Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

I FFA kormányzó tiszántúli útja. Horthy Miklós korrmányzó különvonata ma reggel hét órakor indult el Makóról és kilencz órakor ért Orosházára, ahol a pályaudvaron majdnem az egész város lakossága jelen volt. Orosházáról félórás tartózkodás után délelőtt féltizenegykor Békéscsabára ért a különvonat. A gyönyörűen feldíszített állomáson díszszázad fogadta a kormányzót, aki valóságos diadalmenetben vonult be a városba. A Szent István-téren a kormányzó megszemlélte a helyőrséget és azután a városházán küldöttségeket fogadott. Békés megye törvényhatósága nevében Dániel Sándor alispán mondott beszédet, majd Hantó Jenő Arad vármegye alispánja, a csonka Arad vármegye hódolatát mutatta be. Meglátó volt a menekült székelyek helyi szövetségének üdvözlése, mely után egy fekete ruhába öltözött erdélyi asszony gyászfátyollal borított csokrot nyújtott át a kormányzónak. A kormányzó nagy lelkesedéssel hallgatott beszédben válaszolt az üdvözlésekre. Hangsúlyozta, hogy az abszolút tönkremenésből csak önzetlen munka vezetheti ki az országot. Fondorlatokkal és hazugságokkal kilopták a fegyvert a kezünkből, de ma erősen fogjuk és azt senkinek oda nem adjuk. Nagyon kér mindenkit, hogy egyesült erővel munkálkodjék a haza érdekében. Nem ismer felekezeti Scalandcéget, sem pártkülönbséget, csak egy ■pártot ismer: a magyar • partot. Útjáról egy milliméterrel sem hagyja kitéríteni magát is meggyőződésg, ha mindenki követi, úgy Magyarország boldogabb lesz,műint valaha. Este a kormányzó Hatvanba érkezett, a dolga kormányzó nejének kocsiját kapcsolták a vonathoz. Ugyancsak Hatvanban szálltak be azok az előkelőségek, Jok szintén részt vesznek az egri zászlószentelésen. JP Pesti album. fk reggelek már kellemesen hűvösek és a nap fetői tevékenysége nem olyan ádázul szorgalmas,"mint egy pár hét előtt, is volt Más esztendőkben a buzgalomnak ezt az elhanyatlását megkönynyebbüléssel üdvözölték azok, akik se a havasok, se a hullámok közé nem menekülhettek a kánikula forró ölelése elől. Mert hiszen olyan hideg, amely lefagyasztaná a lovak szarvát, még sokáig nem lesz és felöltő nélkül is többet izzad, mint fázik az ember egyelőre. Ma még csak arról van szó, hogy reggel és este már Budapesten is megkapja azt, amit, hogy délben is élvezhessen, ezelőtt kisebb messzeségbe kellett utaznia. És mégis, ez a kellemes lehűlés most nem frisseséget, hanem borút, nyugtalanságot és szorongást hoz az emberek tekintetébe. Olyanforma érzést, mint amikor számlát hoznak vagy váltólejárat napjára fordul a kalendárium. A forróság nem volt mindig kellemes, de a leghalkabb figyelmeztetés is arra, hogy valamikor hideg lesz: kínos és riasztó. Jobban beleizzad az ember a gondolatába, mint a negyven fokos napsütésbe. A tavalyi tél jut az eszébe, amely a meteorológiának enyhe volt és mégis többet fáztunk és többen fáztak benne, mint valamikor a legszigorúbban. A fák, amelyek már nincsenek és a szén, amelyik még mindig nincs. Mit vágunk ki az idén és mivel melengetjük a kályhát majd ha hull a hó? Azt hiszem, ebben az esztendőben többen szeretnének elmenni telelni, mint ahányán elmentek nyaralni. (sz.)— Egy bécsi festő halála. Kozeluh Sándor festőművész ma 54 éves korában Bécsben meghalt. Pöstyéni városi tisztviselő fia volt, unokaöcscse annak a Kozeluh Edének, a ki a múlt évszázadban rajzaival, festményeivel és rézkarczaival szerzett hírnevet. Az ifjabb Kozeluh Budapesten is tanult, de korán elszakadt hazájától és Bécsben telepedett meg. Akvarelljei nem utánzatok. Altwheni tájképeinek, régi udvarházainak, rokokóstilü épületeinek s a régi Bécs régi utczáiról festett képeinek egyéni jellege van. Károly király koronázása előtt Kozeluk kapott megbízást a magyar kormánytól Károly király és Ottó trónörökös arczképeinek elkészítésére és akkoriban műveit száz meg százezer példányban sokszorosították. — Román misszió Budapesten. A Rákóczi-úti AdriaSzálló I. emelet 1. számú szobájában néhány nap ótaromán katonai misszió működik, amely Erdélybe és a Romániába utazók útleveleit láttamozza. Természetes, hogy a misszió hivatali helyiségét naponta sok százan keresik fel és az utczán is elmaradhatatlanná lett a mindenütt keletkező ácsorgás. Érdeklődtünk az útlevelek láttamozása után s a misszió egyik tagjától azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az Adria-szállóban csak a román útlevéllel rendelkezők kapnak vízumot, de ezt is csak akkor, ha a nagyszebeni parancsnokság engedélye megérkezik. A magyar útlevéllel Erdélybe, illetve Romániába utazók a beutazási láttamozást a román konzulátustól kapják. * * _______ ■_____ ■— Friedrich István lakásügye. Friedrich annak idején mint honvédelmi miniszter beköltözött az Attila körút 4. szám alatti testőrségi palotába. A honvédelmi minisztérium nemrégiben kérte a lakbérleti bizottságot, hogy Friedrichet lakoltassa ki, mert a lakásra katonai czélokra szüksége van. A lakbérleti bizottság ma tárgyadta az ügyet. Friedrich védője azzal érvelt, hogy Friedrich 5400 koronát fizetett lakbér fejében, tehát a lakást nem lehet természetbeni hivatalos járandóságnak minősíteni és egyébként is, mint nemzetgyűlési képviselő, köteles Budapesten lakni, tehát nem tehetik ki az utczára. A bíróság elnapolta a tárgyalást. Már megkezdték a svábhegyi villák rekvirálását. Az Újság mai számában megírta, hogy a svábhegyi villákat el akarják rekvirálni a vagyonlakók számára. Mint most értesülünk, néhány villába, ahonnan kiköltözködtek már, be is helyeztek vagyonlakókat. Miután a svábhegyi villák 80 százaléka bérbe van adva, a háztulajdonosok azt kérik, hogy csupán azt a 20 százalékot mentesítsék a rekvirálás alól, amelyekben ők laknak és amelyeket a kommün után nagy költséggel rendbe hozattak. A villatulajdonosok memorandumban, amelyet illetékes helyre juttattak el, még rámutattak arra is, hogy a svábhegyi villák elrekvirálása nem segít a vagyonlakók helyzetén, mert télen befagy a vízvezeték és nincs víz a Svábhegyen, ezenfelül olyan sok tüzelőanyag kell majd, hogy azt a vagyonlakók nem tudják majd elviselni. Egyébként ezen a héten — ha a tervet, melyről értesülünk, tényleg meg tudják valósítani — az összes vagyonlakók lakáshoz jutnak. A vagyonlakók közül mindazokat, akik nem találtak Budapesten állandó alkalmazást, három napon belül vidékre szállítják, a többiek pedig még 9 héten lakást kapnak. Iz 1920. AZ ÚJSÁG IX. 1. * / Ilpai intelmek. A botbüntetés olyan, mint a kabát. Előbb kiszabják, aztán kimérik, végül hordják ... Csak levetni nem lehet... Ezért nem egészséges viselet... Aki botot is kap, hogy fogja majd a fogságát „leülni“ ?... Előbb jön a borozgatás, azután a botozgatás, nyomában a borogatás... Könnyebb száz bölcseséget mondani, mint egy bolondságot elhallgatni... A pénz olvasva jó. De olvasattam, jobb... Vulpes. — Megélénkül a forgalom Jugoszláviával. Felkerestük a jugoszláv,, konzulátust, ahol a jugoszláv-magyar forgalmam Vonatkozólag a következő érdekes infomácziókat kapjuk-e. A konzulátust most is nagy számmal keresik fel a Jugoszláviába, vagy a Balkánra utazó idegenek. Naponta legalább 30—50 útlevelet kérnek, de a konzulátus csak jugoszláv, illetőleg ententes állampolgároknak adja meg a beutazási engedélyt. Az útlevélilleték 31 dinár. A magyar állampolgárok csak az esetben kapnak beutazási engedélyt, ha a béke már ratifikálva lesz. Átutazni Jugoszláviába az idő szerint Gyékényesen, Baján és Új-Szegeden keresztül lehet. A bajai hajóforgalom egyre jobban élénkül. Szerbiából néhány héttel ezelőtt nagyobb mennyiségű gabona jött a budapesti molinóiba. Ezenkívül elszállították már Budapestre jórészt azokat a lokomotivokat, amelyeknek megjavítására a jugoszláv kormány a budapesti gépgyárakkal még régebben megállapodást kötött. A Tudósok küzdelme a szénínséggel. Wiesbadenből jelentik. A Wiesbadener Zeitung szerint egy wiesbadeni feltaláló szabadalmazás ezéljából bejelentette azt a találmányát, amely az elektromosság kémiai hatásának alapján lehetővé teszi a villanytelepekkel kapcsolatos vízierőművek észszerű kihasználását kimeríthetetlen hőforrás feltárására. Szakemberek véleménye szerint ennek a találmánynak a széninség megoldásánál fokozott jelentősége lesz és kihasználása főként bő vízierővel rendelkező államokban, mint Bajorországban és Badenben, fokozott mértjében teszi majd fölöslegessé a szén használatát. — Új dohányárak. Úrról lévén szó, természetesen nagyobb árakról kell beszélni. Erre nézve a következőket jelentik hivatalosan: A magyar pénzügyminiszter az általános forgalomban levő, valamint a belföldi különlegességi dohánygyártmányok árjegyzékeit augusztus 31-ével hatályon kívül helyezi. Ezek helyett szeptember elsejétől új árjegyzékeket léptet életbe. A dohánygyártmányok régi készletein az új árakat egyelőre nem tüntetik föl, a fogyasztó közönség azonban az új árakról a dohányárudákban kifüggesztett árjegyzékekből mindenkor tájékozódást szerezhet. A dohánygyártmányok árának fölemelésére vonatkozó rendeletet a Budapesti Közlöny és a Pénzügyi Közlöny szeptember elsején megjelenő száma közli. — Tánca ét tikárd. A Szív czimű lap harczot és háborút hirdet némely túlságosan merész, szerinte gonoszul erkölcstelen táncz ellen. Belhivásában többek közt ezeket hirdeti a Hazaolló az, a ki éppen most meri az állam támaszát, Talpkövét, a tiszta erkölcsnek maradványait lazítani,, rohasztani. Mert erkölcsi bélpoklos az. ki is közösítendő a társadalomból mint nem tisztességes leány, né, Ifin, férfin, a ki kér, kát. létéra sárba rántja szűz Mária, a nemzeti Nagyasszony liliomát s az Ur Krisztus tiszta testét tapossa, a kik a vénsztepet, túsz topét, fokeztrottot, rektemet, meksziszt, tangót — és más hasonló szemérmetlenségeket mer ténézolni. Nem ismerjük mindazokat a tenczokat, miket A Szín itt sorra vesz, s mi kissé túl hevesnek tartjuk a kirohanást. Mindenesetre vsgedelmes az is, ha legyeket elpusztítandó, mindjárt hatalyan sziklákat hengergetünk feléjük. y.— Mibe kerül egy vaggonlakás ? Egy vadujjas kifeséli, hogy nincs olyan fejedelmi lakás szélde Budapesten, a mely csak tizedrészébe kerülne, mint egy-egy szerencsétlen vaggonlakó szegényes odúja. Ha a vaggon után van, s mondjuk csak akkora utat tesz meg, mint Orosházától Budapestig, — ami nem egészen egynapos út — akkor hétezer koronát keres az államnak egy nap alatt. Ha kirakásra és berakásra is számítunk egy-egy napot, akkor hétezer korona a vagyon háromnapos hozadéka. úgy hogy minden egyes vagyon 840.000 korona elmaradt hasznot jelent, ami egy-egy vaggonlakó évi házbérének felel meg. S nem kell Mimi, hogy a vagyon csak akkor keres, ha úton van. Ha megrakodottan pihen az állomáson, akkor is pénzt jelent. Amit fekbérek hívnak. Ez sokkal kevesebb, mint a fuvardíj. — mindössze huszonöt fillér kilogrammonként és hetenként — de egy évben ez is jelentős összeggé nőhet. Ez is kitehet 130.000 koronát egy évben... Hány palotát lehetne építeni abból a pénzből, a mibe a vagyonlakók rettenetes hajléka egy éven át kerül... — Paris—Berlin. Páriából táviratozzék : Mayer dr. az új német nagykövet tegnap délelőtt felkereste Paleologueot, a külügyi hivatal főtitkárát, hogy hivatalosan közölje vele a nagykövetség ügyeinek átvételét. A megbeszélés során rátértek a boroszlói franczia konzulátus ellen intézett támadásra. Paleologue közölte a német nagykövettel azokat a jóvátételi és megtorló intézkedéseket, amelyeket a berlini franczia nagykövet kormánya utasítására a német birodalmi kormánytól követelni fog. Kiemelte egyszersmind a tökéletes és gyors jóvátétel sürgős szükségességét. Berlinből táviratozzák. A franczia nagykövet ma átnyújtotta a birodalmi külügyminiszternek a boroszlói eseményekre vonatkozó jegyzéket A jegyzék a megtorlásra vonatkozóan egész sor követelést támaszt, amelyekről délután a birodalmi kormány beható tanácskozást folytatott. A jegyzék közzététele előtt a birodalmi külügyminiszter még tanácskozni fog a franczia nagykövettel. (Itt a cenzura egy hírünket törölte.) Is Az alvók. Irta Erdős René. Nesztelenül emelte fel az ajtó nehéz bársony kárpitját és belépett közéjük a szobába. Illatos, meleg, tavaszi alkonyat volt. A szoba óriás ablaka nyitva. A tizhónapos gyermek aranyszőkén és rózsásan ott feküdt a bölcsőjében és két kis öklét komolyan összeszoritva aludt. A férje is szőkén, karcsún, sápadtan, elomolva ott feküdt az ablak mellett a nagy ottománon és fejét kissé oldalra hajtva, majdnem olyan kifejezéssel arczán, mint a gyermeke, aludt, kezében egy nyitott könyvvel Szemben a hegyek csúcsa kék volt és mögötte pirosan fénylett az ég. Az asszony megállt a bölcső és ottomán között és mosolygott. Alig negyedórával előbb érkeztek haza hosszú kóbor sétájukból a hegyek között. Az asszony akkor magára hagyta őket a hálószobában. Kiment, hogy intézkedjék a vacsora felől, hogy elolvasson egy levelet, amit időközben hoztak, hogy vázákba tegye a virágokat, amiket a hegyek között szedtek, hogy utczai ruhája helyett felvegye esti puha pongyoláját, hogy haját kissé rendbehozza és arczán végigsimítson az illatos, nedves szivacscsal. S máskor visszatért közéjük, ime, mind a ketten aludtak. Nézte őket, örült, hogy szépek voltak így, belehullva az álomba, örült, hogy annyira hasonlítottak egymáshoz, apa és fiú, örült, hogy annyira szőkék voltak mind a ketten s ily szépen tudtak aludni. Mert ő maga fekete volt és igen éber. Most, hogy azok távol voltak tőle s az álom szárnyain repültek valahova, hogy nem volt szükségük reá e pillanatban, az asszony elkezdett gondolkodni valami távoli dolgon, ami nem volt sem férj, sem gyermek, sem háztartás, sem varrónő. A mi messze állt mindentől, a mi aprólékos gond, a mindennapokkal kapcsolatos, kifogyhatatlan küzdelem. De a mi alkotás volt és halhatatlan Szépség ! A mi alkotás volt és örökkévalóság és Istennek dicsősége ! Gondolatai felkavarodtak és szálltak mint szenvedelmes nagy villámos szárnyú madarak, neki a beláthatatlan messzeségeknek. A gyermek megmozdult, elmosolyodott, aztán felvetette kék szemét és az anyjára mosolygott A nagy víziónak vége volt. Az anya megmozdult, lehajolt gyermeke fölé és megcsókolta homlokát, meleg arczát, kicsi orra hegyét és mondott neki valami kis madárnevet a mi hamarjába eszébe jutott. A suttogásra a férfi felébredt és szégyenkezve mosolyodott el. — Nini, elaludtam — mondta — kezemben a könyvvel! Ez a meleg tavaszi levegőtől van! Az asszony mosolyogva nézett feléje. — De csak pár perczig aludhattam, ugye ! Hiszen maga ebben a pillanatban ment csak ki a szobából. — Ebben a pillanatban — mondta az asszony. A gyermek a bölcsőben újra lehunyta szemét, hogy folytassa az alvást. Az asszony a hegyek felé nézett, mintha arrafelé szálltak volna nagy, viharos szárnyú madarai: a gondolatok. — Jöjjön ide mellém, — suttogta a férfi melegén — jöjjön ide mellém ! — Dolgozni, dolgozni, dolgozni! — gondolta az asszony a piros alkonyatba veszve tekintetével. — Nem hallja — sürgette a férfi suttogó hangja és érzéki álmossággal nyújtotta felé a kezét, hogy magához húzza. — A gyermeket megcsókolta és engem nem csókol meg ! — kérdezte a férfi féltékenyen. Az asszony, térdével az ottománra támaszkodva, meghajtotta izmos derekát. A férfi körülkulcsolta nyakát és elkényeztetetten szólt: — Mondjon nekem valamit, valami kedves dolgot, amilyet maga tud, úgy mint ahogy a gyermeknek mondott az imént. S hogy az asszony egy pillanatig néma maradt, szinte szemrehányóan kérdezte: — Nem tud ? — De igen, — mondta az asszony, aki szeme előtt látta még a nagy szárnyak verését és hallotta azoknak szenvedelmes csapdosását. Aztán átmelegedett asszonyi érzéssel hunyta le szemét és mert jó feleség volt, átengedte ajkát a csókoknak, szívesen, jósággal, kissé szórakozottan ...