Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

2­ 1 A magyar választjegyzék. A magyar békedelegáczió e hónap tizen­kettedikén nyújtotta át a békeszerződésre vo­natkozó ellen­javaslatot, melynek első része harminc­nyolc­ évre terjed és a határokra vo­natkozik. A jegyzék hangsúlyozza, hogy Magyar­­ország természeti határainak fentartásával va­lósítható meg csak a méltányos béke eszméje. A nemzetiségek nem akarnak elszakadni tőlünk és a történeti szempontok is az integritás fent­art­ás­a mellett szólanak. Éppen ezért a magyar békebizottság népszavazást kér, kéri továbbá a megszálló csapatok visszavo­nását és a nagyhatalmak és semleges országok csapatai által biztosítandó választási szabadsá­got. A magyarság biztosan reméli, hogy az 50,6 százalékos magyar vagy másnyelvű la­kosságot nem fogják idegen impérium alá utalni. Sem a faj, rokonság, sem a vallás, sem a történelem és tradíczió nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megszabott gaz­dasági életközösség. Felső - Magy­arorsz­á­g és Erdély a magyar kul­túra bélyegét hordja magán. A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakít­­tatik el, melyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. Az entente-határ lehetetlen. A határvonal mindenütt megbontja a gazdasági egységet. Elvágja a Dunához és Tiszához vezető utakat, politikailag négyszázezer románt hajt szerb ura­lom alá. A cseh határ elvágja a folyókat tor­kolataiktól, a román határ 1.750.000 magyart 760.000 más nemzetiségű lakost, 28 magyar többségű várost és ugyanannyi járást szolgál­tat ki Romániának. Műemlékeink, ipartele­peink mind az új határon túl feküsznek. A cseh határ Pozsonyt Magyarország védőbástyáját szakítja el. Kassa, melynek 44.211 lakosából 32.355 magyar, az Alföld gazdasági kapcsa volt észak felé. A cseh határ harmincz kilométernyire közelíti meg Budapestet és nyolczszázötvenezer szinmagyar lakost vá­laszt el magyar törzstől. Románia és Csehország imperializmusa áldozatul követelte magának a ruténséget. Az egész rutén nép a magyar állam­hoz való ragaszkodástól van áthatva, városaik pedig nagy többséggel magyarok. A ruténeket az imperialista politikák a cseh román korridornak áldozták föl. A román határvonal mentén 30—90 kilométer széles sávban 158 szinmagyar közös­ség és hatvannégy magyar többségű város szakíttatik el. A gazdasági érdekek is mel­lettünk szólnak. Szegedet a Bánát elszakítása gazdasági halálra ítélte. A szeged—bajai vasút­vonal részleges elvesztésével megszakad Kelet- Magyarország összeköttetése a Dunántúllal és az Adriával. Az Ausztria számára való élelmiszerszállí­tás lehetősége a Bácska és Bánát elszakítása által lehetetlenné válik. A jugoszláv határ keresztezve a Tiszát és Dunát, még véletlenül sem támaszkodik természetes határvonalakra. Horvátország és Magyaror­szág között a Dráva a természetes határ, más határvonal önkényes és tarthatatlan. Fiume Magyarországnak köszöni fejlődését. Sem Jugoszlávia, sem Olaszország nem biztosítják Fiume gazdasági helyzetét. Magyarország Fiume érdekében is jogot formál a kikötőre. Nyugat-Magyarország elszakítása ellen kü­lön jegyzék tiltakozik. .­Német-Ausztria élel­mezéséhez való hozzájárulás merő illúzió. Nyu­gat felé csak azt exportált, a­mit kelet felől kapott. E területig nézve maguk az osztrákok kérték a népszavazás elrendelését, Magyar­­ország most ugyanazt teszi. Itt a határ a köz­ségeket elvágja szántóföldjeiktől, kettészeli a közlekedési vonalakat, zsilipeket és gátakat elválaszt árterületeiktől. A tervezet szétszakítja Európa legegysége­sebb és legtökéletesebb folyamrendszerét s az ezzel összefüggő egész kérdés komplexu­mát egyet­len czikkel intézi el. Magyar­ország olyan tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak bonthat­ja meg. Lakossága ön­ként sohasem egyezhet bele, hogy területét fel­oszszék. Ha a békekonferenczia a lakosság erre irányuló akaratában kételkednék, rendelje el a népszavazást, az összes határállamoknak ítélt területeken. A kisebbségek védelme nélkül nem isivitte alá a békét. Mint Az Újság értesült, azok az emberte­len erőszakok és visszaélések, melyet a meg­szálló csapatok a megszállott területek magyar AZ ÚJSÁG Szoptat,1920 február 14. Revízió alá veszik a st. germaini Misét (Anglia a revízió mellett. — A revízió gazdasági jelentősége.) — 19z Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. —* Eddig általában azt hitték, hogy Apponyi Albert grófnak már csak azért sem fog sike­rülni, hogy engedményeket érjen el Neuilly­­ben Nyugat-Magyarország kérdésében, mert a neuillyi békeszerződés módosítása felborí­taná az egész saint-germaini szerződést, holott az entente a saint-germaini békén nem akar változtatni. Ma azonban úgy értesültem entente-­i körökből, hogy revízió alá veszik a saint-germaini békét is, így tehát nincs kizárva, hogy a magyar béke­feltételeket is módosítani fogják. Főként Anglia száll síkra a revízióért. Az a hír, hogy Angliában a hangulat valamennyi békeszerződés módosítása mellett van, itteni angol körökben egyáltalán nem­keltett meglepetést. A hangulat ilyetén meg­változására el voltak készülve, mert az angol munkáspárt, a­mely most éppen heves választási harc­ban áll a többi pár­tokkal, programmjára tűzte a békeszerző­dések revízióját. Angliának különben is érdeke, hogy végre valóban béke legyen Európában, mert a foly­tonos nyugtalanság veszélyezteti Anglia ke­reskedőié­s politikai állását. Amerikának az európai ügyekben való érdektelensége és­ az a körülmény, hogy az Egyesült­ Államok gaz­dasági téren hatalmas előretörésre készülnek, észretérítette az angolokat­­ Nagybritannia most elsősorban azon fáradozik, hogy megtartsa gazdasági túlsúlyát. De bár az angol beszédeken a revízió gon­dolata vonul végig, a gyakorlatban — úgy mondják mértékadó angol személyiségek — különösen Ausztriára nézve a revízió nehezen lesz keresztülvihető. A saint-germaini békét a nemzetiségi elv nevében diktálták, s most ugyancsak a nem­zetiségi elv jegyében kellene revideálni, a­mi rendkívül nehéz probléma. Ezért a londoni beszédeknek egyelőre csak morális jelentősé­get lehet tulajdonítani. A revízió mégis utat tör magának gazda­­­­sági téren és az osztrák államtitkárokkal éppen most folyó párisi tárgyalásoknál már ez az elv ér­vényesült : előbb újjáépítés, azután jóvátétel, h­o­g S­aint-Germainben a hadikárok jóvátétele állott a homloktérben. Az angolok új felfogása a saint-germaini béke ratifikálását nem késlelteti, mert hiszen a békeszerződés a ratifikálás után is bármikor megváltoztatható a szerződő felek kölcsönös megegyezése alapján. Fü­löp René: A Szalonon a rend felvállott. Irta Aranyi Lipót. Nagy hite volt a faluban Kerekes András­nak. Nem azonos azzal a Kerekes Andrással, a­kiről a népdal mondja, hogy a „legjobban si­ratta szeretője, Piros Panna". A mi Kereke­sünket senki sem­ siratta. Ellenkezőleg, min­denki irigyelte. Ő volt a falu esze. Ez lehet túl­zás. De nem vitás, hogy ő a falu szája. Olyan szépen senki sem tudott szavalni, mint Kerekes András. Keresztelőn, lakodalmon, temetésen, névnapon, választáson, szüretkor és disznóto­ron mindig csak ő vitte a szót. Legtöbbnyire poharát ürítette emberekért és eszmékért. És miután­ sok az ember és az eszme is kitör és eget kér, tehát Kerekes Andrásnak is bőven kijutott Alsószalóczon a titulus bibendiből. Négy felekezet hívei éltek egymás mellett Szalóczon békés egyetértésben. Az egyik szán­­tott-vetett, a másik ipari munkát végzett, a harmadik kereskedett, a negyedik napszámos­­kodott. Valamennyien nyáron dolgoztak, télen pihentek és politizáltak. A községházán egyen­jogú tényező volt András és Mihály Izsákkal és Nikolásjal. Valamennyien magyarul beszél­tek, magyarul éreztek és együtt szerették a hazát és együtt szidták az adót. Márczius hó utolsó napjaiban Szalóczon és környékén is kitört a kommunizmus és ez telje­sen felkavarta a közbékét. A direktórium po­fozó­verseny­eket rendelt el és a módosabb gaz­dák lovát, karmát elhajtották, pénzét, részvé­nyeit, lisztjét zsírját elrekvirálták. Mikor augusztus elején a proletárdiktatúra véget ért, a düh elemi erővel kezdett tombolni. A direk­tórium tagjai gyorsan elpárologtak, ellenben Izsák, a­ki a kifosztottak között a legerősebben kifosztott volt, uton-afélen azzal a szitokkal ta­lálkozott, hogy az ő morálja okozta a sok rab­lást verést és a távolabbi vidékeken történt emberpusztítást Izsák tehát nappal nem mu­tatkozott és éjjel bujkált A szalócziak megtudták egy besugás révén, hogy a direktórium a nagy összeomlás előtt az elrekvivállt elkommunizált búzát lisztet készpénzt, részvényeket a Gombos pusztán el­ásta. A besugás nemcsak a puszta nevét jelölte meg, de mintegy százötven olyan friss föld­­hányást is megjelölt, a­hol az elrejtett rab jött holmi megtalálható. Egy két végrehajtott „Stichpróba" eredményre vezetett. A föld alól előbújtak a megsiratott értékek. Ezért a közsé­gek elhatározták, hogy a legközelebbi vasár­nap, augusztus közepén, nagy ásások lesznek a dombos pusztán. Egész Alsószalócz, Felső­­szalócz, Endrőfalva, Kérgeshuta, Csereberény, Malomberek, Erdőnyárád és Ligetmező népe ásót, kapát ragadott kezébe, hogy elrablóit va­gyonát diadallal visszahozza pajtájába, éléskamrájába és leveles­ládájának fiókjába. A nagy kivonulást a pusztára Nagyszalócz ve­zette. A vasárnapot megelőző szombaton előbb azonban el akarták kissé náspágolni Izsákot, a szatócsot. Hiába mondta nekik a református tiszteletes: — Ne bántsátok az Izsákot, ő könnyen tud alibit igazolni. Az egész rablás alatt a szom­széd vármegyében házalt és a szentmiklósi vá­sáron töltött három napot. — Az mellékes, — felelte Kerekes András — a kommunizmusért neki is lakolnia kell. — De hiszen — kérlelte a tiszteletes — a kommunizmusban ő nem bűnös. Azért nem le­het őt felelősségre­­vonni, mert Pesten egy pár hitrokona élére állott a rémuralomnak. Kerekes Andrásnak erre is volt káden­­eziája: — Tiszteletes uram, ne védje őt. Kutyának a rokona is kutya. A bősz tömeg betódult a szatócslakba és ott megtudta, hogy Izsák éppen egy nappal előbb kocsin bement, a városba, a vármegye szék­helyére. — Óh a gyáva, a nyomorult — zúgta a tö­meg. — Bűnösnek érzi magát, tehát elbújt. De jön még a kutyára dér. Ezzel Izsák le volt tárgyalva. Másnap ko­rán reggel nyolcz falu népe találkozott a­ Gom­bos pusztán. Mintegy ötszáz nap barnitotta, erős egészséges magyar ember, telve önbizalom­mal, akaraterővel. Hozzáláttak a nagy munká­hoz. Ástak-ástak egyfolytában hat óra hosszáig. Itt-ott sikerrel, másutt a vakondtúrás ejtette őket tévedésbe. Minden jel arra mutatott, hogy a munka éjfélig is eltart. Az augusztusi forró nap rettenetes erővel tűzött a munkálkodókra. Egy falevél nem mozdult meg, egy szellő nem jelentkezett. A rekkenő hőségben az éhség és még erősebben a szomjúság gyötörte a mohón dolgozó és a vagyonát kereső népet. Titkolt só­hajok repültek Bachus felé. Sőt voltak olyanok is, a­kik már egy korty vízért is eldalolták volna a Bánk bánból a híres Bordalt. A gyötrelmek tetőpontján egyszerre csak sejtelmes­­mozgást észleltek a távoli fensik fe­lől. Mindenki hirtelen a nesz iránya felé tekin­tett Az első látomány­a két hajtincs volt, nyomban utána egy hosszú ősz szakás. Pár pil­lanat múlva teljes egészében bontakozott ki Grim­blatt Izsáknak, a szalóczi szatócsnak nem éppen fejedelmi alakja. Az emberek elképed­tek a vakmerőség felett és ezer fenyegető ok el meredt a közeledő felé. Izsák oda sem figyelt a vészt.jósló kiáltásokra, hanem egy fáradt, fél­­szemű és sánta lovat segített kifelé egy bokor­ból. Pillanatnyi csönd. Most újabb átkozódás. Izsáki­ közönyösen fogadta a nem igaz magyar vendégszeretet kitörését és most már nemcsak a lovat, hanem egy t­alyigát is tolt előre a he­pehupás göröngyökön. Az ásó, a kapa kihul­lott a feldühödt emberek kezéből. Izsák egész nyugodtan, önbizalommal közeledett a nagy­tömeg felé. Odaérve, a gyékényét ledobta a fa-

Next