Az Ujság, 1920. május (18. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
2 1920. Az ÚJSÁG V. 23. tól le lehet majd bonyolítani a választást a fővárosban. A választás napját a végrehajtási utasítás fogja megjelölni. Három párt vesz részt a választáson : a kereszténypárt, a szocziáldemokraták és a nemzeti demokraták pártja. Külön-külön listával fognak szavazni. Friedrichék a legtöbb kerületben közös listában állapodtak meg a kereszténypárttal, az I. és az IX. kerületben azonban külön veszik fel a kündelmet. A kereszténypárt arra számít, hogy győzemet arat, ha nem is olyan mértékben, mint a semzetgyűlési választáson. EGY HÉGELŐTT m / A ZÖLDSÉGSTANPON. •Ifeleaselymet árultam héttől tizenegyig. — Csak a sagyságok alkusznak — a szakácsnők nem.) Még mielőtt mai zöldségárulásomat apróra részletezném, elsősorban is rehabilitálnom kell a petrezselymet. Megdönthetetlen tény, hogy petrezselymet árulni — ha jól megy — nem is rossz. Most pedig itt adom egy délelőtt történetét a vásárcsarnokból. Reggel hét óra van. Álmos, borús pesti hajnal szürkül, s a csarnok kitakarítva, rendbeszedve, mint egy nagy, négyszögletes skatulya, várja a vevőket. Én is. Mindenekelőtt szomszédaimat nézem meg. A vizavim egy illatszeres, ki finom gyertyát, pipereszappant, fogvájót és mindenféle kefét árul. Rézsul szembe egy mészáros akasztgatja fel a félborjukat, míg jobboldali szomszédom, egy kövér, fekete bajszos bácsi, zöldségeket sorakoztat. „ Ez — mint akinek leginkább a létérdekébe vág, hogy én vagyok, vagy nem vagyok — közeledik a leghamarabb. — Kegyed fog ezután itt árulni? Igen! No, annyit mondhatok, hogy beteg ügy ez, kérem! Hát hol az áruja ! Még nincs itt ! Na lássa ! — Sajnálkozva elfordul s úgy mondja: — Nem adok öt koronát a mai bevételéért. Ezalatt kezdenek már szállingózni a vevők, az én zöldségem pedig tán még valamelyik hajó mélyén üdül (hiába, azt be kell látni, hogy egy újságíró nem lehet olyan ügyes, mint egy született zöldségeskofa !) s így azt az öt koronát egyelőre én sem tenném fel. Szomszédom nagyon agilis. — Lehet, kérem, lehet ! Van még zöldborsó, egy kevés, — mondja az utaknak, a miken még csak pár ember lézeng. De háromnegyednyolcz felé hirtelen megélénkül a csarnok s ettől kezdve mind sűrűbb a forgalom, úgy hogy kilencz órakor már az egész zöldségvonalon nagy a kereslet. Én is megkaptam az árut, s most már csak a vevőkre várok, akik, mint valami nagy, láthatatlan horgon, mind fönakadnak előttem áruló agilis szomszédomon. Kétségbeesetten látom, hogy csupa törzsvendége van. Egy járatlan kislány végre hozzám téved, s vesz egy kiló salátát. Az első 4 korona ! Gyorsan megköpködöm, mikor senki se néz oda, remélve, hogy ez az első pénz majd szerencsét hoz. Ettől fogva jönnek is, de inkább az érdeklődő szomszédok, így például a mészároslegény a szomszédos bódéból kis időt szakit az udvarlásra s kijelenti, hogy nagyon örül nekem, ilyen szép lány, stb. Az illatszerárus megkérdi, hogy meg vagyok-e elégedve a kilátással, mely tőlem egyenesen az ő illatszereire esik. Persze én nagyon megvagyok. Feketebajszos szaktársam óva int a mészároslegénytől. Azt mondja, hogy amit az beszél, annak csak a tizedrészét higyyem el, mert nagy „slicser.“ Aztán széket kerit nekem s csöndes kárörömmel helylyel kínál, hogy azt mondja : itt legalább kipihenhetem magam. Szerencsére, nincs igaza, ünnep előtt állunk s annyi a vevő, hogy nekem, az idegennek, is jut. Mikor pedig elogy a zöldborsója, akkor egyenesen hozzám jönnek. Főleg a gazdasszonyok vásárolnak. Ezek a mérlegre is néznek, meg az árra is. A szakácsnők hanyag elegancziával siklanak át a pénzkérdés fölött. Egy főzőmindenes retket gusztál. — Nem szép, — mondja merengőn. — Nem baj az, lelkem, csak puha nő legyen. — Kínálom szívesen s vesz is két csomót. Jön egy fiatal asszony, nagyon elegáns, látszik, hogy nem gyakorlott a bevásárlásban. — Mit vegyek még ? Istenem ! Mire hazamegyek, jut eszembe, hogy mit kellett volna venni! — Tessék retek, hagyma, spenót — kínálom őnagyságát. De nem jut eszébe semmi és elmegy. Most feltűnik a láthatáron egy őszes úr : — Adjon kis kisasszony egy kiló hagymát. De csupa nagyot, azt mondta a feleségem. Kiválogatok neki csupa nagyot, de ez egyikkel nincs megelégedve s megforgatja a kezében : — Ez magánálnagy ? — Ja, uram, a nagyság, az egy relatív fogalom — mondom nagyon udvariasan. Rám néz. Meg van lep_Y9 8 gaz mondja, hogy ő nem filozofálni jött, hanem hagymát venni. — Hiszen az. — nevetek — s erre megcsóválja a fejét, mosolyogva fizet és elmegy, de visszanéz vagy háromszor. Kis idő mulva látom, hogy szomszédom nagy vödrökből öntözi a spenótját. A jó példa is ragadós, nemcsak a rossz, s csakhamar az én spenótom, up van olyan üde és súlyos, mint az övé. A forgalom úgy tizenegy óra felé kezd lanyhulni, az áruk nagy része elfogyott, csak a sok fiatal hagyma maradt meg. Féltizenkettő után elrendezik a maradékot, letakarják vitorlavászonnal a pultot, felülnek a csarnok zöldséges kocsijára s mennek a Dunapartra új árut hozni délutánra. Eladtam 20 kiló Zöldborsót, 17 kiló salátát, 12 kiló sjetket, 6 kiló öreg hagymát, 12 köteg petrezselymet és idó kelt. Bevettem érte 529 koronát, a kiadásom három korona volt, amit egy gyereknek adtam, hogy öntsön a spenótomra két vödör vizet. Hogy a haszon mennyi! Ezt nem mondhatom meg, kérem, üzleti titok, de ki lehet számítani. Majdnem 20 százalék. Egyébként én nem mentem el új kollégáimmal társzekéren a Dunapartra, hanem nagy örömmel szaladtam egyik hivatali kollégám f elé, ki eljött meglátogatni a csarnokba. Sietve Istenhozzádot mondtam a standnak s bejöttünk a szerkesztőségbe, hol — mig e sorokat írom — ugyanaz a kolléga már hatodszor zavar a kérdéssel, hogy áruljam el, hogyan is csinálom azt, hogy előbb eladom a zöldséget, aztán megirom. Simán. I lli lllllllll (Praznovszky csak a folyó ügyeket intézi el. — xxxxxxxxxxxxx) !/Az, elterjedt különböző híresztelésekkel szemben a kormány az entente-nak adott válaszjegyzéke szövegét csak kedden teszi közzé. A jegyzékeket Praznovszky Iván már átadta. x x x (Itt a cenzúra 3 sort törölt.) Mint Az Újság értesült, Praznovszky kiküldetése nem jelenti, hogy bármilyen irányú intézkedésre Praznovszky kapott volna felhatalmazást. A rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter csak a folyó ügyek technikai elintézését vezeti. (Itt a cenzura 11 sort töröli.) A magyar jegyzékekről egyelőre semmi hivatalos informáczió nincsen, jelentést nem adnak ki, a válaszjegyzéket Apponyi Albert gróf lemondása folytán a miniszterelnök és a külügyminiszter írták alá. fiusurte ragaszkodik Nyugat-Magyarországhoz. ITV Az bécsi Volkszeitung Budapestről ma azt jelenti, Nyugat-Magyarországnak bekebelezésére belátható időn belül nem számíthat Ausztria. Cnobloeh budapesti osztrák követ Bécsbe utazott és felvilágosította Renner kanczellárt, hogy az entente-hatalmak magatartása ebben a kérdésben megváltozott. A félhivatalos Telegraphen Korrespondenzbureau ezt a jelentést megsezáfolja. Az osztrák államkormány reméli, hogy a hatalmak haladéktalanul megvalósítják a békeszerződés ama határozatait, amelyek Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolására vonatkoznak. Ha ebben a várakozásában csalatkoznék, — folytatja a félhivatalos — Ausztria abban bízik, hogy a saint-germaini szerződésben biztosított jogát saját erejével és összeköttetései útján képes lesz keresztülvinni. * A félhivatalos jelentés nem egészen világos. Nem lehet tudni, mire céloz Renner, amikor Ausztria saját erejéről és összeköttetéseiről beszélt. Katonai akcióra aligha gondolnak, mert az osztrák polgári pártok és a keresztényszoczialista párt, amelyek inkább rokonszenveznek Magyarországgal, mint Renner szoczialista politikájával, ebbe aligha mennének bele. A mai bécsi estilagtok vezérczikkekben foglalkoznak ezzel a kérdéssel és Valamennyien állást foglalnak az ellen, hogy Nyug^Magyarországra való igényét fegyverrel valósítja meg Ausztria. Magyarország szétdarabolása destruktív munka. Gazette de Lausanne-ban Hofer Kuno egyetemi tanár a magyar békeszerződésről írt czikket, amelyben tudományos és statisztikai adatok alapján állást foglal a békeföltételekkel szemben. Arról van szó, — írja Hofer czikke konklúziójában — hogy rendet vagy anarchiát, jólétet vagy nyomort, nyugalmat vagy örökös harczot akarunk-e. Itt elsőrangú európai érdekekről van szó. Évtizedeken keresztül tartotta bizonytalanságban a Balkán egész Európát és most ezt a balkánveszélyt azzal fokozzák, hogy Magyarországot, ezt a legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egységet, szétrombolják és a sík vidéket a vele összefüggő hegyhatároktól megrabolják. Azt kell kérdenünk, vájjon az államférfiak nem akartak-e tudatosan destruktív munkát végezni. hírek. jj — Tudja a jobbkéz, hogy mit csinál a bal ? ' ' - S- ■ i f aktuális rigmusok. i Jgyünk A mikor hideji van, Melegért kiállunk, A mikor meleg lest, Hús szellőt kívánunk. Ha szárazság gyötör, Akkor eső kéne. Ha szakad a zápor, Izgat a nap fénye. Ha jól megy a Járunk, Vígan vagyunk nagyon, s már emberek. Bajban széjjelhúzgató, Egymást ütjük agyon. Meleg szeretet kell, Gyűlöletet szítunk, Veszekszünk, marakszunk, Mindent elveszítünk. Istenem, tekint ránk ! És az embert végre Tanítsd meg — de hamar — Egy kis emberségre. Zomi. — Horthy Miklós a békéről. Külföldi újságíró, a Holandsch Nieuwsbureau külön tudósítója kihallgatást kapott Horthy Miklós kormányzótól, aki néhány kérdésére kimerítő választ adott. A tényleges béke kérdéséről a kormányzó a következő nagy érdekességű kijelentést tette : — A háborúból már több mint elég volt. A legyőzött és a győztes népek egyaránt békére, valódi békére vágyakoznak. Ennek bekövetkezése azonban nem tőlünk függ. Ma jórészt a mi sorsunk is az entente kezében van. A békeszerződés formai megkötése nem jelent semmit, ha igazi kibékülés nem jön létre, amelynek nyomán megszűnik a merev elzárkózás, bizalmatlanság és ellenséges érzés, mely a javak kölcsönös kicserélését és a gazdsági forgalom felvételét ma mindenféleképp akadályozza, a termelést megbénítja és végeredményben egész Európa gazdasági csődje felé vezet Ha van ország, úgy Magyarország az, amely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szükségességét, hiszen nélkülözhetetlen czikkeink, fánk, vésünk, sónk ez idő szerint az ország területén nincsenek. Valutánk leromlott és nyersanyagok hiányában a termelés nem tud megindulni. Higgje el, ilyen helyzetben csak a kétségbeesés adhatna fegyvert az ország kezébe. Nagy várakozással nézünk ezért az egyre több megértést tanúsító entente-államok jövő politikája felé és várjuk a fejleményeket. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert a világháború megindításáért való felelősségről talán lehet még vitának helye, egyet azonban mindenesetre le kell szögeznem, hogy a megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló entente-ot terheli. Arra a kérdésre, várjon Magyaország készül-e valamilyen katonai akczióra, a kormányzó a következőket mondotta : — Biztosíthatom, hogy agresszív katonai, vagy politikai akczióra Magyarországon senki sem gondol. De ne feledje el, milyen politikai, földrajzi és katonai helyzete van ma Magyarországnak, amelynek határai teljesen nyíltak. Nem lehet hadseregünket annyira redukálnunk, hogy a belső rend fentartására is alig legyen elegendő, amikor szomszédaink milliós hadseregeket tarthatnak fenn. Határaink nem lehetnek teljesen védtelenek, mert szomszédaink abba a kisértésbe eshetnének, hogy rossz termés esetén átlátogassanak a magyar Alföldre és innen pótolják hiányzó készleteiket. Megnyugvást csak az egyforma elbánás elve hozhat és ezért a leszerelésnek általánosnak kell lennie. — Meginti Franczia őrnagy Troismonts gróf franczia em.:ty feljelentést tett a rendőrségen, hogy az Andrássy-ut és Bajtsy utcza sarkán ellopták bértárczáját, a melyben 3000 frankról szóló stekk és 1100 frank készpénz volt. A rendőrség a nyomozóét meginditotta. Í A jásgyorsmég] Újságírók Egyesületének igazgatóhelyen, e hónap 26-én, délután fél 4 órakor az Otthon-sor tanácskozó termében ülést tart. Az ülés tárgya a segitőalap üvekedésének újrafelvét . — Az, angol munkáspárt delegácziója a kor. Hiányzónál. Horthy Miklós kormányzó tegnap kihalgattean fogadta az angol munkáspárt által a magyarországi események tanulmányozására Budapestre küldött delegáczió tagjait A kormányzó örömének adott kifejezést hogy az angol küldöttség a magyar kormány meghívására Magyarországra jött. A magyarországi helyzetről azután hosszabb beszélgetés fejlődött ki. A kihallgatás több mint egy óra hosszat tartott. Az angol kiküldöttek kedden elhagyják Budapestet. A londoni Daily Mail állítólag... angol munkáspártnak Magyarországba kiküldött bizottságától tudósítást közöl Wedgewood ezredesnek és társainak Garamival, Pavérrel és Gratz bécsi követtel állítólag folytatott beszélgetéseiről. E szerint Gratz elismerte volna, a fehérgárda túlkapásait és azt is kijelentette volna, hogy Horthy képtelen a terrorcsapatok megfékezésére. Wedgewood ezredes ezzel szemben a párisi Humanité-nak kijelentette, hogy az angol munkáspárt kiküldöttei senkinek interjút nem adtak s nem értik, hogyan keletkezhettek ezek a téves állítások, amelyek a tényekkel, illetve a kiküldötteknek eddig kialakult véleményével teljesen és tökélletéren ellenkeznek. Ugyane dologban a Magyar Távirati Iroda is megállapítja hivatalosan, hogy Gratz dr. követ Mr. Wedgeymod angol képviselő urat, ki egy angol hírlapíró társaságában nála megjelent, tényleg fogadta, a vele szemben tett kijelentéseit azonban épp ellenkező értelemben ferdítették el— A Múzsa alaptőkeemelése. A Múzsa, mint a Területvédő Liga és a Honezerotet (a magyarság egyesülése) irodalmi és művészeti szerve, nagyszabású kulturális czéljainak megvalósítása végett elhatároz alaptőkéjét öt millió koronára emeli fel. V'' — Raics azratiss rendkívül érdekes csikkét közli az öngyőzelemről a JIOVE e heti száma, melyben egyébként érdekes riportot olvasunk a budapesti vadászokról. A színesen és fordulatíísan megírt tudósítás írója, Pogány Sándor főhadnagy felszólítást intéz Budapest népéhez, hogy adjon zászlót a vitéz budaapert! vadáengái Szlóaljnak."