Az Ujság, 1919. január (17. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

4­ ­ SZILVESZTER­ ESTÉN A MINISZTERELNÖK ELŐSZOBÁJÁBAN. — Bajét tudó&nétik&il. — Szomorúan, sötéten, fekete gyászban nézi a falról az ódon szabónt első magyar miniszterelnö­künk képmása. Vele szemben marczomán és snájdi­­gul posztol egy skarlátvörös tábornok, Fejérváry Géza. És közöttük sorban mind, a halott miniszter­­elnökök, Tisza gróf, a­kit megöltek egy forradalmi estén, a finom és lágy K.buen meg a többiek, a nádori palota egész múltja. És monoton taktust ver a régi óra egy kandalló tetején, míg a fehér­­lakkok öble.J­okban megjelenik a város, a Város, a párába öltözött kupolák és a fekete tornyok, a­mint küzködnek a leszálló esthom­álylyal. Egy­edül vagyunk, csak egy sarokban szunyókál valaki. Gyásznuhás hölgy, előbb észre sen­ vettük, olyan, mint egy tisztes bútor a többiek között. Megnyit­juk a szomszéd szoba szárnyas ajtaját. Né­marág lakik a termekben, sehol senki, mintha Csipkerózsa elátkozott palotájában járnánk a termek­­hosszú sorát. Vájjon mikor serken életre az alvó, a­kit vir­­raszttunk ezen a bús Szilveszter-estén a budai palo­tában ? Valaki meggyújtotta a villanyt, elment a ho­mály és a némáéig, az alvó hölgy felriad és elkezdi ijedten mesélni, hogy ei megy Páriába, már kész az útlevél. Három feketeruhás sovány i­s jön be, olyan ünnepélyesek és komorak, mint az Entre­­prise huszárjai. Megjelenik a titkár is, az elegáns­­ barna fiatalember, a­ki nem is siet, nem is szalad, nem is röpül, hanem direkt korcsolyázik a parket­ten. Bámulattal néztük ezeket a lábmutatványo­kat, ezt a spec­iális titkári művészetet. A terem másik végében egy kis segédfogalmazó ugyanazt csinálja, de Istenem, még kissé ügyetlenül, látszik, hogy ez még csak segédfogalmazó, még nincsen olyan nagy rutinja. Átsuhan a színen a kiváló karrikatúra-rajzoló is, a­ki olyan finom és elegáns, mint egy követségi attaebé. Nem is hasonlít egy rajzolóhoz, a­hogyan átmegy, nem is megy, átlebeg a szobán hangtala­nul és elmúlik a függöny mögött, mintha itt sem lett volna. Közben a bizonytalan kéri hölgy negye­dik hallgatójának meséli, hogy már kész az útlevél és az elegáns barna titkár kényszeredetten moso­lyog, mialatt egy hamis fogsor elbűvölő mosoly­­lyal meséli neki, hogy az 55 édesapja 1848-ban Künn leszállott a fekete este. Millió ide fény úszik a bizonytalan mélységben, mintha a pislogó ablakokban millió könnycsepp ragyogna és kérve, esdekelve sóhajtana a várbeli öreg palota felé. Mintha ez a ház sóhajokon és remegéseken épült volna, nem egy hegynek a tetején, olyan az érzé­sünk e perezben, hallgatva az óra komor zenéjét, a­mint jelzi a rohanó időt, a percr­eket, a drága, siető percze­ket, a végtelenségbe tűnőket, a soha vissza nem jövőket. A halott miniszterek képei a falon mit beszél­nek ezen az estén az elcsendesült budai palota sáppad­t urának, a­ki ezen a legkúsabb magyar Szilveszter-estén virraszt a város fölött.... (K. L) AZ ÚJSÁG Szerda, 1919 január V. Esterházy jelentése svájczi útjáról. (Bédy-Schwimmer Róza követsége. — Az entente-diplomáczia felfogása. — Közvetlen érintkezés most nem lehetséges. — Balogh Elemér, a tanár ur.) . Deczember 24-ikén közölték Lovássy Márton volt vallás- és közoktatásügyi miniszter le­mondó-­­leik. A lemondás bejelentése a miniszterelnöknél már szombaton, 21-ikén délután történt, a­mikor a svájczi útjáról visszatért Esterházy Mihály gróf a miniszterelnöknek beszámolt külföldi benyo­másáról. A minisztere­lnök a tanácskozásba Lo­­vászy kultuszminisztert is belevonta. Esterházy részletesen elmondotta svájczi tapasztalatait és előadása megerősítette Lovászynak azt a vélemé­­nyét, hogy az entento a kormány mostani össze­tételével szemben nagyfokú animozitással viselte­tik. Lovászy kijelentette, hogy a mostani kor­mány irányáért és cselekedeteiért a felelősségben nem osztozhatik és bejelentette lemondja.­­ Több lap munkatársa erre felkereste Esterházy Mihály grófot, a­ki érdemben nem nyilatkozott, jelezte azonban, hogy svájczi tartózkodása tapasztalatai­­ról írásos jelentést fog átadni a miniszterelnöknek s azt a kormány hozza nyilvánosságra. Ezt a je­lentést­ most közzétették. Szerepel benne egy Ba­logh Elemér nevű stanár ur­ is, a­ki kísérője volt Eszterházynak és mindenütt mint budapesti egye­temi tanár mutatkozott be. Esterházy is, Balogh Elemér is újra meg újra táviratokkal ostromolták a miniszterelnököt,­a melyekben Baloghnak egye­temi tanárrá való kinevezését sürgették, mert­ —­­szőrül-szóra igy mondották — ennek elmaradása sagy Balogh, mint a kormány pozízióját nem vetne jó világaié. A jelentésnek komolyabb részei itt következ­nek : Bernbe érkezve. Balogh Elemér dr. tanár úrral együttesen elsőbben is a svájczi Intéző körökkel léptünk összeköttetésbe, hivatalos lá­togatást tettünk a külügyi osztály vezetőinél, a­kik késznek nyilatkoztak Magyarország ér­dekeit melegen támogatni úgy az e ti­­ente-óil való közvetlen érintkezést, mint egyéb, esetleg felmerülő kérések és kérdések tekintetében. Azonban úgy ezek az urak, valamint Bourcart, Svájcz bécsi követe, úgyszintén a többi semle­ges és entente-diplomata, a­kikkel érintkezésbe jöttünk, egyhangúlag többé vagy kevésbé kö­rülírt formában azon felfogásnak adott kifeje­­­zést, hogy Bédy-Sch­­immer Róza­ úrnőitek kö­vetté való kinevezése oly újítás, melynek bekö­vetkezésére a mai idő nem alkalmas. A szoká­sos előzetes informácziók beszerzésének mellő­zése sem keltett jó benyomást. Ezek miatt még az „informális" érintkezést sem vehette fel Ma­gyarország, mely pedig Német-Ausztriának si­került és Magyarországnak is biztosítva van, mihelyt meg­felelő diplomata fon szokásos mó­don kiküldetni és nem követi, hanem ,,reprae­­sentant“ vagy hasonló czímmel fog felruház­­tatni. Több helyen megjegyzéseket tettek arra, hogy az új magyar kormány a gyakorlott diplomácziai személyzetet, teljesen mellőzi. Az entente-diplomácziával felvett közvet­len érintkezésnél előre kell bocsátanom, hogy Dutasta franczia követ Francziaországban volt. Az ott lévő követségi tanácsos pedig az egyik követség­­titkárral közölte velem, hogy nincsen a mai viszonyok mellett azon hely­zetben, hogy a­­fiagyar kormány m­egbízotta­it fogadhassa külön felhatalmazás nélkül, ellen­ben módot adott, hogy a követség­­titkár révén az"általunk tett közléseket ad referendum ve­hesse, továbbá "közölte velünk, hogy a mi misz­­sziónk tárgyában már is sürgöny űzött a követ­ség Pakisba. Úgy az angol, az olasz,­­valamint az amerika követségen elsősorban az iránt ér­deklődtek, hogy felkerestük-e a franczia követ­séget s minden megbeszélésből csak megerősö­dött az a megfigyelésünk, hogy a vezetés telje­sen a francziák kezében van. Az olasz követségen az a­ felfogás, hogy d­irekt érintkezés ez idő szerint nem­ lehetséges, azonban készek egy a spanyol követség révén benyújtott memorandumot konszideráczió tár­gyává tenni. Az amerikai követségen előterjesztéseinket figyelemmel hallgatták meg, ad referendum vették. Az angol követségen találkoztunk a legna­gyobb jóindulattal, a közvetlen érintkezésre ez idő szerint lehetőséget nem látnak. Magyarország elismertetésének előmozdítá­sára egy további lépésünk volt ,,A szerzői jog védelmére létesített berni Unió“-ba való felvé­telünk előkészítése. Balogh dr. már megállapo­­dott a svájczi hivatalos és tudományos körök­kel, hogy ok annak daczára, hogy Magyaror­szág hivatalosan elismerve nincs, belépésünket közvetítik. Ez­által, ha nem is formálisan, ha­nem de facto, elismertetnék Magyarország. A svájczi sajtóval is összeköttetésbe lép­tünk, hajlandók is a svájczi lapok közléseinket átvenni s a miennyiben a kormány kívánja, svájczi újságírók is eljönnének Budapestre, erről azonban még tárgyalnunk kellene. A­mi­lyen kimért, mondhatni rideg állásfoglalással találkoztunk a hivatalosan előterjesztett kí­vánságokkal szemben, annyira szívélyes és elő­zékeny megértésre találtunk az ezt követő bi­zalmas eszmecserék során. Az ententebek­ mint a semleges diplomaták azonban, daczára a kor­mány ismert drvű politikusaink iránt érzett meleg rokonszenvének, abban a felfogásban, vannak, hogy a köztársasági kormány nem ura a helyzetnek és hogy túl gyorsan halad szélső­séges radikális irányban, a­mit entente-körök annál súlyosabban mérlegelnek, mert általános a félelem a bolsevizmustól. Magától értetődik, hogy mindenütt hangsúlyoztam, hogyha az en­­tente csak némi jelét adja a jelenlegi kormány és az ország iránt érzett jóindulatának, úgy a kormány helyzete megszilárdul és a közrend könnyen helyreállítható. Esterházy Mihály gróf és Balogh Elemér egyébk­ént Bernből több táviratot küldött, rövi­den jelezvén, hogy minden jól megy (tout va bien) és kérik Balogh Ele­mér kék egyetemi tanárrá való kinevezését és a kinti-'­zés publikálását. A táviratok Esterházy—Balogh elbírással voltak ellátva. A német köztársaság­ ot egy­­fél német­országi állam a birodalom utját,sirntése mellett. Stuttgart, deczember 30. A bajor, württem­­­bergi, badeni és hesseni kormányok különböző megbeszélést sín, melyeket dec­ember 27-én és 28-án Stuttgartban tartottak, egyértelműleg elhatározták, hogy a jövőben együttesen arra törekednek, hogy 1. a német birodalmat szövetséges állami alapon újjászervezzék, 2. akc­ióképes birodalmi vezetőséget és nemzetgyűlést hozzanak létre, 3. a lehető leggyorsabban létrehozzák a békét. A Spartacusok a nemzetgyű­lési választás ellen.­ Berlin, dec­ember 31. A Spartacus-szövet­­ség birodalmi konferencziájáról, a­melyre egész Németországból mintegy kilenc­venöt delegá­tus jött össze, a Vorumrts a következőket je­­lenti : A délutáni ülésen arról tárgyaltak, hogy részt vegyenek-e a nemzetgyűlési válasz­tásokban. Rílue (Pírna) azt mondotta, ha a­ parlamentbe megyünk, ezzel csak gátoljuk a forradalom további menetét az utazás. A mi szószékünk az utcza. Azt senki el nem veheti tőlünk. Luxemburg Róza állást foglal Rihle fel­fogásával szemben. Nézete szerint az utcza ural­ását, a nemzetgyűlésben ió kifejezésre kell juttatni Végül Rihle indítványát fogadták el hat­vankét szóval huszonhárommal szemben. A Spartacus-szövetség birodalmi konferenciája a nemzetgyűlési választásokban való részvételt a legnagyobb határozottsággal elutasítja, hí­veinek kötelességévé teszi, hogy tartózkodja­nak a választásoktól és felszólítja őket, hogy ennek a parlamentnek a megalakulását és el­lenforradalmi működését minden eszközzel ■megakadályozzák. Az ülés végén elfogadták Liebknechtnek délelőtt benyújtott határozati javaslatát, a­mely határozott eltávolodást jelent a függet­lenségiektől. Radeck agitátióra, Berlin, deczember 3. (Saját tudósítónk táv­­­irata.) Radeck megjelenése a Spartacus-csoport országos gyűlésén a kormány egyenes kihí­vása, mivel Radeck Németországból ki van tiltva. Radeck a bolsevik­ világpropaganda ve­zetője és köztudomású, hogy Troczkij­ és má­sokkal együtt bele igyekszik vonni Németor­szágot az entente kapitalizmus elleni küzde­lembe. A helyzet mindenesetre kritikus, miért kétségtelen, hogy az entente német földön orosz bolsevik­ agitácziót nem tűr meg. A kormány­nak tehát meg kell mutatnia, elég erős-e hozzá, hogy az országot a legrosszabbtól megvédje. Figyelemreméltó, hogy a ,Freiheit“ köve­teli a független szoczi­al­istáknak a Spartacus­­csoporttól való elszakadását, mivel a független szoczialisták nem azonosíthatják magukat a Spartacus-csoport ténykedéseivel. A peseni események. Berlin, deczember 31. (Saját tudósítónk táv­­irata.) Be­­thénből jelentik: A pozeni helyzet­ből ma arra lehet következtetni, hogy Posen városában kétségtelenül a lengyelek az urak. Breslau, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A poseni német lapok egyetlenegynek a kivételével nem jelennek már meg. A Posett Tagblatt szerkesztőjét, Erzol Gusztávot, letartóz­tatták. A házkutatások szünet nélkül folynak. A vidékről bandák jöttek a városba és őrjáratok­nak mondják magukat és mindenütt rabolnak. Sok németek lelőttek azzal az ürügy­gyel, hogy házaikból az utczára lőttek. Berlin deczember 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Egy Posenból érkezett katona mondotta el a következőket: Péntek délután érkezett meg Posenbe a ha­todik gránátos-ezred. A lengyel munkás- és ka­tonatanács a katonák lefegyverezését kívánták. Ez természetesen nem történt meg. A gránáto­sok zeneszóval vonultak laktanyájuk felé. Út közben felszólították a lakosságot, hogy a kitűzött amerikai lobogókat vonják be. Miután erre a lakosság nem volt hajlandó, a katonák maguk távolítottták el a lobogókat. Erre kezd­ték meg a lengyelek a lövöldözést. Lengyel gye­rekek voltak fegyverekkel és gránátokkal fel­szerelve és fegyvereiket szorgalmasan használ­ták is. A németek gépfegyverekkel védekeztek. A lengyelek kürtjelekkel alarmírozták a lakos sárait, a­mi sikerült is nekik, hiszen néhány nap előtt próba­riadót rendeztek. A németek ennek daczára hamarosan támadásba mentek át és megtisztították az utczákat. ♦ Szombaton a lengyelek megszállották a­ középületeket és lezárták az utczákat. A német katonákat bántalmazták és kirabolták. A né­met kereskedők üzletei sem maradtak sértetle­nek. A vasárnap meglehetősen nyugodalmasan * telt el.

Next