Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)
1919-11-01 / 143. szám
2______ túr szerint újabb és nyomatékosabb felhívást akar küldeni az Egyesült Államok kormányának, amelyet megkér, igyekezzék előmozdítani a kérdés megoldását. Németország és Anglia kereskedelmi közeledése a Daily Mail közlése szerint nem magától Parmour lordtól indult ki, hanem az éhinség leküzdésére alakult ligától, amely Európa ínséget, szenvedő népein akar segíteni nemzetiségre való tekintet nélkül. Az angol kormány egyébként a németek közül Bernsteinnek, Brentano tanárnak, Kautskynak, OppenWeinter tanárnak, az osztrákok közül Bauer Ottónak, Ellnbogennek és liesernek adta meg az Angliába való beutazásra az engedélyt. Angol híradás szerint Belgiumban nagy izgalmat keltett az a híresztelés, mely szerint a németek a békeszerződés vágómarha-követelésének elengedését akarják kérni. Ausztriában Renner kanczellár emberfeletti küzdelmet folytat a kommunisták ellen. Legutolsó beszédében éles szavakkal támadta a bolsevista elemeket s rámutatott a Magyar- és Oroszországban beállott katasztrófákra. Összehasonlította az osztrák demokrácziát a magyar Friedrich -kormánynyal és rámutatott arra, hogy a kommunisták agitácziója a reakciót segíti. Az Osztályuralom igazságtalan. Németország nem vesz részt Oroszország blokádjában. A lapok jelentése szerint a birodalmi kormány ma adja át, válaszjegyzékét az antanténak. A jegyzék kifejti, hogy Németországban se voltak bolsevikok, de sikerült őket legyőzni. Németország elvben teljes mértékben egyetért ugyan az entontóval, de a kiéheztető blokádot nem tartja helyes eszköznek. Németország hajlandó a szükséges intézkedésekről tárgyalni, de teljesen tehetetlen mindaddig, amíg a Keleti-tengeren meg nem szűnik a blokád. Csicserin, a lapok jelentése szerint, szikratáviratot küldött a német kormánynak és közli vele, hogy Németországnak Szovjet-Oroszország blokádjában való részvételét előre megfontolt ellenséges cselekedetnek minősítené. AZ ÚJSÁG Szombat, 1919 november 1. A tisztviselők létharcza. Mi valatos adatok, termék a köz- és magántisztviselők és tisztviselőnők helyzetének javitására.J — J az Újság tudósitóitól. — 11. (A magántisztviselők.) A bajokat alaposan tetézte, hogy a Frischrich-kormány beszüntette a munkanélküli segélyeket. A súlyos, katasztrofális helyzetbe jutott, tisztviselők ma itt állanának egy darab kenyér nélkül, ha a szövetség, bár szerény mértékben, nem sietett volna segítségükre. Agusztus óta munkanélküli segélyt, fizet, a szövetség s ma a szövetség a jövedelmét, teljesen erre fordítja. A munkanélküliség azonban napról-napra növekszik. Sajnos, a munka nélkül maradt tisztviselőket, nem lehet útépítésre elküldeni, ezekről másképp kell gondoskodni. Egy-kettőre segítene a hajón a Garami-féle rendelet, de ezt a mostani lezügött gazdasági viszonyok között nem bírnák el a vállalatok. Mégis a mostaninál liberálisabb úton kell haladni, különben katasztrófa éri a magántisztviselőket. A politikus urak találják meg a módját, hogyan foglalkoztassák a tisztviselőket, s ha ezt nem tudják megvalósítani, oldják meg úgy a gordiusi csomót, hogy az állam is áldozzon. Külön sérelme a szövetségnek, hogy a Friedrich-éra első napjaiban a szövetséget egyszerűen kitették az Eskü-tér számni házban lévő helyiségeiből, berendezését és vagyonát lefoglalták. A szövetség bűnvádi feljelentést tett s a bíróság már visszaitélte amit elvettek, s csak technikai okok akadályozzák, hogyvisszaköltözzék az Andrássy ut 11. szám alatti ideiglenes helyiségeiből régi kényelmes otthonába. A mostani nyomorúságban férfi- és nőtisztviselők egyaránt osztoznak. Az utóbbi zavaros idők szétmállásították a Nőtisztviselők Egyesületét s ennek tagjai most a Magántisztviselők Szövetségében kaptak hajlékot. Az állásban levő tisztviselők helyzete is szomorú. Legtöbbje 1918. évi fizetését, kapja, mert az azóta megkötött kollektív szerződéseket félretették. Ebben az irányban is a kézjót indít a szövetség , hiszik, hogy a munkáltatók megértve a súlyos időket jóakarattal kezelik az alkalmazottak ügyeit. A szövetség nyelvtanfolyamokat nyitott, ahol a tagok szorgalmasan tanulják az idegen nyelveket. Ezzel megadja a lehetőségét annak, — így fejtegették — hogy a kinek ez a haza szér tud kenyeret adni, más hazát keressen. A szövetség nem politizál, — mondotta informátorunk — ezt csinálják azok, akik eddig is elpolitizáltak mindent. Mi a főnökökkel való együttműködést és megértést keressük. Mi megértjük a mai, súlyos gazdasági helyzetet. Viszont elvárjuk, hogy a becsületesen dolgozók a tétfentartám minimumát megkapják. A bolsevizmus vádjával a tisztviselőket illetni nem lehet. Aki a négy hónapot figyelemmel kísérte, még emlékezhet arra a küzdelemre, melyet folytatnunk kellett ,a tisztviselőkre nincs szükség, a tisztviselők menjenek kapálni a jelszavakat hirdető rendszer ellen. Ezek csak trükkök, de a tisztviselők táborát megbontani nem lehet. Ez az összetartozandóság ma erősebb mint valaha. Bár vannak törekvések, amelyek különböző politikai pártok felé akarják vinni a tisztviselőket, ez azonban meddő kísérlet. Avulója a tisztviselők ügyének az, aki akár felekezeti, akár politikai szempontok szerint akarja őket csoportosítani. Itt csak az segíthet, aki munkát és kenyeret ad az éhező tisztviselők tízezreinek. (Az iskola rabszolgái.) Tanárokról, tanárnőkről, tanítókról, tanítónőkről és óvónőkről van szó. Mindig azzal hitegették őket, hogy megbecsülhetetlen kulturális munkájukat, bőségesen jutalmazza majd az állam, s ma itt állnak koldusszegényen. Hosszas tárgyalások, viharos kongresszusok után a középiskolai tanárok és tanárnők immár látták a felkelő nap első sugarait.. Ez a múlt év vége felé volt, amikor Imre Sándor államtitkár már kezében tartotta a tollat, hogyaláírja a státusrendezésre voilatkozó rendeletét. Ez valóságos paradicsommá varázsolta volna, a tanári pályát az addigihoz mérten. A főigazgatók mind az ötödik fizetési osztályba kerültek volna, az igazgatók 10%-ban szintén, 90%ban pedig a hatodik fizetési osztályban várták volna a további szerencsét, a tanárok közül pedig sokan szintén anyagi előnyökhöz juthattak volna, a tervezett státusrendezéssel. Tíz percentjük a hatodik fizetési osztályba jutott volna, a többiek méltányos százalékban a hetedik, nyolcadik és kilenczedik fizetési osztályba. Történt, pedig, hogy támadt, egy nagy prófétájuk a tanároknak,Kosáry István személyében, a ló hetykén odaállt egy tanári gyűlésen az előadói asztal mellé és öblös hangon mondta a nagy prófécziát: — Ez mind semmi, lépre ne, menjetek, de fogadjátok el a státusrendezéssel elétek szórt morzsákat. Jöjjetek át hozzánk a szakszervezetbe, mi majd emberkéz méltó bért verekszünk ki számotokra. Az igazgatók negyven százaléka méltóságos mr lesz az ötödik fizetési osztályban, a tanárok 1110/o-a hatodik osztályú fizetést kap, sőt az, ötödikbe is kerül egynéhány tanár, ha hozzánk szegődtök. És a tanárok — igaz, ezer ok közrehatása folytán — léprementek s ma is ott vannak fizettség dolgában, a hol voltak. A státusrendezés elpárolgott. Egyesületük, a mindig megalkuvó Országos Középiskolai Tanáregyesület azóta jobblétre szenderült, felfalta a szakszervezet. Augusztus elseje óta a szakszervezet is lesoványodott a pedagógusok egyszerűen faképnél hagyták, mert szép szavaknál ez sem tudott adni nekik egyebet. Egyre nagyobb rajokban özönlöttek a Tanárok Nemzeti Szövetségébe, s ma ez a legnagyobb s legizmosabb tanári egyesület. De kimondottan politikai czéljai vannak és nem öleli fel a tanárok gazdasági védelmét és izmosodását, legalább nem úgy, amilyen mértékben erre a tanárságnak szüksége van. . Ezt a visszás helyzetet érzik már a tanárok is. Mert ma tényleg hazafias kötelesség, inkább mint valaha, résztvenni a honmentő munkában, de korgó gyomorral nem lehet, az iramot sokáig bírni. Ebben az értelemben elhangzottak már az első szavak : Krompaszky Miksa, a tankerületi főigazgatósághoz beosztott igazgató javaslatot tett egyik legutóbbi ülésen, hogy küldöttségileg kérjék meg Huszár Károly közoktatásügyi minisztert a statusrendezés végrehajtására. Ebből a czélból öttagú küldöttséget választottak nyomban s ez a közeli napokban érintkezésben is fog lépni a miniszterrel. Komleuk, hogy Huszár Károly, aki tanítóból lett miniszter, mint szakember megérti a tanárságszavát és igazi huszárvágással oldja meg a problémát. Egyelőre azonban siralmas a helyzet. Szeptember folyamán rendeletet adott ki a pénzügyminiszter, amelyben tudtára adta a közalkalmazottaknak, hogy belátható ideig mindenfajta kinevezés és előlépés szünetelni fog. Ezzel kettős sérelem érte e tanárokat- mert a státus rendezetlensége miatt már két év ótt, alig léptettek elő valakit. Külön panasza a tanári karnak, hogy a számfelettieket is a státusba veszi a minisztérium, s így a tényleg működő tanárok háttérbe szorulnak. A nyugdíjazott tanárokat ki kell kapcsolni a státusból és külön kell őket kezelni, különben a tövis mindig ott fog maradni a joggal érzékeny tanári szívekben. Ezer baj gyötri a menekült tanárokat is. Amelyik felvidéki fárm nem tett hűségesküt, azt kitiltották s szintén itt eszi a meg nem értés keserű kenyerét. Egyik rendelet, szerint október 1-től kezdődően megkapják illetményeiket, az állampénztárból, ha jelentkeznek, de az október előtti hónapokra az állam egy fillért sem juttatott s nem is akar juttatni nekik. Ezek a szerencsétlenek itt vergődtek hónapokon át, a mienekülési segély morzsáiból éldegéltek s közben adósságot, adósságra halmoztak. Ezt az adósságukat kellene most kifizetni, de nincs miből. Mindegyik tanár, a ki mint, menekült ide költözött a magyar ég alá, átlag 2000 koronát költött, a költözködésre. Ezt, az összeget sem akarják nekik megtéríteni, pedig a menekült katonatiszteknek ezen a címen kéthónapi fizetésüket utalták ki annak idején. A tanárokról ezúttal is megfeledkeztek, mint mindig. amikor segíteni kellett volna rajtuk. (Folytatjuk.) Egy alítasölveszítés története (A Margitsziget rejtelmeiből.) — Az Újság tudósítójától. — Napok óta kínos nyomozás folyik a budapesti államügyészségen egy iratcsomó eltűnése ügyében. A milyen rejtelmes módon az iratok eltűntek, éppen olyan furcsa utón kerültek is elő az iratok akkor, amikor már a nyomozás újabb másolatokat, produkált és igy az, eredeti akták a másolatok folytán teljesen pótoltattak. A proletárdiktatúra bukása után Molitorisz Gyula, a közmunkatanács margitszigeti felügyelője kommunista érzelmekért feljelentette a margitszigeti bérlőtársaság tizenhat vezető alkalmazottját, csupa családos embert. Köztük volt Kallós István ügyvezető igazgató is. A feljelentés nyomán most furcsa kis botrányról hullott le a lepel. Kallós István igazgató volt az, aki a Margit szigetét, a bolsevisták terrorja és számos pusztító kísérlet, ellen sikeresen megvédte, ezért a munkájáért a sziget igazgatósága elismerését is nyilvánította. Tudni kell azonban azt is, hogy a sziget vezetői teendőjét régebben, még a közmunkatanács alatt Molitorisz Gyula látta, el, aki viszont a bérleti szerződés megkötése óta állandó aknamunkát fejt ki a bérlőtársaság és annak mindenkori igazgatói ellen abban a reményben, hogy a bérleti szerződést felbontják és így esetleg egykori pozícióját visszakaphatja. A rendőrségen Molitorisz hihetetlen preszsziót fejtett ki és kérte a feljelentettek letartóztatását, sőt ügyében Lámassa Adolf akkori belügyminisztert is mozgósította. A nyomozást Balogh detektívfelügyelő vezette, aki a Margitsziget összes alkalmazottjait kihallgatta, azonban terhelő adatokat nem szerezhetett a feljelentettek ellen, sőt megállapította, hogy a feljelentés boszti műve és éppen a feljelentő, Molitorisz Gyula volt az, aki a proletárdiktatúrát, lelkesedéssel szolgálta, vörös katona volt, a sziget tisztviselőit kapacitálta, hogy válaszszák meg szovjettagnak, majd termelőbiztosnak és jelöljék századparancsnoknak. A sok kommunista tisztség közül azonban beérte végül a házbizalmsággal is. A nyomozás folyamán előkerült egy sajátkezű beadványa, amelyben arra, kérte a margitszigeti munkástanácsot, hogy nyilvánítsa iránta való bizalmát. Lovas János, a Margitsziget titkára, vallotta, hogy Molitorisz felkérte arra, hogy jelöljék őt a szovjet választásokra. Keszler Marcell gondnokot, arra kérteMolitorisz, hogy a szigeten felállítandó századnál tegyék meg őt, mint vélt századost, századparancsnoknak. AngyalMárton, a szigeti ás vámvíz üzem vezetője vallomást tett, arról, hogy Molitorisz, aki a nyugati pályaudvaron téliesített szolgálatot, őt kérte meg, hogy munkástanács-tagnak válaszszák íneg. Ilyen módon a nyomozás nem a feljelentői fékét leplezte le, hanem a feljelentőt ,s min hogy ez kellemetlen volt, most már a nyomoz Balogh detektív felügyelőt jelentették fel kormunista érzelmek miatt. Most már Ruszkó Jnos dr. rendőrkapitány és Kritzler Lipót etektívfőfelügyelőt bízták meg a nyomozós, akik ugyanazt konstatálták, mint az elnyomozás és Molitorisz Gyuláé a Volt két katona, immár kétszeresen leleplezve áll a rendőrség előtt. Az iratokat, áttették az ügyészségre, 33. szám alatt lettek iktatva, azonban másra az iratok titokzatos módon eltűntek. Váry Kért dr. főállamügyész rendeletére sürgős imozás indult meg az ügyben, az eltűntel azonban nem kerültek meg, amint azt iktató hivatal írásos jelentése is megállapít- A feljelentett emberek erre Molitorisz - rágalmazás, hamis vád és kommunista tartás miatt feljelentést tettek és egybe eredeti, de eltűnt akták másolatait is becsütik, míg a hiányzó akták egy részét a réség szolgáltatta be. Az eredeti attak ilyn pótoltatván, az ügyészség munkáját az szett iratok semmiben sem hátráltatták", nok államügyész már meg is kezdte a nyolc