Az Ujság, 1920. május (18. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

2 1920. Az ÚJSÁG V. 23. tól le lehet majd bonyolítani a választást a fővá­rosban. A választás napját a végrehajtási utasí­tás fogja megjelölni. Három párt vesz részt a vá­lasztáson : a kereszténypárt, a szocziáldemokraták és a nemzeti demokraták pártja. Külön-külön lis­tával fognak szavazni. Friedrichék a legtöbb ke­rületben közös listában állapodtak meg a keresz­ténypárttal, az I. és az IX. kerületben azonban kü­lön veszik fel a kündelmet. A kereszténypárt arra számít, hogy győzemet arat, ha nem is olyan mér­tékben, mint a s­emzetgyűlési választáson. EGY HÉGELŐTT m / A ZÖLDSÉGSTANPON. •If­eleaselymet árultam héttől tizenegyig. — Csak a s­agyságok alkusznak — a szakácsnők nem.) Még mielőtt mai zöldségárulásomat apróra részle­tezném, elsősorban is rehabilitálnom kell a petrezselymet.­ Megdönthetetlen tény, hogy petrezselymet árulni — ha jól megy — nem is rossz. Most pedig itt adom egy délelőtt történetét a vásár­­csarnokból. Reggel hét óra van. Álmos, borús pesti hajnal szür­kül, s a csarnok kitakarítva, rendbeszedve, mint egy nagy, négyszögletes skatulya, várja a­ vevőket. Én is. Mindenekelőtt szomszédaimat nézem meg. A vizavim egy illatszeres, ki finom gyertyát, pipereszappant, fog­vájót és mindenféle kefét árul. Rézsul szembe egy mé­száros akasztgatja fel a félborjukat, míg jobboldali szomszédom, egy kövér, fekete bajszos bácsi, zöldségeket sorakoztat. „ Ez — mint a­kinek leginkább a létérdekébe vág, hogy én vagyok, vagy nem vagyok — közeledik a leg­hamarabb. — Kegyed fog ezután itt­ árulni? Igen! No, annyit mondhatok, hogy beteg ügy ez, kérem! Hát hol az áruja ! Még nincs itt ! Na lássa ! — Sajnálkozva elfor­dul s úgy mondja: — Nem adok öt koronát a mai be­vételéért. Ezalatt kezdenek már szállingózni a vevők, az én zöldségem pedig tán még valamelyik hajó mélyén üdül (hiába, azt be kell látni, hogy egy újságíró nem lehet olyan ügyes, mint egy született zöldségeskofa !) s így azt az öt koronát egyelőre én sem tenném fel. Szomszédom nagyon agilis. — Lehet, kérem, lehet ! Van még zöldborsó, egy kevés, — mondja az utaknak, a miken még csak pár ember lézeng. De háromnegyed­­nyolcz felé hirtelen megélénkül a­ csarnok s ettől kezdve mind sűrűbb a forgalom, úgy hogy kilencz órakor már az egész zöldségvonalon nagy a kereslet. Én is meg­kaptam az árut, s most már csak a vevőkre várok, a­kik, mint valami nagy, láthatatlan horgon, mind fönakadnak előttem áruló agilis szomszédomon. Két­ségbeesetten látom, hogy csupa törzsvendége van. Egy járatlan kislány végre hozzám téved, s vesz egy kiló salátát. Az első 4 korona ! Gyorsan megköpködöm, mikor senki se néz oda, remélve, hogy ez az első pénz majd szerencsét hoz. Ettől fogva jönnek is, de inkább az érdeklődő szom­szédok, így például a mészároslegény a szomszédos bó­déból kis időt szakit az udvarlásra s kijelenti, hogy na­gyon örül nekem, ilyen szép lány, stb. Az illatszerárus megkérdi, hogy meg vagyok-e elégedve a kilátással, mely tőlem egyenesen az ő illatszereire esik. Persze én nagyon megvagyok. Feketebajszos szaktársam óva int a mészároslegényt­ől. Azt mondja, hogy a­mit az beszél, annak csak a tizedrészét higyyem el, mert nagy „slicser.“ Aztán széket kerit nekem s csöndes kárörömmel h­ely­­lyel kínál, hogy azt mondja : itt legalább kipihenhetem magam. Szerencsére, nincs igaza, ünnep előtt állunk s annyi a vevő, hogy nekem, az idegennek, is jut. Mikor pedig elogy a zöldborsója, akkor egyenesen hozzám jönnek. Főleg a gazdasszonyok vásárolnak. Ezek a mérlegre is néznek, meg az árra is. A szakácsnők hanyag elegan­­cziával siklanak át a pénzkérdés fölött. Egy főzőminde­nes retket gusztál. — Nem szép, — mondja merengőn. — Nem baj az, lelkem, csak puha nő legyen. — Kíná­lom szívesen s vesz is két csomót. Jön egy fiatal asszony, nagyon elegáns, látszik, hogy nem gyakorlott a bevásárlásban. — Mit vegyek még ? Istenem ! Mire hazamegyek, jut eszembe, hogy mit kel­lett volna venni! — Tessék retek, hagyma, spenót — kínálom őnagy­­ságát. De nem jut eszébe semmi és elmegy. Most feltűnik a láthatáron egy őszes úr : — Adjon kis kisasszony egy kiló hagymát. De csupa nagyot, azt mondta a feleségem. Kiválogatok neki csupa nagyot, de ez egyikkel nincs megelégedve s megforgatja a kezé­ben : — Ez magánál­­nagy ? — Ja, uram, a nagyság, az egy relatív fogalom — mondom nagyon udvariasan. Rám néz. Meg van lep_Y9 8 gaz mondja, hogy ő nem filo­zofálni jött, hanem hagymát venni. — Hiszen az. — nevetek — s erre megcsóválja a fejét, mosolyogva fizet és elmegy, de visszanéz vagy háromszor. Kis idő mulva látom, hogy szomszédom nagy vöd­rökből öntözi a spenótját. A jó példa is ragadós, nem­csak a rossz, s csakhamar az én spenótom­­, up van olyan ü­de és súlyos, mint az övé. A forgalom úgy­ tizenegy óra felé kezd lanyhulni, az áruk nagy része elfogyott, csak a sok fiatal hagyma maradt meg. Féltizenkettő után elrendezik a maradé­kot, letakarják vitorlavászonnal a pultot, felülnek a csarnok zöldséges kocsijára s mennek a Dunapartra új árut hozni délutánra. Eladtam 20 kiló Zöldborsót, 17 kiló salátát, 12 kiló sjetket, 6 kiló öreg hagymát, 12 köteg petrezselymet és i­d­ó kelt. Bevettem érte 529 koronát, a kiadásom három korona volt, a­mit egy gyereknek adtam, hogy öntsön a spenótomra két vödör vizet. Hogy a haszon mennyi! Ezt nem mondhatom meg, kérem, üzleti titok, de ki le­het számítani. Majdnem 20 százalék. Egyébként én nem m­entem el új kollégáimmal tár­szekéren a Dunapartra, hanem nagy örömmel szaladtam egyik hivatali kollégám f elé, ki eljött meglátogatni a csarnokba. Sietve Istenhozzádot mondtam a standnak s bejöttünk a szerkesztőségbe, hol — mig e sorokat írom — ugyanaz a kolléga már hatodszor zavar a kérdéssel, hogy áruljam el, hogyan is csinálom azt, hogy előbb eladom a zöldséget, aztán megirom. Simán. I lli lllllllll (Praznovszk­y csak a folyó ügyeket intézi el. — xxxxxxxxxxxxx) !/Az, elterjedt különböző híresztelésekkel szem­ben a kormány az entente-nak adott válaszjegy­zéke szövegét csak kedden teszi közzé. A jegyzéke­ket Praznovszky Iván már átadta. x x x (Itt a c­enzúra 3 sort törölt.) Mint Az Újság értesült, Praznovszky kikülde­tése nem jelenti, hogy bármilyen irányú intézke­désre Praznovszky kapott volna felhatalmazást. A rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter csak a folyó ügyek technikai elintézését vezeti. (Itt a c­enzura 11 sort töröli.) A magyar jegyzékekről egyelőre semmi hiva­talos informáczió nincsen, jelentést nem adnak ki, a válaszjegyzéket Apponyi Albert gróf lemondása folytán a minis­zt­­erelnök és a külügyminiszter ír­ták alá. fiusu­rte ragaszkodik Nyugat-Magyar­­országhoz. IT­V Az bécsi Volkszeitung Budapestről ma azt jelenti, Nyugat-Magyarországnak bekebelezésére belát­ható időn belül nem számíthat Ausztria. Cnobloeh bu­dapesti osztrák követ Bécsbe utazott és felvilágosította Renner kanczellárt, hogy az entente-hatalmak maga­tartása ebben a kérdésben megváltozott. A félhivatalos Telegraphen Korrespondenzbureau ezt a jelentést meg­­sezáfolja. Az osztrák államkormány reméli, hogy a ha­talmak haladéktalanul megvalósítják a békeszerződés ama határozatait, a­melyek Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolására vonatkoznak. Ha ebben a várakozásában csalatkoznék, — folytatja a félhivatalos — Ausztria abban bízik, hogy a saint-germaini szerződés­ben biztosított jogát saját erejével és összeköttetései útján képes lesz keresztülvinni. * A félhivatalos jelentés nem egészen világos. Nem lehet tudni, mire c­éloz Renner, a­mikor Ausztria sa­ját erejéről és összeköttetéseiről beszélt. Katonai ak­­c­ióra aligha gondolnak, mert az osztrák polgári pár­tok és a keresztényszoczialista párt, a­melyek inkább rokonszenveznek Magyarországgal, mint Renner szo­­czialista politikájával, ebb­e aligha mennének bele. A mai bécsi estilagtok vezérczikkekben foglalkoznak ezzel a kérdéssel és Valamennyien állást foglalnak az el­len, hogy Nyug^Magyarországra való igényét fegy­verrel valósítja meg Ausztria. Magyarország szétdarabolása destruktív­­ munka. Gazette de Lausanne-ban Hofer Kuno egyetemi ta­nár a magyar békeszerződésről írt czikket, a­melyben tudományos és statisztikai adatok alapján állást foglal a békeföltételekkel szemben. Arról van szó, — írja Ho­fer czikke konklúziójában — hogy rendet vagy anar­chiát, jólétet vagy nyomort, nyugalmat vagy örökös harczot akarunk-e. Itt elsőrangú európai érdekekről van szó. Évtizedeken keresztül tartotta bizonytalanság­ban a Balkán egész Európát és most ezt a balkán­­veszélyt azzal fokozzák, hogy Magyarországot, ezt a legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egységet, szét­rombolják és a sík vidéket a vele összefüggő hegyha­tároktól megrabolják. Azt kell kérdenünk, vájjon az államférfiak nem akartak-e tudatosan destruktív mun­kát végezni. hírek. jj — Tudja a jobbkéz, hogy mit csinál a bal ? ' ' - S- ■ i f aktuális rigmusok. i Jgyünk A mikor hideji van, Melegért kiállunk, A mikor meleg lest, Hús szellőt kívánunk. Ha szárazság gyötör, Akkor eső kéne. Ha szakad a zápor, Izgat a nap fénye. Ha jól megy a Járunk, Vígan vagyunk­ nagyon, s már emberek. Bajban széjjelhúzgató, Egymást ütjük agyon. Meleg szeretet kell, Gyűlöletet szítunk, Veszekszünk, marakszunk, Mindent elveszítünk. Istenem, tekin­t ránk ! És az embert végre Tanítsd meg — de hamar — Egy kis emberségre. Zomi.­­ — Horthy Miklós a békéről. Külföldi újságíró, a Holandsch Nieuwsbureau külön tudósítója kihallga­­tást­ kapott Horthy Miklós kormányzótól, a­ki néhány kérdésére kimerítő választ adott. A tényleges béke kér­déséről a kormányzó a következő nagy érdekességű ki­jelentést tette : — A háborúból már több mint elég volt. A le­győzött és a győztes népek egyaránt békére, valódi békére vágyakoznak. Ennek bekövetkezése azon­ban nem tőlünk függ. Ma jórészt a mi sorsunk is az entente kezében van. A békeszerződés formai megkötése nem jelent semmit, ha igazi kibékülés nem jön létre, a­melynek nyomán megszűnik a merev elzárkózás, bizalmatlanság és ellenséges érzés, mely a javak kölcsönös kicserélését és a gazdsági forgalom felvételét ma mindenféleképp akadályozza, a termelést megbénítja és végered­ményben egész Európa gazdasági csődje felé ve­zet Ha van ország, úgy Magyarország az, a­mely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szükséges­ségét, hiszen nélkülözhetetlen czikkeink, fánk, vésünk, sónk ez idő szerint az ország területén nincsenek. Valutánk leromlott és nyersanyagok hiányában a termelés nem tud megindulni. Higgje el, ilyen helyzetben csak a kétségbeesés adhatna fegyvert az ország kezébe. Nagy várakozással né­zünk ezért az egyre több megértést tanúsító en­­tente-államok jövő politikája felé és várjuk a fej­leményeket. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert a világháború megindításáért való felelősségről talán lehet még vitának helye, egyet azonban min­denesetre le kell szögeznem, hogy a megkötendő­­ békeszerződésért és a világ nyugalmának helyre­állításáért a felelősség teljes egészében a békét­­ diktáló entente-ot terheli.­­ Arra a kérdésre, várjon Magyaország készül-e va­lamilyen katonai akczióra, a kormányzó a következőket mondotta : — Biztosíthatom, hogy agresszív katonai, vagy politikai akczióra Magyarországon senki sem gondol. De ne feledje el, milyen politikai, földrajzi és katonai helyzete van ma Magyaror­szágnak, a­­melynek határai teljesen nyíltak. Nem lehet hadseregünket annyira redukálnunk, hogy a belső rend fentartására is alig legyen ele­gendő, a­mikor szomszédaink milliós hadserege­ket tarthatnak fenn. Határaink nem lehetnek tel­jesen védtelenek, mert szomszédaink abba a ki­sértésbe eshetnének, hogy rossz termés esetén át­­látogassanak a magyar Alföldre és innen pótolják hiányzó készleteiket. Megnyugvást csak az egy­forma elbánás elve hozhat és ezért a leszerelésnek általánosnak kell lennie. — Meginti Franczia őrnagy Troismonts gróf franczia em.:ty feljelentést tett a rendőrségen, hogy az Andrássy-ut és Bajtsy utcza sarkán ellopták bértárczáját, a melyben 3000 frankról szóló stek­k és 1100 frank készpénz volt. A rendőr­ség a nyomozóét meginditotta. Í A jásgyorsmég] Újságírók Egyesületének igazgató­­helyen, e hónap 26-én, délután fél 4 órakor az Otthon-s­or tanácskozó termében ülést tart. Az ülés tárgya a segitőalap üvekedésének újrafelvét . — Az, angol munkáspárt delegácziója a kor. Hiányzónál. Horthy Miklós kormányzó tegnap ki­­halgat­tean fogadta az angol munkáspárt által a magyarországi események tanulmányozására Bu­dapestre küldött delegáczió tagjait A kormányzó örömének adott kifejezést hogy az angol küldött­ség a magyar kormány meghívására Magyaror­szágra jött. A magyarországi helyzetről azután hosszabb beszélgetés fejlődött ki. A kihallgatás több mint egy óra hosszat tartott. Az angol kikül­döttek kedden elhagyják Budapestet. A londoni Daily Mail állítólag­­­..­. angol munkáspártnak Magyarországba kiküldött bizottságától tudósítást közöl Wedgewood ezredesnek és társainak Garamival, Pa­vérrel és Gratz bécsi követtel állítólag folytatott beszélgetéseiről. E szerint Gratz elismerte volna, a fehérgárda túlkapásait és azt is kijelentette volna, hogy Horthy képtelen a terrorcsapa­tok megfékezésére. Wedgewood ezredes ezzel szemben a párisi Humanité-nak kijelentette, hogy az angol munkáspárt kikül­döttei senkinek inter­jút nem adtak s nem értik, hogyan ke­letkezhettek ezek a téves állítások, a­melyek a tényekkel, illetve a kiküldötteknek eddig kialakult véleményével telje­­s­en és t­ökélletéren ellenkeznek.­­ Ugyane dologban a Magyar Távirati Iroda is megállapítja hivatalosan, hogy Gratz dr. kö­vet Mr. Wedgeymod angol képviselő urat, ki egy angol hírlap­író tár­saságában nála megjelent, tényleg fogadta, a vele szem­ben tett kijelentéseit azonban épp ellenkező értelemben fer­dítették el­­— A Múzsa alaptőkeemelése. A Múzsa, mint a Terü­let­védő Liga és a Honezerotet (a magyarság egyesülése) irodalmi és művészeti szerve, nagyszabású kulturális czéljainak meg­valósítása végett elhatároz alaptőkéjét öt millió koronára emeli fel. V'' — Raics azratiss rendkívül érdekes csikkét közli az ön­­győzelemről a JIOVE e heti száma, melyben egyébként érde­kes riportot olvasunk a budapesti vadászokról. A színesen és fordulatíísan megírt tudósítás írója, Pogány Sándor főhadnagy felszólítást intéz Budapest népéhez, hogy adjon zászlót a vitéz budaapert! vadáengái Szlóaljna­k."

Next