Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-01 / 282. szám

.Vasárnap, 1918. deczember 1. AZ ÚJSÁG Szükségünk van erre, mert a felvidéki váro­sokban magyar katonákból csapatok verőd­tek össze s a melyek a régi katonatanácsok­tól függetlenül újabb tanácsokat alkotnak, a saját tisztjeiket sem ismerik el és bolseviki módra garázdálkodnak. Ezek ellenében a magyar kormány nem tud bennünket védel­mezni és hoggy mi védekezhessünk, a­nélkül, hogy újabb konfliktusokat idézzünk elő, van szintség arra, hogy Magyarországgal meg­egyezésre jussunk. A cseh­szlovák állam elis­merése nem a magyar kormányon múlik. S a magyar­ kormánynak nem lesz alkalma, hogy a péket árnyaláson ehhez hozzászólhas­son, hanem a békepontoza­tokba foglalt cseh­szlovák álam megalakítására vonatkozó pon­tot alá kell majd írnia. Arra a­ k­érdés­re, hogy az új magyar nép­­kormánynyal szemben mi a csehszlovák állam­férfiaknak a nézete, a tót politikus a követke­zőt válaszolta r :­y Magyarországon forradalmi átalaku­lásról beszélnek. Mi azonban semmiféle rend­szerváltozást nem látunk. Az új magyar kor­mány is folytatja a régi reakc­i­ós-feudális kormányok politikáját. Még a szocziáldem­o­­kraták is, a mint hatalomra jutottak, naczio­­nalisták letek. A­mi már most azt a híradást illeti, hogy mely vidékeken lehet szó tót imperiumról s egyáltalán az északi megyékben milyen meg­oldás remélhető, egyik forrásból a követke­zőket mondják : Annak a 15 vármegyének, a­melynek­ sor­sáról tárgyalnak, 1,095.000 lakosa van, ebből magyar 237.000, német 183.000,­ tét 1,525.000, rutén 15.000. . A tizenöt vármegyében a lakosság ,76,5 százaléka tót, 11,0 százaléka magyar. Egye­lőre az a terv áll előtérben, hogy öt vármegye teljesen a tótok impériuma alá kerül, tíz me­gyében pedig körülbelül a járások fele kerül tót közigazgatás alá. . A nyugati tót megyék közül Pozsony vármeg­y nyugati járására a kivételével mag vármegye három járás kivételével magyar imperium alatt marad, természetesen Po­zsony városa is. Árva vármegye teljesen tót közigazgatás alá kerül Hont megyéből két járás lesz a tótoké, azonkívül Korpona, Sel­­mecz és Bélabánya városok. Liptó megye egé­szen tót közigazgatás alá kerül. Nógrádiból két járás megy át a tótok kezébe. Nyitrából egy járás és Érsekújvár kivételével az egész megye tót közigazgatás alá kerül. Trencsén, Turócz és Zólyom megyét a békekötésig egé­szen átadjuk a tót közigazgatásnak. Gömörből négy járást adunk át, ezenkívül Nagyrőcze és Jolsva városokat. A keleti tót megyékből Sáros vármegyé­ben egy járás, a felsővízközi járás kivételé­vel teljesen tót lesz a közigazgatás. Szenes­megyét a gölniczbányai járás és Gölnicz­­bánya város kivételével, tót közigazgatásnak adjuk át. Ungmegyében csak a szobránczi jár­­ás megy át tót közigazgatás alá (a megye lakosságának nagy része rutén.) Zemplén vár­megyéből a négy északi járás tót imperium alá kerül. Abaúj vármegye teljes egészében magyar közigazgatás alatt marad. Összesen 07 járás kerül tót imperium alá. A megállapodás szerint a városok kö­zül Pozsony, Érsekújvár, Léva, Losonc, Ri­maszombat, Dobsina, Gölniczbánya, Kalosa, Ungvár és több más város marad magyar közigazgatás alatt Tót imperium alá kerülve Bártfa, Kis­­szeben, Eperjes, Késmárk, Szepesbéla, Igló, Rózsahegy, Pöstyén, Szliács és a Tátra nagy­része. E geográfiai és statisztikai részletekkel szemben, mintha ezek már megállapodások volnának, illetékes helyről kijelentik, hogy ezek az adatok egy hevenyészett előzetes ter­vezet kiszakított részletei alapján kerültek nyilvánosságra és ezek egyáltalán nem fedik a magyar kormány álláspontját. Alodzsa Milán a mai tárgyalások befejez­tével lapunk munkatársának a következő nyilatkozatot tette: — A tárgyalások általános része be van fejezve. A tárgyalások eredményeit egy hiva­talos kommünikében összegeztük, a­hol föl vannak sorolva a tárgyalásnak azon mozza­natai, a­melyekben megállapodtunk, valamint azok is, melyekben nem jött létre megállapodás. Délután bezártuk az általam a tárgyalást. Ezek­­a megállapodások a minisztertanács elé kerül­nek, mi pedig a szlovák nemzeti tanács elé terj­­esztjük azokat. Úgy remélem, hogy a minisz­tertanács az eléje terj­eztett anyaggal hamaro­san végezni fog. Ha ez megtörtént, akkor­­való­színűleg a szakreferensek között indulnak meg a megbeszélések- kilátásba van helyezve, hogy a minisztertanács fogalmazványát kedden vagy szerdán fogom megkapni, abból a czélból, hogy azt a tót nemzeti tanácsnak bemutassam. Ezzel az anyaggal azután a szlovák nemzet plénuma fog foglalkozni. A szakreferensek tárgyalása két-három nap alatt fog megtörténni. Megálla­podás van az­ imperium átadásáról elvben, úgy­szintén azokról a formákról, a­me­lyek között az ügy majd gyakorlati megoldást nyer. A terület­­kérdésben csekély ellentétek­enn állanak még, mert a hivatalos statisztika, melyről Tisza István gróf és Bizony­ékos is ki­je­lentette, hogy nem megbízható, helyreigazításra szorul. A cse­hek távozásáról nagyon nehéz mondani valamit, mert az egy bizonyos junk­uimtól függ. Az eddigi munkák eredmény­ével meg vagyunk elégedve. Ez a tény , ez a mai helyzet, de nem vagyok optimista.. A mai tanácskozásról egyébként a kö­vetkező félhivatalos kommünikét adták ki: Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ma folytatta tárgyalásait Hodzsa Milán, cseh­szlovák követtel és a tót nemzeti tanács ki­küldötteivel. Több fontos kérdésben lényeges közeledés és megegyezés jött létre. Végleges megállapodás az összes kérdésekben még nem történt, mert egynémely kérdésben még ném­zeteltérések vannak. Remélhető azonban, hogy ezek az ellentétek áthidalhatók lesznek. Jászi miniszter a mai tanácskozásokról re­ferálni fog a minisztertanácsnak, azután a holnapi nap folyamán folytatja a tárgya­lást Ennek befejezése után­ a tárgyalások egész anyaga a magyar kormány és a tót nemzeti tanács elé kerül, mert a megegyezés­­véglegesítéséhez ennek a két faktornak hoz­zájárulása szükséges. Minthogy pedig a tár­gyalás alatt álló kérdések több minisztérium reszortját is érintik és a tót nemzeti tanács hozzájárulását is be kell majd várni a vég­­­­leges megegyezés nyolcz napnál előbb nem is várható.­­ Beavatott körben azt mondják, kilátás van rá, hogy ha a tótokkal végzett a kor­mány, akkor a románokkal is felveszik a tárgyalás Aradon elejtett fonalát és itt is kö­zeledés jön létre. Valószínűnek tartják, hogy Mánia Gyula hétfőn vagy kedden már meg is kezdi tárgyalásait a kormánynyal Dula, Stodron és a cseh-szlovék egyesülés. A mai postával a következő sorokat kaptuk- -Az alulírottakról 1. lapjában közlött hírek­kel sz---­ben, a­melyek szerint mi a szlovák nem­zet tanács által Turóczszenmártonban ok­tóber hó 30-án elfogadott deklaráczióval akár egészben, akár részben nem értünk egyet és nemzetünknek Csehországgal való egyesítését ellenezzük, ezennel határozottan kijelentjük, hogy e híreknek semmi alapja nincs s azokban nekünk olyan kijelentések tulajdoníttatnak, a­melyeket mi nem tettünk. Csatlakozásunk a szlovák nemzet által lelkesedéssel elfogadott állásponthoz nemzetünk érdekeinek komoly megfontolása után történt s miután ezen állás­pontot nemzetünk összes rétegei nagy lelkese­déssel magukévá tették, nincs e széles világon olyan hatalom, a­mely bennünket nemzetünk egységes szándékától eltántoríthatna. Tiszte­lettel kérjük e helyreigazításunkat 1. lapjában közölni. Turóczszentmártonban, 1918. évi no­vember 28-án Dula Máté, a szlovák nemzeti ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Mudron János dr, a szlovák nemzeti tanács tagja f­ordult és a­melyeknek oly örömest, szinte dédelgetve tett eleget, teljesen elmaradtak. Úgy, hogy végre is nem győzte várakozással.­­— Mi az, Borbála, e­l mondotta — hogy magának már sose kell semmi? Még végül azt fogom hinni, hogy haragszik rém. Soha sincs se egy megbízása, se egy kívánsága. A leány­ csendesen, nyugodtan felelt : — Téved. Megnyugtathatom. Mert éppen most akarom megkérni egy súlyos szívességre. Arra, hogy holnap reggel keljen föl korán miattam. Már kilenczkor dolga lesz velem. — És pedig? — És pedig az, hogy maga lesz a tanúm az esküvőmön. Férjhez megyek Maklári úrhoz. Tudja : a Makikéhoz, a­kit maga jól ismer. Korán kell csinálni a cseremóniát, mert el­utazunk, persze, se nem Velenczébe, se nem Pak­sba, de mégis elutazunk egy teljes hétre nászútra Garamkisjánosra, a­hol neki egy üres kis háza van. Egy olyan bizonyos szalmafe­­delű a boldogoknak, t­ kívánja, a­mivel szem­ben viszont nekem az volt a kívánságom, hogy maga legyen az én tanúm. És a vonat már tíz­kor indul, tehát magának, szegénynek, már hajnali nyolc­kor ott kell hagynia a jó meleg ágyát, ha szeret. Gyorsan, levesen, valami hidegen de­rűs és élesen , határozott hangon beszélt, a­mely valahogyan átgázolt minden kérdés vagy közbevetés lehetőségén. A fér­fi pedig úgy é­vezt­e, hogy hirtelen tölcsér támadt a feje helyén és ebbe a tölcsérbe sustorgón, tájt és ázva szakad bele valami szédítő fon­óság és a kavargásá­ban pergeti az öntudatát. Azzal tisztában volt, hogy most oka és joga lenne legalább is egy csomó szemrehányásra, hogy ezt így mondják meg neki. Hogy lehetne haragos, sértődött vagy gúnyos, megbántott és mél­tatlankodó, fölcsattanhatna vagy elrohan­hatna szó nélkül. De az egyiket se tette, hanem azt, a­mi legtávolabb állt tőle. Karikára nyílt és valami egészen idegen, egészen hazug és üres örömtől sugárzó szemmel meredt a leányra és szinte beleharsogta az a rezei ha : — Ko de ez negyszerű !. .. De ez igazán nagyszerű !... Ez óriási ! És úgy rázta a leány kezét, hogy ez majd, elesett és alig tudott kiszabadulni a tenyeré­ből. A foga egy pillanatra megvillant az ajkán, hosszú pillái ráborultak a szemére és így, félig csukott szemmel m­ondt­a : — Ör­ülök, hogy ilyen boldoggá terem. Tehát vállalja ? Megint azon ? harsogó hangon csapta rá a választ : Hát hogyne ! Hát persze !. . . Hát ki, ha nem én!? Levegőre kellett mennie a furcsa, zavaros, duhaj, mámoros ezé ületével és mikor lecsilla­podott benne ez a különös forgószél, akkor is furcsán és érthetetlenül érezte magát. Hirte­len eszébe jutott és nem tudott többé másra gondolni, mint Maklári úrra, a biztosító inté­zet vékony, szürkeszemű, mozgékony kis köny­velőjére, a sárga táskával a hóna alatt és a­mint a kalapja nagy ívben lendül köszönésre. Foly­ton a kis könyvelőt látta és mosolyognia kel­lett. Eleinte gúnyosan, fölényesen, szinte jó­­indulatúan, de később toszosan, hogy nem tud szabadulni tőle. -­- Mi közöm hozzátok ! — dünnyögte és a karjával egy öntudatlan, de energikus mozdulatot tett, mint a­ki eltaszít valamit. De hasztalan volt az igyekezete. Az éjszakáját is megrontotta. Szaggatott, lák­épett volt az alvása, minden félórában felriadt és megint csak Maklári úrra gondolt egészen bizonytalan érzésekkel, valami feszült közömbösséggel és a tulajdon oktalanságán boszankodó haraggal. Boldog volt, mikor végre kireggeledett. Most már rendben, frissen és nyugodtnak érezte magát. A szertartás rövid volt és egyszerű. Beris kikisérte az új párt a vonathoz. Derűsen és elfogulatlanul mondta az új asszonynak, mikor fölsegítette a kocsi lépcsőjén : — És nagyon to’dognak lenni, Borbála! Ez semmit se felelt. Meg se fordult. Karcsú, m­agas alakja a r­ors­u szű­ke köpenyben gyor­san, szinte illarom tűnt el a szeme elől. Ebben a p­anab­an a férfi gyöngén meg­ráz­­ódott és érezte, hogy a vonásai megnyúl­nak, megereszkednek és minden erő hirtelen kiszáll a tagjaiból. — Mi ez? — kérdezte magától halkan és ijedten. Ali­g tudott föllépni a kocsijába és az a néhány percz, míg hazaért, egy örökkévaló­ságba feszült türelmetlenségében. — Végre ... — súgta, mikor magára zár­hatta az ajtót. Zavartan, rémülten és tanács­talanul nézett körül a szobájában, mintha ide­gen helyen lenne, a­hová bekötött szemmel hunczoltál. A fogai összekobzódtak, szilaj, vad hidegrázás tört a testére, és a szivére az ijedtségnek és a fájdalomnak akkora terhe zu­hant, hogy megtém­­orodott tőle. ■— Mi ez? ... Mi bajom? . .. tördelte halálos szorongásban. És akkor a tekintete rajtaakadt a leány arcziépén, a­mely ott állt az íróasztalán. És mintha minden, a­mi történt, csak most jutott volna az eszébe. Csak most emlékezett vissza a leányra is, a­mint ott áll az anyakönyves előtt és az arcza, kedves, szép, finom arcza olyan fehér, mint egy bo’o tó és az igen az ajkán olyan halk, olyan megtörött, olyan enyésző, mint egy haldokló utolsó sóhaj­tása. Egy furcsa, rémült, hörgőébe vesző hang csordult ki a férfi nyitott száján, a két kezét hirtelen odacsapta az arczára és végigvágó­dott a földön. —­ Én életem ... Én életem . .. Mit csi­náltam?... Én életem­... 3

Next