Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
Vasárnap, 1920 február 1. AZ ÚJJSÁG újabb százai lepik el a pályaudvarokat, úgy hogy a beállott téli kemény időbeli, sem lehetett elérni azt, hogy magyar családok ne legyenek kénytelenek a téli hideg szél által átjárt és minden tekintetben egészségtelen vagyonokban lakni. Egyik-másik család öt—10 gyermekkel lakik alig csukható vagyonokban, mert a megszálló hatóságokat intézkedéseikben csupán a magyarok elleni gyűlölet és kedvetlenségvezeti. A kiutasított családok ingóságaikat is magukkal hozzák, némelyik 2—3 vagyont is foglal le. (A megszállott területeken visszamaradtak.) Azok, akik a megszállott területeken értesülést szereznek a meg nem szállott területek siralmas állapotairól, számolnak az itteni nehéz helyzettel és ezért sokan kijátszák a román hatóság intézkedéseit, vagy külön engedélyt kérnek az ottmaradásra és nem jönnek el a megszállott területekről, hanem vagy kisebb lakásokat a város külső részeiben levő villákban másikba vándorolnak. Különösen áll ez Kolozsvárra, ahonnan eddig közel 17 ezer magyart lakoptattak ki a románok lakásukból. Közülük sokan a város külső részeiben levő villákban vagy kis házakban helyeztek el. 4—5 Családot is egy házban, sokan Zilahra mentek, vagy más közeli községekben húzódtak meg. Tekintettel arra, hogy itt csaknem kizárólag az intelligens középosztályról van szó, ez a kilakoltatás az eddig megszokott életmódjukkal, szemben leírhatatlan sok szenvedést és nyomort jelent rájuk nézve. A kiüldözött közalkalmazottak fizetést senkitől sem kapnak, akiknek nincs valami vagyonuk, rendszerint fizikai munkával kénytelenek megkeresni kenyerüket, hogy az éhenhalástól magukat és családjukat megmentsék. De a megszálló hatóság kegyetlensége és gyűlölködése sokszor annyira megy, hogy még fizikai munkával sem engedik kenyérkeresethez jutni az intelligens magyar középosztályba .•gyárosokat kényszerítik arra, hogy a munkára •jelentkező közalkalmazottakat a munkából elbocsássák, ezért azután olyanok is kénytelenek elhagyni régi otthonukat, akik ott születtek, vagy ottani illetőségűek. (A menekültek segítése.) A menekültek ellátása érdekében a kormány a fővárossal karöltve mindenkor megtett minden lehetőt, hogy az otthonukból kiűzött honfitársaink részére a száműzetés keserű kenyerét valamiképp elviselhetővé tegye. Amikor a menekülés legnagyobb mérveket öltött, 1916 nyarán, Budapestnek 11 iskolája szögált a menekültek befogadására, számos magánlakást ajánlottak föl a menekülteknek s az állam által az arra rászorulóknak nyújtott pénzbeli és ruhasegélyen kívül a társadalom , is megmozdult és sok ezren lelkesedéssel járultak hozzá a menekültek részére az újságok és magánosok által megindított gyűjtések eredményéhez, ami tetemes összeget tett ki, a mellett vidékről és Budapestről is ládaszámra érkeztek a ruhanemű-adományok. Az 1918. év óta úgyszólván állandó meneküléssel szemben a kormány segítsége is állandó volt, újabb menekült-szállások létesültek, gondoskodás történt a segítségre szoruló menekülteknek pénzbeli és természetbeni segítéséről, de míg a belügyi kormány közel százmillió koronát fordított a menekültek segélyezésére, a társadalom az utolsó évben egyáltalában semmiféle formában nem nyújtotta ki segítő kezét, csupán a legutóbbi időben indult meg ismét egy kissé a társadalom szíve, amikor köztudomásúvá vált a vagyonlakók szánandó helyzete, de ez is inkább pénzbeli segélyezésükre irányult, amire leginkább volna, szükség, lakásfelajánlás, a budapesti nagy lakásínség mellett, csak elvétve történik. Az államkincstár nagyobb megterhelést a mostaniviszonyok között nem hir meg és így a hazafias érzésükért otthonuktól megfosztott, honfitársaink segítése a társadalom feladata. A kik az otthonukból való kiűzetés nyomorúságát sohasem érezték, a kik a meneküléssel járó szenvedéseket és nélkülözéseket sohasem ismerték, hanem a viszonyokhoz képest aránylag most jól élnek, kell, hogy a maguk jólétéből valamit áldozzanak és enyhítsenek a hazafiságukért szenvedő magyarság nehéz helyzetén. Tiber Endre, a menekület ügyeinek ellátására kirendelt kormánybiztos. Az utolsó órák. (Andrássy külügy minisztersége. — Hadik vagy Bárczy. — Hogyan készítették elő Károlyiék a forradalmat? — A fátyolos hölgy. — Windischgraetz Lajos herczeg emlékirataiból. — A . A ki teli napokban,jelennek meg Hattyú, alakjában !Windischgraetz Lajos herczeg emlékiratai. A herczeg ezekben az izgatóati Érdekes írásokban Leplezetlenül elmondja az ország és a trón összeomlásánál a történetet. Mint valami hátborzongató filmdrámában, úgy perdülnek le lelki szemeink előtt Magyarország legszomorubb napjainak eseményei, éz itt következő közvetlen hangú csikkben, a Amely az emlékiratok egyik legérdekfeszítőbb részlete, s amelyet a, herczeg volt szives nekünk közlésre átengedni, az ■ utolsó órák történetét találja az olvasó. Mára minden forrong. Károlyi és környezete mind erősebben, nyomulnak előre, a front mögött folyik a lelketlen izgatás és összeomlással fenyeget minden. A király Andrásus Gyula grófot kinevezte külügyminiszterré, s arról van szó, hogy Hadik János gróf vegye át Wekerlétől a kormányt. Hadik ingadozik, nem akarja, vállalni, a feladatát, s előtérbe lép Bárczy István miniszterelnöksége, akit Tisza István is támogatni kész. Folynak a tárgyalások Bárczyval... Délben hivatalomba megyek, a legsürgősebb ügyek elintézésére. Visszajövet a Lánczhídon találkoztam Károlyival és feleségével. Kiugrom az autóból és hozzájuk csatlakozom. — Most együtt kell dolgoznunk, -- mondom — a vezetés a kezedben van, ha akarod, békésen oldhatjuk meg a helyzetét. Gyere velem Andrássyhoz. Károlyi három hónapja nem lépte át apósa házának küszöbét. Most velem jött. Hidegen fogadták. Apponyi, Vázsonyi s az időközben odaérkezett Hadik nem beszéltek Károlyival. Ő és felesége a családdal az ebédlőbe mentek, mialatt az urak a szomszédos szalonban ültek, hogy tanácskozásaikat folytassák. Andrássy arra akarta rábírni vejét, hogy a kormányt támogassa. Károlyi előbb határozatlannak mutatkozott, később azonban belement. — Végre megjött az eszetek, — mondta gúnyosan — végre általános választójog, elvi elszakadás Ausztriától, azonnali békekötés. — Segíteni fogsz nekünk? — kérdeztem. Kitérőleg válaszolt és végre azt mondta : — Négyszemközt szeretnék Andrássyval beszélni. Ez is póznak, tűnt fel előttem. A helyzet urának érezte magát és azt akarta, hogy vele egyedül tárgyaljanak. Andrássy karonfogta vejét és a szomszéd szobába mentek. E közben Andrássy Ella két leányával — mert ott volt Balavicini György felesége ié — az ' ebédlőbe igeni és politikáról beszélgetett A'ólük. 'Katinka, Károlyi felesége felállt, a'szalon ajtajára, figyelt! ahol barátaim tárgyaltak. E pillanatban épp Vázsonyi beszélt és a maga temperamentumos módján mondta: — Károlyi Budapest legnagyobb csirkefogóinak kezében van. Nekünk ugyanaz a, programúnál, mint nekik, nekünk kell megvalósítani, nem nekik. Láttam, amint Katinka elhalványodott. Berontott a szobába, ahol* férje mostohaatyjával tanácskozott, odalép Mihályhoz: Menjünk, el kell mennünk, nincs itt semmi keresni* valónk.a .• . . Magával vonszolja a szobából, mi elképedve maradtunk ott. Délutáni Károlyi Palpricini útján közölte velünk, hogy vissza kell vonnia abbeli nyilatkozatát, hogy kormányunkban együttműködik velünk. Visszautasította azt is, hogy kihallgatáson jelenjen meg a királynál. • Eközben a király a budai várpalotába érkezett. Megérkezett Bécsből Burián is, hogy bucsukihallgatáson jelenjen meg. Utána Ugrón Gábort és Batthyány Tivadart fogadta a király, akik Károlyi-kormányt ajánlottak és biztosították, hogy nem kerül sor forradalomra, kijelentették, hogy meg akarják menteni a királyságot. — Ők és Károlyié, az egyedüliek, akik feltétlen hívei ő felségének. Károlyi neve és a radikális elemek részvétele elegendő lesz a tömegek megnyugtatására, ama tömegekére, amelyet hazugsággal, csalárd ígéretekkel akartak maguknak megnyerni. Mialatt a Várban ez történt, Károlyi palotájában, mint Pallavicinitől értesültünk, együtt ültek a szocziaisták képviselői, azonkívül több újságíró, Diener-DénesJózsef, Szemere Leó, Hatvany Lajos. A forradalom részletkérdéseinek szervezéséről beszéltek, a forradalomról beszéltek, ami a munkásokat kivéve, valamennyiüknek csak üzlet volt, a hatalom megszerzésére. Következő reggel egyik bizalmasomtól megtudom, hogy mért vonta vissza Károlyi a kormányban való részvételre vonatkozó ígéretét, Kunfi, Landler és Hock kikényszerítették azt az ígéretét, hogy semmiféle kormányban nem vesz részt, amely nem tiszta köztáreas-ligikommunista programm alapján alakul. Károlyit ezek az emberei tolták. — mondta megbízottam — Károlyi irtózatosan fáj a forradalomtól, tegnap is skógeresei voltak és kények közt jelentette ki,hogy a kommunnistákhaz hű marad. Ugyanaban az időben azt mondta a királynak, hogy ő a korona egyetlen, odaadd, hű szolgája. Andrássyhoz mentem, Andrássy Tiszánál volt, a ki nem hisz a forradalomban. Jön Vázsonyi és azt mondja: -- Ez nem népmozgalom, ez a mob. De ha egyszer a mob hatalomra kerül, elvesztettük a háborút és elveszett minden. Andrássy a miniszterelnökségre küldött, hogy rábírjuk Wekerlét és az erélyes Szterét nyit, hogy a fővárosban hirdessük ki az ostromállapotot Útközben mintegy ezer emberből álló menettel találkoztam, a tartalékos tisztek vezetik, kivont karddal... A kardot csak a mögöttes országrészekben rántották ki. Fronttiszt nem volt köztük egy sem. Egyenesen a várnak vonultak, az általános választójog mellett akartak tüntetni. A várral szemben beverték az egyik ház ablakát, leromboltak egy pár ajtót. — A királyt akarjuk hajlani, — ordítottak és addig kiabáltak, mig Hunyady megjelent. — Halljuk a királyt, beszéljen a király. — A király Gödöllőn van. *- mondta Hunyady. A menet visszafordult, de velük szemben egy másik menet jött, katolikus egyetemi ifjúság, akik a veszélyeztetett nemzet szolgálatában mintegy kisegítő rendőrségi munkára vállalkoztak. Összeütköztek, kisebb verekedés. Autómmal nem juthattam keresztül a tömegen, gyalog mentem tovább. A miniszterelnökségen épp ülés volt, a Wekerlekormány utolsó minisztertanácsa. Ostromoltam Wekerlét és Szurmayt, védjék meg a várost. Elbeszéltem, mit láttam épp az imént az utczán. Vállvonogatva hallgattak, nem akarták magukat munkájukban zavartatni. Ott ült a minisztertanács és ezen a napon, október 24-én, arról tárgyalt, micsoda udvari tanácsosi, királyi tanácsosi kitüntetéseket kell eszközölni... Közben egy ezeréves történelmi államszerkezet roskadt össze. Andrássytól Zágrábba, Fiuméba telefonáltam, majd az osztrák miniszterelnökséget hívtam fel Bécsben, az AOK-t, beszéltem Waldstattennel, mindenütt érdeklődtem a helyzet felől, tájékozódtam és tájékoztattam. Tovább tárgyaltunk Bárczyval, Hadikkal, Pallavicinivel, Vázsonyival és a követkéli napra szóló kihallgatásról való listát beszéltük meg. Hogy valamennyi párt, képviselőinek meg kell jelennie a királynál, természetesen a szocialistáknak és radikálisoknak is. A következő napon, október 25-én, jelent meg a hivatalos lapban külügyi osztályfőnökké történt kinevezésem, Andrássynak aznap kellett, letennie az esküt mint, külügyminiszternek. Az udvari emberek telefonon figyelmeztették a szörnyűséges fontos dologra, hogy díszmagyarban kell megjelennie. Andrássy felháborodva telefonálta vissza, hogy most fontosabb dolga van, mint hogy kosztümökbe bújjon. Miközben Andrássy a várpalotába ment, megbeszéltük a szükséges rendszabályokat az esetre, ha Károlyi végérvényesen elhatározza, hogy nem hálad velünk. A helyzet egyre kritikusabb lett és ezért a legélesebb rendszabályokra kellett gondolni, a nyugtalanság elfojtására. Felhívtam a külügyminisztérium első osztályfőnökét, Flotow bárót, és megkértem, tegyen meg minden intézkedést az új külügyminiszter fogadtatására. Pallavicini délelőtt, a Károlyi palotájába ment, beszélt Károlyival, elmondta neki, milyen intézkedéseket határoztunk el ellene. Károlyi kijelentette, hogy ez őrültség, teljesen ő felsége rendelkezésére .31. Aznap délelőtt mégis megalakították a magyar nemzeti tanácsot, a Károlyi-párt, a szocziáldemokrata párt, a radikális párt néhány tagjából és Senyeimmer Róza paczifista nőből. Ezeknek az elemeknek az orosz bolsevistákkal való összeköttetése — az utóbbi napokban Bernből hazaérkezett Szeibere Leó újságíró útján — megállapítható. Újból kísérletet tettünk, hogy Budapesten kihirdessék az ostromállapotot. A Wekerlekormány nem akar ezért felelősséget vállalni. Ismételt megbeszéléseink során azonban Hadik késznek nyilatkozik, hogy Rakovszky Istvánnal kormányalakítást kísérel meg, s ha, ez sikerül, másnap proklamálható volna az ostromállapot és biztosítva, a főváros rendje. Gödöllőn pedig folynak egymásután a kihallgatások. • , Titkos vonalamon a piavei csata felől érdeklődtem. Az AOK-nál értesültem, hogy minden támadást visszavertünk. A honvédelmi miniszter útján azonban megtudtam, hogy a Károlyi-féle szervezetek hatalmukba kerítették a rádióállomásokat, összeköttetésben államik a fronttal, szakadatlan felhívások mennek a tartalékban pihenő csapatokhoz, hogy tegyék le a fegyvert és térjenek haza. E napon búcsúzom a közélelmezési minisztérium tisztikarától. Kőbányán sírtak, valamennyien mélyen meg voltak hatva. Ha államtitkárom, Nagy, igen lendületes beszédben az ország egyetlen demokratájaként ünnepelt ■-s mielőtt még hármat kukorékolt volna a kakas, már elárult és egyik mozgatója volt, a hajtó vadászatnak, mely csakhamar megindult ellenem. Az Andrássy-palota , előtt monstrellhitetés volt, több ezer ember vonult fel zárt sóinkban a palota elé, hogy elutazása előtt ünnepeljék a 3