Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
I Henfelt, 1918. november L AZ ÚJSÁG » Győzelmes forradalom! — Népuralom a független Magyarországban. 'r A mi két nap előtt még félelmetes rémegott, ebben a perczben már végrehajtott valóság, bekövetkezett tény, amelyet nemcsak megnyugvással és megelégedéssel foadtak mindenek, de százezrekből ujjongást váltott ki és diadalmas örömmámort. Kitört a forradalom s alig huszonnégy óra alatt teljes és tökéletes diadalt aratott. Győzött minden vonalon. A Nemzeti Tanács az ország ura, övé minden hatalom, minden erő és minden felelősség. Hozzácsatlakozott, uralma alá rendelte magát minden központi szerv: a hadsereg, a főváros, a rendőrség, a csendőrség, sajtó, művészet, tudomány, a munkás világ hatalmas tábora, mindenki. Károlyi Mihály gróf, a tanács elnöke egyúttal az ország miniszterelnöke lett A nagy mű első fele be van fejezve. Hátra van a másik, a nagyobbik, a nehezebb, s a nagyobb felelősséggel járó. A rendet meg kell őrizni. A nyugalmat biztosítani kel. Az emberek élete, vagyona, biztonsága felett őrködni szent kötelesség. S nem kisebb kötelesség, mint a diadal kivívása-Most érkezett el igazán az ideje, hogy minden igaz hazafi talpon legyen s védje a hazát! A ki nincs a nyugalom, a béke, a rend, a közbiztonság mellett ma az ahazaáruló! A nagy átalakulások mondják el tudósitóink történetét itt A forradalmi utcza. t - Képek a városból. — A milliós város bágyadtan aludti a la rádik hittét. Nehéz álmok, aggódó álmok szálldogálták ifekti, denevérszárnak... az éjszakában s ráüljek !az agyonkinzott, gyötrődött, keskeny mellekre, iszivni a megmaradt kevés vérecskét... Rég !reszoktunk a diadalmas, az üdítő, az álmatlan álmokról! Milliók aludtak, s alig tíz-húszezer ember itadott valamit az éjszaka izgalmasan nagyszerű eseményeiről Az eseményeket mindenhol és mindig, világteremtéstől világpusztulásig kevesen csinálják, sokan viselik. Boldog az a nemzet, a amelynek sorsát hivatottak vezérlik. A forgalmas utczákon néhányan hallottak ugyan zajt, felvonulásokat, emitt-amott puskaropogást is. — Valami történik !... Reggel korán hoznátok be a lapokat!... — morogtak az emberek Sélálomban s a másik oldalukra fordultak. S reggelre kelve más világ, más élet, más idő. Noha kissé megkésve, — a puskaropogás, a hajnali zaj, a mozgalmas élet meglassította a kihordok járását — megjöttek a lapok, s meghozták a nagyot, ami három mondatba foglalható össze : " Kitört a forradalom !! Győzött a forradalom ! ! ! A forradalom verteim volt ! ! ! Az utolsó konklúzió után mély, boldog fohász szött ki a lelkekből. Áldassék érte a magyarok minden védelmező szentje ... ! Most már ki az utczára! Lássuk a forradalmi szépet! Nézzük a mámorban úszó magyar fővárost ... Szemetel az eső. Hűvös van, szinte vág a hideg tészi szél, amely száraz faleveleket forgat a hirdetési •oszlopok körül. A mellékutczák csöndesek és népi teknek. Minden bolt, kicsi-nagy, szegényes, résztyes boltozata zárva. A korcsmák és kávéházak ne zárták ki vendégszerető karjaikat... Siralmas, •gyászos igy a milliós város ... A főbb utczák, az ütőerek a város testében, — Joh, azok mások ! Tenger nép az utczán. Némelyik srezon még félelem és aggódás ül, — városi füleknehezen viselik el a puskaropogást — de a legtöbb büszke, ragyogó, piros és reményteljes. És élénkek az emberek, és hangosak és világosak. Mindenkinek őszi rémei a kabátján, a kalapján, az esernyője nyelén. Az asszonyok is virágosak, mind a két kezök tele őszi rózsával, — ezeket a katonáknak tartogatták. Millió őszi rózsát láttunk ma délelőtt. A házakon zászlók. Viharvert, kopott, esőázott zászlók, büszke napokból valók, már azt hittük, sose kerülnek többé elé. Most ott lengeti őket az őszi szél, áztatja a hideg eső, mégis gyönyörűek szép nemzeti színükben. Magánházakon, középületeken, ablakokban, erkélyekben mindenhol ott lengenek, vérpirosan, ványadt fehéren, ázott zölden. A munkásnép az utczákat járja. Reggel jókor letették a munkát, s nagy csoportokban vonultak végig az utczákon. Fegyelmezett, rendezett tömeg, elszántak, de fegyelemtartók. Ahol vonulnak (főképp a Váczi ut tájáról és Kőbánya felől jönnek), megnyugvás száll a szívekbe. Ezek csak a végső szükségben nyúlnak az erőszak fegyveréhez ... És — csudálatos a forradalmi utcza! — legtöbb a népben az asszony és a gyermek. Az aszszony, a ki mindig és minden táján a világnak félelmetlen volt és szeret játszani a veszélylyel, és a gyermek, a ki nem ismeri a veszedelmet. Majd később szólok róla, hogyan jutottak fiatal gyerkőczek nagy, félelmetes fegyverekhez, s utóbb hogyan szedték el tőlük. Egy tizenhárom, tizennégy esztendős suhancz is hatalmas orosz puskáival a vállán sétált a körúton. Megállítja egy katona : — Add ide a puskát, fiú ! Kiadták a parancsot, hogy a czivilektől el kell szedni . A gyereknek villant a szeme. Megmarkolta a nagy puskát, amely háromszor akkora volt, mint ő maga. A szeme forgott. — Nem adom! Ezzel én védem a szabadságot ! A katona gyöngéden, félkézzel kicsavarta a kezéből. Vitte egy szekérre, a többi közé. És a gyerek elkezdett keservesen zokogni. Szinte a lelke szakadt ki. Mit tudnak tenni a rettenetes mordálylyal? Mégis zokogott utána! És katona, rengeteg sok katona. A teherautókat, a trén automobiljait már éjszaka s részben korán hajnalban hatalmába kerítette a katonaság. S minden más autót is. Korán reggel megállítottak minden száguldó autót, a gazdáit leszállították, a soffőrt vagy elküldték, vagy megtartották s katonaautóvá avatták föl a járművet. S a reggeli órákban az autók szakadatlan sora járta be a város minden részét. Minden autó virágerdőben, mindeniken fegyveres katonaság, a mely énekelt, éltette a Nemzeti Tanácsot s puskákat ropogtatott. Örömtüzelés mindenfelé. Minden utczában kattogtak a fegyverek ... Az idegesek, a félősek össze-összerezzentek a folytonos, az örökös, az ijesztő lövöldözésre, mégis, hiába, sokat köszönünk ezeknek a száguldó alarmverőknek. A reggeli híreket ezekről a kocsikról hirdették a közönségnek. Ezek a kocsik terjesztették a megnyugtató, a bizalmat ébresztő híreket, hogy sehol nagyobb rendzavarás nem történt. Ezek hozták a hírét, hogy a rendőrség, csendőrség, a vasutasok, a postások, a telefon, a főváros hatósága, az élet minden szerve a Nemzeti Tanács hatalmában van. Ezekről a kocsikról hirdették ki a hirszomjas világnak, hogy Hadik János letette megbízását s helyette Károlyi Mihály gróf lett a miniszterelnök. Micsoda egetverő lelkesedés támadt a hírek nyomán, csak aki vak vagy nem akar látni, az tagadhatná le. S legfőbb érőelnök a száguldó hű forrásoknak, hogy nekik köszönhetjük a rendet és közbiztonságot, a mely késő estig magában a városban teljesen zavartalan maradt. Nem tagadhatja senki, hogy bizony megbízhatatlan eletek is járnak, szerte a fővárosban, hogy a nagy felfordulás nemcsak a levegőt tisztítja, de a szennyet is fölkavarja. Kányába fák is kóvályogtak a városban, prédára éhesen. S egyesek rettegtek is a szakadatlan lövöldözésekmiatt, micsoda kicsi baj az ahhoz a nagy eredményhez képest, hogy a száguldó automobilok és topogó puskák és gépfegyverek fékentartották a prédaéhes, falánk hadat, amely ezek nélkül alighanem rablásra és fosztogatásra vetemedett volna. Az utczán katonai és polgári személyek, köztük nagyon sok asszony is, sorra megállították a katonatiszteket, s a Nemzeti Tanács parancsára hivatkozva felszólították őket, hogy sapkájukról a rózsát, kardjukról a port epét hajítsák el. Szinte minden tiszt vonakodás nélkül eleget tett a kívánságnak . Ahol egy-kettő ellenkezett, azt letartóztatták és elkísérték. De alig-alig akadt ellenkező. A legtöbb maga végezte sapkáján az enyhe operácziót, némelyiknek segítségére sietett az udvariasság egy enyhe bicska vágással . S nyomban ott termett egy lelkes menyecske és leányzó, s virággal tapasztotta be az okozott kis sebet. S azután — ami már orosz mintára való — a csillagokat is leszedték a tisztek gallérjáról. A késő esti órákban a Nemzeti Tanács ezt a felesleges, s esetleg végzetes csillagleszedést betiltotta. A rangját, amit a legtöbb tiszt vitézséggel és vére hullásával szerzett, amit a magyar haza védelméért kapott, meg kell hagyni a tiszteknek. Csak így tarthatják fenn a fegyelmet és rendet a haderőben, amelyre a Nemzeti Tanácsnak ma mindenekfölött szüksége van. Még néhány kedvező hír jött a délután folyamán a Nemzeti Tanács új székhelyéről, a városházáról. Egyre-másra ragasztották ki a Nemzeti Tanács hirdetményeit, rendeleteit, parancsait. A legtöbb üdvösnek ígérkezik és megnyugtató, ha gyors és tökéletes eredménye lesz. Az első rendelkezés, hogy a katonák térjenek a kaszárnyákba vissza. Mindenki ott tartozik jelentkezni, ahová a tegnapi éjszakán beosztva volt. Ott számon tartják őket, beosztást adnak nekik, felesküsznek a Nemzeti Tanácsnak, s ugyanott gondoskodnak az élelmezésükről is. Ez végtelenül fontos és szükséges intézkedés, s vajha tökéletesen és hiánytalanul el is tudnák végezni. A katonának élelmet kell adni és rendes ellátást. Csak így bízhat bennök a Nemzeti Tanács, s csak így bízhatnak ők a Nemzeti Tanácsban. A másik, igen lényeges intézkedés, hogy avatatlan és járatlan kezekből el kell szedni a fegyvereket. A reggeli órákban, de még az éjszaka is boldog-boldogtalan hozzájuthatott fegyverekhez és fölös számú töltényekhez. Czivilek, köpönyeges emberek, félig felnőtt ifjak jártak-keltek Mannlicherekkel a vállukon s vidáman, de hozzá nem értő módon sütögették el fegyvereiket. Délután elrendelte a Nemzeti Tanács, hogy ezeket a fegyvereket be kell szolgáltatni a térparancsnokságon, ahol katonák felszerelésére gyűjtik a fegyvereket és muníciót. Be is jártak a várost siető csoportok, katonai és polgári biztosok, s amennyire hamarosan lehetett, iparkodtak a parancsnak eleget tenni. Sok, nagyon sok fegyver most már biztos helyre került, de korántsem valamennyi. Még most is sűrű puskaropogás hallatszik az utczákról. A további rendelkezések. A színházakat, mozikat, látványosságokat meg kell nyitni. Lehetőleg már holnap. A színházakban díszelőadások tartandók. A záróra a mai napra éjfélig meghosszabbítandó. A későbbi napokról később történik majd intézkedés. (Este tíz óra felé ez a rendelkezés megváltozott. A vendéglőket és kávéházakat bezáratták.) A szocialistákkal egyetértően rendelkezés történt, hogy holnap minden munkát meg kell kezdeni. Dolgozzanak a gyárak, a vállalatok, az üzemek. Hogy a munkás rendesen megkapja a hetibérét. Hogy a vállalkozások tönkre ne menjenek. Legfőképpen az élelmiszer-üzemek tartoznak holnap már nyitva tartani. A pékek süssenek, a mészárosok vágjanak, a piaczok lássák el a lakosság szükségleteit. Rendelkezés történt arra is, hogy a világítás, vízellátás körül ne történjék zavar és a villamosok rendesen közlekedjenek. Rendelkezés történt a katonák ellátásáról, ami nagyon jelentős, megtiltották mindenfajta szeszed fal kimérését. Ezt a rendelkezést néhány