Az Ujság, 1919. szeptember (17. évfolyam,114-115. szám)

1919-09-28 / 114. szám

9 nemzetnek legfőbb vagyonértéke s mi ezt a harmadára apasztott legfőbb értéket magunk akarjuk megtizedelni ? Nemzetinek kell lennünk s ez nem lehe­tünk, ha nem vagyunk demokratikusak is. Egy idegen világ közepette az egyetlen, a mi ben­nünket e világhoz kapcsol. Az összes követelé­sek között, miket irántunk támasztanak, az egyetlen, mely javunkra szolgál. Itt nincs többé gazdagság, mely felé a legyek donganának, az élősdiek tolakodnának. Itt baj, nélkülözés és rabszolgamunka kínálkozik s a ki ebben osz­tozkodni akar, az hazafi és semmi más. A gyűlölködőket se gyűlöljük. Ez sem ve­zet jobb eredményre. Hassunk rájuk, a meny­nyire lehet és hassunk ellenük, a mennyire muszáj. Ez keresztény világnéz­et. Ezen építhe­tünk valamennyien s ezt öli, a ki másképp cse­lekszik, bármilyen jelszó alatt. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1919 szeptemb­er 28. A politikai h­elyzet. — ELovassy tárton Lelhiváss. — — A kormány és a csárfoképítés. — IKlortsíy meg­nyugtatja a Esilánsásgot.­ — Saját tudósítónktól. — Mit vártunk a bolsevizmus letörésétől? Az ellenkezőjét annak, a­mit ő jelentett. Befogadást a népek közösségébe, a falu és város kibékülé­sét, a polgárság és munkásság együttműködé­sét. S mit hozott Friedrich István ? Az ország újabb bojkottját, a vidéknek Budapest ellen való uszítását, megosztott polgárságot, melynek egyik része üldözi a másikat s újabb ellentétet a bolsevizmusból kiábrándult, csak munkát akaró proletariátussal. Ezt a helyzetet kibírhatja a Friedrich­­kormány, de nem bírja ki az ország. Napról­­napra nő a nyomor, fogy a készlet csak úgy, mint a bolsevizmus alatt s a kormány a ka­tasztrofális hanyatlás alatt propagandát csinál, röpiratokat gyárt, embereket üldöz, osztályokat, felekezeteket nyom el és a jövőtől való általá­nos félelemből tábort csinál magának csalogató ígéretekkel. A kormány kunbéláskodásánál csak egy a szomorúbb: a vele nem tartóknak teljes ener­­giátlansága és gondolatszegénysége. Egy orszá­got megérne egy gondolat s ha a polgárság­­ egyeteme valahogyan ki nem bontakozik a ki­­­­csinyes, parcziális érdekekből és ambrcziókból, a gondolat csak akkor fog megszületni, ha már ország nincsen. Más erő nincs, csak egy, a­mely a mai napon nyilatkozik­ meg először: a sajtó. Hazafiasnak, bölcsnek, mértékletesnek, önzetlen­nek és önfeláldozónak kell lennie, különben nincs mentség és egészen mindegy, Friedrich alatt pusztul-e el Magyarország, vagy más alatt. A kormány és a zsidókérdés. A Dunántúl történt sajnálatos események miatt nagy nyugtalanság érezhető még mindig a főváros zsidó lakosságában. Igen sokakat izgat az a kérdés, hogy Budapesten lejátszódhatnak-e azok az események, a­mik megtörténtek egyes vidékeken. Illetékes helyen érdeklődtünk ebben az ügyben és a következő felvilá­gosítást nyertü­k: A múlt héten József királyi herczeg Andrássy Gyula gróf és Bethlen István gróf a kormány meg­bízásából sem­ voltak Siófokon Horthy , hogy vele megbeszélést folytassanak. A beszélgetések során, mint értesülünk, Horthy kifejtette, hogy tőle távol áll minden pogromszándék, mindenféle retorzió a zsidókkal szemben és azokat a tiszteket, a­kik részt vettek pogromokban, bíróság elé állítja. Ha Budapestre be­­vonul, akkor csak olyan tisztekkel vonul be, a­kikben ő is teljesen megbízik és így a zsidóságnak semmiféle veszélytől nem kell tartani. A zsidóság részéről, mint értesülünk, tárgyalások voltak és vannak még ma is folyamatban, de hogy ezek milyen eredményre fognak vezetni, azt ma még nem tudni, mert a zsidóság részéről Kohner báró a következő kívánságokat terjesztette elő a miniszter­­elnöknek: 1. A karhatalmi csoportokba zsidó tiszteket vegyenek föl. 2. A kultuszminisztériumba a zsidó ügyek referenséül zsidót nevezzenek ki. 3. A pénzügyi tanácsban zsidók is legyenek. Mindezeket a miniszter­elnök a legközelebbi minisztertanács elé fogja ter­jeszteni. A függetlenségi párt határozata. I Kovászy fölhívása a társadalomhoz.­­ A függetlenségi és 48-as párt szeptember 24-én Lovászy Márton elnök javaslatára határozatot hozott, melyben újra körvonalazza programmját. A párt­programul alapján kijelenti, hogy minden olyan kor­mányt támogat, mely 1. Magyarország nemzeti önállóságát és állami függetlenségét mindennemű beolvasztási kísérlettel szemben megvédeni kész és különösen a legnagyobb erélylyel szembeszáll a közjogi kapcsolat és a Habsburg-uralom helyreállítására irányuló törekvé­sekkel. " 2. összetételénél fogva alkalmas arra, hogy a győztes entente hatalmak bizalmát oly mértékben megnyerje, hogy a nemzetgyűlési választások elren­delése és megejtése számára lehetővé váljék. 3. olyan belpolitikai programmot vall magáé­nak, mely a megzavart társadalmi béke és egyensúly helyreállítását, az osztály, faj és felekezeti harcrok ellenőrzését és a gyöngéknek védelmét tűzi ki czél­­jául és ezen czélok megvalósítására alkalmas, 4. a proletárdiktatúra létrehozásáért és fentar­­tásáért felelős elemeket a közélet teréről távoltartja, 5. a proletárdiktatúra alatt elkövetett vissza­éléseknek és bűnöknek a legszigorúbb törvényes megbüntetéséről gondoskodik, 6. el van határozva mindennemű önbíráskodás és felforgató törekvés meggátolására és megtorlására, a közrend és nyugalom helyreállítására. A kibontakozásnak ezen az egyedül lehetséges alapon leendő megteremtése végett elhatározza a párt, hogy a kezdeményezést megtagadja és a czélból fel­hívással fordul a haza minden jóérzésű, rendet és nyugalmat akaró polgárához a sorakozásra és tömörü­lésre, másrészt megbízza a párt elnökségét, hogy a többi pártokkal és a kormánynyal a tárgyalásokat erre a c­élra azonnal indítsa meg. A párt kimondta, hogy ezt a határozatát minden alkalmas módon nyilvános­ságra hozza és az entente missziókhoz is eljuttatja. Lovászy Márton egyébként igen érdekes föl­hívást irt a magyar társadalomhoz. Kérve-k­éri ebben a haza minden ha flát, tegye félre a gyűlöletet, harag, viszály és ártozkodás? helyett fogjon össze a haldokló nemzet II.-e filencését­ . A keresztény szellem — írja Lovászy — szereidet, megbocsájtást., emberiességet jelent, a gyöngék és gyámoltalanok oltalmát jelenti az erősek és ravaszak ellen. Akkor követünk keresztény politikát, ha ezeket az elveket beviszszük a közéletbe is. Hangoz­tatja azután Lovászy a munkások és munkaadók, a polgárság és munkásság nagy egymásrautaltságát és a bolsevizmus elleni leghatásosabb védekezésnek a demokratiku­s eszmék gyors megvalósítását jelöli meg. A kibontakozást úgy akarja Lovászy, hogy legyen az országnak olyan kormánya, mely a választásokra en­gedélyt tud kapni az entento-tól, és a társadalmi béke és kiegyenlítés programmja alapján ejti meg azokat. A Keresztény Szövetség megalakulása. Keresztény Szövetség czímmel az összes keresz­tény felekezetek férfiait és nőit valláserkölcsi és gazdasági programmal egységes táborban tömöríteni akaró egyesület alakult. A szövetség főozélja az, hogy az egyházi vagyon kérdésében olyan testvéries megegyezést teremtsen, a­mely az egyházak keresztény érdekeit épségben tartva a legmesszebbmenőleg ki­elégítse a keresztény felekezetek alsópapságának jogos anyagi igényeit. A felekezeti béke intézményes biztosí­tásával akarja megteremteni a keresztény egységet. Függetleníti magát minden politikai párttól, de teljes egyetértésben kíván működni minden meglévő keresz­tény Intézménynyel. A Keresztény Szövetség továbbá arra törekszik, hogy tagjai között gazdasági érdekközös­ség is legyen. Évi 10 (tíz) korona tagdíj fejében a tagok ingyen vehetik igénybe a szövetség osztályai­nak segítségét és kedvezményeit. A szövetség köz­ponti irodája Budapest, IV., Papnövelde­ utcza 8. sz II. em. Mmélység lakói Detektivdráma 4 felvonásban. A főszerepben: Jieax Hisztia, M termékeny­ség Társadalmi dráma 4 felvonásban. Holnap először az Omniában Előadások: 4, 6 és 8 órakor. BRAMMER ÖDÖN Budapest, Bécsi­ utcza 4 Női divatkelma áruháza Kosztöm-és őszikelmék beérkeztek A mulató Budapest. — Bálint Dezső öngyilkossága. — A vidámság örök tanyájáról, az Erzsébet-körúti Nemzeti Royal Orfeum erkélyéről hatalmas gyászzászló leng bele a kései nyárba. Meghalt Bálint Dezső, a vezérigazgató, a mulató Budapest egyik legtevéke­­nyebb megteremtője, Bálint Dezső, a­kit mindenki ismert és a ki a legjobban tudta mivel és hogyan kell az embereket szórakoztatni ebben a szomorú világban. Helyesebben öngyilkossá lett Bécsben, tizenöt gramm Veronáit szedett az Auerspergstrasse-i szanatórium­ban és huszonnégy órai szenvedés után, mely idő alatt egy perezre sem nyerte vissza eszméletét, kiszen­­vedett. Mindez szeptember 19-én történt, azóta Bálint Dezső földi maradványait utolsó óhajához képest már el is hamvasztották a Bécs melletti Zitlauban és majd ha a közlekedési viszonyok megjavulnak, haza szállítják Budapestre. Végtelenül érdekes karrier ez a Bálint Dezsőé, a­kinek a világon semmi sem sikerült a pénzszerzésen kívül, és a­mikor egy fájdalmas és gyógyíthatatlan betegség elől a halálba menekül, egy lélek sincs mellette, se rokon, se szerető, csak a pénz, az aranyhegy, ez esetben nem kevesebb, mint harminc­, negyven, öt­­ven millió! Ennyi pénzt tudott szerezni Bálint Dezső, a­ki valaha mint a Herz­og M. L. és Társa elég praktikánsa és mint nagyon kis újságíró kezdte. Páratlan energiá­val dolgozott naphosszat az irodában, este pedig sie­tett a szerkesztőségbe és irta napról-napra Gizi leveleit »Daisy- aláírással, a­melyek mind kis színpadi csil­lagok átférjér­ől szólottak. De mihamar túlnőtt a szer­kesztőség és a Herzog iroda keretein, — egyszerre? csak hire jött, hogy játékbankja volt Bártfán, a­melyet a mikor betiltottak, neki már ezrekre menő hasznot biz­tosított. Ekkor már nem volt se »költő«, se hiva­talnok, már vállalkozó volt, rátalált Máder Rezsőre, a­kinek Bécsben kitűnő relácziói voltak. Vele és általa kibérelte az akkor düledező Népszínházát,­­ a­melyet alig hogy elkezdett játszani benne, már bérbe is adott ugyancsak nagyszerű összeköttetései révén az államnak, melynek akkori kormánya a Nemzeti Színházat plántálta oda. Ez az ötlet Bálint Dezső száz­ezreit az első millióvá dagasztotta. Most aztán sietett hozzászerezni a többit. Sikerült. Egy tál lencséért megkapta a Royal Orfeumot, melyet úgy fellendített, hogy a rakó­ntkező évben már megvehetné a vele szomszédos házat, a­hol szeparékat­ rendezett be ,, a melynek sárga selyemmel függönyözött ablakai mö­gött Budapest nagyszerűen mulatott. Aztán megvehette a Royal Orfeum környékén levő összes házakat, sőt a vele szemközt vagy majdnem szemközt levőt vagy levőket is, minden eladó házat megvett, volt miből, végül megvette a nagymező-niezai Fővárosi Orfeumot is és Budán is vett házakat. Időközben meg­nősült, elvált, a szerelemben nem volt szerencséje. Aztán még egyszer meg akart nősülni: a menyasszo­nya nem sokkal a tervezett esküvő előtt spanyol náthát kapott és néhány nap múlva meghalt. Gyönyörű lány volt, a fiatal gárda legtehetségesebb tagja : Bánky Juczi, a Vígszínház művésznője. Ez most egy éve történt és az amúgy is nagybeteg Bálint Dezsőt végleg lesúj­totta. De a lelki fájdalmait leküzdötte és úgy látszott, talpra áll megint. Pedig nem. A betegsége, szolgos eszéma, a legrémesebb szenvedésekkel vetette rá ma­gát, a­ki híres orvos, azt mind konzultálta. De csak vigasztalni tudták, gyógyítani nem lehetett. A komm­ün aztán megadta neki a kegyelemdöfést. Elvették a házait, és mennyi volt­ a mulatóit szoczializálták. Az alkalmazottai: főpinczér, főszakács a legelszántabb kommunisták voltak. A saját vendéglőjében koplaltatták és biztatták vele, hogy nem érdemes enni, mert úgy is leölik. Mindezt mellre szívta és jó mélyen. De testileg, lelkileg meggyötörten, mégse hagyta el a posztját, a mulatóit, a házait, dehogy is hagyta. Inkább nélkülö­zött, éhezett és szenvedett irgalmatlanul. A proletár­­diktatúra bukása utolsó öröme volt életében. Ezt is ágyban fekve, mindenkit eltiltva maga mellől, súlyos betegen érte meg. Szeptember r­ikán annyira vitte mégis, hogy el­mehetett. Autón Bécsbe, ahol az Imperiál-szállóban szállt meg. De irtózatos fájdalmaival már másnap az Auerspergstrasse-i szanatóriumba vitette magát, a­hol véletlenül megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Olyasvalamit is hallott, hogy száz ilyenfajta eezémás beteg közül 99 megöli magát. Ezt tette ő is. Jogtaná­csosát, Kovács Jenő doktort egy szűkszavú távirat értesítette róla, hogy elvégeztetett. Végrendeletében egyetlen rokonát, a nővérét teszi meg a számlálhatatlan milliói örökösévé. Férjezett Pick Józsefnét. Egy gabonakereskedő nőjét. Rajta kívül nem örököl senki semmit. A jogtanácsosa sem, a­ki huszonöt év óta legmeghittebb barátja volt egyben. Negyvenhat évet élt. (ry.)

Next