Az Ujság, 1920. március (18. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

­ ROVÁS: A nemzet nem felelős akaratáért. Nem mondhatja az, a­ki a nemzetgyűlés minősé­gén kétségbeesik: te akartad! A nemzet nem sújtható, ha rosszab­­rt tart, ezért is par­lamentáris orszi­g­ban a kormánynak kell a felelősséget viselnie. Már­pedig a nemzet­gyűlés mai képe szerint a nemzet valóban rászorult arra, hogy a kormány fedezze az akarata súlyos következményeivel szemben. A kormánynak most e rosszul megválogatott nemzetgyűléssel is ugyanazt kell elérnie, a­mit egy jól megválasztottal ért volna el. Nem lehet akczeptálni, hogy a keresztény kurzus bukik, mert a nemzetgyűlési válasz­tásoknak rossz az eredményük. A hiba nem a nemzetben, nem a kurzusban mutatkozik eddigelé, hanem az általános titkosban, me­lyet alapul vettünk, holott sem nem nem­zeti, sem nem keresztény princzipium. En­nek a nemzetgyűlésnek, ha alkotni nem tud, marad még mindig egy hasznos feladata: lerombolni az általános titkost. # A jelszó szent, de ne felejtsük el: az em­berek még mindig nem szentek. Egymásról a legrosszabbat plauzibilisebbnek teszik föl, mint a legjobbat s ezt rossznéven venni ne­kik nem szabad. Innen való, hogy a­mikor megharagszanak egymásra, menten korrup­­cziót hangoztatnak, vádakat vagdosnak egy­más fejéhez, bűnöket, melyektől a megvá­doltak mentek lehetnek ugyan, de a melyek­ben elvégre nem kevesen ludasak. A jelszó­hoz csatlakoznak tiszták és tisztátalanok, őszinték és képmutatók egyaránt. Nem vár­ható a jelszótól, hogy egy már megtisztult országot domináljon, de nem is várható az emberektől, hogy a­mi nem is várható, ab­ban mint meglevőben higyjenek. A frázis mondhatja, hogy egy politikai győzelem tel­jesítette már, a­mit ígért. Ez túlságosan könyvvé tenné minden rendszernek a dol­gát s túlságosan nehézzé az országnak, hogy bármely rendszert elviselhessen. • / •­­ Müller... Tuczatnév. Mert Müllernek hívják a német kanczellárt, a kit valamikor Bismarcknak hivtató.’ S Bismarcktól Mülle­­rig a német birodalom ki nem fogyott a ke­mény emberekből. Hányan váltották már föl egymást a háború kezdetétől! Tuczatjával akadnak ott a tuczatnevet viselő nem tu­­czatem­berek. Az egyik kidől s már ott van a másik. Nekünk egy volt s ezzel az égi­gyel meg lehetett ölni a magyar Bismarckokat s megmaradtál, nélkülözhetetlenül a magyar Müllerek, a­kiket csak ki lehet kiáltani Bis­marckoknak, de összehasonlítani velük nem. Az orvosok. Nem hiszszük, hogy Dollinger Gyula tu­dós professzor urat rossz kereszténynek és magyarnak lehetne tartani azért, mert az orvosi hivatás szolidaritásából csak egyetlen kirekesztendő elemet,, ismer el, a bolsevistát. És nem hienyjük, hogy alapgondolata, melyből­ milil az Orvosszövetség elnöke kiin­dul: a nemzet legdrágább és legfélteni­­valóbb vagyontétele az emberélet, nem volna beilleszthető abba a tisztultabb világnézetbe, melyet az új magyar politika alapjául vá­lasztott. Az ember élete — az egyének száma és az élettartam nagysága értendő alatta — társadalmilag és közgazdaságilag egyaránt megkíván befektetést és dúsan fizet is érte. Dollinger közegészségügyi minisztériumot kíván ezek alapján, a magunk részéről ezt a politikai detailt mellőzzük a fontos társa­dalmi következtetések kedvéért, melyeket a tudós professzor kijelentéseiből levonhatunk. Megóvni az emberéletet, jelent munka­erő fokozását. Lehetetlen és veszedelmes a kishitű felfogás, hogy ebben a kicsi ország­ban minél kevesebb embernek legyen lélek­­zete és joga az élethez és a nemzethez, mert nem tud annyit eltartani, a­mennyi itt élni akar. A megkötött gazdasági forgalom, a blokád, a termelés lehanyatlása, a fogyasztás változatlan igénye mellett szülte azt a fel­fogást, mely beválhatik egy ostromolt vár­ban, de semmiesetre egy lerombolt ország­ban, melyet újra ki kell építeni. Az alkotó, termelő munkáknál ez nyilvánvaló, az intel­lektuális munkánál könnyen átlátható, ha a figyelmet ráirányítják. Most az orvosról legyen szó. Túltermelés lenne nálunk orvosokban?­ Numerus elausus­­szal el kellene zárni az útját több orvos ne­velésének? Járványok dúlnak mindenfelé, a háború és a forradalmak megviselték az egész generácziót, a társadalmi alakulások kedveznek a halálnak és gátjai a születé­seknek. S kevés volna az orvos? Nagy-Magyarországon a vidéken igen kevés orvos volt. Lehet-e beszélni most orvos­­többletről, mikor még mindig egész körzetek­nek nincsen orvosuk, holott most a rossz egészség általánossága idején minden falu­ban kellene orvost találni? Szó sincs róla. A szükséglet nagyobb, mint volt és nagyobb, mint mostanában a fedezet. A falut nem elég magasztalni, a falut meg is kell menteni. A falu ma gazdag, a falut ki lehet már emelni abból a kultú­­rátlanságból, mely életet pusztít és kürtít. Az új irányzatnak egyenes hivatása, hogy a falu fogalmát megtisztítsa az ázsiaság, az egészségtelenség, a piszok fogalmától. Ezt a hivatást valóban az orvos kezdje meg. Nem kell már a trágyadombnak az ablak alatt büzlenie, nem kell már a pöcze­­gödörben a miazmákat tenyészteni. Nem kell már az apró ablakot télire betapasztani s összegyűjteni a házban a mikrobák miriádjait. A falunak van ma miből egészségesen laknia és élnie. A falut czivilizálni lehet a saját erejéből, ha élére az orvost állítjuk, a­ki után bevonul az építőmester, a csatornázó, az egész iparos készültség. Eddig az orvos húzódozott a falutól, mert ez a szegénységet jelentette. Ma azt hiszszü­k, az orvosok épp oly szívesen gravitálnak a falu, mint eddig a nagyváros felé. Falun élni ma bőséget és gondtalansá­got jelent Minden adva van, hogy a falusi ’ *>:}:■' -*r¡ il­- jy? r1 •* te V 5» 0­.lt hft.Színőröl VÓT­• hat noha, nem­­ ilye teli: az e telj­sége bizto­sítását Nem tudjuk, hogy hány falu lesz kis hazánkban s nem tudjuk pontosan, hogy hány orvosunk van. Csak azt tudjuk, hogy kevesebb az orvos, mint a falu. Nagy szükség van az orvosnevelés fokozására és nálunk szűkkeblűen és elfogultan orvosi numerus claususra is gondolnak. Nem érzik-e ennek a tévedésnek szörnyű végzetességét? Az ér­­vényesülését kereső ifjúságot elütik érvénye­sülésétől, a műveltségben elhelyezkedhető elemek redukálják a művelt emberek szá­mát, a­kiknek volna hivatásuk és növelik a proletárokét, a­kiknek e nélkül is meg-, volna a természetes szukkreszciencziájuk. Az országban pedig szervezni kell az egésze­ségépolő és fejlesztő intézményt s megvon­ják tőle a szükséges munkaerőket. S hol van még az ország új és régi ha­­tárai között meglevő orvosi igény, melyet az idegenek alacsonyabb műveltségüknél fogva­ nem tudnak kielégíteni s nekünk nem is kí­vánatos, hogy az erdélyi, tótsági magyar idegen orvos kezére jusson! Micsoda nagy nemzeti hivatása is lenne a magyar képzett­ségben részesülő magyar orvosnak, a ki elsza­kadt testvéreinknek nemcsak a testi egész­séget, hanem a magyar lelket is viszi! Na­gyon távol vagyunk még az orvos-export lehetőségétől s már leeresztjük a sorompót: sokan vagyunk, többnek lennünk tilos! Nem kellene mindent elkövetni, hogy ezzel a szűkkeblű tévedéssel magyar nemzeti és keresztény politikai érdekből is szakit*­sunk? Budapest, 1920. R XVIII. évfolyam, 78. szám. Szerda, márczius 31. Előfizetési árak mm SZERKESZTŐSÉG: Égés* évre----- 220 K —­­ ___ _____ ____ 1^ ____ Budapest, Rákóczi-út 54. M» Félévre .........- 110 * — » Jfffi JfffiBF ■ SR H9 ^Mi SSMB .aOMt Telefon; Jéz«eJ18-36. Jizs.­ MS­M i^tófZLlI 20 » — » MW 'jlfr Sl 8 Jllll /éfím KIADÓHIVATAL. Egyes szám ára Budapesten, ff 4ig |1| fgy 4S0SH Budapest, Rákóczi-ut 54. az. vidéken és­ a pályaudvarokon jgfodfl ff fii­­­lg ffifflSL I ^ T^'iu£2i&lir*W* tteejelea MttS MvéteUvel JP 1 ImPIIw %# Ifik. FIÓKKIADÓHIV­ATAL S minden nap. ünnep az&n is. ^■mSnB Budapest, Erzsébet­ körút 43. ...........................— ........ ■■■ ---------* A koaliczió fölött meg- Kondul a lélekharang. fx X X X X f X X X X X X x — lUMfAberg oUcxHSJa. — Egy táborba, ajtaejtik tömöríteni a mérsékelt elemeket. — Mentőakczió a nemzetgyű­lés feloszlatása ellen. — Új kabinet följön !) — Az Utsáa tudósítójától. — Elmentek haza a képviselő urak, mintha jól végezték volna dolgukat. A tegnap lezaj­lott — x x x x x — ülés után az elnök Isten áldását kérte munkájukra és pi­henésükre, mi pedig megpróbáltuk, hogy el­­készítsük az elmúlt mozgalmas hat hét mér­legét. A hat hét, a nemzetgyűlés első hat hete, valóban mozgalmas volt. x x x xxxxxxxxx xxxxx xxxx xxxxxxxxx xxxxxxxxX x x x A nemzetgyűlésnek be kel­lett volna bizonyítania, hogy nagy cselekede­tekre képes, hogy a nemzetnek szüksége van reá, mert ha ezt sem tudja bizonyítani, ak­kor nincsen jogosultsága. Ez a nemzetgyűlés, a­melyet nem a régi törvény, nem is tradí­­c­ió, hanem a végveszedelem hívott mun­kára, csakis akkor érdemli az életet, ha valóban dolgozik is. És mi ez után a megállapítás után nem merjük a mérleg két serpenyőjébe vetni az igazságokat és tényeket, mert félünk, hogy a mérleg fölborul. A személyes gyűlölet, a nagy idők meg nem értése, a kicsinyesség és az elvakult pártszenvedély annyira kiütközött e tanul­ságos x x x x hat hét alatt, hogy a nemzetgyűlés komoly elemei — x x x x x x x x — belátják, hogy ha az eddigi irányban fejlődnek tovább az esemé­nyek, akkor húsvét után bekövetkezik a nemzetgyűlés csődje és bekövetkezik a ház­­feloszlatás. Most arról folynak bár bizalmsa megbeszélések, nem lehetne-e közeledést létrehozni a nemzetgyűlés mérsékelt elemei között, hogy kialakuljon egy középpártféle arra az esetre, ha a keresztény pártszövetség felrobban. Mi nem bízunk ennek a kísérletnek sike­rében, pedig éppen úgy kívánjuk, mint a hon Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér.­ ­ 4

Next