Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

l 1920. AZ XOBAG IX. 16, ti —Hm i i ■nmmi i i 111 ■ lr rl i» "inpiis———— ián — Sztupka őrnagyhoz és Lengyel Zoltán úrhoz in­téztek, bennem azt a meggyőződést keltik, hogy Heltai Viktor és János Andor az első napokban még nem landoltak arra, hogy fantasztikus és torzított közlemé­nyeiket átengedik Göndör Ferencznek. A levelek, tar­talmából és egyéb ténybeli körülményekből azt követ­keztetem, hogy Holtainak Bécsben való maradási szán­déka alkalmasint Göndör Ferencznek és társainak be­folyása és rábeszélése után Bécsben született meg. A ,,trükk“ kifejezés tehát, felfogásom szerint csak ilyen értelemben használható alaposan. A szerb>íiorv£(-stte9)in ScSvé) Budapesten. A Magyar Távirati Iroda jelenti : Milosevics Mi­lán, a szerb-horvát-szlovén királyság rendkívüli követe megjelent ma a külügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnöknél és átadta megbízólevelét, a­melyben kormánya őt a magyar kormánynál mint telj­hatalmú megbízottat akkreditálja. Később megjelent Garcia Real spanyol sejtet, a­ki bemutatta titkárát, don Miguel Castaneda az Echavarriat. A nemzet kél bizalmat szavazott a ripédelfin­ miniszternek. (Tasdomárful vették e miniszteri válaszokat a Efental-Iegyüen. — Csak­­Friedricinék sza­vaznak nemmel. — Nagy vihar. — Mi a­z.ország lesisa­gositteljesebis napja,11­­5 ?! A nemzetgyűlés mai ülésén Sréter István tábornok hadügyminiszter válaszolt Fangler Béla interpelláczió­­jára, melyet Heltai Viktor és János Andor szökése miatt intézett hozzá. Elmondta, hogy Heltai Viktor szökéséről csak Az Ember czímű szennylapból értesült. Kihallgatta a megemlített tiszteket és vizsgálatot in­dított, hogy hasonló esetek elő ne fordulhassanak. Já­nos Andort az ügyészség letartóztatta, de utóbb sza­a­­badon bocsájtotta. Az ő szökése körülményeiről majd az igazságügyminiszer ad felvilágosítást. Miután Já­nos Andor megszökött, Heltai egy cselfogással élt és elmondta, mennyire fontos az, hogy ő János Andort Bécsben nyilakozatra bírja. Azt is mondta Heltai, hogy előkészíti Bécsben Pogány József és Göndör Ferencz hazahozatalát. Ezt a mesét elhitték neki, és egy alhad­nagy kíséretében, erre elutaztatták Bécsbe. A­honnan persze nem jött vissza. Semmi egyéb ez, mint egy zsidógyerek trükkje. Egyébként felszólította Polónyi Dezső ügyvédet, adja tudtára írásban mindazokat a szabálytalan cse­lekedeteket, melyek a Tisza-tárgyal­ás során történtek.­­Elrendelte, hogy úgy ezekre, mint Az Emberben kö­­­zölt vádakra nézve lefolytassák a vizsgálatot. A miniszter ezután azt mondta,­­ tudja, hogy Fangler interpellácziója csak egy láncz­­szeme annak a támadási sorozatnak, a­melyet be- • ígértek. "Addig, a­míg az elrendelt vizsgálatok befejezve nin­csenek, hasonló interpellácziókra érdemleges választ nem ad. (A bizalmi kérdés.) A miniszter, a­ki beszéde közben felveti a bizalmi kérdést is, melyre a Ház valóságos tapsorkánnal felel, állandó ovácziók középpontjában van. A kis Friedrich­­­ csoport pedig rendületlenül támadja. Ereky Károly igen sűrűn szól közbe és szemére veti, hogy Heltait pár héttel ezelőtt még korrekt gentlemannek ismerte el. Tomcsányi igazságügyminiszter is válaszol Fang­­lernek és elmondja, hogy János Andor egy sajnálatos tévedés, egy felületesség folytán szabadult ki az ügyész­ség fogházából. Bizonyítékok ellene nem voltak, az ü­gyészség meg is szüntette az eljárást, de javasolta a főkapitányságnak internálását. Közben azonban egy­­könnyen magyarázható tévedés­­folytán szabadlábra helyezték és ő azonnal megszökött. Egyébként szigorú megtorlással fog élni, ha nem jóhiszemű tévedéssel áll szemben. Paksy János detektív ellen hamis tanúzásra való csábítás és hamis tanúzás miatt már augusztus­ban megindult a vizsgálat. A­mi Ulain Ferenczet il­leti, a hadosztálybíróságtól átkérték az ő vallomásáról készült jegyzőkönyvet és ha ezen az alapon szükséges­­valami intézkedés, az meg fog történni. V ■ (Ki az oka a Felvidék vesztének ?) Fangler Béla következik ezután, a­ki megállapítja azt, hogy Heltai nevét a két miniszter válaszában ke­rülgette. Hosszan ismerteti ezután Heltai forradalmi szereplését és midőn azt mondja, hogy Heltai tényke­dése a Felvidéken katonai munka volt, a­melyről tehát ha honvédelmi miniszternek tudnia kell, közbekiálta­nak a jobboldalról: — Ki volt akkor a miniszter ? Ki volt akkor a had­ügyi államtitkár !­­ Zajos derültség fogadja Fanglernek azt a megálla­pítását, hogy Heltai az oka annak, hogy a Felvidék a csehek kezébe került. Beszél ezután Heltai pénzügyi manipulác­ióiról, majd azt kérdezi, hogyan történhetik az, hogy egy csoport működjön Budapesten, a­­mely tiszteket küld ki külföldre, hogy ide kommunistákat importáljanak. Állandó zaj, derültség és közbekiáltások közben folytatja Fangler beszédét és azt kifogásolja, hogy egy kis társaság leronthatja egy év minden munkáját, nem­zetközi bonyodalmakat csinálhat és veszélyezteti azt a sokat emlegetett jogrendet. Dühösen gesztikulál a honvédelmi miniszter felé és azt kiabálja, hogy Sréter nem való a helyére, a­mire óriási lárma támad és a Ház éljenzi a minisztert. — A legsúlyosabb az egész Heltai-ügyben, — mondja Fangler — hogy ez a zsidógyerek az orránál fogva ve­zette az egész nyomozást és kiszöktette magát katonai segédlettel Ausztriába. (Általános zaj és kavarodás.) Fangler szavait itt ismét elnyeli az általános zaj. Weiss Konrád vörösen, magából kikelve kiabál és gesz­­tikislál. Byrky ,Gyula, géjj Imre és még többen a kis­gazdák közül helyükről felugrálva kiáltoznak át a Friedrich-párt felé. — A pucsokról beszéljen! — kiált közbe Bernolák Nándor. Fangler ezután egy merész fordulattal azt kérdezi, vájjon nem tévedett-e, a­mikor márczius t­­ik­ét jelezte az ország legszégyenletesebb napjának és nem a mait? Természetes, hogy erre a Ház minden oldalán po­koli lárma támad. A képviselők perc­ekig kiáltoznak és Szmrecsányi György "alelnök alig tud csendet terem­teni, hogy Fangler Bélát a nemzetgyűlés méltóságának megsértése miatt rendreutasítsa. Fangler persze nem veszi tudomásul a válaszokat, a Ház pedig hét-nyo­lcz Friedrich-párti képviselő kivételével természetesen tu­­domásul veszi. Ezután Berky Gyula szólal fel személyes kérdésben és visszautasítja Ereky Károly közbeszólását, a­ki azt kiáltotta a kisgazdapárt felé, hogy: Szégyeljék magukat! Ereky szeretne válaszolni, de nem juthat szó­hoz, mert előbb igen nagy a­ zaj, utóbb pedig a képvise­lők­ kivonulnak a folyosóra, mire Ereky leül. ©©lsét És.­Ssftanyicovszkyt kötélhalálra, Htmrcert IS 0VI gSi%@$BS©8,t@8W@tftstéiS . L.l. — Az­­Újság tudósítójától, — ... ... Ma ismét gépfegyveres század vonult a Margit-körúti katonai fogház udvarára, a kapunál tiszti őrség igazoltatja az ítéletkihirdetéshez igyekvőket, a nagy tárgyalóterem pedig jóval a bíróság bevonulása előtt már zsúfolt. A vádlottak közül Dobó a legidegesebb. Fel és alá, sétál a várószobában fejéhez kap, olykor felszis­szen, a lábát fájlalja, de Sztany­­kovszky is nyugtalan. Összeszorított ajkakkal ül a padon, egyedül Hüttner nyugodt ma is, Vágó­­pedig hű maradt a hat hét alatt tanúsított komédiázáshoz. Ma katonazubbonyt vett fel, míg Dobó, a­ki eddig fekete zsakettet viselt, szürke­­öltönyben jelent­ meg. Mondada dr. százados­ hadbíró, a tár­gyalás vezetője, feltűnően sápadt, gyengélkedik és az ítéletet, mely Dobóra és S Sztanyk­ovszkyra halálos volt, nem is ő hir­dette ki. .Dobó sárgászöld arc­czal állott bírája előtt, hátra­­kulcsolt kezekkel, de­ mozdulatlanul, mikor a halál szó el­hangzott, egy anozsizma sz­ín rándult meg. Sztanykovszky­­lángvörös arerczát állott,­szája szélé vonaglott az idegesség­től és mikor reá is kötélhalált mért a bíróság, egy árnyalat­tal még pirosabb lett arcza. Hüttner végtelen nyugalommal hallgatta az ítélet rendelkező részét, Vágó ezúttal is Vágó volt. Kém igen örült annak, hogy Szabadult, de látszott rajta, hogy a vádlottak­ padját­ való ülést is megunta már. A­mikor azután az ítélet megokolását­ olvasták fel, a­mi hosszúú ideig tartott, Sztanykovszky többször idegesen a közönség felé nézett, nem tudott­ nyugodt maradni,, egyedül Slüttnert nem hagyta el a hat hét alatt is tanúsított flegmája. A magyar királyi""budapesti haditörvényszék, mint itélőbiróság a Budapesten 1920 a­ugusztus 2 ától szeptembr­ 5-éig megtartott­ főtárgyalás alapján Dobó István 31 éves tartalék­os tengerészfegyverfe­dé­lett, Sztanykovszky Titor 24 éves tartalékos, zászlóst, her­­nádzsidényi Hüttner Sándor 23 éves tényleges állományú fő­hadnagyot és Vágó-Wilhelm Jakab 31 éves volt népfelkelőt bűnösnek mondja ki és pedig Dobó Istvánt mint elsőrendű vádlottat felbérelt gyilkosság, Sztanykovszky Tibor másod­rendű vádlottat büntársi minő­ségben véghezvitt gyilkosság, Hüttner Sándor harmadrendű vádlottat ugyancsak büntársi Hüttner minőségben véghezvitt felbérelt gyilkosság és Vágó-Wilgelm Je­­kab negyedrendű vádlottat háború idején tényleges állo­mányból elkövetett szökés­ bűntettében. Ezért a haditörvényszék Dobó Istvánt lefokozás, katonai éremének elvesztése és a hadsereg kötelékéből való kicsapás mellett kötél általi halálra, Sztanykovszky Tibort ugyancsak lefokozás, katonai éremeinek elvesztése és a hadsereg kötelékéből való kicsapá­s mellett kötél általi halálra, Hüttner Sándor főhadnagyot rangfokozatától való meg­fosztás, nemességének, valamint összes katonai kitüntetései­nek elvesztése mellett az önhibáján kívül hosszúra nyúlt vizs­gálati fogságból hat hónapnak a büntetésbe való beszámításán teli, "még tizenöt év, havonta egy napi kemény fekhelylyel és büntetésének minden évében október 31-én sötét zárkával súlyosbított börtönre, végül Vágó-Wilhem Jakabot háromhavi, havonként két napi kemény fekhelylyel súlyosbított börtönre ítélte. Vágó-Wilhelm Jakab büntetését azonban a vizsgálati fogság­gal kitöltöttnek vette. A haditörvényszék kimondotta, hogy a halálos ítélet először Sztanykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon hajtandó végre. A nagyterjedelmű megokolás megállapítja a haditör­vényszék illetékességét. Azután felsorolja a súlyosító körül­ményeket. Dobónál és Sztanykovszkynál azt a kegyetlen­séget, hogy a­­gyilkosság az áldozat legközelebbi családtag­jainak jelenlétében, azok életveszélyeztetésével lett végre­hajtva. Dobónál azonkívül, hogy a haditörvényszéket be­­ismerő vallomásának visszavonása után valótlan körülmé­nyek kópiájával tévúttal vezetni igyekezett, Hüttnernél,­­ Hüttner Dobó Sztanykovszky hogy a bűntény elkövetésére hivatásos tiszt létére elégedte magát reácsábitani, hogy műveltsége, eszessége képessé tette őt arra, miszerint a bűncselekmény súlyosságát és következ­ményeit minden körülmények közt felismerje. Végül mind­háromnál, hogy Tisza István gróf meggyilkolásával a nemze­tet egyik legkiválóbb, leghatalmasabb energiájú államférfié­tól fosztották meg olyan időben, midőn a hazának az ő nagy tehetségére és vas akaraterejére legnagyobb szüksége lett volna. A védők kérték, hogy a felebbezés és a semmiségi pa­naszok benyújtására három napi határidőt kapjanak. Gaál Geszteri tőzsde adó­emelését nem szavaztál­ meg­ ­Az iKetésaenelési pvcisEat részletes vitája.] A nemzetgyűlés mai ülésének elején Korányi Fri­gyes báró pénzügyminiszter bejelentette, hogy az a képviselő, a­kinek furcsa tartalmú sürgönyéről a teg­napi ülésen említést tett, igazolta jóhiszeműségét és így megnevezése tárgytalan. Ezután az illetékemelési ja­vaslat részletes vitáját folytatják. Különböző lényeges, kevésbé lényeges, sőt egészen lényegtelen módosításo­kat ajánlottak az egyes szakaszoknál, melyek közül többnyire az előadó, illetve a miniszter módosításait fogadták el.-v A tőzsdei forgalmi adóról szóló 44. §-hoz Gaál Gaszton nyújtja be sokat emlegetett módosítását, mely szerint az értékpapírforgalmi adónak magasabb kulcs szerint két korona helyett tíz koronában való megállapítását­ javasolja. Sándor Pál, Korányi Frigyes báró és Rubinek Gyula bebizonyítják, hogy az ország­nak igen káros volna az ilyen nagymértékű illeték­­emelés, a­mely a tőzsdei forgalmat külföldre terelné. A nemzetgyűlés elveti Gaál módosítását és a szakaszt a pénzügyminiszter módosításával fogadja el, mely szerint az értékpapíradó 0,3%. Ezután következett Sréter hadügyminiszter válasza Fangler Béla interpellácziójára. Az ülésnek ezt a részét lapunk más helyén ismertetjük. Fél kettő után tértek rá az interpellácziókra. Ma­hi­unka Imre a szőlőbirtokosok és szőlőmunkások érdeké­ben, Frühwirt Mátyás a szénnel és fával való ellátás kérdésében interpellált. Nagy Pál azért interpellál, hogy a kényszerkölcsön összegéből háromezer koronát térítsenek meg. Ereky Károly nincs jelen, Zeőke Antal az interpelláczió jogával nem él, Jávos Antal pedig a falusi ellátatlanoknak gabonával való ellátása ügyé­ben interpellál.­­ Az ülés délután fél háromkor ér véget. Még nem döntöttek a Dímgizottság székhelyéről !­aki Jonescu Galacsot akarja. — / — Párás Lask­a a székhe­ly?! A Duna-bizottság ülésein még mindig nem döntöt­tek a Duna-bizottság székhelyének kérdéséről. Az érde­kelt országok önzése még nem engedte meg­oldáshoz a kérdést s a kulisszák mögött lejátszódó tár­gyalások kapcsán a legfantasztikusabb tervek merültek fel. A partmenti államok csak egy tekintetben egysége­sek: minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy a székhely Budapestre kerüljön, melynek pedig fekvési és eddigi gazdasági szerepe teljesen predesztinálja erre a feladatra. Budapest mellett szól az a körülmény is, hogy a Duna-bizottság szinte egészen önkéntelenül eddig is Budpestről vezette az ügyeket, mivel vélemé­nye szerint ez volt az a c­entrum, a­honnan az érdekelt államokra vonatkozó ügyeket legkönnyebben elintéz­hetik. A felmerült tervek Bécset, Pozsonyt, Belgrádot vagy Galaczot javasolták székhelyül, de miután minden város hátrányait és fekvésének nem kielégítő voltát megállapították, az a terv merült fel, hogy a Duna­­bizottság ne kösse magát egy fix székhelyhez, hanem a fent említett városok közül időszerűen abban a város­ban működjék, a­mely az elintézendő problémákra leginkább alkalmas. Sokkal érdekesebb az a terv, a­mely azt az ötletet dobta felszínre, hogy a Duna-bizott­ság székhelyét a suezi bizottsághoz hasonlóan Párisban helyezzék el. Ez a megoldás sem éppen tetszik a kis entente államainak, mivel ebből szinte magától követ­kezik, hogy a bizottság az összes ügyeket nem tudja elintézni Párisból s valószínüleg is, egyes vitás esetek­ben ad hoc kiküldött bizottság abban a városban ütné fel székhelyét, a­mely c­entrális fekvésénél fogva arra éppen a legalkalmasabb, tehát kétségtelenül Budapes­ten. Mindenesetre a magyar kormánynak erélyes lépé­seket kellene tennie, hogy pozíc­ióját, mely a franczia és angol támogatás következtében úgyis kedvező, meg­erősítse és minden eszközzel dolgozzon azon, hogy a Duna-bizottság székhelye a magyar fővárosba kerüljön. (Itt a c­enzúra egy táviratunkat törölte.) TIMATQZ: Lemondott a cseh kormány. (Holnap alakul meg az új kabinet.) Prága, szeptember 15. (Cseh sajtóiroda.) A minisz­tertanács ma délután egy órakor ült össze, a­melyel­ az egész kormány lemondását aláírták. A miniszterta­nács ülése után az állandó bizottság ült össze, a­me­lyen a miniszterelnök közölte a minisztertanács hatá­rozatát. A bizottság ezután tizennégy napra elnapolta magát. Délután Massaryk elnöknél tanácskozások vol­tak az új kormány összeállítása ügyében.. A kormány­listát már holnap közölni fogják. A lengyelek elfoglalták Vladimir­.Wolinsskiz Bécs, szeptember 15. A Neue Freie Presse Varsóból jelenti : A 3. lengyel hadsereg elfoglalta Vladimír­ Vo­­linszkit, kétezer foglyot ejtett, 36 ágyút, két pánczél­­vonatot, három teljesen használható repülőgépet, 4 befűtött vasúti mozdonyt, 400 vasúti kocsit és nagy­mennyiségű hadiszert zsákmányolt. -• - - •

Next