Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

Szeresd, 1­510 feb­ru­ár 25. AZ ÚJSÁG (Az amerikai zsír.) A február 21-től 29-ig terjedő időre a fő-, város tíz vagyon amerikai zsírt kapott, abból a szállítmányból, a­mely a közélelmezési minis­z­­tttérium czimére Budapestre érkezett. Daczára annak, hogy a főváros ezt a zsírt a beszerzési áron alul, tehát ráfizetéssel bocsátja a fogyasz­tó közönség rendelkezésére, a zsirjegyek bevál­tása igen gyengén folyik. Érdeklődésünkre,­­ hogy mi lehet ennek az oka, illetékes helyen azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a — pénz­­hiány. — Azelőtt — mondotta forrásunk — vala­mennyi zsírjegyet egyszerre váltották be. Most egyenként, vagy legfeljebb párosával veszik a tíz, illetve husz deka zsírt. Százhuszonöt ko­ronáért adjuk a zsír kilóját, de ez az ár jóval alul van a beszerzési áron. A mai pénzszűke mellett persze nem fizetheti meg mindenki ezt az aránylag nagy árat, de még a közönség kö­rében bizonyos elfogultság uralkodik az ame­rikai zsírral szemben, a­­mely pedig elsőrendű zsír. Hogy mennyit fizet rá a főváros a­ zsírra, azt ebben a pillanatban még nem lehet meg­állapítani. A leszámolás csak most fog meg­történni. A tíz kocsirakományból eddig hét és fél vagyont adtunk ki az egyes szövetkezetek­nek és kereskedőknek. Reméljük, hogy elseje után nagyobb lesz a kereslet s ezért azt fogjuk javasolni, hogy a zsir-szelvények beváltásának határidejét hosszabbítsák meg. / — Az Újság tudósítójától, — / I£anári*vásár. / ^ ( A Központi Városháza udvarán, hetenként kétszer, kedden és pénteken, ál­lat vásár van. Háziállat-tenyésztők hozzák ide fez ölebeket, vizslákat, mopszlikat, pinusescés mások galam­bokat, gerléket, házir^tartókat, csizeket és éneklő ka­mrikat viszmjá^fí­­vásár­a, a nagy udvarra, a kedves kis állatok körül, nemcsak állatbarátok állnak órák hosszat a ketreczek körül, hanem a gyerekeknek is vidám mulatság a házinyulakat fogdosni, megkergetni az alig tenyérnagy kutyákat és hallgatni a ka­nárik füttyszavát. A békeévekben alig pár ko­ronába került egy kanári, öt-hat koronáért már fajkutyát is árusítottak, ma az állatnak is fel­ment az ára s egy jól fütyülő kanáriért ötszáz koronát is elkérnek. Persze csak a hím drága, a nőstényt száz koronáért szívesen odaadják. Az egyik kanárimadár-árus semmiképpen sem akar tovább engedni, nagyon dicséri a mada­rait, azt mondja, hogy úgy nem fütyül a város­háza udvarán egyetlen kanári sem, mint az övé. Várjuk meg, mindjárt fütyülni kezd. Vár­tunk, negyedóránál is tovább, de a zöldessárga­­tollú füttyművésznek nem volt kedve a csicser­gésre. Helyette egy csíz szólalt meg, ez is szép madár, csak az a baj, hogy nagyon olcsó. Hat­­van­-nyolc­van korona az ára, de nem szívesen veszik. A kanáriért öt-hatszáz koronát is fizet­nek, pláne most, mikor már melegedni kezd és a kanárinak is kedve kerekedik a szerelemre. A gerlék párja hatvan korona, a nyusziké százötven-kétszáz, sőt négyszáz korona is. Nyulra ma nem akadt vevő, ellenben galambo­kat vásároltak. Darabja ötven-hetven koronába került s volt olyan vevő, a ki el is árulta, hogy a tubiczából pecsenye fog készülni- Jól öltözött hölgyek pórázon tartják ebeiket, a­melyek persze csintalanok és olykor szemtelenek is. Sok kutya már ismeri egymást s közöttük a városháza udvara mint randevúhely lett ismert. Egész sereg ember évek óta rendszeresen foglalkozik kutyatenyésztéssel. Egy fiatalember öt kölyök­kutyát hozott a vásárra, darabját kétszáz koro­nára tartja és odahaza még huszonnyolcz ilyen ölebecskéje van. A rendőr jól ismeri, azt mondja, hogy a leggondtalanabb életet éli, van olyan nap, hogy ezer koronánál is többet keres. Egy szentbernáthegyit háromezer koronáért kí­nál a­ tulajdonosa, farkaskutyát nyolczszázért, vizslát hétszázért, fehér uszkárt hatszázért, türpepincs, selyemspitz ára négy-ötszáz korona s a­mi a legérdekesebb, a kutyakedvelők meg­fizetik ezeket az árakat. De nemcsak a hivatásos tenyésztők lepik el az udvart, hanem, a város minden részéből jön­nek fiatalemberek, leányok, kalapos hölgyek, a­kiket a drágaság arra kényszerít, hogy ked­­venc­ háziállatuktól megváljanak. A csípős hi­degben ott álnak óraszámra az udvar közepén, egészen beleélik magukat a kutyakereskedelmbe és csak természetes, hogy alig félórányi ácsor­­gás után felemelik az árat. A kiváncsi emberek körü­lállják a kutyákat, kérdezik az árakat, egyik-másik eb produkálja is magát, aporth­oz, két lábon jár, tánczol, gazdája minden intését megérti, egész csurkusz van az udvaron, a­­mi­nek a legjobban a gyerekek örülnek. Déltájban azután hazafelé indulnak a különböző kanári-, galamb-, h­ázinyúl- és kutyaárusok és ilyenkor keletkezik az utóbörze. N­em hiszszü­k, hogy­ a politikai események és a párisi béketárgyalások eshetőségei lennének itt mérvadók, sokkal in­kább az árusok egymás közt megtárgyalják a napközben előfordult eladási árakat ás ha a kutyabörze szilárd volt, egészen bizonyos, hogy a következő vásári napon az árak emelkedő tendencziát fognak mutatni. Ma kezdték meg a románok a Tiszántúl Kiürítését (március folyamán a kiürítés befejei®­­dík. — A békedelegáezió minden jegy­zékét átnyújtotta. — x x * x x x x x x x x x x x x^jf' x — Leleplezték Vajda(V«s«odáékat.) Jj. pP 4 MjseeliSmtdésben meghagyott Magyar­­ország kiürítését a megszállott csapatok záros határidőn belül végrehajtják. Ezt az aktust­, mely a megszálló csapatok kivonulásának befejezése, az egész magyar közvélemény csak a lávritca kezdetének tekinti. Lehetetlen, hogy az entente a tárgyi dokumentumok ha­tása alatt kitérhessen a népszavazás elrendelése elől,­­ ha a békével szemben az igazságnak csak a látszatát is fenn akarja tartani. A nép­szavazás elé pedig a magyar nemzet mindig nyugodt bizakodással tekintett. I­vro (A románok 24-én megkezdik a mi­ni Tiszántúl kiürítését) A magyar kormány és a fővezérség több­szöri sürgetésére a tiszántúli területnek a ro­mán csapatok által való kiürítése végre aktuálissá vált. A román csapatok e hónap 24- én hagyják el a Tisza vonalat. A Tisza és a Clém­enceau-féle demarkácziós vonal közötti terület márczius hó első feléig a Vásáros­­namény — Debreczen — Püspökladány — Mező­túr—Hódmezővásárhely vonalig szabadul fel. Az említett városokat saját csapataink száll­ják meg. Az utóbbi vonal és a demarkác­iós vonal közötti terület felszabadulása márczius második felében várható. A kiürítés és a meg­szállás további részleteire vonatkozólag a tár­gyalások most folynak a fővezérség és a románok megbízottai között az entente-misz­­sziókkal. Ezek eddigi eredményeként meg­állapították, hogy saját csapataink e hónap 25- én lépik át a Tiszát, a­ további előrenyomu­lások folyamán hettig mindenkor átlag hat­­tíz kilométer széles semleges zóna fogja a román csapatokat saját csapatainktól el­választani. Mind a katonai, mind a polgári hatóságok részéről minden intézkedés meg­történt,, hogy a felszabaduló területeken a törvényes rend feltétlenül biztosíttassék és hogy a románok által kiürített területek min­den rázkódtatás nélkül kapcsolódjanak be az anyaországba. (A magyar szakértők hazautaztak.) Neu­illy, február 24. (Szikratávírót. )­.Mint­­h­ogy a magyar béked­elegáczió a békefeltéte­­lekre vonatkozó valamennyi jegyzéket beadta már, a külön szakértők és a személyzetnek az a része, a­melynek jelenlétére Neuillyben nincs múlhatatlan szükség, gazdasági okokból hazautazott Budapestre. Hétfőn este kelt útra Páriából a társaság. Elutaztak többek között Sommich László gróf, Ottlik Iván, Hegedűs Lóránt, Bíró Pál, Zoltán Béla és Gerevich Tibor. (Enyhítik a magyar békét.) A­­magyar békeszerződéssel kapcsolatban a D­aily T­ele­g­ra­p­h jelentése szerint Appo­ny­i ellenjavaslatai bizonyos tekintet­ben meghallgatásra találnak. A lap értesülése szerint bizonyos helyeken az entente hajlandó­ságot mutat a­ népszavazás megejtésére. Termé­szetesen a népszavazás tekintetében az entente mindazokat a princ­ipiumokat betartaná, me­lyeket más országok vitás területein megejtett népszavazásoknál is szükségesnek tartott. A­ népszavazás alá­ eső területeket vegyes bizott­ság állapítaná meg, mint a népszavazás megej­­tését entente­ katonai megszállás mentesítené a nem kívánatos befolyásoktól. (Leleplezték az erdélyi román vezéreket.) A román ellenzéki sajtó hevesen támadja a magyar nemzetiségi agitátorokból átvedlett ro­mán vezető politikusokat. Az Epoea Vajda-Verivoda miniszterelnök párisi szereplése ellen emel kifogást és tiltakozik Pop-Gsicsó István szerepe ellen is, idézve a mostani helyettes román miniszterelnök­nek annak idején a magyar parlamentben tett kö­vetkező nyilatkozatát: »Nagy fölháborodással hallottam a román mozgósítás hírét. A magyar­­­országi rom­án népnek a Irán és ham iránti hűsége megingathatatlan és a hirtelen hadüzenet sem érint­heti. A román nép hazá­ját és apostoli királyának trónját minden áldozattal megvédi.« Ugyancsak a lap közli Goldis László levelét, melyben a követ­kezőket írja : "Meg vagyunk győződve róla, hogy egy erőteljes habsburgi állam sokkal nagyobb biztosi­­­tél­­a Közép-Európában román nemzetiségünknek, mint egy olyan Románia, mely Dáczia valamennyi románját egyesít­i. Ezért utáljuk mi az irredentiz­must. « Minden más nép, írja az Epoca, agyonlőtte volna ezeket az embereket, míg nálunk vezető pozíc­ióba kerültek. Ugyancsak az Epoca jelenti, hogy több erdélyi képviselő indítványozta a román képviselőházban, hogy az erdélyi román kormányzótanács ellen indít­sanak vizsgálatot, mivel ez a testület a szabály­talanságoknak egész sorozatát követte el.­ ­ HOL SZÜLETETT? A hurucz városban, Kassán történt, a­hol a szülők nem küldik iskola­be a gyerekeket, a­hol a gyerekek nem akarnak tanulni se otthon, se az iskolában, mert a tanítás és a tanító idegen a lelkeknek : reeh^y»**M!Pfi^Hurrucz városban, a lelkünkről id^ijpór&j';elszakadt Kassán, beállít a tanító az étterm­iskola harmadik osztályába . •— Már tegnap magyaráztam nektek, gyerekek, s ma megint mondom, hogy Kassa többé nincsen a világé­rt. Ki van törölve a földrajzból. Ezt a várost úgy hívják, hogy Kosicza. A­ki másképp nevezi nemcsak megbukik az osztályban, de azonfelül be is csukatom és meg is csapatom ! Értettétek ? Hát gyere ide, Kiss Jancsi. Ida nézz ! Vigyázz ! Gondolkozzál s csak akkor felelj. Hol születtél ? Kiss Jancsi fölveti a fejét: — Kassán... — mondja keményen. —Takarodj a helyedre. Ötös ! Te csirkefogó ! Te bitang! Hát nem értetted meg,, hogy Kassa nincs többé ! Kassa megszűnt. Kassa nem létezik ! Csak Kosicza van • Ennek a városnak Kosicza a neve. Börtönbe kerül, a­ki nem Kosiczát mond. Gyere ki, Vargha v Sanyi. Felelj ! De okosan, mindig jó diák voltál! Gondolkozzál, figyelj a tanítód intésére . Hol születtél ? . . . Vargha Sanyi odanéz a tanító szemébe. És kivágja : •— Kassán !... — Megbuktál... Akasztófán fogod végezni. Az egész osztályt becsukom és huszonötöt kap minden gyerek. Értsétek meg végre, különben agyonverlek : Kassa nincs. Kosicza van. Ennek a városnak Kosicza a neve. Gyere csak ki, Weisz Poldi! Te okos fiú vagy. Te mindig első eminens voltál Te tudsz gondolkozni. Nem vagy olyan csirkefogó, mint a többi. Mondd meg te. Hol születtél, Weisz Poldi ! Weisz Poldi körülnéz. Halovány lesz. Aztán felragyog az arcza és felel: — Helyben !... ( Vas.) TÁVIRATOK. Revízió alá veszik a békeszerződést,­ Berlin, február 24. Az Achfuhrblatt je­lenti Zürichből :■ Az Éclair megerősíti, hogy a békeszerződést a legyőzöttek javára revízió alá veszik. (M. T. 1.) Az utolsó jegyzék. New illy,­­ talmi ár 24. . Iroda, kiküldött tudósítójának szikrafon­irata.) A magyar delegáczió még a­ határidő lejárta előtt átnyújtotta, 31. számú jegyzékét, a­mely a volt monarchia tengerészeti anyagának kér­dését tárgyalja, Magyarország abból a tenge­részeti anyagból, a­­melyet az entente a szövet­ségeseknek osztott szét, jogot tart az őt kvóta szerint megillető részre, legalább is annyiban, hogy ezt a kvótát a jóvátételben az országnak beszámítsák.­ ­ A magyar probléma a francaia újsá­gokban. Neuilly, február 24. (A Magyar Távirati Iroda kiküldött tudósítójának szikratávirata.) A franczia lapok nagy érdeklődéssel foglalkoz­nak a magyar problémával, a Gratz Gusztáv bécsi követ által Ronner államkanczellárnak átadott jegyzékkel, úgyszintén azzal a fogadta­tással, a­melyben ez a jegyzék Ausztriában ré­szesült. A párisi sajtó hangja általában a ma­gyar ügynek nem ked­vező. Nemcsak ezik­keik­ben, de a tényeket eltorzító egyes tudósítások­ban is megnyilvánul a­z az elfogultság, a­mely­­lyel ellenségeink szabadon működő propagan­dája folytán Magyarország ellenében viseltet­nek­ Satzh­armEnd­ester jugoszláv katona Fiume közönében. Berlin* február 24. Az Achfuhr Abendblatt jelenti Báselből. A Baseler Nationalzeitung szerint a jugozságok 130.000 embert vontak össze Fiume közelében közvetlenül a fegyver­szüneti szerződésben megalapított határ ment

Next