Az Ujság, 1920. november (18. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-25 / 278. szám

ROVÁS. Mindaz a sok hasznos, vagy szükséges teendő, melyet új politika számára összegyűjtenek, voltaképpen jegyzéke az eddigi politikai militámsoknak. Az ország érzi kárát s jó volna, ha a politikus urak nem a jelszókat néznék, hogy a tili uj, liberális-e az, csak azt, hogy amit liberálisnak gyanítanak, szüksége-e az országnak. Az iránypolitikának megvan a pszichológiai alapja, ellenben a gyakorlatnak más az alapja. S a végezet tán mégis az, hogy a politika az országnak használjon s nem önmagának. Melyik goudolm#R. Melyik jpudolnjíR. káaiífr ? Melyik szélsőség az, amelyre a kirekesztők gondolnak Természetesen mindenképpen a „Byjantr S mivel mi is csak a magunk eszével gondolkodunk, lehetséges, hogy mi is elfogultan csak a másikat nézzük szélsőségesnek. Valószínűleg szintén csak elfogultság, mikor a mérsékeltebb irányban eddigelé nem bukkantunk szélsőségre. Az újabbló gabonarendelettel ismét a politikusollamiak jobban megelégedve, mint a gazifölözönség. Az előbbiek maguk proponálták, aminek az utóbbiak nem igen sietnek eleget tenni. A rendelet arra való, hogy az ország szükségletét az egész esztendőre fedezze. A gyakorlati eredmény szerint ez csak harmadfél hónapra történik meg. Esőt valószínűleg még egy gabonarendeletre lesz szükség. Romániiredenta. Vissza kell térnink a bukaresti magyarellenes népgyűlés tárgyára s tényként két adatot liemelnjük. Az egyik, hogy a magyar román öitözés által meggyilkolt Morar Teofil él és semmi baja nem is történt, a másik pedig, hogy a román képviselőház alelnök© az atrocitásokból folyó román territoriális igényeket hangoztatott, míg egy aktív tábornok a hadsereg nevében késznek nyilatkozott az azonnal való fegyveres megindulásra. Ezekből a tényekből meg kell állapítanunk, hogy Romániának még vannak területi igényei, miknek fegyveres megszerzésére csak ürügy kell neki, azt pedig egyszerűen koholja. Az igények nem újak, kiterjednek magyar területre a Tiszáig és részben ez idő szerint szerb területre, a Bánátra, kiterjednek minden földre, amelyen csak egy tucat román tartózkodik. Ez nyilvánvaló román irredenta, olyan, melynek ugyan semmi történelmi alapja nincsen, de elég jellemzők a békeszerződés által teremtett helyzetre. Minket teljesen megcsonkítottak s íme, a kinek a kedvéért tették, még az sincs kielégítve. Mi volnánk a legyőzött ellenség, a kire gyanakodnak, a kinek lehetetlené tételére minden lehetetlent kieszelnek, ellenben Románia a szövetséges, a barát s nem mi, hanem Románia fütyül az ententera, szembehelyezkedik a legfőbb tanáccsal és rázza a fegyverét, — éppenséggel nem igazolva be, hogy az entente politikája véget vetett a háborúskodásnak. Mi ettől a fegyvercsörgetéstől nem ijedünk meg, noha tőlünk elszedték a fegyvert. De az antentenak ezt a népgyűlési politizálást, melyben a számottevő tényezők is részt vesznek, kellő fépekben kell részesítenie. A mi irredentánk áll és nem tagadja le magát, de nem veezélyezteti Európa békéjét. Amennyire nemzeti, ferti és történelmi jogon és jászságon épül, annyira a történelem szerves fejlődésébe kapcsolódik, mint annak egyik természetes produktuma, nem gondol fegyverre, sem a békeszerződés fölbontására. Ápolja a nemzeti összetartozást és várja az időt, mely egymaga jussához segíti., {*' «eo H pa aav &apong,^'// C~' Budapest, 1920* I? ovlolyiuu, 278. szám. R Csütörtök, november 25. klensecesx arak: ' , ' ' ' ^ pLgrjíl£ ?. fct áoAttF ' SZERKESZTŐSÉG: Égés* évre...........~ 280 k — f _ ___ ftiQr... Budapest, Rákóczi-ut 54. ss. Egyes szára ára Budapesten, vidé- fil JmVIhiI** «Ék xllL ilf KIADÓHIVATAL: ken és a pályaudvarokon! korona. MBIHt stisjp-* mAIXftiOpW lifslji *4*) paj ásjjf Ide Ep Ktmgn Budapest, Rákóczi-ut 54. az. Jugoszláviában egy számára Smmmm ' ■ mBF Telefon: József 13-35,Jónsel 16-2® 3 jugoszláv korona. |l^twS fff í® W Joxseim-56. C-- / LJ román irredenta ellenben iftffp tfjpiká. kapzsiság és megnyilatkozása maga mat®mnP Sértése a békeszerződésnek. Bármennyire egyoldalúan ránk diktálták, mégsem áll, hogy csak minket kötelez, a másik felet nem. Ugyanaz a tollvonás, mely megfosztott régi határainktól, garanczia kell hogy legyen az újak biztonsága mellett. Ugyanaz a faktor, mely a szerződés értelmében elvette tőlünk Erdélyt, a szerződés "értelmében nem vethet szemet a Tiszántúlra. Ez, ugyebár, világos? S hogy a románok máris — egyelőre a lel,kükben — taposnak a szerződésen, erősíti ki tünket a magyar jövőben. A szerződést mi nem tartjuk jónak. — Románia kezdi a gyakorlati bebizonyítást, hogy csakugyan nem jó. A pragmatica sanctio az igazi ütközőpont. (Az új párt leglényegesebb programmpontja: az alapvető köz- és alkotmányjogi töörvények módosítása, illetve nullifikálása.) Egy kitűnően tájékozott politikus az alábbiakban fejtette ki~Az Újság munkatársa előtt a válság lényeges díjait: I -7 A párhoz annak idején abban állapodtak meg, hogy a király-kérdéssel kapcsolatos helyzet tisztázását a béke mimikálása utáni időkre halasztják. Ezt a megállapodást az 1920. évi I. törvénycikkben is fixírozták. Most már túl vagyunk a béke ratifikálásán és a volt kereszténypárt és a volt agrárpárt ennek a függőben hagyott kérdésnek a likvidálását kívánja. Ez az igazi oka a pártválságnak és az abból keletkezett kormány,válságnak. Voltaképpen három irányzat óhajt érvényesülni. Az egyiknek nagyatádi Szabó István és Rubinek Gyula miniszterek a vezérei. Ez a csoport azt az elvi álláspontot vallja, hogy minél előbb túl kell esni a köz- és alkotmányjogi probléma megoldásán. A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki. A főrendiház helyébe az úgynevezett első kamarát szeretnék megalkotni. Ennek a tagjai három kategóriába tartoznának: meghívott tagok a püspöki kar, a bíróság és egyéb magasabb állami szervek kebeléből, másodszor olyan tagok, akik bizonyos érdekképviseletek (kereskedelem, munkásság, tisztviselők, egyetemi hatóságok stb.) nevében kapnának helyet az első kamarában, végül az úgynevezett választott tagok, akik azonban nem közvetlen választás útján kerülnének az első kamarába, hanem a törvényhatóságok képviselőtestületei választanák őket a maguk köréből. A törvényhozás másik faktorát, a volt képviselőházat, mint második kamarát az ország polgársága választaná, a mostaninál sokkal szűkebb választójog alapján. Ezzel kapcsolatosan tető alá hoznák a mostani választójog revízióját. Jellemző, hogy ennek a frakciónak a fölfogása szerint a mostani nemzetgyűlés egyszerűen fölvehetné a második kamara nevet és ebben a formában folytathatná törvényhozói tevékenységét. A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki. A másik frakció, amelynek Windischgraetz Lajos herczeg, Szmrecsányi György és Beniczky Ödön a vezérei, szintén a királykérdés mielőbbi megoldásáért száll síkra. A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki. — A harmadik csoportot Haller István és Szilágyi Lajos csak a személyi kérdésben térnek el az előző frakció felfogásától . Feltűnést kelt, hogy az új erőátcsoportosulás egyáltalán nincs tekintettel a régi politikusokra, sőt tüntetőleg megszakított velük minden érintkezést, mintha egyáltalán nem volna szüksége a kipróbált államférfiak tapasztalataira éppen azokban a kérdésekben, amelyek sorsdöntők lesznek Magyarország jövőjére. A politika mai korifeusai szinte monopóliumnak tekintik a mesterségüket, s nem engednek beleszólást felelős helyeken olyanoknak, akik mégis több hivatottsággal és szélesebb látókörrel adhatnának tanácsot a nemzetnek. Semmi hajlandóság sem mutatkozik arra, hogy egy Hegedűs Lóránt, egy Popovics Sándor és a régi nagyok egész raja aktív munkára keressék fel az ország politikai és gazdasági megizmosodása érdekében. Évekre szóló programoton törik a fejüket azok, a kiket mindössze két évre küldött a nemzet az ország házába s akik idestova már egy évet el is pocsékoltak jobbára személyes torzsalkodásban. Ennek a felfogásnak adott kifejezést Kürthy Lajos báró egy hírlapíró előtt tett nyilatkozatában a felfogását bizonyára nem százezrek, hanem milliók vallják magukénak országszerte. Becsületes reálpolitikát követel Kürthy Lajos báró, s vele együtt azoknak a tömege, akik az igazi boldog jövő felé szeretnék vinni előre Magyarországot. Kürthy bárónak és a régi politikusoknak általában az a meggyőződésük, hogy a nemzetgyűlés nem mehet túl az 1920. évi 1. t.-cz. korlátain s csak a legsürgősebb törvényhozási intézkedéseket végezheti el jogosan. Előtérben a királykérdés. (Heiler a keresztény irányzat erősebb érvényesülését sürgeti. — Nem enyhült az ellentét a Kereszténypárt és a Kisgazdák között.) Már hetek óta nem volt olyan élénk élet a pártkörben, mint ma A lappangó válság nőtt kitöréseé.Jilffffyosen Stubinek Gyula minisztri tusfffPT határozott nyilatkozata, tömegesen vonzotta oda a kormányzópárt tagjait. Még Haller István kultuszminiszter is megjelent, aki pedig hetek óta kerülte a pártkört és rögtön félrevonult Rubinek és Ferdinándy miniszterekkel, akikkel hosszasan tárgyalt. A képviselők is izgatottan tárgyalták az új helyzetet. Nagy csoport vette körül Rassay Károly, Szilágyi Lajos és Pröhle Vilmos képviselőket, akik a kormány lemondó szándékával és az alkotmányreform és királykérdéssel kapcsolatban a várható fejleményeket fejtegették. A királykérdés állott egész este az érdeklődés középpontjában és meg lehetett állapítani, hogy az ellentét, amely ebben a kérdésben frakciókra bontotta a pártot, semmivel sem enyhült. A kisgazdák nem akarnak várni a királykérdéssel addig, amíg az összes tervezett javaslatokat letárgyalják. Szerintük egyetlen sürgős és fontos kérdés van csupán: a királykérdés. Hangoztatják, hogy a jugoszlávoknak és az olaszoknak az adriai kérdésben való végleges megegyezése után csak az ő álláspontjuk érvényesülhet, mindenféle más megoldás külpolitikai bonyodalmakat vonhatna maga után. A kereszténypártiak iselismerik az alkotmányrevízió és a királykérdés elintézésének szükséges voltát, de homlokegyenest ellenkező alapon, mint a kisgazdák. Sokat beszéltek a Szombathelyen tartózkodó képviselők külön akciójáról is, amelynek ügyében — mint értesülünk — a nemzetgyűlés legközelebbiülésén interpolláló is fog elhangzani. Hallernak nem sértjgi a királykérités. Haller István kultuszminiszter ma este a következőket mondotta Az Újság munkatársának: — Erős törekv átük, hogy a pártot jobban fegyelmezzük, mértanimia eddig volt, az, hogy a kormány .S£thasern^Mid biztos, nem éri-e támadás a rendszert azokrészéről, akiktől támogatást várunk. Ez természetszerűleg a bizonytalanság érzését keltette a kormány ama tagjaiban, akik olyan javaslatokat kénytelenek képviselni, amelyek nem számíthatnak népszerűségre. Akárhányszor bizonytalanná tette ez a javaslatok sorsát, ha nem is teljes egészükben, de lényeges részekben. Nem befolyásolom a pártalakítási kísérleteket, csak egyet tudok egész biztosan, hogy a keresztény irányzatot csak erőteljesebben lehet képviselni és érvényesíteni, ha a nemzetgyűlés meg akar felelni a nép érzésének, ■ hangulatának. Gyengíteni semmi esetre sem lehet. Az én állásfoglalásomat az fogja megszabni ebben a tekintetben, hogy mit akarnak azok, akik a változás szükségét hirdetik. Ezután az alkotmányjogi és a királykérdésről esett szó. — Minthogy az az alkotmányjogi viszony, amelyben eddig éltünk — mondta Haller — megszűnt, lényegesen módosítanunk kell az alkotmányjogunkat tartalmazó törvények egy részét. Legkönnyebben és a nemzeti érdeknek megfelelően addig tehetjük ezt, amíg a nemzeti szuverenitás minden más tényezőtől függetlenül nyilatkozhatni meg. Alkotmányunk revízióját tehát el kell intézzünk a királyság személyi vonatkozású rétjének eldöntése előtt. Mivel azonban ebben a kérdésben előreláthatólag öt öngyíjgjatlan, lesz ez ellen.