Az Ujság, 1920. május (18. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-30 / 129. szám
_______________gCjAi^n _________ f- Budapest, 1920. XVIII. évfolyam, 129. szám. ”*" jl "U Vasárnap., május 30. Előfizetési árak: MVF REimiir.RZTARTi'.ft•. JEgész évre........ 280 K — t araamxx,?* 'mm mm' mm Budapest, Rákóczi-ut 54. s*. fFélévre........... 140 » — m tj&gL §|g B «| Jggg^- Welon:Jókel 18-36,Jóiaefims Egyes számára Budapesten, l íyt !■ Bf BH| Budapest, Rákóczi-út 54. az. 1 MlB S M JH ^ H JL ^ £■■ ®L 9 Jót.ema-56. Vegjelen hétfő kivételével L$ U \ • FIÓKKIADÓHIVATAL: minden nap, ünnep után is. *■» Budapest, Erzsébet-körut 43. fe* ROVÁS: Elször, másodszor, harmadszor és utól- Somts : belső konszolidáczió ! — mondotta Apármnyi Albert és mindnyájan helyeseltünk neki, minekutána helyeseltünk, sietünk tovább bomlani. Friedrich István és a nemzeti egyesülés pártja, Rubinek és Gaál Gaszton pedig kisgazdapártban ápolják a szakadást, mely mármegint a Korányi Frigyes személyén keresztülkormányválságra vezethet. Ha ebben semmiveszedelem nincsen, ugyan miért helyeseltek ,akkor Apponyi Albertnek ?! Nyolczszázezer korona gyűlt össze az országban a hadifoglyok számára. Aránybanáll-e ez összeg az ügy nagyságával ? Arányban-e azzal a hazafias és emberies nagy meg-indultsággal, melyet írásokból és szónoklásokból megállapíthatunk ? Százezerek pusztulnak Sós a mi még szörnyűbb, tizezerek megőszülneka fogságban, ahol nem tartják vissza és csak szürik, mivel el nem viszik. S a magyar testvériség, emberiesség, felebaráti szeretet egy milliót sem adakoz, a mihez milliárdok kellenek ? * v Egy svájczi újság igen szabatosan megál lapítja, hogy a különböző entente-államokat micsoda érdek fűzi Magyarországhoz. Mindnyájáénak van ilyen érdeke és ezért remélhetünk a jövőtől. Miértünk nem tesznek semmit, önmagukért, amennyit csak lehet. Hogy mennyi ez,hogy elég-e ez nekünk, azt be kell várnunk. ^Friedrich István a legyőzöttek ligájától reméli ^újraéledésünket. Helyesen teszi. De ez a liga ■megvan, azt nem nekünk kell megalapítani, "hanem a győztes államoknak a saját érdekük Szolgálatában fölöslegessé tenniük, Gaál Gaszton offenzivéja. ^Kedden a napirend előtt felszólal a j* nemzetgyűlésen. — A többség be-*? lyesli a gabonarendeletet. — Soós miniszter írja alá a békeokmányt.) . ... \ ' - r ■* . X «— Az Újság tudósítójától.t ...1 y* |__ Huszonnégy óra elégnek bizonyult arra, hogy a politikai világ meglássa, és lokalizálja azt a veszedelmet, amelyet Gaál Gasztonéknak különagrárérdekeken alapuló offenzivéja rejt magáiban. Mindenki tisztában van azzal, hogy végzetes lejtőre kerülne az ország, ha a nagybirtokosok győzelemre juttatnák álláspontjukat. Ez indította arra a keresztényszoczialistákat, hogy zárt sorokban tömörüljenek a kormány termésrendeleténekvédelmére. Az államérdek helyes felismerése magában az agrárpártban is egészséges szelekciót idézett elő és máris törpe minoritással zsugorodtak a háromezer koronás buzaárok fanatikusai.Ezek most azzal a tervvel állanak elő, hogy az állam kincstári jegyekkel kárpótolja a gazdákat az ezer koronán felül remélt hasznukért. Arról ábrándoznak, hogy ezeket a bonokat későbbi időben Ház állam mint kölcsön-visszatérítést beváltaná. Gaál Gaszton egyébként a nemzetgyűlés keddi ülésén a napirend előtt fel fog szólalni és megokolja álláspontját: x x x x x x x/ Xxxxxxxxxxxx4 X x x x x x x xx. Ma minisztertanács volt, amelyen a termésrendelet is szóba került. Mint éresülünk, a kormány megtette a szükséges taktikai lépéseket a Gaál Gasztonék fellépéséből származható kormányválság elhárítására. A minisztertanács a békeszerződés aláírásával bádoki Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg. Eredetileg úgydöntött a kormány, hogy Teleki Pál gróf külügyminiszter írja majd alá a békeokmányt, később azonban elállt ettől az elhatározásától, miután Teleki Pál gróf erdélyi ember létére nem válallhatta ennek as akt-mmk. ¥ M dMütéMU/ " JÖ@® korona" I HcMáfuel Gasztonnak igaza: van és egy mézebúzának az önköltsége háromezer korona, akkor kár minden nézetváltásért, minden nézetösszeütközésért. Akkor valóban nem lehet a gazdától követelni, hogy ő feleljen az ár és vásárlóképesség között mutatkozó rettentő különbségért, de az egész ország összes termelő faktoraitól sem, mert valamennyien együtt s velük az állam is képtelen ezt a differenciát kiegyenlíteni. Akkor a mezőgazdaság, melyről azt hittük, hogy Magyarország meg tud belőle élni, rossz vállalat, melybe az ország belebukik vagy jobb, ha beszűnik. A Gaál Gaszton kalkulácziójának ez a logikus következménye, nem pedig holmi kisgazdapárti szakadás. Háromezer korona önköltség jelent négyezer koronás búzaárat. Ennél a legdrágább külföldi beszerzés is olcsóbb. Minden termelésnek az önköltségét limitálja a terméknek konkurrens ára. Ha másutt olcsóbban tudunk valamit előállítani, akkor idehaza lehetetlen a termelés, mert ha a termelőtől nem lehet megkívánni, hogy ráfizessen, a termelésre, a fogyasztót sem lehet arra kényszeríteni, hogy a belföldi termelő kedvéért drágábban vásároljon, holott olcsóbb árakon is megteheti ezt." Itt tehát rettentő kiábrándulásról s még rettentőbb katasztrófáról volna szó. A passzív mezőgazdaság mellett aktív termelésről semmi téren nem lehet szó. Ha gabonát is a külföldről kell vásárolni, akkor végünk van. S végünk van, ha sokszoros árral szubvencionáljuk a hazai mezőgazdaságot, hogy a termelésre rá ne fizessen, amint csakugyan nem lehet tőle követelni, hogy maga viselje a deficitet. Éppen ezért úgy véljük, a kérdést kár átvinni politikai térre, mert tények fölött nem lehet szavazni. Az ország eredendő kérdéséről van szó, tisztázni kell a tényt. Igaz-e, hogy a magyar mezőgazdaság olyan önköltséggel dolgozik, mely előnyösebbnek kínálja a nemdolgozást? Ha igaz, akkor kár ezt a rettentő tényt politikai vitákkal elhomályosítani, akkor jobb tudni, hányadán vagyunk. Gaál Gasztonnak is erre az eredményre kell jutnia, mert hiába indítványozza, hogy viselje a különbözetet a kapitalista. Jól tudja, hogy akkora kapitális, mely ezt a differencziát viselhetné, nincsen. Az ország minden vagyona — a földbirtokot nem számítva beléje — nem elegendő egyetlen esztendő árdifferenciájának a kiegyenlítésére. Ha pedig mindnyájunk szerencséjére kiderülne, hogy a magyar gabonatermelés nem gazdálkodik olyan katasztrofálisan, akkor megint már a politikai szétkülönbözésben pattantam ki a problémát. Nem kérdés akkor, hogy a gazda, vagy a kapitalista viselje-e a terheket. Ha egyáltalán van teher, azt viselje aránylagosan és szolidárisan mindenki. Modern, demokratikus államban, az egyenlő jogok és egyenlő teherviselés elve uralkodik, ez a kérdés tehát, hogy ki fizessen, merőben tartalom nélkül való. ...,XXXk: Papirinség — a.inagyar irodalom válsága, TÚj tehetségek nem találnak kiadót. —• Nincs forgalom a könyv üzletekben.) lírA .i — 'Az Újság foldósitójáról. wly *1 „A papír nagyon értékes valami, — a migi könyvet nem nyomtatnak belőle" — mondta egy könyvkiadó, amikor a könyvüzletről érdeklődtünk nála. Ez az egy mondat kitűnően jellemzi az egész könyvpiac helyzetét. A papír — valaha számba sem jött az ára — ma dominálja a könyvkiadást. Belföldi papírtermelésünk nincs, külföldről csak méregdrágán lehet beszerezni, már pedig a könyv ára bizonyos határon túl nem mehet, ha a kiadó nem csupán kinyomtatni akarja a könyvet, hanem el is akarja adni. Ma, amikor egy tízéves könyvnek kétezer példányban való kinyomatása (szerzői honorárium nélkül) 40—50.000 koronába kerül, új tehetségekkel a kiadók nem igen kísérletezhetnek. Az elismert magyar szerzők pedig — Isten tudja, mi okból — hosszú idő óta nem nyúlnak a tollhoz. Ezért van az, hogy manapság csak a külföld híres, vagy feltűnést keltett munkáit adják ki és a nagynevű magyar szerzők elfogyott munkáit nyomatják újra. , A könyvkereskedőknek sem valami fényes a soruk. A legnagyobb üzletet eddig külföldi, főként német könyvekkel csinálták. De mióta a korona és a külföldi valuták aránya annyira eltolódott, megcsappant az érdeklődés az idegen nyelvű munkák iránt. Kinek is volna pénze 80—120 koronát fizetni egy könyvért, 3—400 koronát szakmunkákért ? Akiknek a keresetük megengedné ezt a luxust, nem érzik hiányát a könyvnek, akiket pedig azzal az átokkal vert meg a sors, hogy életszükséglet nekik a kultúra, most örülnek, ha a betevő falatjukról tudnak gondoskodni. Egy jóforgalmú könyv üzleti tulajdonosa így nyilatkozott a forgalmáról: —. Lassan kint elmaradnak a rendes vevőim, tanárok, egyetemi hallgatók, hivatalnokok, mert nem, telik könyvre. Csak drága díszmunkákat, számozott, dedikált példányokat lehet eladni, no meg erotikus könyveket. Ilyenekből egész könyvtárakat vásárolnak, akik könnyen jutnak pénzhez, mert úgy olvasták, hogy a szép lakáshoz szép könyvtárszoba is való. A régi bőrkötésekért minden árat megadnak s egész mindegy, hogy mi van beléjük kötve. Tessék hát költeni, író urak! De csak kézzel merített papíron, számozott példányokat, félbőrbe kötve! Akkor legalább nyugodtak lehetnek, hogy szép könyvszekrénybe kerülnek és ritkán háborgatják nyugalmukat. Nagyvilág. "Az amerikai kamara napirendre tért Wilson vétója felett, de a határozat nem emelkedett jogerőre, mert a szavazásnál a szükséges kétharmad többséget nem nyerte el. A tescheni népszavazási bizottságot a nagyköveti konferenczia fel akarja oszlatni, mivel maga óhajt Teschen sorsáról intézkedni. A tescheni demarkációs vonal mentén tegnap ismét éles tűzharcrok válljaik a lengyelek és a csehek között. A német választási mozgalomban tíz párt vesz részt. Millerand a franczia kamarában egy interpelláczióra tett válaszában kijelentette, hogy a spaai értekezlet nem a szerződés revízióját, hanem annak keresztülvitelét szorgalmazza. Németországot le kell fegyverezni. A franczia jóvátételi követelés körülbelül kétszáz milliárdra rúg. A spaai értekezletet egyébként július közepéig elhalasztották, mégpedig Olaszország javaslatára. A német kormány 910 millió márka kártérítést követel a franczia kormánytól a legutóbbi megszállás alatt szenvedett károk fejében. 1 fennyi egy métermázsa búza termelési költsége? — t az Újság tudósítójától. — A politikai pártokban folyó megbeszélések során a szabad gabonaforgalom hívei azzal agitálnak, hogy még 3000 koronás búzaár sem fedezi a termelési költségeket. A közérdeknek vélünk szolgálatot tenni, midőn több kiváló szakember meghallgatása, után kiszámítjuk, hogy mennyi hát egy búza termelési költsége. Az adatok a következők: Trágyázás (2000 négy évre hordással stb.) egy évben 400 K, kétszeri megszántás 400 K, boronálás és vetés 65 K, vetőmag 300 K, gazirtás 70 K, búza tavaszi fogasolása 30 K, aratás (zsineg 200 K, munkások 250 K, lófogatok és napszám 145 K), összesen 505 K, cséplés (gépész, fűtő, munkások, szénhordás stb.) 200 K, földhaszonbér 200 K, jég- és tűzbiztostás 40 K. Mindezek a fl adatok egy kttv hím vonakoznak és azokba már a cselédbér és egyéb időszaki munkások fizetése, gép- és szerszámhasználat stb. be vannak tudva. Ha már most gyengébb termést számítva 6 q-ra becsüljük egy kát. hold hozamát-akkor ennek termelési költsége összesen 2300 K, vagyis tehát egy búza kerül 385 K-ba. A 3000 K-ás búzaárhoz tehát elegendő egyetlen megjegyzés. Ha felteszszük, hogy 20.000 K egy kát hold eladási ára, akkor kitűnik, hogy egy hold földet még gyengébb termés esetén is az egy esztendei termésből meg lehet vásárolni. További megjegyzésünk a következő : ha netán egyik-másik adatunkat valaki kifogásolná, jelezzük, hogy nem számítottuk a szalma árát, a tarlókon nevelt és hizlalt baromfi , és egyéb háziállatok hasznát sem,, ami pedig ép Penséggel nem megvetendő.nyereség, ív —