Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-15 / 294. szám

Vasárnap, 1915. deczember 15. AZ ÚJSÁG Karlsbad köztársaság akar lenni. Karlsbad, deczember 15. (Saját, tudósí­tónk távirata.) A Karlsbader Anzeiger jelen­tése szerint a karlsbadi városi tanács azzal a ké­réssel fordult W­i­l­s­o­n­h­o­z, hogy Karls­­badot, nemzetközi jellegénél fogva ismerjék el köztársaságnak, Amerika fenhatósága alatt. A magyar lé¥sr$sinyu­$y reformja. (Ankét a földmivelési minisztériumban. — A Ma­gyar Lovaregylet közgyűlése.) — Saját tudósítónktól. — A Magyar Lovaregylet működéséről és ezzel kapcsolatosan a a magyar versenyügy elkorcsosu­­lásáról a versenyszer­d­­ folyamán több ízben kifej­tettük véleményünket. A gőgösen exkluzív Magyar Lovaregylet fölényes mosolylyal vette­­tudomásul az elfogulatlan szemlélők intelmeit és haladt a maga utján mind a mai napig, a­mikor nagyot fordulván a világ, kénytelen volt alkal­mazkodni a mai helyzethez és a földmivelésügyi miniszt­é­ium­ ma délután megtartott ankétját meghallgatni azt a sok vádat, a­mivel méltán illet­ték a szakkörök kiküldöttjei és a versenyüzem igaz barátai. Arról van szó, hogy a lóversenyüzemet vagy be kell szüntetni mérhetetlen kárára a magyar telivértenyésztésnek s az ehhez fűződő jelentős gazdasági érdekeknek, vagy pedig gyökeresen megreformálni, ha szükséges, a merev, elaggott, és betegesen exkluzív rovaregylet teljes eliminá­lásával. Lacimé Hugó földmivelési államtitkár, a­ki a mai ankétot egybehívta, erre is­ hajlandó lesz, ha múlhatatlanul szükségesnek bizonyul, mert h­szen olyan érdekről van szó, melynek megóvása országos érdek, ellentétben a régi Lovaregylet kimúlásával, a­mi inkább megkönnyebbülés volna, vagy legalább is igazságszolgáltatás a nem éppen rosszhiszemű, de makacs, dohos és mindenképp korlátolt egyesülettel szemben. Az ankétot helyes érzékkel hív­ta egybe Laehne államtitkár, figyelembevételével egy gon­dosan megszerkesztett ela­boratumnak, a­mit a Hírlapírók Táriszindikátusa terjesztett" át föld­művelési minisztérium elé. Pikáns el­lent­éteképpen : e radikális reformok megvalósítására egybehívott ankét marján a legmaradibb magyar klub, a Magyar Lovaregylet is a mai napon tartotta meg évi közgyűlését és választmányi ülését. A Jockey Club ma is következetesen exkluzív volt, arról, a­mi ülésén történt, nem adott ki értesítést, a föld­­mivelési minisztérium azonban ankétjának lefo­lyásáról teljes hitelességgel tájékoztatta a nyilvá­nosságot. Az ankéton Laehne államtitkár utalt arra, hogy a földmivelésügyi kormány a lóversenyüzem megreformá­lását és demokratizálását a mostani idők feltétlen kívánal­mának tartja. A kormány súlyt helyez a lóversenyek fentartására, mert ez az országos lótenyésztés érdekeivel szoros kapcsolatban van. Távol áll azonban tőle az a szán­dék, hogy a lóverseny üzemet állami kezelésbe vegye. Harkányi Andor báró utalt arra, hogy­­ egy szak­­szerv létesítését indítványozta, a­melynek a lóversenyek intézésére tanácsadó hatásköre legyen és a­melyben a versenyegyleteken és az érdekelt hatóságokon kívül a tenyésztők és a szakírók is helyet foglaljanak. Csekonics­­ Gyula gróf kiemelte, hogy a Magyar Lovaregyletnek versenyrendezési monopoliszt­ikus szerepe csak abban van, hogy az­ egylet az angol jockey-klubnak magyarországi képviselője, teh­át csak ő rendezhet olyan versenyeket, a­melyek nemzetközileg el vannak ismerve. Ugyancsak a Lovaregylet van jogosítva Magyarországon megállapítani azt, hogy mi a telivér ló. A Hírlapírók Túri szindikátusának képviselői ki­fejtik, hogy a Lovaregyletnek a demokratikus átalakulás, elől elzárkóznia nem szabad, mert az következhetik be hogy meglesz a Lovaregylet a mai exkluzív szervezetében, de nem lesz verseny. A tuh­ázindikátusnak az az állás­pontja, hogy a versenyrendezési jog kerüljön vissza az állam kezébe és ezt a jogot az állam ruházza át egy olyan demokratikusan megalakult szervre, a­mely garanc­ia arra, hogy a versenyrendezési jog mindig csak az állam engedélye alapján legyen gyakorolható. Laehne Hugó államtitkár megjegyzi, hogy a Lovas-,­egylete eddig is a minisztérium engedélye alapján és fel­ügyelete alatt működött. Ismételve utal arra, hogy a Lovaregylet exkluzívabb volt a legzártabb kaszinóinknál is, a­mi nem tartható fenn olyan egyletnél, a­melynek nem társadalmi, hanem közérd­elvű hivatása van. A legtöbb felszólaló hangsúlyozta annak szükségét, hogy az összes érdekelt tényezők bevonásával létesítsenek egy szervet, a­melynek útján a földmivelésügyi kormány a versenyek rendezését szoros felügyelet alatt tarthatja. Ferdinándy Béla és Egyedi Lajos tenyésztési kér­dései megvitatásához szóltak hozzá, majd az elnöklő államtitkár az értekezlet folytatását hétfő délután négy­­órára halasztotta el. Az értekezlet első napján kialakult a nagy­ több­ségnek az a felfogása, hogy a­mennyiben a Magyar Lovar­egylet versenyrendezési jogát megtarthatná, ez a jövőben olyan­­ szellemben történjék, mely egy demokratikusan megalakult szerv ellenőrzésével mindenképp megfelelen a mai kor követelményeinek. A Magyar Lovaregylet késő esti választmányi­­és, közgyűléséről csak szűkszavú értesítés szivár­gott ki a­ zárt í­­ak mögül. A Lovaregylet ,mint már említettük, ezúttal is óvatosan exkhuzív volt. A jövő évi költségvetés tételeit szavazta meg, lényegtelen belügyekkel is foglalkozott és a tárgy­­sorozatba foglalt pontok tárgyalását későbbi időre halasztotta el, a mikor a félbeszakított ankét ered­ményéből leszűrt végleges határozatot a földmi­velésügyi minisztériumtól megkaphatja. René pármai herczeg kalandja. (A szélhámos álbáró üzelmek — Pálm­ay Ilka beszél a herczegről, a szerelmi regényről és a csalóról.) — Saját tudósítónktól. — Az érdeklődés központjába került két nap óta a fiatal René pármai herczeg, Zita királyné öcscse, mert két szélhámos fiatal ember a maga javára akarta kiaknázni azt a vonzalmat, me­lyet a herczeg leplezetlenül egyik színházunk primadonnája iránt érez. René herczeg még tegnap este elutazott Budapestről. Schwarzau­­ba ment, a­honnan azonban szintén tovább uta­zik családjával együtt. Budapesti barátaitokéi sem­ búcsúzott, Pálm­ay Ilkától és Péchy Erzsi­től sem, csak a pályaudvarról telefonált, hogy a leghelyesebbnek azt találja, ha minél előbb elhagyja­ a magyar fővárost. Nem is tett bűn­vádi feljelentést a szélhámosok ellen, mert nem akarja személyét további szóbeszédnek kitenni és azt hiszi, hogy a kihallgatásokra és tárgya­lásokra nem is jöhetne a mostani viszonyok között Budapestre. Rosner Ferencz, az álbáró, a­kiről kiderült, hogy a huszárhadapródi egyenruhát is bitorolja, valamint Danek Alfréd őrvezető, a­ki a­ herczeggel való barátkozás ré­vén h­adnagygyá léptette elő magát, így való­színűleg megszabadulnak a csalás bűnvádi kö­vetkezményeitől. A rendőrség azonban való­­színűleg közigazgatási úton fog eljárni ellenük, Péchy Erzsi, a Városi Színház tagja pedig, a­kit súlyosan megrágalmaztak, ma délután meg­bízta ügyvédjét, Zboray Miklós doktort, hogy Rosner Ferencz ellen a bűnvádi feljelentést megtegye. Ezen az utón akar elégtételhez jutni a színésznő, a­ki tegnap óta pletykaszájra ke­rült. Rosner Ferenczet és Danek Alfrédot ma délelőtt ismét kihallgatták a rendőrségen. Ezút­tal már nemcsak a pármai herczeggel kapcso­latos szélhámosságért vonták őket kérdőre, ha­nem Rosnert a múltban elkövetett csinyjei miatt is kihallgatták. A huszárhadapródi ranghoz Rosnernek nincs joga, mert közle­gényként szolgált a kerékpárosztagnál, a­hon­nan ellopott harmincz Frommer-pisztolyt és azokat eladta. Akkoriban volt is ellene eljárás, de mint fiatalkorú ellen, a parancsnokság ké­sőbb visszavonta a feljelentést, annál is in­kább, mert édesanyja a kincstár kárát meg­térítette. A rendőrség beszerezte a katonai ha­tóságtól Rosner iratait Megállapította, hogy Rosner katonaszökevény volt és Mraskovszky százados, kerékpárosztag - parancsnok nevét aláírta egy meghamisított menetlevélre és az­zal utazott. Egy szolgálati jegyre Brandstätten báró őrnagy nevét ham­isí­totta és­ ezzel akart a­ forradalom kitörése után tiszti iskolába ke­rülni. A rendőrségen kihallgatták ebben az ügyben az őrnagyot is és most e hamisítások, hamis névbejelentések, czimbiforrások és más apróbb kihágások miatt indítják meg ellene az eljárást Egyelőre még szabadlábon van. Da­nek Alfréd, úgy látszik, teljesen Rosner befo­lyása alatt állott, az ő szereplése enyhébb el­bírálás alá esik. Kihallgatta ma délelőtt Szentkirályi Béla főkapitány-helyettes Horvátovics Ferenczet, a Hungária­ bank igazgatóját, a­ki bizalmasa volt René herczegi­ek, majd délben Péchy Erzsi jelent meg kihallgatásra és elmondotta mindazt, a­mit a szélhámosok ü­zelmeb­ől vele és a herczeggel kapcsolatosan tud. A detektí­vek Rosner előéletére vonatkozóan folytatnak nyomozást, Rosner édesanyja, özvegy Rosner Henrikné penziótulajdonosnő pedig megbízta Bányai Béla ügyvédet, hogy René herczeggel szemben polgári követeléseit érvényesítse. Ros­ner Ferencz azt állítja, hogy számlákkal tudja bizonyítani, hogy a h­erczegtől kapott ötven­ezer koronán kívül még negyvenezer koronát a sajátjából, helyesebben az anyjától kicsikart pénzből fordított a herczeg passzióira, így a Király-garmsnak négynapi autóhasználatért 4000, egy másik vállalatnak autótaxihaszná­­latért 2000, bérkocsiknak 2000, a herczeg ré­szére­­ vásárolt aranyóralán ezért és ezigaretta­­tárczáért­­ 5500, a részére vásárolt ruhákért 0000, czigókért 800, fehérneműkért 3000, autó- , mobilelőlegért 1000, színházra és vacsorára na­ponta 500, pezsgőkért, ékszervásárlásokért, gá­láns ajándékokért és sok más holmikra össze­sen 40.000 koronát fordított a maga pénzéből. Tegnap este René herczeg telefonon kö­zölte velünk, hogy a személye körül támadt botrány dolgában hajlandó Az Újság szer­kesztőségének nyilatkozni és ma délutánra Pálm­ay Ilka asszony havas-utczai­ lakására kéretett bennünket Kinszky grófnénál ott ta­láltuk Péchy Erzsit is kisírt szemmel, de a her­czeg nem jött el. Tegnap este azzal búcsúzott el Pálm­ay Ilkától, hogy ma okvetlen felkeresi, később azonban, úgy látszik, helyesebbnek tar­totta, ha még az éjszakai vonattal elutazik. Egy barátjával telefonáltatott a művésznő la­kására, elnézést kért, hogy személyesen nem búcsúzhatik. Nem akar már törődni az egész ügy­gyel, futni hagyja a csalókat, mert csak felesleges kellemetlenséget okozna magának a­ folytonos tárgyalási megjelenésekkel. Mindkét művésznőt nagyon megviselték az­­ izgalmak. A Városi Színház igazgatósága szá­molt is azzal, hogy Péchy­­ Erzsi az izgalmak következtében esetleg nem játszhatja el A szép Saskia czímszerepét és a tegnapi és mai elő­adás alatt Rigócz­ Mariskát a színházban való tartózkodásra kérte fel, hogy netán ő játszsza végig Péchy szerepét. Erre azonban nem ke­rült a sor, mert a művésznő uralkodott ön­magán. Pálm­ay Ilka talán még felháborodottabb, mint fiatal barátnője. Ő róla is sokat pletykált a szélhámos. René herczeg szívesen időzött­­a művésznő lakásán és érzelmeiről, gondolatai­ról sok mindent beszélt. — Nem azért, mert nekem nagyon szimpa­tikus René herczeg, — mondotta Pálm­ay Ilka — mondom el, de megfelel a tényeknek, hogy a herczeg imádja a magyarokat. Magyaror­szágról úgy beszélt, mintha ebben az ország­ban született volna, de egész itt időzése alatt egyetlen szót sem árult el politikai felfog­ásá­­ról. Azt hiszem, hogy nem is törődik politiká­val. A­mi a herczeget idehozta, az az ő tiszta vonzalma volt, a­mit Péchy Erzsi iránt érez. Ezt pedig ki veheti rossz néven tőle. Ő is, Péchy is fiatal, szeretik egymást. Nem volt titok az sem, hogy René még a királyság ideje alatt sűrűn járt el a­ Városi Színházba, a­hol Péch­y játszott, ezt sokan tudták és úgy látszik, hogy az a siheder is erre alapította egész ma­nőverét. Dehogy is volt szerelmes Rosner Péchybe, de hiszen erről beszélni sem érdemes, ki veszi ezt a fiatal gyereket komolyan. A­mi­kor szemtelenkedni próbált, Péchy ugyancsak megleczkéztette. A pofon nem csekély méretű lehetett,­­ mert Péchy gyűrűje is eltört bele. Zsarolni akart Rosner, ezért szaladt fel Bécsbe a herczeghez és noha Péchy megtiltotta neki, hogy a herczeggel másról beszéljen, mint arról a levélről, a melyet Péchy küldött vele, meg­tiltotta, hogy Budapestre hozza, mégis eljött, ide a herczeggel. Péchg volt leginkább megle­pődve, a­mikor meglátta a herczeget. Mi ma­gunk elkövettünk mindent a hatóságoknál, hogy visszautazásra bírjuk rá a herczeget, a­kinek itteni tartózkodásáról illetékes­ helyen jelentést tettünk. A hatóságok nem láttak okot, hogy Benét táv­ozásra szólítsák fel. Rosner pe­dig közben elköltötte a herczeg pénzét és plety­kált aljas módon. Ezzel az volt a czélja, hogy a herczeget elidegenítse a színésznőtől. Hát ez sem sikerült neki és mondhatom, örülhet, hog­y a herczeg nem akar tovább tudni róla és egy­szerűen futni hagyja. A pletykákért azonban, a­miket Péchyről és rólam összehordott, bör­tönbe fog kerülni. Nagyon sok­­ csúnya dolgot tudtunk meg Rosner viselkedését illetően. Revolverjelenetek­­ről, a­miket Rosner egészen szabályosan elját­szott a nyílt utczán. Péchy Erzsi azonban már megelégelte a csúnya ügyben való szereplését. — Annyi rágalom és inzultus ért, — mon­dotta kények közt — hogy betege leszek ennek az ügynek. Hogy szimpatikus nekem René her­czeg, ezt nem lehet rossz néven venni tőlem. De esküszöm egyetlen drága gyermekemre, hogy aljas pletyka igaztalanabbá még nőt nem ért. Kétségbeesésem sok olyan gondolatot kerget agyamba, hogy szinte nehéz uralkod­nom magamon. A rágalmakat azonban nem tű­röm el és megszerzem magamnak az elégtételt. Többet Péchy Erzsi nem mondott. Elment a színházba, a­hol kollégái meleg lelkesedéssel fogadták. Ez volt az első elégtétel. (sz. a.) TÁVIRATOK. Kapitulálnak a bolsevi­ciek­t Stockholm, deczember 14. Az Oroszország­ból visszatért norvég tengerészeti attasé, a Stock­­holms Tidningen munkatársának azt mondotta, hogy a bolsevikiek az utóbbi idő­ben komolyan foglalkoztak a ka­­pituláczió gondolatával. Lenin és K­a­m­e­n­e­c kapitulálni akarnak, T­r­o­c­k­i­j, Radom és Csicserin a hatalom meg­tartását kívánják. Az általános szavazás alkal­mával Trockij pártja 12 szavazattal győzött. Szaszonov ismét miniszter? Amsterdam, deczember 14. A hágai orosz kö­vetség jelenti, hogy a je­kater­inov­ári orosz kormány Szaszonov volt orosz kül­ügyminisztert külügyminiszterré nevezte ki. Szasszonov a­ külföldi orosz miss­­sziókkal már érintkezésb­e is lépett. 9

Next