetőt elkövet arra, hogy fedezze a szükségletét. Ha erre legális utat nem nyújtunk, most, amikor ott van készletben, hozzáférhető helyen a gabona, akkor az a szegény ember fog magának szerezni uzsoraáron és fogja ezt cselekedni a saját kárára és az általános közélelmezés sikerének a kockáztatására. Itt volna a legsürgősebb szüksége annak, hogy kibocsáttassék az a rendelet,amely megengedi most már a saját szükséglet fedezését az egész gazdasági kampányban. De itt meg kellene adni a községeknek a módot arra, hogy a Haditerménytől, teljes ellenőrzés mellett, ők vásárolhassák meg azt a mennyiséget, amely a községbeli ellátatlanok részére szükséges. A legszegényebb néposztálynak nincs anyi pénze, hogy egyszerre szerezze be egész szükségletét; amikor majd később pénze lesz, akkor pedig a Haditerménynek már nem lesz feleslege abban a községben, amelyből beszerezhesse. Éppen a legszegényebb néposztálynál a mai, még mindig borzasztóan szűkre szabott fejadagok mellett nagyon nagy a veszély, hogy többet fogyasztanak, mint amennyi a fejadag szerint rájuk esnek. Ha tehát az egész évre szóló mennyiséget maguk vásárolják meg, előttünk áll a veszély, hogy majd valamikor tavaszszal kisül, hogy nincs már semmi készletük és akkor vagy túlfogyasztást kell engedélyeznünk, vagy hagynunk kell, hogy éhen haljanak. Ezzel szemben, ha a község kezében van az egész, a község beoszthatja az egész évre a gabonát és elháríthatja azt a nagy veszélyt, úgyhhogy a közélelmezési, czél precíz elérése is csak akkor van biztosítva, ha a bevásárlást nem az egyesek, hanem a községek intézik. És az egész ellenőrzés is sokkal tökéletesebb, ha a község kézen van, mintha a bevásárlás számtalan egyes ember részéről történik. A legtöbb helyen meg lehet a dolgot oldani úgy, hogy a községnek nem is kell egyszerre átvennie a gabonát, hanem szukeresszíve és a szükséglethez képest osztja ki a lakosság között. Ha a szegény ember gabonában kapja meg a járandóságát, megmarad neki a korpa is és arra a szegény emberre nézve óriási kérdés az, hogy a maga kis háztartásában felnevelhesse azt az egynéhány baromfiját, egy-két malaczát, amivel feltarthatja magát a mai teljesen nehéz viszonyok között is. (Az interpelláczió.) Nagyon sajnálja, hogy a közélelmezési miniszter nincs jelen; fel kell tételeznie, hogy nagyon fontos dolgai vannak Bécsben, de mindenesetre kérné a minisztert, szerezzen magának alkalmat arra, hogy a képviselőház hátralévő üléseinek valamelyikén megnyugtató és kielégítő kijelentést tegyen. Interpellációja ez: 1. Hajlandó-e a legsürgősebben gondoskodni és ha igen, minő módon arról, hogy a hatóságok a lakosságnak a jelenlegi átmeneti idő alatti ellátását biztosíthassák? 2. Hajlandó-e a 120.000—1918. sz. rendeletét, sürgősenakként módosítani, hogy a mezőgazdasági népességnek fejadagja havi 15, illetőleg 12 kilogramm búzában állapíttassák meg, tekintet nélkül arra, hogy az illető saját terméséből fedezheti-e egész szükségletét, vagy pedigEgészben vagy részben közellátásra szorul? 3. Ki fogja-e az egészben vagy részben ellátatlanok szeptember 30-ika utáni szükségleteinek vásárlás útján való fedezésére vonatkozó rendeletet sürgősen bocsátani és módot fog-e abban nyújtani reá, hogy a szükséges gabonamennyiséget a községek a Haditermény közbenjöttével lehetőleg helyben vagy közelben megvásárolhassák és gabonában oszthassák ki az ellátatlanok között? (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) A Ház az interpellácziót kiadja a miniszternek. Sikertelen franczia ás angol támadások BrimaSeEt Feee ere Taedeisois és Villé en Tardenois feözsSí* visszaverték a francatiens és angolok erős támadásait. — fi* ©Sasa Sízst'a.'stfieress nem volt IsQieniSsebS# esemény. — Albászlátoasn as ellenség megkezdte trisszavensxlását. A nyugati harcrtéren az angolok és francziák tegnap is folytatták erős támadásaikat a németek uj állásai ellen. Ezúttal azonban csak Fére en Tardenois és Villé en Tardenois között, tehát az új német állások közepe ellen intéztek támadást. A két szárnyon, ahol támadásaik 29-én véresen omlottak össze, a szenvedett nagy veszteségek miatt nyilvánvalóan nem voltak képesek támadásaikat megismételni. Annak ellenére, hogy tegnapi támadásaikat igen nagy erőkkel hajtották végre, nem voltak képesek eredményt elérni, mert hiányzott az egységes vezetés, s a rohamok nem voltak alaposan előkészítve. Úgy látszik, hogy Foch tábornok abban a hitben volt, hogy gyors utánnyomulással és gyors támadással képes lesz a német vonalakat áttörni. Vert ellenséggel szemben az ily gyors előnyomulás talán sikerrel járt volna, de a németek önként vonultak vissza, tehát visszavonulásuk alatt megvolt a teljes harczkészségük. Valószínű, hogy Foch tábornok a kétnapi súlyos kudarcok után további támadásait egyelőre be fogja szüntetni. Az arczvonal többi részén, az angoloknak egy helyi vállalkozás alkalmával Mentisnél elért kis sikerétől eltekintve, nem volt lényegesebb esemény. * Az olasz harctérről vezérkarunk mai jelentése csapatainknak a Sassontossen (Valstagnától északra) végrehajtott sikeres rohamjáró váratkozásáról teszemlítést. A felélénkült repülőtevékenység valószínűleg csak a jó időjárás következménye.* Albániában az ellenség helyenként feladta legelső álásait és megkezdette visszavonulását. A vezérkari jelentésből nem vehető ki, hogy az arczvonal mely pontján adta fel az elenség állásait, de valószínű, hogy a nyugati szárnyon történt, hol csapatainknak az utóbbi napokban több ízben sikerült az ellenséget visszaszorítani. A német vezérkar más jelentése. Berlin, július 31. A nagy főhadiszállás közli: NYUGATI HARCITÉR. R u pprech t trónörökös hadcsoportja. Flandriában igen élénk felderítő tevékenység. Egy Morris ellen irányult megismételt ellenséges előretörés alkalmával a helység az ellenség kezében maradt Alberttól északra és a Sommetól délre korán reggel erős tűzharczók. A nap csendesen folyt le. A német trónörökös hadcsoportja: Az elégséges gyalogság a július 29-én a Tartennes és a Fére en Tardenoistől nyugatra lévő terület köreti egész csataáíűzőn szenvedett veresége után tétlen maradt. Sáponay előtt az ellenségnek egy heves részleges támadását visszautasították. Déltájt a francziák és angolok Fére en Tardenois és a Meuniéreerdő között újból mély tagozódásban indultak rohamra. Támadásaik véresen meghiúsultak. Magában az erdőben hatszor omlott össze az ellenség Jobszan. Gyalogságunk a megvert ellenségnek több helyütt utána nyomult és vonalai előterepében megvetette lábát. Fére en Tardenoistól keletre az ellenség estefelé és az éjszaka folyamán eredménytelenül újította meg a reá nézve veszteségteljes támadásait Hasonlóképp meghiúsultak ellenséges részleges támadások Romignynál. Az utóbbi napok harczaiban 4900- nél több foglyot ejtettünk és igy a julius 15-ike óta ejtett foglyok száma 24.0011-nél többre emelkedett. Tevnan légiharcában 19 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Lövenhardt hadnagy 47-ik és 48-ik, Bolle hadnagy 27-ik légi győzelmét aratta. Ludendorft első főszállásmester. A faékas benisaSseGn&sereteeíflése a fran* eaiassecsíálssták líegyygyítvésára. Géni, julius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A franczia szoczialisták nemzeti tanácsa vasárnap ült össze Parisban. Ez a nemzeti tanács a párt egyes kerületi szervezeteinek küldöttjeiből áll. Az egykori kisebbségből többség lett. A vezérük Longuet és lapjuk a Populaire. Mint a Seine kerület tanácskozásain, úgy a nemzeti tanácson is Longuet győzött. A követeléseit nagy többséggel fogadták el. Ezzel, a párt vezetése az ő csoportjának kezébe k került.i .