Az Ujság, 1920. december (18. évfolyam, 283-306. szám)

1920-12-01 / 283. szám

ROVÁS: " Örömmel halljuk(m­bgy Teleszky visszajött Lonj­onból és Bprffflay Jenő kiment Londonba.­­Aztpgyik injL^n aza hozta, a miért kiküldték, a .manik ajj^i nem szintén meghozza a maga «ga­das4^^ikerét. Mind a két férfiú abba a ki­­áthbamt kategóriába tartozik, a­mely Stass­a­y képviselő úr szerint nem való a mai Magyar­­ország ügyeinek rendezésére. Ha csak a munka­­megosztás elve nem kegyelmez nekik. .Domi­nálni és a nemzetgyűlésen diktálni, arra mások valók, konkrét hasznot hozni és utána, ismét a homályba visszavonulni, arra ismét mások. « 3] gondviselő effi Szente igazán nem vét mél­tósága ellen, kérbevallja, hogy földarabolván bem linket é^retesítvén az úgynevezett utódai* tamcfíat, mindenki kinai fallal veszi magát .kör®. E^lmkezőleg, a panaszt, hogy nyers­­fuiyjfgjjfllin­­ maradunk, azzal ütötték el, hogy Hehogír: megkapjuk, a mire szükségünk van, s a szomszédtól, vásár utján. És nem volt fo­galma a valutafalakról sem, melyek rövidesen femelkedtek s a vásárt még akkor is szinte le­hetetlenné teszik, ha a forgalmi falakat lebon­tanék. Minderről a bajról az ententenak fo­galma sem volt és most, hogy már van, úgy tesz, mintha lett volna. Csak azért, hogy ok ül­ni a és módosítania ,ne kelljen. h $ ^4'-' « ' .Mikoc^'Wrangél győzött, Francziaországnak .vdít ipj !«a hi -Anglia, is háromszárti lett az »rés­rszovjetd­el szemben. Hogy Wr­an­gélt meg­merték, ismét Angliának van igaza, mely keres­kedni akar Oroszországgal és ezzel tenni tönkre a szovjetet A szovjetnek pedig, úgy látszik, m­inden körülmények között igaza van, mikor X s x x x bízik abban, hogy ellenségei­­sohasem fognak egyetérteni.­ ­ Megfiason­lás. A régi kurzusbeli Szijputyi József vitte a hót a pénzintézeti BlUl^pontról­ szóló komoly tőgyben " konstatál*®: ez az első javaslata a kormányn­ak, Ipffly nem kereskedelemellenes". 1A pénzü­gyminiszter nem kerülhette­ el az al­kalmat* Imf­y két elvet ki ne mondjon: az egyik, hogy a gazdasági feladat nem ismer napi poli­­­tikát a másik, hogy neki is végezálja a szabad­­kereskedelem. A­mire viszont Szterényinek kellett konstatálnia, hogy a pénzügyminiszter felvl mindig a kereskedelem szabadsága és a gyakorlata a privilegizálás. ? Íme egy rövid foglalatban epigrammatikus expozíc­iója a gazdaságpolitika belső meg­­hasonlásának. Mert nem áltatásról van szó, ha­­nem a lényegnek belső harczáról önmagával, az átlátás egyfelől, a politikai adottság pedig m­ásf­elől. A­mit a pénzügyminiszter mond, igazi, d őszinte meggyőződés. Hozzá­tehetjük, nemcsak s az övé, hanem a nemzetgyűlés többségéé. Lát­juk abból, hogy érdemi ellentmondással nem falálkozik. Senki sem mutatja vele szemben, hogy igenis, a gazdasági feladat ismerjen napi­­politikát, a kereskedelem, pedig ne legyen sza­bad. A hónapok múltával a legelfogultabb napi politikus is ráeszmélt arra, hogy napi politi­kája következtében a gazdasági feladat ka­tasztrofális károkat szenved. Átlátja, ezt, nem is tagadja, de a napi politikájáról mégsem­­mond le. Nem akarja a gazdasági kártevést, Ide nem is óhajt politikai különóhajáról letenni.­­Azt akarja inkább, hogy a­­mi káros, az ne le­­gyen káros, hogy politikájának ne az legyen a­­következménye, a mi természetszerűen belőle­­következik. Ez természetesen nem lehetséges és azért s más nem állhat elő, mint a mi van. A minisz­­áter.AlmiariAio az. JchauoSszálm a mini na, / ■ . Vf .gödö?H« i/JU^ 1 ' Budapest, 1Sf&JL-j / Jf emy C ^ 1920. xvill. évfolyam, 2SS. szám. R Szerda, deczember L - 4^éliT6* *”£.* * W SZERKESZTŐSÉG: kivételével minden nap? ** íM Budapest, Erzsébet-kBrut ÍX vnMiirMiiMiHi ii*n«3a»iwxi«m—BMiin ■■ ■»vriiwiii«^s:a»Bii»m»i«»^' «MsaBapamBMMaaap«««,'Biwi'»»iiiaMgiiiiisiM>«ii»ii i iniwainwmnraawawt—inn—ioné——g————% litikát. Hogy ezzel az elv ellen vét, természetes, de az elvnek nincs szavazati joga és nincs több­sége. Senkinek sincs kifogása az elv ellen, azt igaznak el is ismeri, de megköveteli mellette a maga politikai irányának érvényesítését. Ezért folyik a gyakorlatban a­ privilegizálás és ezért uralkodik a helyes elv, éppen csak a mi­niszteri nyilatkozatokban. Elfogulatlanul, mi ebben az ellemmondás­­ban nem látunk nyegleséget, csak egy lelki küzdelmet, melynek sajnálnék az áldozatait, ha bizonyos temperamentumos lendülettel túl nem segítenék magukat annak gyötrelmein. A hiányzó részt a tájékoztató­ bizottság véleménye*. alapján hagytuk ki. Harcz a politikai kritika szabadságáért.­ ­ — Tárgyilagos Kritikáit senkit sem szabad megbüntetni! — Jó mostani politika irán­yitói niagyon helyes jelszst ,irtak a zászlójukra, a ruAmi azt hirdették, hogy vissza kell térni, a teká­ly elvéhez. Ez az elv még szilárd pillére az­Rszolklácziónak és je­leníts útjelző a zűrzavva­i közállapotok megszü­n­­tetésére irányuló erőkerítésben. Helyesen állítot­ták f­öl az elvet és rosszul alkalmazták a gya­korlatban. A vasrényszer tekintélynek deklarál­tak, a moll m­e tangere bűvös körébe akarták vonni. Kimondották például, hogy a nemzetgyűlés szuverén testület, egyik legnagyobb tekintély az országban és mint ilyen,­­kívül esik a kritika körén. Tekintélyeket teremtettek, de nem gondoskodtak ar­ról, hogy ezeknek magukban véve korszerű értékük legyen s miután nem volt meg ez a belső kvalitásuk, mesterségesen támasztot­ták alá úgy hogy távol tartották tőlük a nyilvá­­nos bírálatot. Ezzel szemben áll a­z a tény, hogy minden rendszer csak akkor életképes, ha a legszigorúbb tárgyilagos kritika kereszttüzében is megállja a helyét. Minden tekintély csak akkor válik az or­szág hasznára, ha a közvélemény rostáján is érté­kesnek bizonyul. Ennek az elvnek akartak ér­vényt szerezni azok a politikusok, a­kik végig­járták már 11 politikai­­ iskolát s a félintézkedések láttára elérkezettnek látták az időt a kritikai megszólalásra. Állásfoglalásuk az ország érde­kében­ történt, nem személyi arcbmeziók paripáján száguldottak. Bírálatot mondottak a nemzetgyű­lés működéséről is, hogy utat mutassanak a reál­­politika felé és eloszlassák a divatba jött görög­­tüzet, a­mit sokan napkeleti fényözönnek val­lottak. Rozsa­­ Károly dr. büntetőexpe­díc­ióval in­dult a kritika jogával élni óhajtó közvélemény ellen. Hegyeket akart megmozgatni, a­mi termé­szetesen nem sikerült neki. Harczias felfogásával magára maradt. Neki is, néhány követőjének is, meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy a demokratikus Magyarországon nem lehet véka alá rejteni a vélemény nyilvánítást. Büntetőpa­ragrafusokat követelt azok ellen, a­kik az érvek morális erejével álltak csatasorba. Logikus tehát, hogy a­ megtorlásnak ebben, a vonatkozásban nem szabad bekövetkeznie. Jellemző, hogy Ralsaynak egyik kiváló képviselőtársa, Remolák Nándor dr., jóllehet az új zászlóra esküdött, az abszolút ér­vényű emberi jogok védelmezőjévé avatódott ab­ban a pillanatban, a­mikor azt látta, hogy azok a politikai praktikák útvesztőjében veszedelembe kerültek, lehet sikerült elérni. Minden jel arra vall azonban, hogy a földgáz mellett döntő befolyást fog gyakorolni hazánk gazdasági életének jövő fejlődésére a petróleumfúrások eredménye, s­ mely elé az angol szakértők, mondhat­­nim, vérmes reménységgel néznek. Szerintük a fúrásért kijelölt területeknek már egyharmadán is évi 150­00 vagyon petróleum termelésére van kilátás. Ha ez csak­ részben is igaznak fog bizonyulni, magában véve ele­gendő tesz, hogy óriási ipari termelésnek vesse meg alapjait. Hangsúlyozom, hogy ez az angolok véleménye s egyelőre csak reménység. De ez mégis azt a kötele­zettséget rója a kormányra, hogy kellő előrelátássá­ tegyen meg minden tanulmányt és intézkedést, hogy a feltárandó hatalmas természeti kincsek megfelelő ki­használása ne találja készületlenül. Szabad kritizálni ! Megírtuk, hogy Beritolák Nándor dr. szembe­­helyezked­ett azzal a felfogással, a­melynek Has­san Károly dr. adott kifejezést legutóbbi beszé­dében a­ politikai kritika jogosságáról. Ezzel kap­csolatosan Bernolák Nándor ,$*­. az alábbiakat volt szíves mondani A^tráffda munkatársának : — akájjjWí^tTO/tiifcöj szempontból nézem, te­­hetetJenTnSSfiwa a megállapodásra jutnom, hogy mik­nél teljesebb egy államban a politikai szabadság, annál h­íágabb köre van a politikai intézmények természete és hatásköre felől a vélemény nyilvánításának is. Mint­hogy pedig a magyar alkotmány a­­politikai szabadság elvén épült fel, természetes, hogy a kisintézményeket illető véleménynyilvánításoknak is a legmesszebbmenő szabadságot kell biztosítani mindaddig, a­míg az állant érdekeit nem sértik, vagy súlyosan nem veszélyeztetik.­­ Ami a kérdés jogi vonatkozását illeti, a büntető­törvénykönyv 173. §-a éles megkülönböztetést tesz a kö­zött, hogy valaki a törvény kötelező erejét, vagy az országgyűlés törvényes jogait támadja-e meg. A tör­vény kötelező erejének egyszerű megtámadása is már bűncselekmény; az országgyűlés törvényes joga­it a kódex csak a lazítás ellen részesíti büntetőjogi védelem­ben. Házi tagról pedig csak akkor lehet, szó, ha valaki nem a meggyőzés tudományos eszközeivel, hanem az indulatok felkeltése útján iparkodik a maga álláspont­jának érvényt szerezni. Ilyen természetű nyilatkozato­kat vagy csikkeket a nemzetgyűlés törvényes jogaival szemben én nem olvastam és ideges túlzásnak tarta­nám, ha olyan ci­kkek miatt, a­milyenek az én tud­tommal, megjelentek,­ bármiféle, eljárást kezdeményez­­ ő Külügyi Interpellátsit. Valxi Arteími György őrgróf kijelentette munkától e­­suíttnak, hogy a nemzetgyűlés holnapi ülésén, idilii­jys i'tlálkozású interpellácziót fog előterjeszteni. Felszó­lalásában kritika Jzaiané MáH'Pgta 'intini a magyar külv­­in­jel íj, i linfU'lfflin..in­ni I esztendejét. Munkatársunk kérdést intézett Pallavicini György őrgrófh­oz arra nézve, vájjon tényleg kilépnek-e a kor­­mánysópártból mindazok, a­kik nem szavazták­­meg a béke ratfikálását. — Ninc­s tudomásom arról, hogy Czettler Jenőig Huszár Eleméren és Reischl Richárdon­ kívül — mon­dotta — hányan fogják még levonni a konzekvencziáit. Csodálkozom, hogy még mindig bent vannak a­­kor­mányzópártban, a­kik a béke ratifikálása kapcsán szem­­behlyezkedtek a párt határozatával. Itt említjük meg, hogy Drozdi Győző ma jelentette­ be kilépését. Lemondólevelében tiltakozik ama vád ellen, mintha szélsőséges volna. Leszögezi azt a tényt, hogy minden lépésével a közszabadságok védelmére sietett és a demokratikus világfelfogás érvényesülé­séért, küzdött. Jogrendet vallott politikai hitvallásán­, de olyan jogrendet, a­mely mindenkire kötelező. Drozdy Győzőt öt képviselőtársa fogja, követni ij politikai útján. Drozdy Győző különben holnap .Intert­­pelácziót­ terjeszt elő. Szóvá fogja tenni, hogy a kis­­üstön való főzés megtiltása mintegy negyedmiilliárddal károsítota meg az államot. Sofiá&yl és Friedrich mentelmi ügye. .A m­entelmi bizottság ma délatta(iWH-kén egyhangú ha­­tárisettal kimondta, hogy@iHUB/Bsicsky Dénes alhadnagy .....ny­rimja mentelmi jogát. Legeza Pál, a bszolyl!!}} eloadója holnap­ tesz jelentést erről a nem­­­zetgyülésnek s javasolni fogja, hogy a katonai nyomozó ügyét a katonai hatóságokhoz tegyét át megtorlás végett. Priedruát István ügyét holnap délelőtt tárgyalj* a ínentidne^bimfilág., ' '* AwtaEmik Ss»a«5a mi.viswtter^ Js és celeiurm­­i és föId­gázsze­ntídésrélL Korányi­ Frigyusgfllaró pénzügyminiszter a nemzAggulés amiHnéséen beterjesztette a D‘Arey Exproitation^t Hapany Limited londoni czéggel kötött UK" ásványolaj és földgáz kutatására, il­letve, értékesítésére vonatkozó jelentését. Lapunk mai számában már közöltük a megállapodás leg­fontosabb részleteit és azt is, hogy az említett nagy angol ezég Brit-Magyar Ásványolaj és Földgáz néven részvénytársaságot alapít, mely­nek részvényeiből 10 százalékot kap a magyar kincstár apportképpen. A megállapodásba foglalt kikötésekből azt a benyomást szereztük, hogy a kormánynak messzemenő iparfejlesztési tervei is lehetnek e nagyszabású új alapítással kapcsolat­ban. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk Rubi­­nek Gyula kereskedelmi miniszterhez, a­ki a kö­vetkezőket volt szíves válaszolni: " A pénzügyminiszter úr kezdettől fogva a legna­gyobb gondossággal foglalkozott az ásványolaj- ég­ föld­­gáz-kutatások rendkívül értékes anyagával, s a kormány eleve ,tisztában volt azzal, hogy csak félig-meddig ked­vező eredmény esetén is hatalmas segítőeszközt nyerhe­tünk az ország gazdasági életének újjáteöntéséhez. Ez­­ a kivételes várakozás magyarázza, hogy az angol érdekeltséggel való, tárgyalás vezetésére Teleszky Já­nos volt pénzügyminiszter urat kérte fel a kormány, a­ki feladatát igazán mélyen átérzett hazarlui kötelesség­­tudással végezte. A tárgyalások műszaki részében se­gítségére volt Bückh Hugó h. államtitkár, a­kinek szakavatottsága" ismeretes. Hiszem, hogy a megkötött egyezmény, illetve szerződés mindenkit ki fog elégí­teni, különösen h­a azt mérlegeljük, hogy a földgáz fel­tárása esetén városainknak, különösen a fővárosnak, a asalutdikát. hk task­/tscr .MgUeU. n_ JeaAir.ntasthlk Jeliííje..

Next