Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)

1919-11-01 / 143. szám

2______ túr szerint újabb és nyomatékosabb felhívást akar küldeni az Egyesült­ Államok kormányá­nak, a­melyet megkér, igyekezzék előmozdítani a kérdés megoldását. Németország és Anglia kereskedelmi köze­ledése a Daily Mail közlése szerint nem magá­tól Parmour lordtól indult ki, hanem az éh­­in­ség leküzdésére alakult ligától, a­mely Európa ínséget, szenvedő népein akar segíteni nemzetiségre való tekintet nélkül. Az angol kormány egyébként a németek közül Bernstein­­nek, Brentano tanárnak, Kautskynak, Oppen­­Weinter tanárnak, az osztrákok közül Bauer Ottónak, Ellnbogennek és l­iesernek adta meg az Angliába való beutazásra az engedélyt. An­gol híradás szerint­ Belgiumban nagy izgalmat keltett az a híresztelés, mely szerint a németek a békeszerződés vágómarha-követelésének el­engedését akarják kérni. Ausztriában Renner kanczellár emberfeletti küzdelmet folytat a kommunisták ellen. Leg­utolsó beszédében éles szavakkal támadta a bolsevista elemeket s rámutatott a Magyar- és Oroszországban beállott katasztrófákra. Össze­hasonlította az osztrák demokrácziát a magyar Friedrich -kor­mánynyal és rámutatott arra, hogy a kommunisták agitácziója a reakc­iót se­gíti. Az Osztályuralom igazságtalan. Németország nem vesz részt Oroszország blokádjában. A lapok jelentése szerint a biro­dalmi kormány ma adja át, válaszjegyzékét az antanténak. A jegyzék kifejti, hogy Németor­szágban se voltak bolsevikok, de sikerült őket legyőzni. Németország elvben teljes mértékben egyetért ugyan az entontóval, de a kiéhez­tető blokádot nem tartja helyes eszköznek. Németország hajlandó a szükséges intézkedé­­­sekről tárgyalni, de teljesen tehetetlen mind­addig, a­míg a Keleti-tengeren meg nem­ szű­nik a blokád. Csicserin, a lapok jelentése sze­rint, szikratáviratot küldött a német kormány­nak és közli vele, hogy Németországnak Szov­­jet-Oroszország blokádjában való részvételét előre megfontolt ellenséges cselekedetnek mi­nősítené. AZ ÚJSÁG Szombat, 1919 november 1. A tisztviselők létharcza.­ ­Mi valatos adatok, termék a köz- és magántisztviselők és tisztviselőnők helyzetének j­avitására.J — J az Újság tudósitóitól. — 11. (A magántisztviselők.) A bajokat alaposan tetézte, hogy a Frisch­­rich-kormány beszüntette a munkanélküli segé­lyeket. A súlyos, katasztrofális helyzetbe jutott, tisztviselők ma itt állanának egy darab kenyér nélkül, ha a szövetség, bár szerény mértékben, nem sietett volna segítségükre. Agusztus óta munkanélküli segélyt, fizet, a szövetség s ma a szövetség a­ jövedelmét, teljesen erre fordítja. A munkanélküliség azonban napról-napra növekszik. Sajnos, a munka nélkül maradt tiszt­viselőket, nem lehet útépítésre elküldeni, ezek­ről másképp kell gondoskodni. Egy-kettőre se­gítene a hajón a Garami-féle rendelet, de ezt a mostani lezügött gazdasági viszonyok között nem bírnák el a vállalatok. Mégis a­ mostaninál liberálisabb úton kell haladni, különben ka­tasztrófa éri a magántisztviselőket. A politikus urak találják meg a­ módját, hogyan foglalkoz­tassák a tisztviselőket, s ha ezt nem tudják meg­valósítani, oldják meg úgy a gordiusi csomót, hogy az állam is áldozzon. Külön sérelme a­ szövetségnek, hogy a Fried­­rich-éra első napjaiban a szövetséget egysze­rűen kitették az Eskü-tér számni házban lévő helyiségeiből, berendezését és vagyonát lefog­lalták. A szövetség bűnvádi feljelentést tett s a bíróság már visszaitélte a­­mit elvettek, s csak technikai okok akadályozzák, hogy­­visszaköltöz­zék az Andrássy­ ut 11­. szám alatti ideiglenes helyiségeiből régi kényelmes otthonába. A mostani nyomorúságban férfi- és nőtiszt­viselők egyaránt osztoznak. Az utóbbi zavaros idők szétmállásították a Nőtisztviselők Egyesü­letét s ennek tagjai most a Magántisztviselők Szövetségében kaptak hajlékot. Az állásban levő tisztviselők helyzete is szomorú. Legtöbbje 1918. évi fizetését, kapja, mert az azóta megkötött kollektív szerződése­ket félretették. Ebben az­ irányban is a kézjót indít a szövetség , hiszik, hogy a munkáltatók megértve a súlyos időket jóakarattal kezelik az alkalmazottak ügyeit. A szövetség nyelvtanfolyamokat nyitott, a­hol a­ tagok szorgalmasan tanulják az idegen nyelveket. Ez­zel megadja a lehetőségét annak, — így f­ejtegették — hogy a kinek ez a haza szér­ tud kenyeret adni, m­ás hazát keressen. A szövetség nem politizál, — mondotta informátorunk — ezt csinálják azok, a­kik ed­dig is elpolitizáltak mindent. Mi a főnökökkel való együttműködést és megértést keressük. Mi megértjük a­ mai, súlyos gazdasági helyzetet. Viszont elvárjuk, hogy a becsületesen dolgozók a tétfentartám minimumát megkapják. A bolse­­vizmus vádjával a tisztviselőket illetni nem lehet. A­ki a négy hónapot figyelemmel kísérte, még emlékezhet arra a küzdelemre, melyet folytatnunk kellett ,­a tisztviselőkre nincs szük­ség, a tisztviselők menjenek kapálni a­ jelszava­kat hirdető rendszer ellen. Ezek csak trükkök, de a tisztviselők táborát megbontani nem le­het. Ez az összetartozandóság ma erősebb mint valaha. Bár vannak törekvések, a­melyek kü­lönböző politikai pártok felé akarják vinni a tisztviselőket, ez azonban meddő kísérlet. Avu­lója a tisztviselők ügyének az, a­ki akár fele­kezeti, akár politikai szempontok szerint akarja őket csoportosítani. Itt csak az segíthet, a­ki munkát és kenyeret ad az éhező tisztviselők tíz­­ezreinek. (Az iskola rabszolgái.) Tanárokról, tanárnőkről, tanítókról, tanító­nőkről és óvónőkről van szó. Mindig azzal hite­gették őket, hogy megbecsülhetetlen kulturális munkájukat, bőségesen jutalmazza majd az ál­lam, s ma itt állnak­­ koldusszegényen. Hosszas tárgyalások, viharos kongresszusok után a középiskolai tanárok és tanárnők im­­­­már látták a felkelő nap első sugarait.. Ez a múlt év vége felé volt, a­mikor Imre Sándor államtitkár már kezében tartotta a tollat, hogy­­aláírja a státusrendezésre voilatkozó rendeletét. Ez valóságos paradicsommá varázsolta volna, a tanári pályát az addigihoz mérten. A főigaz­gatók mind az ötödik fizetési osztályba kerül­tek volna, az igazgatók 10%-ban szintén, 90%­­ban pedig a hatodik fizetési osztályban várták volna a további szerencsét, a tanárok közül pe­dig sokan­ szintén anyagi előnyökhöz juthattak volna, a tervezett státusrendezéssel. Tíz per­­c­entjü­k a hatodik fizetési osztályba jutott vol­na, a többiek méltányos százalékban a hetedik, nyolc­adik és kilenczedik fizetési osztályba. Történt, pedig, hogy támadt, egy nagy pró­fétájuk a­ tanároknak,­­Kosáry István személyé­ben, a ló h­etykén odaállt egy tanári gyűlésen az előadói asztal mellé és öblös hangon mondta a nagy prófécziát: — Ez mind semmi, lépre ne, menjetek­, de fogadjátok el a státusrendezéssel elétek szórt morzsákat. Jöjjetek át hozzánk a szakszerve­zetbe, mi majd emberkéz méltó bért verekszünk ki számotokra. Az igazgatók negyven százaléka méltóságos mr lesz az ötödik fizetési osztály­ban, a tanárok 1110/o-a hatodik osztályú fizetést kap, sőt az, ötödikbe is kerül egynéhány tanár, ha hozzánk szegődtök. És a tanárok — igaz, ezer ok közrehatása folytán —­ léprementek s ma is ott vannak fizettség dolgában, a hol voltak. A státusren­dezés elpárolgott. Egyesületük, a mindig megalkuvó Orszá­gos Középiskolai Tanáregyesület azóta jobb­­létre szenderü­lt, felfalta a szakszervezet. Augusztus elseje óta a szakszervezet is lesová­nyodott a pedagógusok egyszerűen faképnél hagyták, mert szép szavaknál ez sem tudott adni nekik egyebet. Egyre nagyobb rajokban özönlöttek a Tanárok Nemzeti Szövetségébe, s ma ez a legnagyobb s legizmosabb tanári egye­sület. De kimondottan politikai czéljai vannak és nem öleli fel a­ tanárok gazdasági védelmét és izmosodását, legalább nem úgy, a­milyen mér­tékben erre a tanárságnak szüksége van. . Ezt a visszás helyzetet érzik már a tanárok is. Mert ma tényleg hazafias kötelesség, inkább mint valaha, résztvenni a honmentő munká­ban, de korgó gyomorral nem lehet, az iramot sokáig bírni. Ebben az értelemben elhangzottak már az első szavak : Krompaszky Miksa, a tan­kerületi főigazgatósághoz beosztott igazgató javaslatot tett egyik legutóbbi ülésen, hogy küldöt­tségileg kérjék meg Huszár Károly köz­oktatásügyi minisztert a statusrendezés végre­hajtására. Ebből a c­zélból öttagú küldöttséget választottak nyomban s ez a közeli napokban érintkezésben is fog lépni a miniszterrel. Komle­u­k, hogy Huszár Károly, a­ki tanítóból lett mi­niszter, mint szakember megérti a tanárság­­szavát és igazi huszárvágással oldja meg a problémát. Egyelőre azonban siralmas a helyzet. Szep­tember folyamán rendeletet adott ki a pénz­ügyminiszter, a­melyben tudtára adta a köz­alkalmazottaknak, hogy belátható ideig minden­fajta kinevezés és előlépés szünetelni fog. Ezzel kettős sérelem érte e tanárokat- mert a státus rendezetlensége miatt már két év ót­t, alig lép­tettek elő valakit. Külön panasza a tanári kar­nak, hogy a­ számfelettieket is a státusba veszi a minisztérium, s így a tényleg működő taná­rok háttérbe szorulnak. A nyugdíjazott taná­rokat ki kell kapcsolni a státusból és külön kell őket kezelni, különben a tövis mindig ott fog maradni a joggal érzékeny tanári szívekben. Ezer baj gyötri a menekült tanárokat is. A­melyik felvidéki fárm­ nem tett hűségesküt, azt kitiltották s szintén itt eszi a meg nem értés keserű kenyerét. Egyik rendelet, szerint október 1-től kezdődően megkapják illetményei­ket, az állampénztárból, ha jelentkeznek, de az október előtti hónapokra az állam egy fillért sem juttatott s nem is akar juttatni nekik. Ezek a szerencsétlenek itt vergődtek hónapokon át, a mienekülési segély morzsáiból éldegéltek s közben adósságot, adósságra halmoztak. Ezt az adósságukat kellene most kifizetni, de nincs miből. Mindegyik tanár, a ki mint, menekült ide költözött a magyar ég alá, átlag 2000 koro­nát költött, a költözködésre. Ezt, az összeget sem akarják nekik megtéríteni, pedig a menekült katonatiszteknek ezen a c­ímen kéthónapi fize­tésüket utalták ki annak idején. A tanárokról ezúttal is megfeledkeztek, mint mindig. a­mikor segíteni kellett volna rajtuk. (Folytatjuk.) Egy alítasölveszítés története (A Margitsziget rejtelmeiből.) — Az Újság tudósítójától. — Napok óta­ kínos nyomozás folyik a buda­pesti államügyészségen egy iratcsomó eltűnése ügyében. A milyen rejtelmes módon az iratok eltűntek, éppen olyan furcsa utón kerültek is elő az iratok akkor, a­mikor már a nyomozás újabb másolatokat, produkált és igy az, eredeti akták a másolatok fol­ytán teljesen pótoltattak. A proletárdiktatúra bukása után Molitorisz Gyula, a közmunkatanács margitszigeti fel­ügyelője kommunista érzelmekért feljelentette a margitszigeti bérlőtársaság tizenhat vezető alkalmazottját, csupa családos embert. Köztük volt Kallós István ügyvezető igazgató is. A feljelentés nyomán most furcsa kis botrány­ról hullott le a lepel. Kallós István igazgató volt az, a­ki a Margit szigetét, a bolsevisták ter­rorja és számos pusztító kísérlet, ellen sikere­sen megvédte, ezért a munkájáért a sziget igazgatósága elismerését is nyilvánította. Tudni kell azonban azt is, hogy a sziget veze­tői teendőjét régebben, még a közmunkatanács alatt Molitorisz Gyula látta, el, a­ki viszont a bérleti szerződés megkötése óta állandó akna­munkát fejt ki a bérlőtársaság és annak min­denkori igazgatói ellen abban a reményben, hogy a bérleti szerződést felbontják és így esetleg­ egykori pozíc­ióját visszakaphatja. A rendőrségen Molitorisz hihetetlen presz­­sziót fejtett ki és kérte a feljelentettek letar­tóztatását, sőt ügyében Lám­assa Adolf akkori belügyminisztert is mozgósította. A nyomo­zást Balogh detektívfelügyelő vezette, a­ki a Margitsziget összes alkalmazottjait kihallgatta, azonban terhelő adatokat nem szerezhetett a feljelentettek ellen, sőt megállapította, hogy a feljelentés boszti műve és éppen a feljelentő, Molitorisz Gyula volt az, a­ki a proletárdikta­túrát, lelkesedéssel szolgálta, vörös katona volt, a­ sziget tisztviselőit kapac­itálta, hogy válasz­szák meg szovjettagnak, majd termelőbiztos­­nak és jelöljék századparancsnoknak. A sok kommunista tisztség közül azonban beérte vé­gül a­ házbizalm­sággal is. A nyomozás folya­mán előkerült egy sajátkezű beadványa, a­melyben arra, kérte a margitszigeti munkásta­nácsot, hogy nyilvánítsa iránta való bizalmát. Lovas János, a Margitsziget titkára, vallotta, hogy Molitorisz felkérte arra, hogy jelöljék őt a szovjet választásokra. Keszler Marcell gond­nokot, arra kérte­­Molitorisz, hogy a szigeten felállítandó századnál tegyék meg őt, mint vélt századost, századparancsnoknak. Angyal­­Már­ton, a szigeti ás vám­­víz üzem vezetője vallo­mást tett, arról, hogy Molitorisz, a­ki a nyugati pályaudvaron téliesített szolgálatot, őt­ kérte m­eg, hogy munkástanács-tagnak válaszszák ín­eg. Ilyen módon a nyomozás nem a feljelentői fékét leplezte le­, hanem a feljelentőt ,s min hogy ez kellemetlen volt, most már a nyomoz Balogh detektív felügyelőt jelentették fel kor­m­unista érzelmek miatt. Most már Ruszkó J­nos dr. rendőrkapitány és Kritzler Lipót e­tektívfőfelügyelőt bízták meg a nyomozós, a­kik ugyanazt konstatálták, mint az el­nyomozás és Molitorisz Gyuláé a Volt két katona, immár kétszeresen leleplezve áll a rendőrség előtt. Az iratokat, áttették az ügyészségre, 33.­ szám alatt lettek iktatva, azonban másra az iratok titokzatos módon eltűntek. Váry Kért dr. főállam­ügyész rendeletére sürgős i­mozás indult meg az ügyben, az eltűnt­el azonban nem kerültek meg, a­mint azt iktató hivatal írásos jelentése is megállapít- A feljelentett emberek erre Molitorisz - rágalmazás, hamis vád és kommunista­­ tartás miatt feljelentést tettek és egybe eredeti, de eltűnt akták másolatait is becs­ütik, míg a hiányzó akták egy részét a ré­ség szolgáltatta be. Az eredeti attak ilyn pótoltatván, az ügyészség munkáját az szett iratok semmiben sem hátráltatták", nok államügyész már meg is kezdte a nyolc

Next