Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1918-12-01 / 282. szám
.Vasárnap, 1918. deczember 1. AZ ÚJSÁG Szükségünk van erre, mert a felvidéki városokban magyar katonákból csapatok verődtek össze s a melyek a régi katonatanácsoktól függetlenül újabb tanácsokat alkotnak, a saját tisztjeiket sem ismerik el és bolseviki módra garázdálkodnak. Ezek ellenében a magyar kormány nem tud bennünket védelmezni és hoggy mi védekezhessünk, anélkül, hogy újabb konfliktusokat idézzünk elő, van szintség arra, hogy Magyarországgal megegyezésre jussunk. A csehszlovák állam elismerése nem a magyar kormányon múlik. S a magyar kormánynak nem lesz alkalma, hogy a péket árnyaláson ehhez hozzászólhasson, hanem a békepontozatokba foglalt csehszlovák álam megalakítására vonatkozó pontot alá kell majd írnia. Arra a kérdésre, hogy az új magyar népkormánynyal szemben mi a csehszlovák államférfiaknak a nézete, a tót politikus a következőt válaszolta r :y Magyarországon forradalmi átalakulásról beszélnek. Mi azonban semmiféle rendszerváltozást nem látunk. Az új magyar kormány is folytatja a régi reakciós-feudális kormányok politikáját. Még a szocziáldemokraták is, a mint hatalomra jutottak, naczionalisták letek. Ami már most azt a híradást illeti, hogy mely vidékeken lehet szó tót imperiumról s egyáltalán az északi megyékben milyen megoldás remélhető, egyik forrásból a következőket mondják : Annak a 15 vármegyének, amelynek sorsáról tárgyalnak, 1,095.000 lakosa van, ebből magyar 237.000, német 183.000, tét 1,525.000, rutén 15.000. . A tizenöt vármegyében a lakosság ,76,5 százaléka tót, 11,0 százaléka magyar. Egyelőre az a terv áll előtérben, hogy öt vármegye teljesen a tótok impériuma alá kerül, tíz megyében pedig körülbelül a járások fele kerül tót közigazgatás alá. . A nyugati tót megyék közül Pozsony vármegy nyugati járására a kivételével mag vármegye három járás kivételével magyar imperium alatt marad, természetesen Pozsony városa is. Árva vármegye teljesen tót közigazgatás alá kerül Hont megyéből két járás lesz a tótoké, azonkívül Korpona, Selmecz és Bélabánya városok. Liptó megye egészen tót közigazgatás alá kerül. Nógrádiból két járás megy át a tótok kezébe. Nyitrából egy járás és Érsekújvár kivételével az egész megye tót közigazgatás alá kerül. Trencsén, Turócz és Zólyom megyét a békekötésig egészen átadjuk a tót közigazgatásnak. Gömörből négy járást adunk át, ezenkívül Nagyrőcze és Jolsva városokat. A keleti tót megyékből Sáros vármegyében egy járás, a felsővízközi járás kivételével teljesen tót lesz a közigazgatás. Szenesmegyét a gölniczbányai járás és Gölniczbánya város kivételével, tót közigazgatásnak adjuk át. Ungmegyében csak a szobránczi járás megy át tót közigazgatás alá (a megye lakosságának nagy része rutén.) Zemplén vármegyéből a négy északi járás tót imperium alá kerül. Abaúj vármegye teljes egészében magyar közigazgatás alatt marad. Összesen 07 járás kerül tót imperium alá. A megállapodás szerint a városok közül Pozsony, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Dobsina, Gölniczbánya, Kalosa, Ungvár és több más város marad magyar közigazgatás alatt Tót imperium alá kerülve Bártfa, Kisszeben, Eperjes, Késmárk, Szepesbéla, Igló, Rózsahegy, Pöstyén, Szliács és a Tátra nagyrésze. E geográfiai és statisztikai részletekkel szemben, mintha ezek már megállapodások volnának, illetékes helyről kijelentik, hogy ezek az adatok egy hevenyészett előzetes tervezet kiszakított részletei alapján kerültek nyilvánosságra és ezek egyáltalán nem fedik a magyar kormány álláspontját. Alodzsa Milán a mai tárgyalások befejeztével lapunk munkatársának a következő nyilatkozatot tette: — A tárgyalások általános része be van fejezve. A tárgyalások eredményeit egy hivatalos kommünikében összegeztük, ahol föl vannak sorolva a tárgyalásnak azon mozzanatai, amelyekben megállapodtunk, valamint azok is, melyekben nem jött létre megállapodás. Délután bezártuk az általam a tárgyalást. Ezeka megállapodások a minisztertanács elé kerülnek, mi pedig a szlovák nemzeti tanács elé terjesztjük azokat. Úgy remélem, hogy a minisztertanács az eléje terjeztett anyaggal hamarosan végezni fog. Ha ez megtörtént, akkorvalószínűleg a szakreferensek között indulnak meg a megbeszélések- kilátásba van helyezve, hogy a minisztertanács fogalmazványát kedden vagy szerdán fogom megkapni, abból a czélból, hogy azt a tót nemzeti tanácsnak bemutassam. Ezzel az anyaggal azután a szlovák nemzet plénuma fog foglalkozni. A szakreferensek tárgyalása két-három nap alatt fog megtörténni. Megállapodás van az imperium átadásáról elvben, úgyszintén azokról a formákról, amelyek között az ügy majd gyakorlati megoldást nyer. A területkérdésben csekély ellentétekenn állanak még, mert a hivatalos statisztika, melyről Tisza István gróf és Bizonyékos is kijelentette, hogy nem megbízható, helyreigazításra szorul. A csehek távozásáról nagyon nehéz mondani valamit, mert az egy bizonyos junkuimtól függ. Az eddigi munkák eredményével meg vagyunk elégedve. Ez a tény , ez a mai helyzet, de nem vagyok optimista.. A mai tanácskozásról egyébként a következő félhivatalos kommünikét adták ki: Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ma folytatta tárgyalásait Hodzsa Milán, csehszlovák követtel és a tót nemzeti tanács kiküldötteivel. Több fontos kérdésben lényeges közeledés és megegyezés jött létre. Végleges megállapodás az összes kérdésekben még nem történt, mert egynémely kérdésben még némzeteltérések vannak. Remélhető azonban, hogy ezek az ellentétek áthidalhatók lesznek. Jászi miniszter a mai tanácskozásokról referálni fog a minisztertanácsnak, azután a holnapi nap folyamán folytatja a tárgyalást Ennek befejezése után a tárgyalások egész anyaga a magyar kormány és a tót nemzeti tanács elé kerül, mert a megegyezésvéglegesítéséhez ennek a két faktornak hozzájárulása szükséges. Minthogy pedig a tárgyalás alatt álló kérdések több minisztérium reszortját is érintik és a tót nemzeti tanács hozzájárulását is be kell majd várni a végleges megegyezés nyolcz napnál előbb nem is várható. Beavatott körben azt mondják, kilátás van rá, hogy ha a tótokkal végzett a kormány, akkor a románokkal is felveszik a tárgyalás Aradon elejtett fonalát és itt is közeledés jön létre. Valószínűnek tartják, hogy Mánia Gyula hétfőn vagy kedden már meg is kezdi tárgyalásait a kormánynyal Dula, Stodron és a cseh-szlovék egyesülés. A mai postával a következő sorokat kaptuk- -Az alulírottakról 1. lapjában közlött hírekkel sz---ben, amelyek szerint mi a szlovák nemzet tanács által Turóczszenmártonban október hó 30-án elfogadott deklaráczióval akár egészben, akár részben nem értünk egyet és nemzetünknek Csehországgal való egyesítését ellenezzük, ezennel határozottan kijelentjük, hogy e híreknek semmi alapja nincs s azokban nekünk olyan kijelentések tulajdoníttatnak, amelyeket mi nem tettünk. Csatlakozásunk a szlovák nemzet által lelkesedéssel elfogadott állásponthoz nemzetünk érdekeinek komoly megfontolása után történt s miután ezen álláspontot nemzetünk összes rétegei nagy lelkesedéssel magukévá tették, nincs e széles világon olyan hatalom, amely bennünket nemzetünk egységes szándékától eltántoríthatna. Tisztelettel kérjük e helyreigazításunkat 1. lapjában közölni. Turóczszentmártonban, 1918. évi november 28-án Dula Máté, a szlovák nemzeti tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Mudron János dr, a szlovák nemzeti tanács tagja fordult és amelyeknek oly örömest, szinte dédelgetve tett eleget, teljesen elmaradtak. Úgy, hogy végre is nem győzte várakozással.— Mi az, Borbála, el mondotta — hogy magának már sose kell semmi? Még végül azt fogom hinni, hogy haragszik rém. Soha sincs se egy megbízása, se egy kívánsága. A leány csendesen, nyugodtan felelt : — Téved. Megnyugtathatom. Mert éppen most akarom megkérni egy súlyos szívességre. Arra, hogy holnap reggel keljen föl korán miattam. Már kilenczkor dolga lesz velem. — És pedig? — És pedig az, hogy maga lesz a tanúm az esküvőmön. Férjhez megyek Maklári úrhoz. Tudja : a Makikéhoz, akit maga jól ismer. Korán kell csinálni a cseremóniát, mert elutazunk, persze, se nem Velenczébe, se nem Paksba, de mégis elutazunk egy teljes hétre nászútra Garamkisjánosra, ahol neki egy üres kis háza van. Egy olyan bizonyos szalmafedelű a boldogoknak, t kívánja, amivel szemben viszont nekem az volt a kívánságom, hogy maga legyen az én tanúm. És a vonat már tízkor indul, tehát magának, szegénynek, már hajnali nyolckor ott kell hagynia a jó meleg ágyát, ha szeret. Gyorsan, levesen, valami hidegen derűs és élesen , határozott hangon beszélt, amely valahogyan átgázolt minden kérdés vagy közbevetés lehetőségén. A férfi pedig úgy évezte, hogy hirtelen tölcsér támadt a feje helyén és ebbe a tölcsérbe sustorgón, tájt és ázva szakad bele valami szédítő fonóság és a kavargásában pergeti az öntudatát. Azzal tisztában volt, hogy most oka és joga lenne legalább is egy csomó szemrehányásra, hogy ezt így mondják meg neki. Hogy lehetne haragos, sértődött vagy gúnyos, megbántott és méltatlankodó, fölcsattanhatna vagy elrohanhatna szó nélkül. De az egyiket se tette, hanem azt, ami legtávolabb állt tőle. Karikára nyílt és valami egészen idegen, egészen hazug és üres örömtől sugárzó szemmel meredt a leányra és szinte beleharsogta az a rezei ha : — Ko de ez negyszerű !. .. De ez igazán nagyszerű !... Ez óriási ! És úgy rázta a leány kezét, hogy ez majd, elesett és alig tudott kiszabadulni a tenyeréből. A foga egy pillanatra megvillant az ajkán, hosszú pillái ráborultak a szemére és így, félig csukott szemmel mondta : — Örülök, hogy ilyen boldoggá terem. Tehát vállalja ? Megint azon ? harsogó hangon csapta rá a választ : Hát hogyne ! Hát persze !. . . Hát ki, ha nem én!? Levegőre kellett mennie a furcsa, zavaros, duhaj, mámoros ezé ületével és mikor lecsillapodott benne ez a különös forgószél, akkor is furcsán és érthetetlenül érezte magát. Hirtelen eszébe jutott és nem tudott többé másra gondolni, mint Maklári úrra, a biztosító intézet vékony, szürkeszemű, mozgékony kis könyvelőjére, a sárga táskával a hóna alatt és amint a kalapja nagy ívben lendül köszönésre. Folyton a kis könyvelőt látta és mosolyognia kellett. Eleinte gúnyosan, fölényesen, szinte jóindulatúan, de később toszosan, hogy nem tud szabadulni tőle. -- Mi közöm hozzátok ! — dünnyögte és a karjával egy öntudatlan, de energikus mozdulatot tett, mint aki eltaszít valamit. De hasztalan volt az igyekezete. Az éjszakáját is megrontotta. Szaggatott, láképett volt az alvása, minden félórában felriadt és megint csak Maklári úrra gondolt egészen bizonytalan érzésekkel, valami feszült közömbösséggel és a tulajdon oktalanságán boszankodó haraggal. Boldog volt, mikor végre kireggeledett. Most már rendben, frissen és nyugodtnak érezte magát. A szertartás rövid volt és egyszerű. Beris kikisérte az új párt a vonathoz. Derűsen és elfogulatlanul mondta az új asszonynak, mikor fölsegítette a kocsi lépcsőjén : — És nagyon to’dognak lenni, Borbála! Ez semmit se felelt. Meg se fordult. Karcsú, magas alakja a rorsu szűke köpenyben gyorsan, szinte illarom tűnt el a szeme elől. Ebben a panaban a férfi gyöngén megrázódott és érezte, hogy a vonásai megnyúlnak, megereszkednek és minden erő hirtelen kiszáll a tagjaiból. — Mi ez? — kérdezte magától halkan és ijedten. Alig tudott föllépni a kocsijába és az a néhány percz, míg hazaért, egy örökkévalóságba feszült türelmetlenségében. — Végre ... — súgta, mikor magára zárhatta az ajtót. Zavartan, rémülten és tanácstalanul nézett körül a szobájában, mintha idegen helyen lenne, ahová bekötött szemmel hunczoltál. A fogai összekobzódtak, szilaj, vad hidegrázás tört a testére, és a szivére az ijedtségnek és a fájdalomnak akkora terhe zuhant, hogy megtémorodott tőle. ■— Mi ez? ... Mi bajom? . .. tördelte halálos szorongásban. És akkor a tekintete rajtaakadt a leány arcziépén, amely ott állt az íróasztalán. És mintha minden, ami történt, csak most jutott volna az eszébe. Csak most emlékezett vissza a leányra is, amint ott áll az anyakönyves előtt és az arcza, kedves, szép, finom arcza olyan fehér, mint egy bo’o tó és az igen az ajkán olyan halk, olyan megtörött, olyan enyésző, mint egy haldokló utolsó sóhajtása. Egy furcsa, rémült, hörgőébe vesző hang csordult ki a férfi nyitott száján, a két kezét hirtelen odacsapta az arczára és végigvágódott a földön. — Én életem ... Én életem . .. Mit csináltam?... Én életem... 3