Az Ujság, 1920. április (18. évfolyam, 79-104. szám)
1920-04-01 / 79. szám
Csütörtök, 1920 április 1. AZ ÚJSÁG Nincs eLüntés a magiar tiéScéllen. (Rem^Mf^re nincs semmi alap. — Nyitott ajtók. — A régi szerződések. — A nagyköveti értekezleten bloc akart végezni a magyar békeszerződéssel. — Olaszország nem járult hozzá a határozatokhoz. — A legfőbb tanács elvetette a nagyköveti értekezlet határozatát. — Az Egyesült Államok aggályai a magyar kérdésben. — Angol hang a magyar békefeltételekről.) A magyar békére adandó válasz nem sok reménynyel kecsegtet. Valószínű, hogy a területi kérdésekben semmi engedményre sem lesz hajlandó a legfőbb tanács. A gazdasági kérdésekben sem várható olyan radikális módosítás, amely a csonka Magyarország gazdasági életét biztosítani tudná. Ezzel szemben minden valószínűség szerint a békekonferenczia bizonyos helyeken nyitott ajtókat fog hagyni, amely egy reális magyar külpolitika számára még a revízió esélyét is biztosíthatja. Mint Az Újság értesül, az entente kötve érzi magát a londoni szerződés által s viszont nem akarja a kis népek már elfoglalt területeinek vitássá tételével ezen területen a háború veszedelmét megkockáztatni. Hogy mily harcrok folynak Párisban és Londonban a magyar béke körül, azokra nagyon érdekes világosságot vet az a párisi távirat, melyet az alább következőkben fogunk ismertetni. A nagyköveti értekezleten en bloc-döntés elé akarták állítani Magyarországot s alighanem úgy történik a dolog, ha a legfelsőbb tanács el nem utasítja a megoldásnak ezt a módját. Mert az entente világbíráinak ebben a legfőbb testületében újra megszólalt az élő lelkiismeretnek szava! tiltakozott egy nagyhatalom, melynek magatartása nem először illeti meg jólesően a magyar nemzet szívét. Hatással volt,, mint mondják, a legfőbb tanács magatartására egy másik, fölöttébb érdekes momentum is: a figyelem bizonyos aggályokra, melyeket az Egyesült Államok képviselete támaszt. A jelentés, melyre a fent olvashatókban hivatkoztunk Paksból érkezett a Magyar Távirati Iroda útján, s ezeket mondja -!A nagyköveti értekezlet egyik ülésén a múlt hét elején a magyar békefeltételekkel foglalkozott és elhatározta, hogy a szövetségesek legfőbb tanácsának azt javasolja, hogy en bloc-döntést mondjon ki és azt április 3-a és 5-ike közötti időben közölte a Neuillyben levő magyar békedelegáczióval, nyilván azért, hogy ilyen módon tisztába jusson Magyarország állásfoglalásával. A legfelsőbb tanács azonban az eljárásnak ezt a módját egy nagyhatalom tiltakozása következtében elutasította, mert, hír szerint, olyan aggályokkal is kell számolnia, amelyeket az Egyesült Államok képviselete támaszt. Minden valószínűség szerint tehát a döntést megint elhalasztják, bár nem lehetetlen az sem, hogy az Apponyi-féle kifogások egyes részeinek elintézését még a san reomói értekezlet egybegyűlése előtt tudtára adják a magyar meghatalmazottaknak. Kiegészíti ezt a híradást a Ciornale d’Italia jelentése, mely ezeket mondja: Olaszország magatartása folytán a békeértekezlet még nem dönthetett a magyar kérdésben Mert Olaszország a nagykövetek tanácsának hétfői ülésén a hozott határozatokat a maga részéről nem fogadta el. Ennek ellenére is csaknem bizonyos, hogy közvetlenül az ünnepek után a magyarbékebizottság kézhez kapja a végleges választ. Az aláírásra Magyarország valószínűleg tíz napi határidőt kap, a melyeknek leteltével nem marad más választása, mint vagy a feltétlen elfogadás, vagy a feltétlen elutasítás. Minden valószínűség szerint Apponyi Albert gróf a nagy felelősségetnem veheti saját személyére, tehát az aláírás előtt, a nemzetgyűlés határozatát fogja kikérni a békeszerződés elfogadására nézve. Ez annál is inkább valószínű, mivel egyetlenegy politikus sem veheti magára azt a felelősséget, hogy egy esetleg általa aláírt béke a nemzetgyűlési tárgyalások folyamán nehézségekbe ütközzön. Természetesen az aláírás megtagadása Magyarországra nézve csak ultima ratio lehet, annál is inkább, mivel ez esetben az entente a legsúlyosabb represszáliókkal élne. A magyar békedelegácziónak tehát az a felfogása, hogy ha csak egy módozat akad a békeszerodés elfogadásain nézve, azt fetétlenül elfogadja. • A Manchester Guardian legutóbbi számában a magyar békefeltételekkel foglalkozik és pontos adatokkal bebizonyítja, hogy a magyarbéketervezet gazdasági szempontból egyszerűen abszurdum. A békefeltételek megrabolják a magyar ipart minden nyersanyagától, szétrombolják a magyar ipar feléledésének még a lehetőségét is és virágzó kultúrát döntenek romba. Kötelezi a béke Magyarországot, hogy fát és faipari czikkeket, továbbá vasat és aczélt szolgáltasson ki és ugyanakkor a göndöri és szepesi vasbányákat Csehországinak, az erdélyieket pedig Romániának ajándékozza az entente. Magyarország erdeinek csak tizedrésze marad meg. A magyar iparnak nyersanyaggal való ellátásáról egyáltalán nem gondoskodik a békeszerződés. Ezenfelül kötelezi a békeszerződés Magyarországot, hogy Ausztriát ellássa élelemmel. A legfelsőbb tanács, mikor e határozatot hozta, nyilván arra gondolt, hogy Magyarország a háború előtt nagy élelmiszerfölöslegekkel rendelkezett és megfeledkezett a háború, a két forradalom és a román megszállás szörnyű pusztításairól. * A / *■ A magyar békedelegáczió kedden este 1 óra 20 perczkor indult el Paksból s csütörtökön este 10 órakor érkezik meg Budapestre a keleti pályaudvarra. A békedelegáczió tagjai közül csupán Praznovszky rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a delegáczió főtitkára, továbbá Wettstein követségi tanácsos és a segédszemélyzetének néhány tagja maradt arc Neuillyben. 1 ideiglenes határ. (Az útvonal csak demarkácziós vonalnak tekintendő.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gyulának és Mezőhegyesnek márczius 30-án magyar Csapatok által történt megszállásával a Tiszántúl kiürítését a román csapatok befejezték. A kiürítés a béketervezet szerinti vonalig terjed, amely vonal azonban nem vág elébe a béketervezet szerinti bizottsági és végleges határmegállapításnak, hanem demarkácziós vonalnak tekintendő. E vonalat a szövetségközi katonai bizottság a magyar és román főparancsnokságok kiküldötteivel részleteiben egyelőre akként állapította meg, hogy ez a vonal mentén fekvő magyar községek keleti, illetve a románok megszállva tartott községek nyugati közigazgatási határaival esnék össze. Ezáltal elkerültetett, hogy egyes községek területének egy része magyar, másik része román közigazgatás alá jusson, amely körülmény a községek gazdasági és közigazgatási helyzetét megbénította volna. Az ily módon megállapított vonalon a következő községek maradnak magyar közigazgatás alatt . Szatmármegyében: Magosliget, Kispalád, Kishódos, Nagyhódos, Garholcz, Méhtelek, Roasály, Gacsály, Császló, Nagygécz, Komlódtót falu, Csenger, Csengerujfalu, Ura, Tyúkod, Mérk, Vállajj, Penészek, Zajta község hovatartozandóságára vonatkozóan a tárgyalások folyamatban vannak , a község egyelőre román megszállás alatt áll. Szabolcsmegyében "Nyírpilis, Piticse, Nyirbéltek, Nyirábrány, Birtalmegyében: Bagamér, Nagyléta, Vértes, Monostor- Silyi, Hosszupályi, Esztár, Kismarja, Nagykereki, Bojt, Biharkeresztes, Ártánd, Beregböszörmény, Told, Mezősas, Magyarhomorog, Kőrösszakál, Kőrösnagyharsány, Biharugra, Geszt, Mezőgyán, Méhkerék, Kötegyán, Sarkad , Kokad, Ocsaj, Bedő, Kőrösszentapáti községek hovatartozandóságáról a tárgyalások folyamatban vannak, egyelőre román megszállás alatt állanak. Békésmegyében : Gyulavári, Gyula. Arad megyében: Elek. Csanád megyében: Kevermes, Dombegyháza, Batonya, Mezőhegyes, Pitvaros, Csanádpalota, Kövegy, Magyarcsanád. A mezőhegyes—nagylak— (csak a vasúti állomás) apátfalvai vasútvonal egész hosszában magyar területen marad. A demarkácziós vonal mindkét oldalán egy semleges zóna állapíttatott meg, melyet a hadsereghez tartozó csapatok nem szállhatnak meg. E semleges zóna nyugati (magyar területen levő) határát a következő községek keleti szegélyének összekötő vonalai képezik. Szatmár megyében: Sonkád, Csaholcz, Kisnamény, Jánk, Hermánszeg, Porcsalma, Nagyecsed, Fábiánháza. Szabolcs megyében: Pilis, Piricse, Encsenes, Nyirbéltek, Nyiracsád. Hajdú megyében: Vámospércs. Bihar megyében: Újléta, Monostorpályi, Konyár, Gáborján, Mezőpeterd, Mezősas, Komádi, Zsadány, Sarkad. Békés megyében: Gyula, Kétegyháza, hol a semleges zóna nyugati szegélye a két község nyugati szegélyének összekötő vonala. Arad megyében: Nagykamarás. Csanád megyében: Dombiratos, Mezőhegyes, Pitvaros, Királyhegyes, Makó. A demarkációs vonalon, illetve a semleges zónában fekvő községekben, miutánazok a nemzeti hadsereg csapatai által meg nem szállhatók, csakis a csendőrség, a rendőrség, határrendőrség és a közigazgatási hatóságok működhetnek. E községekbe való utazást kizárólag az illető katonai körletparancsnokságok ■engedélyezhetik. És pedig a Szakmái-, Szabolcs- és Bihar megye területén fekvő községekbe a magyar királyi debreczeni, a Békés-, Arad- és Csanádmegye területén fekvő községekbe pedig a magyar királyi szegedi katonai körletparancsnokság. A Tiszától keletre eső területből a Rudabánya, Sárospatak, Kisvárda, Fehérgyarmat, Nyírbátor, Hosszúpályi, Berettyóújfalu, Okány, Békéscsaba és Mezőhegyes vonaltól (körülbelül 20 kilométer a Glémenceau-féle vonaltól) az ország belseje felé eső rési, a táviró és távbeszélő forgalomba bevonatott aló ország egyéb területén is megállapított korlátozások mellett. j Király és szoczialisták iaharcza Dániában. (A schleswigi kérdés a válság Hátterében.) A dán belső küzdelem voltaképpen az egész ország déli határáért folyik. Nemrégen megtörtént a népszavazás Schleswig-Holstein kérdésében. Észak-Schleswig a Dániához való csatlakozás mellett nyilatkozott, míg a déli Flensburg a német birodalomban való megmaradás mellett döntött. A népszavazás alapján a Zahle-kormány kijelentette, hogy Flensburgot nem fogja Dániához csatolni. A soviniszták és a konzervatívok erre hadjáratot indítottak a Zahle-kormány ellen és Schleswig déli részének annektálása érdekében óriási propagandát fejtettek ki. Úgy látszik, sikerült a királyt is megnyerniük a soviniszta irányzatnak, mert a Zahle-kabinet elbocsájtására a schleswigi kérdés adott okot. A szocziáldemokrata párt tiltakozó gyűlést rendezett a király eljárása ellen és úgy volt, hogy a szocziáldemokraták önálló kormányt akarnak alakítani Liebe ügyvivő minisztériumával szemben. A szocziáldemokrata párt s a szakszervezetek legnagyobb mértékben támogatják az alkotmány helyreállítását. A szocziáldemokrata párt felhívást tett közzé, melyben a köztársasági államforma bevezetését, az egykamararendszer és a korhatár huszonnégy évre való leszállítását követeli A konzervatív pártok jogosnak minősítik a király eljárását, a midőita parlamenttel szemben a néphez apellált. Lebpej(Baga, márczius 31. Tegnap este tartott a Vidraj minisztérium a királynál első ülését és aláírta az országgyűlés által jóváhagyott törvényeket (M. T. 1.) (Zajos jelenetek a királyi palota körül.) Kopenhága, márczius 31. ( A Magyar Távirati Iroda magánjelentése.) Tegnap késő éjszakáig óriási tömeg tartotta megszállva az Amalienburg környékét és a belvárost.. A tömeg az utolsó szoczialista tiltakozó gyűlés után, még hatalmasabbra nőtt. Mindenfelé az általános sztrájk volt a beszélgetés főtárgya. Tegnap délután a közönség megrohanta az élelmiiszeres üzleteket, hogy az általános sztrájk kihirdetése esetére hosszabb időre ellássa magát élelemmel. Igen sok üzlet már tegnap kifogyott minden készletből. Még mindig remélik, hogy az általános sztrájkot nem lehet megvalósítani és arra számítanak, hogy a légszesz-, víz- és elektromos áramszolgáltatást a sztrájk nem fogja érinteni. A kastély előtti teret és az oda vezető utczákat a rendőrség és a katonaság tegnap este is szigorú kordonnal zártak el, a tömeg azonban nyugodtan viselte magát, csak itt-ottlármáztak és hallattak királyellenes kiáltásokat. (Jövő keddre tűzték ki az általános sztrájkot.) Kopenhága, márczius 31. A kormány ma délelőttiz órakor a király elnöklete alatt őszi szeüt. Tizenkét órakor kezdődött a szakszervezeti vezetők ülése, melyen elhatározták, hogy a jövő kedden kezdik meg az általános sztrájkot. A munkások követelései részben politikai, részben gazdasági természetűek. Közgazdasági táviratok. BÉCWifierczius 31. (Zárlat.) Osztrák aranyjáradék —1.—,-((Osztrák koronajáradék 94.—, májusi járadék 9februári járadék 98.50, magyar aranyjáradék 240.—, magyar koronajáradék 109.50, török sorsjegy 2100, Agrár 1650, Anglobank 947.—, Magyar bank 1425, Bank vérévi 890.—, Osztrák hitel 1067, Magyar hitel 1635, Magyar jelzálog 750.—, Landerbank 1140, Osztrákmagyar bank 6000, Unicbank 895.—, Zivno 1678, Adria -----, Gőzhajó 13.900, Államvasut 4920.—, Déli vasút 630.—, Államvasut élvezetijegy 3260, Aussigi 8000, Klotild 2285, Siemens 1920, Alpesi 4170, Aegydia-----, Krupp 1610, Poldi-kohó 2975, Prágai vas 7490, Rima 2370, Skoda 2960, Fegyver 4200, Esztergom-Szászvári 2995, Felsőmagyarországi bánya 4890, Rositzi 3150, Salgó 6180, Trifaili 3795, Magyar általános szén-----, Urikány 4000, Waitseher —.—, Daimler 1650, Ruston 2370, Apollo -——, Fanto 15.800, Kárpáti 10.650, Galicziai 12.000, Schodnica-----, Schöller ——, Magyar vasúti forgalmi 1398. Budapesti fa 1750, Dollár 235.50, lei 367, lira 11.25. Bécs, márczius 31. (Devizák.) Amsterdam 7875— 7885, Berlin 320—323, Zürich 3750—3755, Krisztiánia 3990—3995, Kopenhága 3625—3630, Stockholm 4475— 4480, Márka-bankjegy 319—322, Lei-bankjegy 335—337, Lewa 310, Svájczi bankjegy 3725—3730, Franczia bankjegy 1500, Olasz bankjegy 1000, Angol bankjegy 1825, dollár 200, Romanov-rubel 270, Bécs, márczius 31. Devizák a szabad forgalomban .* Zágráb 144—160 Budapest postapénz 108—123. Magyar bélyegzettkorona 110—130, tízezres -——, ezres ----, Krakó 90—104. Prága 300—320, cseh ötezres és százas 310—330, SHL korona 125—155. Amsterdam, márczius 31. Az itteni tőzsdén március hó 30-án a budapesti kifizetés 1,80 árfolyamon köttetett. • A ____3